Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-08-18 / 17. szám
II. ANYANYELVI KONFERENCIA AZ ANYANYELVI KONFERENCIA VÉDNÖKSÉQE Az ENSZ főtitkárát fogadta Fock Jenő miniszterelnök. A képen (balról jobbra)): Bogdan Lewandowski, az ENSZ főtitkárhelyettese, Kurt Waldheim, a tolmács, Fock Jenő és Péter János (MTI felv.) HAZAI TAGOK: Elnök: Dr. Bárczi Géza akadémikus, ügyvezető elnök: Dr. Lőrincze Lajos c. egyetemi tanár, tagok: dr. Bánk József római katolikus püspök, ifj. Bartók Béla mérnök, dr. Bognár József akadémikus, Czidor János tanár. Illyés Gyula Kossuth-díjas író, dr. Imre Samu, az MTA Nyelvtudományi Intézetének igazgatóhelyettese, dr. Kálmán Béla egyetemi tanár, Kárpáti József, az MVSZ főtitkára, dr. Keresztury Dezső író, akadémikus, Kodály Zoltánná tanár, Maróti Gyula főiskolai tanár, dr. Ortutay Gyula akadémikus, dr. Ránki György, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese, dr. Szabolcsi Miklós akadémikus, az MTA Irodalomtudományi Intézetének ügyvezető igazgatója, dr. Szamosközi István református püspök, Vas István Kossuth-díjas költő. AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK: dr. Böszörményi István tiszteletbeli református püspök, dr. Kolossváry Béla egyetemi tanár, dr. Lotz János egyetemi tanár, dr. Nagy Károly egyetemi tanár, dr. Sinor Dénes egyetemi tanár. ANGLIA: Dr. Czigány Lóránt egyetemi tanár, Romhányi László mérnök, a Londoni Magyar Kultúrkör főtitkára, Tóth Imréné tanár. AUSZTRIA: Rossmy Rudolf, a Bécsi Magyar Iskola Egyesület elnöke. AUSZTRÁLIA: Szentessy Ferenc tanár. ARGENTÍNA: Benkő Aliz tanár. FRANCIAORSZÁG: Gergely Ferenc, a franciaországi Magyar Nyelv és Kultúra Baráti Köre főtitkára, Nagy Pál író, lapszerkesztő. HOLLANDIA: Beöthy Erzsébet egyetemi oktató. KANADA: Trebuss Pálné tanár, dr. Wojatsek Károly egyetemi tanár. NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG: Horváth László, a Nürnbergi Magyar Kultúr Egyesület főtitkára. SVÉDORSZÁG: Ruttkai Iván, a Svéd-Magyar Filmklub elnöke. cd JUagj^cut Ohméit) ^Barátid JCőre ol'úkhzíiő (Btz&ttsÁgÁnak ajúnlÁJXL lakója, aki a fölsorolt célokkal egyetért, megvalósításukban a maga lehetőségei és képességei szerint részt kíván venni, s ezt bejelenti a baráti kör vezetőségének. A baráti körök tagjai lehessenek az országnak azok a magyar származású lakói is, akik a magyar nyelvet már nem beszélik, továbbá azok a nem magyar származásúak, akik a magyar nép, a magyar nyelv barátainak tartják magukat, és a baráti körhöz való csatlakozásukkal, kívánják kifejezni a magyar nép iránti rokonszenvüket. A baráti körök feladatául az alábbiakat javasoljuk: A magyar nyelvoktatás lehetőségeinek megteremtése és továbbfejlesztése szervezett iskolákban, hétvégi és vasárnapi iskolákban, egyházi szervezetekben, társadalmi egyesületekben és a családokban. Segítségnyújtás a magyar nyelv megőrzéséhez és ápolásához. A magyar nyelvet oktatók munkájának pedagógiai és didaktikai támogatása. Tevékeny közreműködés minden olyan kulturális munkában, amely egyben a magyar nyelv megőrzését, jobb megismerését is szolgálja: a magyar irodalom, népzene, néptánc stb. A kulturális kapcsolatok ápolása Magyarországgal. A Magyar Nyelv Barátai Körének Előkészítő Bizottsága köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik eddig is segítették az előkészítés munkáját, és sok sikert kíván a már megalakult és az ezután megalakuló baráti köröknek. Az Előkészítő Bizottság abban a meggyőződésben fejezi be munkáját, hogy a baráti körök jelentősen hozzájárulnak majd közös kincsünk, a magyar nyelv és a magyar kultúra megőrzéséhez, s az utánunk jövő nemzedékeknek való átadásához. A résztvevők egy csoportja (Novotta Ferenc felvételei) Egy kis „lazítás”: (balról jobbra) Kovács László (USA), Varga Imréné (MVSZ), dr. Sinor Dénesné (USA) és dr. Lőrincze Lajos pofesszor A Magyar Nyelv Barátai Körének Előkészítő Bizottsága — elvégezve az első anyanyelvi konferenciától kapott feladatokat — ajánlással fordul mindazokhoz a külföldön élő honfitársainkhoz, akik a magyar nyelv és kultúra őrzését és ápolását szívügyüknek tekintik; a magyar nép, a magyar nyelv minden külföldi barátjához, aki ki akarja fejezni a magyar nép iránti rokonszenvét: segítsék országukban az első anyanyelvi konferencia ajánlására megalakult baráti körök munkáját! Az eddigi tapasztalatok alapján javasoljuk baráti körök megalakítását a jövőben is mindenhol, ahol szükségesnek mutatkozik. Javasoljuk, hogy a baráti körök országonként, önkéntes alapon alakuljanak meg; megalakulhatnak már működő szervezet, egyesület keretében is, illetőleg az ilyen szervezetek maguk is elláthatják a baráti körök teendőit. A baráti körök maguk határozzák meg működésük szervezeti formáit, maguk döntsenek arról, hogy az egyes szervezetek kialakítanak-e országos vezetőséget, vagy szervezetileg egymástól függetlenül működnek. A baráti kör tagja lehessen az illető ország minden olyan ■■ ZM Tíz ev — két látogatás Egy évtized telt el azóta, hogy U Thant személyében az ENSZ akkori főtitkára Magyarországra látogatott. 1963 július elején járt nálunk. Kurt Waldheim, az ENSZ jelenlegi főtitkára tíz évvel később, 1973 júliusában látogatott hazánkba. Micsoda évtized választja el egymástól a két főtitkári látogatást! U Thant olyan időpontban érkezett hozzánk, amikor a világ még alig heverte ki az 1962-es őszi karib-tengeri válságot, a világhatalmi összeütközés nagyon is reális veszélyét. Igaz, ezt követően, 1963-ban már tárgyalások folytak a részleges atomcsen'd-egyezményről, de a történelmi igazság kedvéért hadd emlékeztessünk arra, hogy a főtitkár nem nagyon bízott a tárgyalások sikerében. „Nem nagyon reménykedem a tervezett moszkvai megbeszélések sikeres kimenetelében, tekintettel a fennálló pszichológiai légkörre. Ügy vélem, hogy a nagyhatalmak lekésték a buszt a genfi tárgyalásokon” — mondotta U Thant. Szerencsére nem lett igaza, mert a nagyhatalmak — kettő kivételével — 1963 augusztus 5-én Moszkvában aláírták a részleges atomcsend-egyezményt, amihez azóta az országok többsége csatlakozott. Az ENSZ akkori főtitkára természetesen véleményt cserélt a magyar kormány vezetőivel, így Kádár Jánossal is, aki az időben miniszterelnök volt. őszintének és nyíltnak minősítette a véleménycserét, majd így folytatta: „Bízom benne, hogy e megbeszélések eredményeként módom lesz rá, hogy jelentősen hozzájáruljak Magyarország jobb megértetéséhez az Egyesült Nemzetekben és a kapcsolat megjavításához Magyarország és a világszervezet más tagállamai között.” Tíz évvel később viszont Kurt Waldheim már így fogalmazott: „A magyar küldöttség a világszervezetben nagyon tevékenyen dolgozik, újra és újra konkrét javaslatokkal él, és arra törekszik, hogy a válságos helyzetekben is segítsen a különbségek kiegyenlítésében. Ilyen módon a magyar delegáció segíti az Egyesült Nemzetek Szervezetének a béke és a nemzetek biztonsága érdekében kifejtett tevékenységét.” A két megállapítás között mind hazai mind nemzetközi vonatkozásban egy egész korszak áll. Országunk jelentősen haladt előre az új társadalom építésének útján, sikeresen emelte az életszínvonalat, bevezette a gazdaság irányításának új rendszerét, amely lehetővé teszi a kiegyensúlyozott fejlődést, nagymértékben megnövelte minden irányú kapcsolatait külfölddel, évente sok millió turista látogat hazánkba, vagy utazik át országunkon. De ha a két főtitkár látogatásának tanulságairól beszélünk, emlékeztetnünk kell arra is, hogy 1969 tavaszán, éppen Budapesten hangzott el a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének a felhívása, amely új, erőteljes lendületet adott az európai kibontakozásnak. U Thant annak idején a csepeli gyűlésen foglalkozott az ENSZ feladataival. Mint mondotta, ezzel összefüggésben két gondolkodásmód létezik. Az egyik szerint az ENSZ csak fórumot jelent a vitákhoz. A másik azt hangsúlyozza, hogy az ENSZ legyen a béke fenntartásának szilárd és hatékony eszköze. Arra is emlékezteit, hogy az Alapokmánynak van egy nagyon fontos pontja, amely szerint az Egyesült Nemzetek Szervezetének feladata összhangba hozni a benne részt vevő különböző államok érdekeit. A budapesti felhívás pedig azt hangsúlyozta, hogy a szocialista országok népei békében és jószomszédi viszonyban kívánnak élni a többi európai néppel, s ezért ismét javasolta egy össz-európai értekezlet összehívását. Waldheim 1973-ban Budapesten kijelentette: „Az európai biztonsági konferenciát, amelyet tulajdonképpen biztonsági és együttműködési konferenciának neveznek, nagy előrehaladásnak tekintem a nemzetközi kapcsolatokban. Az ENSZ Alapokmányában szó van az egyes földrészek, földrajzi egységek regionális együttműködéséről, s mi üdvözöljük az ilyen regionális együttműködést, hiszen ez kétségtelenül szolgálja az ENSZ érdekeit, és segít a világszervezet problémáinak megoldásában.” Hozzátette még, hogy a nagyhatalmak jobb együttműködése előnyére válik a többi országnak, a kis és közepes államoknak is. „Azt hiszem — mondotta — az a helyes, ha a nagyhatalmak jó együttműködését alátámasztja és kiegészíti a világszervezetünk tagállamainak többségét kitevő kisebb és közepes államok megfelelő részvétele az enyhülési politikában.” Tíz év egy ember életében nagy idő, de a történelemben szinte csak egy pillanat. Ez az évtized azonban, eseményeinek jelentőségénél fogva, korszakot is jelent. A részleges atomcsend-egyezményt követte az atomsorompó, a világűr és a tengerek mélyének atommentesítése, az első és a második SALT megállapodás a stratégiai védő és támadó fegyverekről, s ez év júniusában Brezsnyev és Nixon aláírta a nukleáris háború megakadályozásáról szóló egyezményt. Vietnamban létrejött — ha nem is a teljes béke, de — a fegyverszünet, és megnyílt az út a politikai rendezés előtt. Európában pedig nagy jelentőségű egyezmények születtek, amelyek rendezték a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatait a Szovjetunióval, Lengyelországgal, a Német Demokratikus Köztársasággal, Csehszlovákiával, nemzetközi megállapodás létesült Nyugat-Berlin kérdésében, Helsinkiben lejátszódott az európai biztonsági értekezlet első „felvonása”. A két főtitkári látogatás között tehát nagyot változott a világ. A buszt nem késtük le. Igaz, túlzás lenne azt mondani, hogy már túl vagyunk az összes veszélyes kanyaron és buktatón. Megvan azonban a szilárd reményünk arra, hogy a legközelebbi főtitkári látogatás alkalmából a „busz” már a tartós és biztonságos békéhez vezető autópályán halad előre. Pethő Tibor Ne szakadjon el szülőföldjétől! A LÄTÖHATAR kiszélesíti kulturális látókörét! Havonta tájékoztatja önt a magyar kulturális élet legfrissebb híreiről. Előfizethető évi 10 $-ért a KULTÚRA Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál; H—1389 Budapest, P. O. B. 149. címen
