Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-08-18 / 17. szám
KONFERENCIA Dr. Nagy Károly (USA) hozzászólását mondja. Mellette balról jobbra a házigazdák: Gyurácz János Szombathely városának tanácselnöke és Szalay László, a szombathelyi felsőfokú tanítóképző igazgatója Rossmy Rudolf Ausztriából dasági konjunktúrát kihasználva sok szülő két-három munkát is vállal, és nem nagyon törődik azzal, hogy gyereke magyarul tanuljon. Gyakran egyszerre jelentkezik a feladat: a gyerekeket magyarra, a szülőket angolra megtanítani. Ez a helyzet azt a gondolatot sugallja, hogy a levelező tanfolyam lenne a legjobb tanulási forma a gyerekek számára, mert így minden szülőt el lehetne érni. Természetesen meg kell oldanunk azt, hogy legyenek, akik kijavítják a gyerekek dolgozatait. Az ausztrál kormány segítségével sikerült megindítani a magyar nyelvoktatást. Az első évben 46 gyerek tanult az iskolában, akik közül 12-en érettségiznek majd — bár egyelőre nem magyar nyelven —, remélhetőleg azonban jövőre ézt is engedélyezik a hatóságok. Komoly együttműködési lehetőség van Magyarország és Ausztrália között. Amikor tavaly Budapesten megnyílt az Ausztrália életét bemutató kiállítás, szinte valamennyi melbournei napilap részletesen foglalkozott vele. Böszörményi István református püspök, Egyesült Államok: ötvenkét éve tanítok magyar nyelvet gyülekezetemben és azon kívül. A nyelvtanulás hallatlanul fontos, mert az öreg magyarok, sajnos, nagy számban halnak meg. A második világháború után az volt a tapasztalat, hogy a második nemzedék szégyenli magyarságát, viszont most, a harmadik nemzedék, élénken érdeklődik Magyarország iránt és sokan közülük haza is utaznak. Az első anyanyelvi konferencia óta megnőtt az iskolák száma. Sokan érdeklődnek, hogyan lehetne magyar egyetemeken tanulni, mert nagyon jó a magyar felsőoktatás híre. Ezt fejezi ki az, hogy megnőtt az amerikai magyar felnőtt hallgatók száma a debreceni nyári egyetemen és a sárospataki nyelvi kollégiumban egyaránt. Tudjuk, hogy a Kodály-módszer elterjedt egész Amerikában. Művészek és tudósok figyelme szegeződik Magyarországra. Ruttkai Iván, Svédország: A Svéd—Magyar Filmklubnak jelenleg 1400 tagja van. Ahhoz, hogy az anyanyelv problémáival foglalkozzunk, elemeznünk kellett az országban élő magyar családok helyzetét. Gyakran tapasztalható, hogy egyes családok, az anyagi javakat hajszolva, elhanyagolják a gyerekeket. Saját maguk rossz kiejtéssel, helytelen nyelvhasználattal beszélik a svédet és ugyanakkor anyanyelvűk is szegényedik. Az ilyen családokban felbomlik a harmónia, növekszik a nemzedékek között a szakadék. Az utóbbi időben nő az érdeklődés az anyanyelv iránt és a svéd hatóságok is támogatják az anyanyelvi oktatást. A kétnyelvűség vonzó ideál lett. Gergely Ferenc, Franciaország: Kísérletet tettünk a magyar nyelv baráti körének létrehozására. Mi magunk is meglepődtünk. hogy milyen érdeklődést keltett ez a kísérlet. Fél év alatt három összejövetelt tartottunk, s egy-egy rendezvényünkön mintegy százan vettek részt. Most igyekszünk munkánkat vidékre is kiterjeszteni. Kondorossy László, USA: Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar népdal megtartó ereje nagyon erős. Az amerikai cserkészmozgalom jó munkát fejt ki, hogy a fiatal nemzedéket megtartsa magyarnak. Vannak jó énekkarok. Sok gyerekkel találkoztam, akik a nyelvórákért nem különösebben lelkesedtek, de a népdalokat, a népi zenét nagyon szeretik. Könnyebben megtanulják így a magyar szöveget is. Csak az okoz nehézséget, hogy a népdalban sok a régies kifejezés, amiket már a hazai fiatalok se nagyon értenek. Vajon a pesti fiatalok közül olyan sokan tudják-e, hogy mi az a fuszujka? Javaslatom, hogy adjunk ki itthon népdalgyűjtéseket, amelyek könnyebben érthetőek, és ha kétnyelvű kiadásban, helyes zenei hangsúllyal adjuk ezeket a dalokat, elősegítjük vele az anyanyelv megőrzését, fejlesztését is. GOSZTONYI JANOS művelődésügyi miniszterhelyettes: Közös nyelven Az első anyanyelvi konferencia volt a kezdet, amely lerakta az együttműködés alapelveit. A második anyanyelvi konferencia már a közös cselekvés jegyében zajlott. Ismerősök és barátok találkoztak, akik magyarul beszéltek és ezenfelül a közös célok közös nyelvén. Nagyon fontos, hogy egy-egy meghatározásnál a partnerek egyazon tartalmat értsenek. Ez nem könnyű, de a tanácskozás megmutatta, hogy jó úton vagyunk ehhez. A magyar kormányzat fontos kérdésnek tekinti a magyar nyelv, a mgyarságtudat megőrzését. Mutatja ezt nem utolsósorban ,a közvélemény érdeklődése és a sajtó nagy figyelme is. Ez az érdeklődés átfogta a különböző helyi közösségeket. Ezt tapasztahatták a résztvevők egész Vas megyében és Szombathelyen is. Széles tematika és ugyanakkor a szakmai jelleg jellemezte a konferenciát. A módszerre összpontosult a figyelem, a gyakorlatot kutatták, a „hogyan?” kérdésére keresték a választ. Nagyon sok értékes javaslat hangzott el, és minden javaslatot mérlegelni fogunk. Ha lehetséges, biztosítjuk a megvalósításhoz a szükséges anyagiakat is. Tudomásul kell vennünk persze, hogy Magyarország kis ország, nagy természeti kincsek nélkül, sok lakást kell építenünk, iskolákat kell létrehoznunk, és emelnünk kell a nép életszínvonalát is. Mindemellett mindent el fogunk követni, hogy az anyanyelvi konferencián megállapított legfontosabb célokat anyagiakkal is támogassuk. Tankönyvek, tanítási segédeszközök kellenek, feladatunk az oktatómunka segítése, oktatók képzése is. Helyes cél a fiatal pedagógusok bevonása a külföldi nyelvtanítás munkájába. Segítenünk kell állami eszközökkel — esetleg államközi egyezmények keretében — is a különböző országok egyetemein folyó magyar nyelvű oktatást. Támogatást érdemel a népdal- és a népi tánctanítás a külföldi egyesületekben. Nemcsak az anyanyelv kérdésével foglalkozott a konferencia, hanem ennek szélesebb kereteket adva, a-magyarságtudat megőrzésével is. A résztvevők felhasználták a konferenciát információcserére, egymás kölcsönös tájékoztatására. Ami a jövőt illeti, talán nem lenne helyes most elhatározni, milyen időközönként kell ilyen széles körű konferenciákat tartani, az azonban mindenesetre kialakult, hogy a szakosodás a helyes irány. Örömmel hallottuk azokat, a felszólalásokat, amelyek, elismerve a hazai erőfeszítések fontosságát, súlyt helyeztek arra, hogy a különböző országokban erősödjön a magyarságtudat megőrzésének a mozgalma. Tudjuk, hogy vannak különböző nehézségek, és tiszteljük azokat, akik vállalják ezt a fáradságos és nem mindig hálás munkát a magyar nyelv és kultúra érdekében, őszintén megmondjuk, hogy voltak és talán lesznek is félreértések a hazai megítélést illetően, de a nehezén túl vágyunk. Tudjuk, hogy a fejlődés, a vállalt misszió érdekében sok ferdítéssel és rosszindulattal kell szembenézniük, és tiszteljük azokat, akik vállalják ezt. A Nyugaton levő magyarság más társadalmi rendben, él és mi tudomásul vesszük az ezzel járó különbségeket. Tiszteletben tartjuk az eltérő véleményeket, és amit mondunk, őszintén mondjuk, nincs mögötte semmiféle hátsó gondolat. Szívesen összefogunk a jó szándékú emberekkel. A zárónyilatkozat a legfontosabb kérdéseket szögezi le, a baráti körök munkája segíti az egészséges szervezeti keretek megteremtését. A program jó, jó szél fúj a vitorlákra, de jól is kell kormányozni a közös feladatok hajóját. Képviseljék büszkén, amiben megállapodtunk. Segítsék mindazt, amit itt elmondtak, amit a konferencia elhatározott. Az ügy helyes, amit a konferencia elhatározott, büszkén és felemelt fővel vállalható. Dr. Wojatsek Károly professzor Kanadából Szentessy Ferenc tanár Ausztráliából A hozzászóló: dr. Böszörményi István tiszteletbeli református püspök az Egyesült Államokból Kondorossy László (USA), előtte Lipták János Angliából, mögötte Mezei Árpád az Egyesült Államokból Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes beszél 1 * \W a\L
