Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-08-04 / 16. szám
RUFFY PÉTER JHmujuf an tjam^lßiiiik NEVEINK Hogyan születtek földrajzi neveink, folyóneveink, városneveink, utcaneveipk? Zala megyében diákok, tanárok, parasztok, tudósok több éven át följegyezték, összegyűjtötték a határrészneveket, dűlőneveket. A hatalmas gyűjteményt a Magyar Tudományos Akadémia jelentette meg. A fellendülő magyar névtudomány — például Kálmán Béla A nevek világá-ban — feltárta utcaneveink sajátos hazai változásait is. A világ nagy részében „műemlék” az utcanév is. Nálunk nem. Ha egy magyar város térképein megnézzük az utcaelnevezéseket, például 1848-ból, 1900-ból, 1930-ból, vagy előveszünk egy mai térképet, alig találunk azonos nevű utcákat, tereket. A természetes utcaneveket kiszorította a „személyekről elnevezett utcanévözön”. A magyar névtudomány fellendülését éli, rendre jelennek meg — szerzők: Kálmán Béla, Lőrincze Lajos, Fehértói Katalin — az ősi és a mai nevek magyarázatai, Ladó János nyelvész pedig az új, 1827 utónevet ajánló Magyar utónévkönyvet dolgozta ki. A névtudomány fellendülésére jellemző, hogy nemzetközi névtudományi konferenciát rendeztek Budapesten, amelyen magyar, finn, szláv személynevekről, állat-, utca- és tárgynevekről, álnevekről, ragadványnevekről és az irodalmi névadásról hangzottak el előadások. Miért érdekli ennyire a név a nyelvtudományt? Mert a név vallomás. Zala megye földrajzi nevei valósággal elbeszélik a megye régi állapotát és földrajzát. A ragadványnevek kibontják a nép dévaj-kedves humorát. A nevek eredete elbeszéli a népek sajátos érintkezését. A mai névadás elárulja az ízlést, a divatot, de nem egy esetben az elvetendő majmolást is. Az írói névadás vizsgálata az irodalomtörténetírás egyik eszköze, gondoljunk csak a Krúdy-nevek rabul ejtő szépségére: Szerafin, Estella, Fruzsina, e neveknek szinte illata van, nem csupán hangulata. Hogy mióta van az embernek neve, azt a nyelvtudomány, bár nagy messzeségbe képes belevilágítani, fennrnaradt nyelvemlékek híján nerp tudja megállapítani. A magyar nyelv első emlékei a múlt évezred végéről, s a mostani évezred elejéről valók. Azok az oklevelek pedig, amelyekben a névtudomány művelői búvárkodni szoktak — példaként említjük a Székely oklevéltárat, vagy a Pécz-nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őriztetett okleveleit, amelyek számos nagyon régi személynevet örökítenek meg — ősi emlékeinknél sokkal fiatalabbak. Az első magyar nyelvemlékek idején már kialakultak a személynevek, hiszen első magyar neveink, ahogyan azt Kálmán Béla megállapította, a IX. századból valók. Azóta van nevünk? Inkább így határozzuk meg: azóta van egy nevünk. Hiszen ezek a régi nevek egytagúak voltak: Álmos, Árpád. Ä vezetéknevek a XI. században Olaszországban alakultak ki és innen terjedtek el az egész világon. A legtöbb vezetéknév jelző volt, miután pedig az újlatin nyelvekben a jelző a jelzett szó után áll, világszerte kialakult a sorrend: először a keresztnév, utána a vezeték- vagy családnév. A vezetéknév nem minden esetben volt családnév is, hiszen családnévről azóta beszélhetünk csupán, mióta e nevet apáról fiúra örökítik. A kételemű nevek nálunk sokkal később alakultak ki: a XIII. század közepe és a XV. század vége közt. A névadást a szükség szülte: meg kellett különböztetni a sok Péter-t, Imré-t, Ferenc-et. A megkülönböztetésnek annyi formája, alakja volt, hogy a névtudomány előtt beláthatatlan gazdagság nyílik meg, ha a névadás kérdéseit tanulmányozzák. Az azonos keresztnevű embereket megkülönböztették testalkat (Nagy, Kis, Erős), tulajdonság (Tompa, Balog), foglalkozás (Kocsis, Halász), más népekből való származás (Német, Orosz, Lengyel) szerint, számos családnév helynévből alakult ki (Bagi, Gyöngyösi), s megtörtént, hogy az azonps nevű Péter fiút, édesapjától, az idősebb Pétertől, úgy különböztették meg, hogy a fiú nevéhez függeléket illesztettek (Péterfia). A magyar vezetéknevek mindenesetre a világon egyedülálló módon alakultak ki. Abban minden más néptől különbözünk, hogy nálunk a keresztnév a vezetéknév után áll, és nem előtte. Ezt az egész világon „magyar sorrend”-nek hívják, különösen akkor, ha az egyszerűbb áttekinthetőség kedvéért ilyen sorrend szerint állítanak össze egy-egy névjegyzéket. Kálmán Béla, a magyar névtudomány egyik kiváló művelője világít rá egy-egy keresztnév már-már regényes történetére. Belefeledkező szenvedéllyel olvastam annak idején A nevek világá-t, amelyben olyan derűs világosságot gyújtott a tudós debreceni nyelvész. Két példát merítek tőle, annak bizonyítására, hogy keresztneveinknek nemegyszer rejtélyes és egyedülálló a származása, a keletkezése. A Ferenc keresztnevet például az assisi szenttel hozzák összefüggésbe. De ő a keresztségben a Giovanni — János nevet kapta. Az újszülöttet, akinek édesanyja francia származású volt, édesapja pedig a születés után Franciaországból tért haza, kezdték a környezetben Francesco-nak nevezni. Ezt latinosították Franciscus-ra, s e latin keresztnévből született a magyar Ferenc utónév. A névtudomány — ez az okos és derűs és nemegyszer tréfás világ — kiderítette, hogy Amerika elnevezéséhez van némi közünk. Imre keresztnevünk a germán Haimrikből ered, ebből lett eleinte Imrik, Emrik, Emerik. A magyar Emeriket azután Emericusra latinosították. Nagy Lajos hadjáratai elterjesztették e nevet Itáliában, ahol az Imréből Emerico, majd a táj nyelvben Emerigo—Amerigo lett. Miután Amerikát az első feltérképező Amerigo Vespucci-ról nevezték el, Imre keresztnevünk elterjedésével mi is hozzájárultunk kissé a világrész nevének keletkezéséhez. A névkérdés, a névadás ügye. nemcsak a magyar nyelvtudomány embereit foglalkoztatja, hanem az egész magyar társadalmat. Már évek óta folyik és dúl a névháború. A régi, dr. Babó Szilárd-féle magyar utónévjegyzék elavult, és a legnagyobb zűrzavar alakult ki az utónevek bejegyzése körül. Az anyakönyvi hivatalok egyszerűen nem tudták, hogy mit jegyezhetnek be, és mit nem. Az Anette nevet például hol így jegyezték be, hol Anett-nek, hol Aneta-nak. Teljes zűrzavar támadt a Máriá-k körül: bejegyezték az újszülöttet Marianná-nak, Marianne-nak, sőt Marinká-nak. Egy anya azért küzdött, hogy a választott utónevet — Katalin — Katicának jegyezzék be, becenevet azonban bejegyezni nem lehet. Lőrincze Lajos mesélte el a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvművelő Munkabizottságának egyik ülésén, hogy egy apa évek óta küzd azért, hogy leánya Délibáb lehessen. Ilyen utónevünk azonban nincs. Ezen az ülésen a Belügyminisztérium képviselője elmondta, hogy a névdivat példátlanul hullámzik nálunk, tömegesen fordulnak felnőttek hatóságainkhoz, hogy engedélyezzék utónevük megváltoztatását. Egy időben — kis túlzással — minden lány Erika akart lenni, azután Ildikó, később Tünde. Sokan vannak, akik a legminibb szoknyájú táncdalénekesnő keresztnevét kívánják felvenni mai utónevük helyett. Megtörtént, hogy egyes anyakönyvi hivatalok férfinevet adtak lányoknak, mert a szülők ezt követelték. Így lett egy-egy leányból Jácint vagy Szende, holott ezek a nyelvtudomány szerint férfinevek. Végül az anyakönyvi hivatalok azt a gyakorlatot alakították ki, hogy csak akkor jegyeznek be egy szokatlan, vagy „gyanús” nevet, ha -a szülő írást hoz a budapesti Nyelvtudományi Intézettől arról, hogy e név bejegyezhető. Végül a Magyar Tudományos Akadémia megbízta Ladó Jánost, hogy állítsa össze az ajánlott utónév-jegyzéket. Ladó 1827 nevet vett fel utónév-könyvébe, de ez nem jelenti azt, hogy anyakönyvi hivatalaink ne fogadnák el és ne jegyeznék be az esetleges 1828. nevet, ha ahhoz a Nyelvtudományi Intézet hozzájárul. A századik születésnapját ünneplő fővárosunkról jelent meg ismét egy szép képeskönyv, ezúttal a Corvina Kiadó gondozásában, magyar, német, angol és francia nyelvű képaláírásokkal, Fehér Klára hangulatos bevezetőjével. Az írónőnek vallomásából hadd idézzük az alábbi sorokat: „... Nézegetem az albumot és elszorul a szívem .. . Gyerekkoromban felfedező akartam lenni, dzsungelekről álmodtam, távoli tájakra vágytam, vad hegyek közé, titkokat megfejteni, ismeretlen embereket és hallgatag köveket szólásra bírni, elsüllyedt kultúrák nyomára lelni. Az ismeretlen vonzott. És most felnőttem, az élet delén túljutva szorongva nézem az album képeit. Itt él, lélegzik, nyújtózik körülöttem — és még annyi titkot, felfedezni való szépséget rejt számomra is szülővárosom .. «4 színes képpel A kötet címlapja: az Erzsébet-híd A Gül Baba utca a Rózsadombon (Bállá Demeter felvételei) A Gellérthegyen (Hemző Károly felvételei) A Magyar NemzetiMúzeum A Régiposta utcában
