Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-08-04 / 16. szám
All. ANYANYELVI KONFERENCIA A magyar népmesék visszatérő fordulata, hogy a hős valami nagy szolgálatot vállal, és ami'kor nekiáll teljesíteni, három nap egy esztendő. Amidőn a meséket álmodták, az élet lassú volt, sokszor nemzedéken át nehéz és reménytelen, és a reménykedő nép hajtotta volna előre az idő kerekét. Korszakunknak — bár messze még a Kánaán — egyik jellemzője, hogy az idő folyama sebessé vált. Három napra több esemény jut, mint régen egy évre, három esztendő pedig már egész történelem. Gondoljuk el, mi minden történt körülöttünk és velünk 1970 augusztusa, az I. Anyanyelvi Konferencia óta. Ha valaki akkor előre jelzi, hogy az USA elnöke, Nixon ellátogat Pekingbe és Moszkvába; Brezsnyev, az SZKP főtitkára viszonozza a látogatást; létrejön a fegyverszünet Vietnamban; a szocialista országok egész sora, köztük a Német Demokratikus Köztársaság egyezményt köt a Német Szövetségi Köztársasággal; eredménnyel zárul az európai biztonsági értekezlet első szakasza — hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki a három esztendő jelentős eseményei közül —, álmodozónak bélyegezték volna, és talán kinevetik a tehetséges jóst. Mindezt nem kor-, és hangulatfestésnek mondjuk el a II. Anyanyelvi Konferencia tanácskozásaihoz, hanem a lényeget akarjuk felmutatni: a nemzetközi helyzet enyhülésének új szakasza már akkor érződött a levegőben, az elmékben, a népek közötti érintkezés minden területén, és az 1970-es debreceni találkozó kifejezte és előlegezte a későbbieket. Az azóta eltelt három év eseményei a kapcsolatok erősítéséért végzett munkánk kedvezőbb feltételeit hozták. Hazánk a három év alatt sokat haladt előre. Az új létesítményeket felsorolni is nehéz lenne: gyárak, iskolák, kórházak, a budapesti metró, az M—7-es autópálya Székesfehérvárig, lakótelepek és öntözőművek, új szobrok és könyvek jelzik a fejlődés útját. Erősödött a nemzet belül és kívül, nemzetközi tekintélyünk nőtt. Nemrég járt nálunk a Vietnami Demokratikus Köztársaság és Franciaország miniszterelnöke; vendégünk e napokban az ENSZ főtitkára; rendeződnek kapcsolataink az USA-val; tárgyalunk a diplomáciai kapcsolatok felvételéről a Német Szövetségi Köztársasággal. Mindezek is a II. Anyanyelvi Konferencia eredményes munkájának bíztató feltételei. Az emigrációval való kapcsolataink szélesedtek és erősödtek. 1972-ben például már 138 000 rokonlátogató kereste fel hazánkat, ezen belül mintegy ötvenezer második és harmadik generációs magyar, és velük az idegen nyelvű hozzátartozók utaznak „haza”. Az idei Petőfi-évforduló, Petőfi szelleme áthatotta a világon élő teljes magyarságot, egyszerre és egy időben az ország területén élőket, a szocialista országok magyarságát és a nyugat szórvány magyarságát egyaránt. Ezt az egészséges folyamatot fejezték ki azoknak a szakembereknek szorgos, hétköznapi erőfeszítései, akik megvalósították a három év előtti tanácskozás ajánlásait, és a II. Anyanyelvi Konferencia tárgyalóasztalára tették a tankönyveket, amelyek az anyanyelv tanításának, megőrzésének, fejlesztésének nélkülözhetetlen eszközei. A debreceni konferencia magvetése nyomán a világ minden táján megsokszorozódott a különböző típusú iskolák, tanfolyamok száma és látogatottsága. (Bár, tapasztalataink szerint, a spontán igény jóval nagyobb, mint amennyi az egyesületek jelenlegi szervezeti erejéből telik.) Teljes gőzzel dolgoznak a balatoni nyelvművelő táborok. A több százas férőhely az idén már szűknek bizonyult; ugyanez a helyzet Sárospatakon a serdültebb ifjúság nyelvi kollégiumán is. A tánctermekben gyakorolnak a világ különböző részeiből érkezett magyar tánccsoportok fiataljai. A II. Anyanyelvi Konferencia jóleső érzéssel vehette számba az eredményeket. Bognár József professzor, az MVSZ elnöke az első anyanyelvi találkozó köszöntőjében többek között arról beszélt, hogy ,,A nyelv az egyik legfontosabb összekötő kapocs közöttünk, magyarok között, akik e hazában vagy a haza határain kívül élnek”. Ugyanakkor hangsúlyozta, ha e kommunikációs csatorna „elég fejlett és árnyalt, akkor maga az érintkezés, információk és eszmék cseréje is hozzájárul ahhoz, hogy mindenki megőrizhesse a magyar nyelvben rejlő értékeket” és „a közöttünk kialakult szellemi kapcsolatokat erősítsük”. Ennek a gondolatnak valóra váltásaképpen a II. Anyanyelvi Konferencia egyik fő jellegzetessége, hogy az anyanyelv kérdésein túl a magyarságtudományokkal — irodalommal, nyelvtudománnyal, történelemmel, néprajzzal, a korszerű egyesületi élettel, a népművészettel is — foglalkoztak bizottságaink. Értavy-Baráth József, aki az USA-beli Buffalóból vett részt az I. Anyanyelvi Konferencián, így vázolta, mit vár: „A konferencia eredményeként komoly, megvalósítható, mértéktartó és konkrét programokat várok, felelős személyekkel, akik a végrehajtást biztosítják”. A II. Anyanyelvi Konferencia most már a teljesített terveket vizsgálhatta meg, ellenőrizhette és bírálhatta, kijelölve a további feladatokat, a követendő utat. A II. Anyanyelvi Konferencia tanácskozásainak értékelése a legközelebbi jövő dolga. Mégis, azt hisszük, már most megállapíthatjuk, azoknak volt igazuk, akik előlegezték a bizalmat a hazai szakembereknek. Sinor Dénes professzor 1970-ben két szempontból vizsgálta a lehetőségeket: mit tehet az ország a külföldön élő magyarok javára (szerénytelenség nélkül hisszük, megtettük, amit vártak tőlünk); a másik oldal — Sinor professzor szavaival — „a külföldön élő magyarok ezután jobban látják, mit tehetnek ők Magyarországért. Nem hocinesze alapon, hanem a befektetett jóindulatnak, munkának, pénznek meg kellene hoznia a maga gyümölcsét az ország javára.” Ugyanezt mondhatjuk el a II. Anyanyelvi Konferencia után is. A nyugaton élő szórvány magyarság további bizalmát kérjük és várjuk, fanyalgás és félelem nélküli lelkes, szívós munkát a szürke hétköznapokon is a magyar nyelv, a magyarságtudat megőrzése érdekében. 1970-ben dr. Galambos Ferenc Ireneus hangsúlyozta, hogy „a konferencia a huszonnegyedik órában jött”. Többen is mondották, hogy a magyarságtudat gerendázata töredezett már. Voltak sokan akkor is, most is — „gerendatöréskor szálkakeresők”, akik — Értavy-Baráth József idézte ezt a közmondást — inkább átkozták a sötétséget, minthogy gyertyát gyújtsanak a sötétségben. A konferenciák munkája nyomán a szorgoskodó kis közösségek meghitt fényei égnek már világszerte. El kell érni, hogy nyugodtan dolgozhassanak, senki ne zavarja a fényhordozókat; senki ne szakíthassa el a kapcsolatok elektromos Vezetékeit. A velünk együtt munkálkodók pedig — és most a kételkedők is beláthatják, hogy a magyar nyelv megőrzése, a magyarságtudat fenntartása nélkülünk lehetetlen — végezzék áldozatos munkájukat nyugodt öntudattal: ez az egyetlen út, ez az igazság, az élet magyar útja. Magyar nyelvművelő munka Jugoszláviában A magyar nyelv és kultúra ápolását célzó törekvésekkel találkozunk a távoli földrészek kis szigeteket jelentő magyar kolóniáitól a szomszédos szocialista országokban található magyarlakta vidékekig. E baráti országokban az állam minden segítséget megad a magyar nyelv és kultúra ápolásához. A Dunatáj című lap egyik cikke arról tudósit, hogy az általános iskolákban anyanyelvápolási órákat tartanak. Koza Hajnalka tanárnő úgy nyilatkozott a lapnak, hogy kitűnő segédeszközökkel rendelkeznek a Horvátországi Magyarok Szövetsége jóvoltából, sok magyar diafilmjük s gazdag magyar nyelvű könyvtáruk van. A gyerekek részt vettek a horvátországi nyelvápoló iskolák diákjainak kiskőszegi szemléjén s az újvidéki szavalóversenyen. Ugyancsak a Dunatáj egy másik száma ad ismertetést arról a pélmonostori gimnáziumról, amely a Morvát Köztársaság egyik legkorszerűbben felszerelt oktatási intézménye. Ebben az iskolában a tanítás összevont tagozaton folyik, de a tantárgyak nagy részét anyanyelvükön hallgathatják a diákok. A Középiskolai Központ igazgatója közölte, hogy ősztől a gimnázium magyar osztálya is megnyílik s ebbe a horvátországi magyar iskolába minden általános iskolát végzett baranyai, szlavóniai gyerek beiratkozhat. De nemcsak az iskolákban folyik a nyelvművelő munka a szomszédos baráti országban. A Szocialista Szövetség végrehajtó bizottsága és a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok szervező bizottsága együttes ülést tartott Adán. Megállapították, hogy az eddig megtartott nyelvművelő napok igazolják a nyelvművelés szükségességét, és mint tudományos összejövetelek kivívták maguknak a tartományi elismerést. A résztvevők leszögezték, hogy biztosítani kell a Szarvas Gábor Nyelvművelő napok folytonosságát, s Ada község központjában felállították a nagy magyar nyelvész szobrát. Nagy sikere volt a jugoszláviai magyarság körében a Petőfi él című szavalóversenynek. A Tiszavidék című lap beszámol róla, hogy a tartományi szintű vetélkedőnek több száz résztvevője volt, s interjút közöl a legjobb versmondó címet elnyert kislánnyal. „Az ünnepségen Kovács Zsuzsi elmondta Petőfi Szülőföldem című költeményét. A művészi előadásmód, a szép tiszta beszéd és kiejtés kivívta a hallgatóság elismerését." A szép tiszta magyar beszéd örömével ajándékozza meg a szabadkai Népszínház magyar társulata is a lakosságot. A Magyar Szó hirt ad arról a nemes munkáról, melyet — a magyarországi Déryné Színházhoz hasonlóan — ez a szabadkai színház magára vállalt. 1960 óta járják színészei az országot s Horvátország és Szlavónia legkisebb színpadaira is elviszik a szép magyar szót. Ezúttal Tamási Áron: Énekesmadár című népi játékát mutatta be a társulat. A MAQYAR TÁNC SZERETETE A magyar tánc szeretete hozta össze hét évvel ezelőtt a Detroiti Magyar Tánccsoport tagjait. Csupán néhányan voltak — lelkes fiatalok, akik elhatározták, hogy ha törik, ha szakad, magyar tánckultúrát teremtenek Detroitban. Több éves munka, tanulás következett — de a csoport kiállta az első esztendők próbáját. Lassan megérlelődtek az első sikerek — a csoportból együttes vált. Mindezt Enyedi Linda és Szalay Viola magyarázza el nekem Budapesten, az Állami Népi Együttes székházában, miközben a berlini Világifjúsági Találkozóra indufel. Most, minden délelőtt a programunkat gyakoroljuk. Bujdosó János és Guerra Éva egyaránt hat-hat esztendeje táncol a csoportban, ök is a magyar táncosokat figyelik. — Hogyan dolgozik a csoport Detroitban? — Hetente egyszer próbálunk. Ez nem sok, de mindannyian dolgozunk, vagy iskolába járunk, nem jut több időnk a gyakorlásra. Havonta egyszer-kétszer lépünk föl, rendezvényeken, nemzetiségi fesztiválokon. — Sikerrel? — Ügy érzem, igen. Meglepő, hogy a nem magyarok előtt sokszor nagyobb sikert aratunk, mint honfitársaink előtt. De nem csupán ebből áll a tevékenységünk. Vagy Szalay Viola Próbál a tánccsoport. Előtérben Enyedi Linda két tucat kisgyerekkel is foglalkozunk. ök már kint születtek, és a tánccsoportban tanulják a magyar népdal és a népi táncok alapelemeit. Ök a mi „utánpótlásunk” is — de nemcsak azért csináljuk: egyszerűen jó dolog, ha minél többen ismerkednek meg az óhaza dalaival, táncaival. Pálfalvi István a csoport egyik művészeti vezetője. Vele a Szakasits Árpád Művelődési Házban, a Csörsz utcában beszélgettünk, a tánccsoport délelőtti próbáján. — Nagyon hasznos volt, hogy tavaly részt tudtam venni Szegeden a magyar tánccsoport-vezetők kéthetes továbbképzésén. Rengeteg új dolgot tanultunk, sok kottát, leírást, magnetofon-szalagot vittem haza: ezekből mindannyian profitáltunk, Ha most Celldömölkön sikerünk lesz, az már ezeknek a tapasztalatoknak is köszönhető. Ezért is határoztuk el, hogy idén részt veszünk a magyar táncegyüttesek fesztiválján, hogy mindenki eljön, aki tud — hiszen ez nagy fejlődést jelenthet számunkra. Próbál a csoport. Végigtáncolják a fesztiválra összeállított műsort, elkezdik elölről, majd újra elölről. Megmegállnak, igazítanak egyegy lépésen. És egyre többször kerül elő érvként: „Nem láttad tegnap? Ezt a magyarok így csinálják. Próbáljuk meg mi is!” S. P. J. ló népi együttesek próbájában gyönyörködik. Mindketten a tánccsoport vezetőségébe tartoznak — s az elbeszélés közben minduntalan fölfölpislognak a színpadra. Figyelik a lépéseket, a testtartást, s a kezek mozgását. — Tulajdonképpen tanulni jöttünk Budapestre — mondja Enyedi Linda —, hiszen kottából, leírásokból nagyon nehéz elsajátítani a táncot. Azt látni, gyakorolni, kell. — De a tanuláson kívül, ahogyan hallom, szerepelnek is? — Igen. A II. Anyanyelvi Konferencia ideje alatt, a Celldömölkön rendezendő néptáncfesztiválon lépünk .Készül” a tnüsor. Elöl Pálfalvi István (Novotta Ferenc felvételei)
