Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-07-23 / 15. szám

AÉfc tátM A H ÍJ4 Petőli-szobron dolgozik Ktsfa­­ludl Strobl Zslgmond Kossuth­­dljas szobrászművész, szövetsé­günk elnökségének tagja, akit július 1-én, 89. születésnapján tisztelői meleg szeretettel köszön­töttek. * Az osztrák nemzeti bank elnö­ke, dr. Hans Kloss Budapesten tárgyalt a Magyar Nemzeti Bank vezetőivel, és előadást tartott az aktuális nemzetközi pénzügyi kérdésekről. * A magyarországi folklór tanul­mányozására 10 tagú középiskolás csoport érkezett hazánkba a dá­niai Gladsaxéböl. A dán diákok elsőnek a sárközt és kalocsai népművészettel Ismerkedtek. * Jelentős, egymillió rubel érté­kű üzletkötéssel zárult a Techno­­lmpex Külkereskedelmi Vállalat Brassóban megrendezett gépipari kiállítása. * A nizzai nemzetközi nyári aka­démiára kapott meghívást a pé­csi Sopiana kamarazenekar. Az együttes tagjai francia állami ösztöndíjjal négy hétig tanulnak Nizzában. * Németh János Zalaegerszegen élő keramikusművész kerámiába foglalja Madách művének, Az ember tragédiájának tartalmát. A tragédia egy-egy színét hatvan­­szőr hatvan centiméter nagysá­gú kerámiatáblán ábrázolja. A modern képzőművészeti alkotás első három táblája már elkészült. * Bányatörténeti emlékek kuta­tására expedíció indult a Zemp­léni-hegység ősi tárnájába, a hajdani Telkibánya környékén levő arany-ezüst bányászat egyik XVI. századi emlékébe, a Teréz­­táróba. A Gyulai Várszínház tizedik évadját Darvas József Hunyadi című drámájával nyitották. A másik bemutató a Pathelln mes­ter című vígjáték lesz, amelyhez Hubay Miklós irt előjátékot. * Az új szófiai operaház tervpá­lyázatára húsz magyar építész­­kollektíva Is elküldte pályázatát. * A péter-páli aranyponty ün­nepségek Idén is hangulatosan folytak le Baján, a halászváros­ban. Evek óta ezen a napon vi­rágból font koszorúban viszik s engedik a Dunába az „arany­pontyot” s a megtermékenyülés jeléül virággal hintik a vizet. Az osztrák—magyar Irodalmi kapcsolatokról tartott előadást a közelmúltban dr. Mádl Antal egyetemi tanár, a bécsi Magyar Intézet Igazgatója az Innsbrucki egyetemen, ahol a hallgatók egy csoportja a magyar Irodalmat Is tanulmányozza és nyelvünket ta­nulja. *■ A világ első környezetvédel­mi térképe készül Budapesten Domonkos Györgyné dr. Holub Mária egyetemi docens javaslata alapján, és az általa kidolgozott módszerrel. A térkép feltünteti a háztartási fűtés okozta, és az Ipari ■ létesítmények által kibo­csátott szennyeződést, az épüle­tek és kémények magasságát, az utcák, poros vagy pormentes burkolását, a beépített, beépítet­len és a zöldterületek arányát, a terület meteorológiai viszonyait, s a gépkocsiforgalom méretett. ■* ■ f 120 magyar nyelvtanár: a Szov­jetunió, Jugoszlávia és Cseh­szlovákia magyar tannyelvű Isko­láiban tanító pedagógusok, az Országos Pedagógiai Intézet két­hetes tanfolyamán a többi közt a magyar irodalom, zene és kép­zőművészet kérdéseivel foglal­koztak. * Az Orosháza melletti Gyopá­­rosfürdő nagyszabású rendezé­sére, fejlesztésére tervpályáza­tot Írtak ki. Az 1999-ben mélyfú­rással megnyitott, percenként háromezer liter, 94 Celsius fokos gyógyvizet adó fürdőt rövidesen jelentős idegenforgalmi gyógy­hellyé kívánják kiépíteni. ' * Halottaink: Elhunyt dr. Tró­­csányi György, az országgyűlési könyvtár nyugalmazott főigazga­tója. — 59 éves korában meghalt Szekeres György, az Európa Könyvkiadó irodalmi vezetője, az egykori francia ellenállási mozgalom tevékeny tagja. — Kis József Sándor, aki „Klsjó” né­ven hosszú éveken át az Esti Hírlap író-humoristája volt, 10 éves korában halt meg. * Szokolay Sándor Vérnász című operáját bemutatták az Egyesült Államok Ohio államában levő Colombus városában. A sikerre való tekintettel ősszel a wa­shingtoni Kennedy Centerben Is színre hozzák az operát, melynek bemutatójára a szerzőt is meg­hívták. * . A Vöröskereszt legmagasabb kitüntetését, a Florence Nightln­­gale-érdemérmet adományozta két idős magyar ápolónőnek, Sá­gi Ferencnének és Schönfeld Fe­­rencnének. Magyaróra az USA Nebraska egyetemén, Völgyes Iván professzor tanszékén. Vendégelőadó Lévai professzor A magyar könyvkiadás el­múlt évi összefoglaló felmérése szerint 1012-ben 31261 kiadvány jelent meg 101 millió 640 000 pél­dányban. (1066-ban 66 millió S11 ooo példány látott napvilá­got). * „Teérted harcolók, szabad­ság . . .” címmel július 7-én a Román rádió és a Magyar rádió közös Petőfl-müsorát közvetítet­ték a Kossuth-adón Bukarest bői. A műsort magyar részről Simon István Kossuth-dljas köl­­tő vezette be. * A várpalotai plébániatemplom felújított orgonáját szentmise keretében áldotta meg Beöthy István veszprémi nagyprépost, prelátuskanonok. Az ünnepség után felköszöntötték Beöthy Ist­vánt 92. születésnapja alkalmá­ból. * A százéves Budapest kertésze­te címmel kiállítás nyílt a Vaj­­dahunyad-vári Mezőgazdasági Múzeumban. A kiállításon érté­kes anyaggal mutatkozott be a főváros 14 kertészeti szövetkeze­te. * Az ausztriai stájer tartományi főnűkhelyettes, Franz Wegart Vas megyében az idegenforga­lom kiszélesítéséről és a keres­kedelmi kapcsolatok fejlesztésé­ről tárgyalt. Több magyar művész részesült az elmúlt hetekben nemzetközi elismerésben. Hárman — három nemzetközi énekverseny első di­ját hozták haza: Kováts Kolos Rió de Janelróból, Sass Szilvia Szófiából, Gáti István pedig az olaszországi Trevlsóból. A Can­­nes-ban lezajlott nemzetközi rek­lám-filmfesztiválon dr. Varasdi Dezső alkoholellenes kisfllmje kapott elismerő oklevelet, Vár­nában a nemzetközi vöröske­­resztes filmfesztivál egyik nagy­­diját A vér mindenütt vörös cí­mű magyar—bolgár film rende­zéséért dr. Kárpáti Györgynek nyújtották át. * Lamberto Gardelll és a Buda­pesti Szabadtéri Színpadok Igaz­gatósága között megegyezés jött létre. A világhírű olasz karmes­ter öt esztendőre a Margitsziget­hez kötötte nyarait. Idén Verdi Regulemjét és Attila című ope­ráját vezényelte a szigeten. * •. Kőműves Imre Író 70., Vayer La­­|os művészettörténész .60, szüle­tésnapján kormánykltüntetést kapott. * Munkásdaloktól volt hangos nemrég Budapest hatodik kerüle­tének néhány utcája és a Liszt Ferenc tér. A Vándor Sándor­­kórusfésztlvál négyezer — hazai és külföldi — szereplője közül kétezren vettek részt a zenés felvonuláson. Uku Pál, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának tagja, művelődésügyi miniszter, országgyű­lési képviselő, a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lom régi harcosa, július 13-án szívroham következtében 61 éves korában elhunyt---———-----------------------------------------------I-I-U--J-I.-L-UWU1.T.-. TÓTH ESZTER KLEMPERER BACHOT VEZÉNYEL* Benned bízhatunk, bötló óriás! Zárt jobbkezed és pillangós balod izmába kötve csillagvolt dalok szökkentik fel a visszhangzó hívás sugársoros sűrűjét. Csillapul az idő, mert kitöltve lyukszemü perceit, eláll, mint a szél. E mű igy tart meg minket, csupa csillagul, i mert mind, ki részt vesz: hangzik folyton eztán, valahányszor a fúga felszáll, s lesz tán hívó, kitöltő... S mint új fényt teszed a hangra, mit látunk, bármerre költözz, hogy ütemező talpad köti földhöz, és felröpíti szárnyas két kezed. * (Az elhunyt világhírű karmester emlékére, aki 1947. és 1950. között Operaházunk főzeneigazgatója volt, sok magyar művész személyes ismerője, mes­tere, művészpályájának meghatározója.... A szo­nett A zene szava című kötetből való. 2 Hlnéz au 1 néről s inűkiai szerkes »yula .egyik illusztrációjává zene szava” itethől. A hazai és külföldi költők 267, ze­­óló költeményét tartalmazó könyv a Zene-S gondozásába tesében. Hangverseny a kastélyban Nyaranta Magyarországon több kastélyban lehet hangver­senyt hallgatni. Kastélyként a legszebb — szinte hozzátenném, természetesen — o fértődi Eszterházy-kastély, a magyar Ver­sailles. Ennek kenyérkaréj formájú udvara félig lezárja a szabadtéri hangversenytermet, feljáró lépcsője eszményi do­bogó a kórusoknak, és aki itt, a mű szülőhelyén, hallotta Haydn Évszakjait, az téli magányos éjszakákon visszaálmodja magát ide. A legjobb hangversenyek színhelye Martonvásár, az egy­kori Brunswick-kastély. Nem az udvara, még csak nem te a kertje, hanem a XVIII. századi ízléssel kialakított angolkert mellett, a félig-meddig vadon hagyott kis sziget, ahol Bee­thoven írta szonátáját a Halhatatlan Kedveshez. Míg Fertőd­re eljutni másfél napos — kétnapos kirándulás, addig Buda­pestről fél óra alatt le lehet ruccanni Martonvásárra. A szi: get közepén, egy kis tisztáson, Beethoven komor tekintetű márvány mellszobra talán megenyhül, ha zenéje hallgatóinak átszellemült arcát látja. A harmadik, a legrégibb hangverseny­kastély, a pesti Károlyi-palota. Ennek kertjét az épület két szárnya félig lezárja, hátulról csaknem évszázados platánok és vadgesztenyék alkotnak természetes hangfalat: ettől min­den hangversenyteremnél tökéletesebb a Károlyi-kert akusz­tikája. Vagy: tökéletesebb volt, amíg a pesti autóforgalom nem növekedett annyira, hogy még az esti órákban is behal­latszik a zúgás és a pöfögés. Ma este a negyedik kastélyba megyünk, alhol hangversenyt lehet hallgatni: az óbudai Kiscelli kastélymúzeumba. Ame­rikai vendégem van, már dél óta kémleljük az eget, a Hár­­mashatár-hegy fölött fekete felhők gyülekeznek, az időjárás­jelentés is „helyenként záport, zivatart” jelzett. Ha hat óra tájban esik, még hétre kiderülhet, mondjuk egymásnak, ami­kor valóban lehullanak késő délután az esőcseppek. Hét óra­kor eláll az eső. Megkérdeznék a koncertirodát telefonon, de ez a bölcsesség másnak is eszébe jut, a vonal állandóan fog­lalt. Zeneművészeti hazárdot játszunk: negyed nyolckor be­ülünk a kocsiba, ki Óbuda felé, a helyszínen majd kiderül, felszáradt-e eléggé a belső udvar, nem nedvesedtek-e át a székek ? A Kiscelli-kastély Budapest egyik titka. Kevesen ismerik, pedig a kései barokk és a korai empire egyik szép építőmű­vészet! alkotása Óbudán, fél kilométernyire az egykori Am­fiteátrum mögött, egy kis domboldalon. Ide építtetett Schmidt Adám, a gazdag óbudai polgár, ahogy ő mondta „családi kas­télyt”, magának és övéinek. Fel lehet ugyan kocsival menni a kastély előterébe, de inkább lent hagyjuk a Bécsi útori és gyalog kapaszkodunk fel a meredek domboldalon, melynek macskaköveit még a Schmidt-család helyeztette el. A művészeti élvezetért egy kicsit meg kell szenvedni, min­denkinek zihál a melle, miré fölér, a fiataloknak is, talán azért, mert a meredek domboldalon sem eresztik el egymás derekát egy pillanatra sem. Schmidt Ádám, vagy az építésze elleste a francia és a Duna menti osztrák kastélyok építésze­tének fortélyait; nem is egy udvart építettek, hanem kettőt. Szépen ívelt barokk kapu mögött a kastély két szárnya fogja közre az első udvart, a külsőt. Itt is lehetne hangversenyt tartani és amerikai vendégem keresi is a székeket, azt hiszi, itt szól majd a zene. De nem, menjünk beljebb. Az ajtóban jó hír: megtartják a hangversenyt. Még van egy negyed óránk, és ha arra nem is elegendő, hogy megnézzük a múzeumot, de egy kis ízelítőt, iparművészeti aperitifet kortyolgathatunk a zenei étrendhez. Mert a Kiscelli-kastély ma múzeum, Budapest Főváros Tör­téneti Múzeumának egyik fióképülete. Itt helyezték el az egykori három város: Fest, Buda és Óbuda kézműveseinek, kisiparosainak, fogadóinak és kocsmáinak megmaradt bú­tordarabjait, szerszámait, cégéreit, és képeket, rajzokat, met­szeteket Pest-Buda történetéből is. Ahogy belépünk, egy óriá­si vörös rák fogad, a mennyezetről lóg le, és az amerikai ven­déghölgy csodálkozva állapítja meg, hogy ekkora homárt még az észak-amerikai Maine államban sem fognak, pedig az a nagy tengeri rákok legfőbb lelőhelye. Megnyugtátom, hogy a Dunában sem voltak ilyen nagy rákok, csak annak a fo­gadósnak a képzeletében, aki ezzel csalogatta, vendégeit a főttrák ebédhez. Száz évvel ezelőtt — és ezt régi feljegyzé­sekből és történetekből is tudjuk — a rák mindennapos étel volt a magyar családok asztalán. Mára elfogyott a rák és so­kan idegenkednek is tőle. A rák alatt egy életnagyságú fest­mény lóg: József nádor, magas, vatermörderes gallérban, ég­színkék táborszernagy! zubbonyban, mellén millió kitüntetés­sel, nyakában az Aranygyapjas rend, lábán hófehér nadrág és piros szattyánbőr csizma — amerikai vendégem felkiált: „Ez egy magyar király!” Majdnem, felelem. És amíg özönlenek be a hegymászástól fújtató vendégek, amíg hallhatjuk a visszhangját saját előbbi örömteli felkiáltásunknak, hogy a hangverseny nem marad el, amíg valahonnan, egyik múzeumi szobából ide hallatszik a vonósok hangolása, addig az az öröm és kellemes kötelézett­­ség hárul rám, hogy egy amerikai asszonynak elmagyaráz­zam, milyen rang és méltóság volt egykor Magyarországon a nádor, és ezek közül is a legújabb korban ez a legnevezete­sebb ez a József volt. Már nem állhatom meg, hogy kis tör­ténelmi visszapillantással Bánk bánra is ki ne térjek, hiszen az ő tragédiáján és egy mondásán keresztül lehet legjobban megmagyarázni, mi volt a nádor szerepe a régi Magyarorszá­gon. Bánk, amikor felelősségre vonják, azt mondja önmagá­ról: „Én, a király személye”, és ezzel már elvágtam az útját annak, hogy amerikai vendégem valamiféle Spiro Agnew-hoz hasonlítsa Bánkot vagy Józsefet. Azt kérdezi, hogyan kerül ide József nádor képe, és én azt felelem, hogy ő volt a modern Pest újjáépíttetője, a városi Szépítés! Bizottmány megalapí­tója és elnöke, neki köszönhetjük a mai Pest kőrútjait és su­gárútjait. De azután közelebb megyünk és kiderül, hogy Jó­zsef nádor, mint cégtábla került ebbe a múzeumba: a nádor­ról elnevezett nagy hírű fogadó tulajdonosa megfesttette a képét és kiakasztatta a halijában. Még gyorsan megcsodálunk néhány régi szekrényt, tékát, almáriumot, asztalos-szerszámot, mérnöki ónt és pallérkana­lat, azután átlépünk egy küszöböt, és vele a megfogható mű­vészetek birodalmából a megfoghatatlanba, a zenébe jutunk. Ez a belső udvar. Valóban zárt, minden zeneművész és hang­versenylátogató akusztikai álma: egyetlen hang sem vész el, a pianisszimók is megtalálják útjukat, a forték sem dübö­rögnek túlságosan, mert e hangversenyterem teteje a csilla­gos égbolt. És hogy érezzük a közeli természetnek nemcsak illatos leheletét, de ittlétét is, a hangversenydobogó mellett karcsú, de terebélyes szilfa áll, hátulról pedig benyújtogatják koronájuk legmerészebb ágait a környező tölgyek és vad­­gesztenyék. Megkeressük helyünket, leülünk az egyszerű kerti székek­re. Milyen jó, hogy egy könnyű gyapjútakarót hoztam ma­gammal, bele lehet burkolózni és boldog ernyedtséggel várni a hangverseny kezdetét. Már fellépett a dobogóra a zenekar. Karmester nincs, Tátrai Vilmos vezényli hangversenymester­ként, hegedűvel a kezében. Körülnéz, már magasba emeli a vonóját, amikor egyszerre megszólal egy hívatlan, de idevaló zenész, egy feketerigó a szilfán. Fütyül néhányat, elhallgat, Tátrai újra felemeli vonóját, de a madárnak még van monda­nivalója. A művészek és a közönség türelmesen vár, a rigó­fütty hozzátartozik a kastélyhangversenyekhez. Most elszállt a madár. Megkezdődhetik Bach János Sebestyén Első Bran­denburgi versenye,

Next

/
Thumbnails
Contents