Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-05-26 / 11. szám
SZÁNTÓ MIKLÓS: PETŐFIVEL LONDONBAN „Legyen a Magyar Hírek az angliai magyarság egyesületi krónikája, írja meg milyen örömök, gondok közt dolgozunk 1973 tavaszán” — kérte Romhányi László, a Londoni Magyar Kultúr Kör új főtitkára, az egyesület vezetőségi ülésén. Igyekszem teljesíteni a kérést. A FŐTITKÁRI BESZÁMOLÓBÓL A vezetőség véleménykutató lapokat küldött szét, hogy a tagság kívánságait messzemenően figyelembe vévé alakítsa ki a kör évi programját. Szükség is van erre, hiszen a tagok a világ egyik legnagyobb kiterjedésű fővárosában szerteszét élnek, száz kilométeres körzetben szétszórtan laknak. Aki itt arra vállalkozik, hogy munkahelyéről hazatérve újra nekivágjon az útnak, keresztülverekedje magát a közlekedési lámpák, jelzések útvesztőin, forgalmi dugókon, megérdemli, hogy a legjobbat kapja. Érdekes, színes rendezvények mágneses vonzása nélkül a munkától fáradt emberek nehezen mozdulnak ki otthonról. Ha pedig a tagság mégis nekiindul és csalódik, legközelebb kétszeresen nehéz a vezetőség dolga. (Ez történt nemrég egy film esetében. A londoni magyarok közül sokan szeretik — éppúgy mint otthon — a Rejtő-könyveket, mert jókat mulatnak Piszkos Fred, Csülök, és a többi Rejtő-hős kalandjain. Amikor Rejtő Jenő-filmhez szólt a meghívó, már előre edzették nevetőizmaikat. Valljuk be férfiasán, a film talán akkor sem tetszett volna, ha nem vígjákot várnak, de így kétszeres volt a csalódás. Márpedig — ahogy az ülésen hallottuk — az angol televízió néha vitatható minőségű, de kétségtelenül sokoldalú műsorával nehéz felvenni a versenyt; film legyen a talpán, amely ezt győzi és legyőzi. „Itt nem elég, hogy egy film magyar; itt szórakoztatni, gyönyörködtetni kell!” — mondta a főtitkár, és nekem akaratlanul is az öreg Czukor Adolfnak tulajdonított hollywoodi felirat jutott az eszembe, amely a rossz nyelvek szerint az egyik ottani filmgyár büféjében díszelgett: „Itt nem elég, hogy magyar vagy, dolgoznod is kell.") A vezetőségi ülésen abban mindenki egyetértett, hogy egy klub életében nélkülözhetetlen az állandóság; biztosítani kell a havi összejöveteleket és ezzel a rendszerességet. Abban azonban már eltértek a vélemények, hogy mire törekedjenek elsősorban: ízlést formáljanak vagy szórakoztassanak-e; amit adnak, azt keveseknek, vagy tömegeknek szolgáltassák-e? (Félreértés ne essék, akik a „keveseknek adni" gondolat mellett kardoskodnak, azok se akarták kirekeszteni a tömegeket. Akik a szórakoztatásért törtek lándzsát, az ízlésfejlesztést is rendkívül fontosnak tartották. A vita akörül robbant ki, melyik oldal legyen hangsúlyos, mivel kell a klub megújulását kezdeni.) Aztán éppen a vita tette lehetővé a megoldás megtalálását, tette világossá a célokat és az alapelveket. Más típusú, könnyedebb, szórakoztatóbb programokra van szükség ahhoz, hogy a távolállók is közel kerüljenek, és más műsorok kellenek ahhoz, hogy a törzsközönség élvezze az irodalmároknak szóló csemegéket is. Ritka eset, amikor a kettő egyszerre valósul meg. Arra kell törekedniük, hogy a Kultúr Kör a londoni magyarok széles tömegeit keretei közt tudja, számolva azzal, hogy nem lehet mindent, mindenkinek egyszerre adni. Vannak fokozatok, sokféle érdeklődésű a tagság. Gondolni kell az idegennyelvű hozzátartozókra is. Meg kell találni a sokaknak és a keveseknek szóló műsorokat, mindent a maga helyén. Ehhez sokfélét kell adni, a filmtől a művészi csoportokig, a lemezestéktől az úgynevezett „One man show”ig, vagy akár a bábszínházig. (A vezetőség józan, elemző és mégis szenvedélyes szavaiból kikerekedett a magyarázat is: a tagság tömegeit jelentő emberek Magyarországon kapták műveltségük, ismereteik alapjait. Felnőtt korukban kerültek egy más kultúra közegébe, és a nyelvi nehézségek évekig lehetetlenné tették, hogy az új szervesen épüljön rá a magukkal hozott művelődési anyagra. Ugyanakkor kiszakadtak az otthoni fejlődésből is, és az utóbbi hat-nyolc év hazalátogatásai, a művészcsoportok londoni műsorai inkább csak felfrissítették, a feledés porrétegei alól hozták napfényre a régi művészi emlékeket, élményeket, ezeket megújítani csak a rendszeres, tudatos programokkal lehet. Fokozottan áll ez azokra, akik kényelmességből vagy bizalmatlanságból sokszor hónapokra bezárkóznak otthonuk falai közé. Nincsenek sokan olyanok, akik képesek voltak lépést tartani az európai művelődés szédületes tempójával és ugyanakkor tudták követni a hazai fejlődést is, és mindezt egységbe olvasztani önmagukban. AZ ELŐADÁSRÓL A Kensington Town Hall előadótermében már korán gyülekeztek az emberek. Amikor hallottam, hogyan üdvözlik egymást az ismerősök, hallgattam a gyors, kölcsönös beszámolókat, amelyek dióhéjban adták a családi események kétháromhónapos krónikáját, friss pesti vicceket, pletykát és nyaralási terveket, megerősödött bennem a meggyőződés, hogy a Kultúr Kör vezetősége helyesen látja helyzetét és feladatait: a londoni magyarságnak egy-egy előadás nemcsak hangverseny vagy irodalmi est, hanem baráti találkozó egymással és a mai Magyarországgal. Szomjaznak e találkozásra, és sokan és soká örülnek neki. És érdekes, izgalmas volt számomra — különösen a vidéki előadások után közvetlenül —.a színes, látszólag könnyű, valójában fajsúlyos költészet és zene londoni fogadtatása. Mensáros László, 06endes, higgadt Himnusza után templomi csend volt. Moldován Stefánia és Miller Lajos Erkel, Kodály, Kacsóh Pongrác, Farkas Ferenc dalait énekelték — Patkó József ihletett kíséretével — és olyan érzelmi mélyrétegeket mozgattak meg az ismert dallamokkal, hogy szélesre tárt szívvel várták az emljerek a verset és a prózát is. Margittal Ágit a remekül felépített Petőfi-versek után, alig akarták leengedni a színpadról. Ahogy a Falu végén kurta kocsma miniatűr drámáját, a Csokonai című vers tündéri humorát kibontotta, tanítani kellene. Mensáros László különösen a vidám prózai írásokkal, Nagy Endre- és Örkény-, Komlós-művekkel remekelt. A műsor igazi tömegsiker volt. Népszerű, megragadó számokat, a gyermek- és ifjúkor kedvenceit adták, amelyekre édes ráismerni, ugyanakkor ínyenceknek is gyönyörűséget jelentő magas színvonalú tolmácsolásban. Amikor a Kultúr Kör főtitkára megköszönte a művészek teljesítményét, percekig zúgott a taps, és sokan kiáltották önfeledten: „Hogy volt! Hogy volt!” A legszívesebben újra ismételtették volna a program minden számát, a Himnusztól a Moldován—Miller zárókettősig. Április 26-tól május 7-ig magyar művészcsoport turnézott Angliában. Londonban, Croydonban, Manchesterben, Bradfordban, Middlesboroughban és Bristolban léptek fel a helyi magyar egyesületek rendezésében. Az alábbi képsor művészeinket ábrázolja. Moldován Stefánia, az Operaház tagja, a Bánk bán Melinda szerepében Margittal Ági, a József Attila Színház tagja Egy oldott pillanat (jobbról balra): Miller Lajos operaénekes és Patkó József zongoraművész Mensáros László, a Madách Színház tagja, Shaw: Candida férfi főszerepében HH m
