Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-09-29 / 20. szám
Lágy dombok alatt, fák karéjában éli mindennapjait Szécsény, palócföld nagyközsége íiia a i li 3 1I -JA Lv, -'J .z sm. .’ jmi férfimunka, megállítja gépét, úgy nevet. A teremben csak nők dolgoznak. Készül a szőttes. Minden rántás, minden orsódobás egy-egy új sor. A fonal vastagsága néhány tizedmilliméter. Ebből egy szövőnő két méter hatvan centi színes szobadíszt készít el egy nap alatt. — Mennyi a fizetésük? — Ha kijön a lépés — mondja Oláh Matild, aki az előbb kikacagott —, akkor havi 1800—2000 forint. De ahhoz szépen kell dolgozni. Tizenhat éves. Az általános iskola után rögtön idejött. Amikor testvéreit említi, s hogy bátyja muzsikus, akkor veszem csak észre, hogy cigány. Nem messze Szécsénytől, Nagylócon született. Jóval születése után költözött át a család a nagyközségbe. — Hova jár szórakozni? — Nem nagyon van nekem arra időm. Ünnepekkor bemegyünk Tarjánba. Máskor csak a tévét nézem otthon. — Mozi, színház? — Moziba szeretek járni. Színházba is elmegyek néha. De a legjobban azt szeretem, ha film megy a tévében. Valami jó krimi. — Szülei? — Mindketten Tarjánban dolgoznak, az Acélgyárban. Apu darus, édesanyám meg segédmunkás. Hajnalban, négykor kelnek, kivéve, ha apu más műszakban dolgozik. Igaz viszont, hogy délután háromkor már itthon vannak. — Szereti a munkáját? — Igen. Ha férjhez megyek, akkor is itt maradok. — Van már jelölt? — Igen. Az is lóci. Ott fogunk majd lakni, én meg busszal bejárok ide, Szécsénybe. — Mire költi a fizetését? — Van úgy, hogy hazaadom. Ha kell. A többit meg elrakom. Bútorra. „Variát” veszünk. — Mert az olcsó? — Nem olcsó. Drága. Tizennyolcezer forint. De szép. Czinka Antal tiszteletes a hatszáz éves sekrestyében A gépek kattogása áthallatszik Rádi Pálné szobájába is, az udvar másik oldalára. A kis helyiség valóságos raktár, tele selymekkel, pántlikákkal, babafejekkel, árcédulákkal — és kész népviseletes babákkal. Háziipari központ. — Itt kapják meg bedolgozóink az anyagot és ide hozzák az elkészített babákat. Egy-egy babáért körülbelül hatvan forintot kapnak, de tízesével, húszasával fizetődik ki csinálni. A munkavállaló elviszi az anyagot, kimérve darabra, méterre, centiméterre és otthon ő maga, esetleg a család, a nagymama, az anyós, a kislány segítségével elkészíti a világszerte ismert babát. Közben lehet főzni, mosni. A következő héten azután behozza a készárut és megy a pénztárba a munkabérért. Nagyon bevált forma ez. Még a környező falvakból is be-bejárogatnak. * A nagyközség egyik legöregebb embere a 85 éves Ocsovai Tóni bácsi. A kiskert sarkában ül, százados, málló kereveten. A csir-A Rákóczi-étterem kék a lába alá szemtelenkednek, karnyújtásnyira mutogatják öklömnyi gyümölcseiket a barackfák. Idelátszanak a régi zsidótemető megdőlt sírkövei. Kérges bőrű kezével a határ felé mutat: — Amikor születtem, nem volt itt néhány tucat háznál több. Aztán a húszas években megépült az út bal oldala Most, negyvenöt után, meg a jobb oldal. Így nőtt Szécsény. Ma már idejár a környék. Az öreget talán minden szécsényi ismeri. Fiatal korában bejárta az országot, személyes sorsa a történelem. Mi volt a legnagyobb változás? — Ma már nincsenek távolságok. A falusi suttyó is bemegy a városba mulatni, akár minden hét végén. Meg ott dolgozik, ahol akar. Mozog a világ. * ... És megállsz a templomtorony ablakában, komótosan körülnézel a tájon: Erre ligetes fennsík, a Tátráig ellátni, arra új lakótelep. Belátsz a bútorgyár, az Elzett-gyár udvarába. Végignézed a házak mellett pihenő autókat, motorkerékpárokat. Igaza van a szécsényi aggastyánnak: mozog a világ. Az új generáció erőszakosan tünteti el a falu és a város közti határvonalakat. Befelé törekszik, a központba, a városba. Ott van munkája, szórakozása, s csak aludni, házasodni jár haza. És ennek a folyamatnak a közepén, pihenőként, megállóként él a nagyközség. Szécsény. A faluból Szécsénybe, onnan Tarjánba — ez már a hatvanas, hetvenes évek receptje. Nézed a láthatárt a toronyból, hallgatod a hangokat. Az utakon autóbuszok tűnnek föl. Kettő, majd még egy. Hozzák a munkásokat, haza a városból. Sós Péter János riportja Gábor Viktor félvételei A Forgách-kastély vadonatúj kapuja A katolikus templom barokk belsőtere. Lent: Oláh Matild és kolléganői