Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-05-26 / 11. szám
/IRJános vítéz Petőíi Sándor költeménye és a Pannónia Filmstúdióban készülő rajzfilm nyomán. A figuraterveket készítette és a filmet rendezte Jankovics Marcell. A filmkockákat Marsovszky Emőke, Petőfi költeményének részleteit Garami László válogatta. 100. Nem bizonyos, mennyi ideig haladott, De annyi bizonyos, mennél tovább jutott, Annál sötéteb b lett előtte a világ, S egyszerre csak annyit vesz észre, hogy nem lát. — Éj van-e vagy szemem világa veszett ki? János vitéz ekkép kezdett gondolkodni. Nem volt éj, nem veszett ki szeme világa, Hanem, hogy ez volt a sötétség országa. 107. Nem sütött az égen itt sem nap, sem csillag; János vitéz csak úgy tapogatva ballag, Néha feje fölött elreppent valami, Szárnysuhogás-formát lehetett hallani. Nem szárnysuhogás volt az tulajdonképpen, Boszorkányok szálltak arra seprőnyélen. Boszorkányoknak a sötétség országa Rég ideje a, hogy birtoka, tanyája. 108. Ország gyűlését őkelmök itt tartanak, Éjfél idejében idelovaglanak, Most is gyülekeznek ország gyűlésére A sötét tartomány kellő közepére. Egy mélységes barlang fogadta be őket, A barlang közepén üst alatt tűz égett. Ajtó nyílásakor meglátta a tüzet János vitéz s annak irányán sietett. 100. Tarsolyához nyúlt, hogy sípját elővegye, Az óriásoknak hogy jőjön serege, Hanem megakadt a keze valamiben, Közelebb vizsgálta s látta, hogy mi legyen. A seprők voltak ott egymás mellé rakva, Miken a boszorkány-nép odalovagla. Fölnyalábolta és messzire elhordá, Hogy a boszorkányok ne akadjanak rá. 110. Ekkor visszatért és sípjával füttyentett És az óriások rögtön megjelentek. — Rajta, törjetek be szaporán, legényekI — Parancsolá János, s azok betörének. 111. Legnevezetesebb a dologban az volt, Hogy valahányszor egy-egy boszorkány megholt, Mindannyiszor oszlott az égnek homálya, S derült lassanként a sötétség országa. Már csaknem egészen nap volt a vidéken, Az utolsó banya volt a soron éppen . . . Kire ismert János ebbe’ a banyába'? Hát Iluskájának mostohaanyjára. 112. — A keserves voltát, rugaszkodj utána1 — Kiáltott most János egyik óriásra. Szót fogadott ez, és a banyát elkapta, És a levegőbe magasra hajtotta. Így találták meg az utolsó boszorkányt Halva, János vitéz faluja határán; S minthogy minden ember gyűlölte, utálta, Mégcsak a varjú sem károgott utána. tfU tgtfa* /rtóia XVI. cAz anekdőtázáu A klasszikussá vált magyar írók egyik legnépszerűbbbike kétségtelenül Mikszáth Kálmán. Akik nagyon szeretik a rendszerezést, úgy tekintik, mint Jókai folytatóját és Móricz előkészítőjét. Valóban, Jókai — kortársak is lévén — erősen hatott a kezdő íróra. Az első Mikszáth-írások idillikus romantikája és a későbbi, nagyobb művekben is előbukkanó romantikus csillanások magyarázhatók Jókai hatásával. Mikszáth azonban hamar eljut saját, egyéni hangjához. Különleges értékeket mutat kedves humora, szinte mindig bujkáló iróniája. Mint újságíró kezdi írói pályáját, éppen Jókai lapjánál. Első sikerét az 1881-ben megjelent A tót atyafiakkal éri el. Ezt követi rövidesen a Jó palócok. Ezzel egyszeriben népszerűvé válik. A kis novellák a műfaj remekei. Szülőföldjének, a Felvidéknek — a Nógrád megyei Szklabonyán született — emlékei, gyermekkorában hallott eseményei jelennek meg írásban. Később mindjobban a valóságot ábrázolva, a tragikum felé hajló drámai jelenetek következnek. A Pesti Hírlap munkatársaként írja országgyűlési tudósításait, amelyeket Országgyűlési karcolatok címen gyűjt utóbb össze. Ekkor is, s később, amikor képviselő lesz, egész közelről ismeri meg a Tisztelt Ház életét. Bár ekkor még úgy látja, hogy a dzsentri, az elszegényedő nemesi réteg lehetne a nemzet vezető osztálya, mégis humorosan ábrázolja őket, de humora mögött bírálat is bujkál. A század utolsó évtizedében nagyobb terjedelmű írásokban, kisregényekben, regényekben mindinkább valósághű képet ad a társadalom általa megfigyelt jelenségeiről. A Beszterce ostromát a „magyar Don Quijote”-ként szokták jellemezni. A regény hőse Pongrácz gróf, aki a középkori lovagi életformát erőszakolja környezetére, felfegyverzett sereggel, pallosjoggal, egyebekkel, és ebből nem enged akkor sem, amikor maga is szenved tőle. Mikszáth hősének középkori illúzióit „a nagy hazudozás”-nak nevezte. Ez az illúziókergetés — ha nem is ilyen méretekben, ilyen kiélezetten — elég általános, szinte divat volt a századforduló idején. Kesernyés humorral jelenik meg hosszabb elbeszélésében, a Gavallérokban önáltatás formájában az illúziók hazugsága: cifra fogatokon, díszes öltözékekben érkezik a vendégsereg a lakodalomba, pazar ajándékokat osztogat, majd a mulatság után szürke kijózanodás következik: kiderül, hogy ami valódi csillogásnak látszott, az nem sajátjuk, csak kölcsönvett holmik, s a bőkezű ajándékok valójában kopott semmiségek. A Gavallérokból úgy látszik, hogy Mikszáth sajnálja ezt a pusztulásra ítélt társadalmi réteget. „A szíve velük van” — írja róla Szerb Antal. Valószínű, hogy a személyes kapcsolatok is befolyásolták, mert még leleplező írásai sem kíméletlenek, kedves humora kedélyessé színezi őket. A Két választás Magyarországon című regényében anekdotikus formában, erősen szatirikus tartalommal mutatja be a dzsentri parazita mivoltát, úri modora és a jelleme közti különbséget, és mintegy kiegészítésképpen a nyárspolgárok felfogását is, akik komolyan veszik a dzsentri magakelletését. De humorában itt is elnéző mosoly rejlik, ami tompítja a szatíra élét. Legnagyobb regényeit élete utolsó — a XX. század első — évtizedében alkotta. Az anekdotikus elbeszélő mód megmarad, de szemléletéből a kedélyesség szinte teljesen eltűnik. A Különös házasság (1900) egyik legmaradandóbb, fordulatosságával izgalmas regénye. Alapja, magja megtörtént esemény. A XIX. század tízes éveiben Dőry István báró erőszakkal összeeskette lányát, aki egy paptól gyermeket várt, a fiatal Buttler János gróffal. Az ifjú gróf minden vagyona és összeköttetése kevés volt ahhoz, hogy a házasságot felbonthassa és szerelmét feleségül vegye. Ebből alkotta Glatz Oszkár rajza Mikszáthról Mikszáth regényét. Az epizódokat úgy formálja, hogy egyértelműen bemutatja az egyházi és az állami hatalom összefogását, a vezető erők embertelenségét, azt a világot, amelyben a hatalom érinthetetlenségével szemben lényegtelen az emberi boldogság jelentősége. A cselekményt korábbi időbe helyezi, de félreérthetetlen, hogy saját korára céloz vele. A dzsentri illúziók szertefoszlását A Noszty fiú esete Tóth Marival című regénye mutatja legerőteljesebben. A regény témája egy elszegényedő, de kitűnő kapcsolatokkal rendelkező dzsentri család próbálkozása, hogy Noszty Ferinek — aki váltóhamisítás miatt kénytelen volt tiszti rangjáról lemondani — megszerezzék Tóth Mari kezét. Tóthék új színt jelentenek az országban. Az apa egy „amerikás” magyar, aki az Újvilágban szerzett vagyonával hazatér, le akar telepedni és iparosítással legalább birtokának környékét fellendíteni. Az egész úri Noszty-család, a jó állami állásokban levő família és barátaik mind rendelkezésre állnak, és minden eszközt, még a lány kompromittálását is megfelelőnek tartják céljuk elérésére. Tóth uram azonban inkább vállalja, hogy lányának fájdalmat okoz, de utolsó percben megakadályozza a házasságot, megszégyeníti az úri pereputtyot, és családjával viszszautazik Amerikába. Ebben a regényben az író kedélyes hangja is Nosztyék léhaságát festi alá, s a romantikus motívumok a saját magát túlélt világ romlottságát helyezik még élesebb fénybe. Mikszáth utolsó nagy műve A fekete város, Lőcse város polgárainak kíméletlen harcáról szól, amelyet a megye dölyfös alispánja ellen folytatnak. A tekintélyharc az alispán pusztulásával végződik, s lányának meg a város ifjú vezetőjének szerelme is boldogtalanságba bukik. A regény mégsem társadalmi osztályok küzdelmét mutatja be, hanem a felelőtlen torzsalkodást, amelynek részvevői szűk tekintélyszempontokért küzdve nem törődnek az ország sorsával. Mikszáth legnagyobb írói értéke közvetlen hangja, bujkáló humora, anekdotázó képessége. A valóságot írja meg, az élő beszéd olyan közvetlenségével, hogy az olvasó úgy érzi, másképp nem is lehetne. Mondják, Mikszáth szakácsnője azért nem volt túlságosan nagy véleménnyel gazdája írásairól, mert biztosra vette, hogy ő is tud ugyanúgy írni. Az igazi közvetlenség és egyszerűség azonban csak a legnagyobbak képessége, utánozni pedig szinte lehetetlen. Mikszáth Kálmán nem úgy vált klasszikussá, hogy művei a polcokon porosodnak. Könyveit ma is olvassák, újra meg újra kiadják. Nem egyet időről időre feldolgoznak filmre, színpadra. A Noszty fiú például, több változatban is színpadra, filmre került, mindenkor sikerrel. A fekete város a közelmúltban televízió-sorozatként jelent meg, az egész országban nagy érdeklődést keltve. Ilyenkor mindig újra keresik az eredetit, a regényt, és talán meglepő, de így van: az író halála után több mint hat évtizeddel mind stílusa, mind történetei teljes értékűek a ma olvasójának. M. Kállai Magda
