Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-05-26 / 11. szám

1905. Budapest 62. 262. postafiók

A burgenlandi pedagógusok nem, oktatásügyünk egészének felmérésére érkeztek, hiszen ez néhány nap alatt lehetetlen. Meghatározott céljuk az volt, hogy a helyszínen, az általános iskolák alsótagozatos osztályaiban az írás-olvasás-fogalmazás tanítását figyeljék, és azokkal a módszerekkel ismerkedjenek, amelyekkel a legkönnyebben kelthető fel

Tetszett az olvasás is. A vendégek véleménye: szépen, hangosan, helyesen hangsúlyozva ejtik ki a szavakat, és az olvasási gyakorlat témája, a mese a nyálról és a sündisznóról is lekötötte őket. Hozzájárul ehhez még, hogy a tanítónő, noha jó kapcsolatban van a kis növendékekkel, a baráti hang mellett fegyelmet is tud tartani.

Érdeklődéssel tanulmányozták a gyerekek munkafüzetéit. Ezek olyan helyesírási és nyelvtani gyakorlatokat tartalmaznak, amelyeknek megoldásához egy kis fejtörésre is szükség van, a feladványok nincsenek befejezve, a pontozott részeket a gyerekeknek kell

kiegészíteniük. Jó szolgálatot tesz a tanítónak a tudás felmérését szolgáló különálló feladatlap.

Egy dolgozatírást is „végigdrukkoltak” a vendégek a hátsó padsorban. Ez a zuglói általános iskola harmadik, koedukált osztályában zajlott.

A fogalmazás elkészítéséhez a tanító tulajdonképpen csak ösztönzést adott, a mágneses szemléltető táblára Budapestet ábrázoló képeslapokat helyezett, ezek alapján készültek a dolgozatok. Mindössze 15 perc állt rendelkezésre. „Meglepően jól sikerültek az írások — így a vendégek. — S ami a mi növendékeinknél ma még elképzelhetetlen: a szövegek választékosak voltak, nem volt szóismétlés." S még egy lényeges észrevétel: mindannyian felszabadultan, magabiztosan, jókedvűen dolgoztak.

Jó benyomást tett a burgenlandiakra az új iskola egyik különtermében berendezett, úgynevezett szabadpolcos könyvtár. Az önállóságra nevelés és a gyermekek iránti bizalom szép példájaként emlegették a kölcsönzési rendszert: a tanuló tetszése szerint kiválaszthatja a polcokon elhelyezett könyvek egyikét, helyébe egy cédulát tesz, rajta a neve és hogy hányadik osztályos.

Sorolhatnánk még soká a burgenlandi pedagógusok észrevételeit az osztrák és a magyar iskolareform hasonlóságáról, (ennek fő célja a tanulók önállóságra és aktivitásra nevelése), a kísérleti tanítási módszerek eddigi tapasztalatairól, az első osztályosok osztályozás nélküli értékeléséről, az iskolaéretlen gyermekekkel való foglalkozásról, egészen pedagógusaink udvariasságra nevelő magatartásáig, és a vendégeinknek apró ajándékokkal kedveskedő nebulók figyelmességéig. De hát hagyjuk ezeket a második anyanyelvi konferencia sokat ígérő és szakszerű beszámolóira. Tölly Ernő tanfelügyelő ezzel kapcsolatban így nyilatkozott:

— Tanulmány utunknak különös jelentőséget ad, hogy a nagy érdeklődéssel várt második anyanyelvi konferencia előtt néhány hónappal látogathattunk el Önökhöz és magyar nyelvterületen magyar iskolákban folyó tanítást láthattunk, hallhattunk. Az itthoni élményszerzés, a személyes tapasztalat sok és hasznos segítséget nyújtott további munkánkhoz, Az ilyen továbbképzésre, úgy vélem, mindannyiunknak

szüksége van, egyrészt, mert ismereteink ma még hiányosak, másrészt, mert mi vagyunk hivatva Burgenlandban a magyar nyelv megőrzésére és ápolására.

H. M.

Folyik a tanítás a Szemere utcai iskolában.

A háttérben a burgenlandi pedagógusok egy csoportja

(Novotta Ferenc felvételei)

Amikor 1970 tavaszán a szomszédos Ausztria Burgenland tartományának magyar nyelvet tanító pedagógusai, egy csoport, először tanulmányozták iskoláinkban a magyar nyelvoktatást, a lapunkban megjelent erről szóló tudósítás végén a cikkíró megjegyezte: „...a magyar nyelv tanításához feltétlenül szükséges az ilyen gazdag tapasztalatokat nyújtó tanulmányút, amelynek — reméljük — folytatása is lesz.”

Nos, a „folytatásra” április 16—18 között került sor. Az ausztriai tavaszi tanítási szünetet kihasználva a burgenlandi pedagógusok 17 tagú munkaközössége futott be mikrobuszán Budapestre, a Magyarok Világszövetsége és a Kulturális Kapcsolatok Intézetének meghívására. A csoportot Tölly Ernő kormánytanácsos, tartományi tanfelügyelő vezette, aki abban a reményben tolmácsolta Kéry tartományfőnök üdvözletét, hogy e tanulmányút is hozzájárul a már kialakult jószomszédi viszony további elmélyítéséhez.

Vendégeink találkoztak dr. Lőrincze Lajos címzetes egyetemi professzorral és Imre Samuval, a Nyelvtudományi Intézet igazgatóhelyettesével, ellátogattak az Országos Pedagógiai IntéTölly Ernő tanfelügyelő és Kárpáti József, a Magyarok Világszövetségének főtitkára

zetbe, itt a többi közt a magyar oktatásügy helyzetéről, az általános iskolák alsó és felső tagozatainak magyar nyelv és irodalom tanításáról, az osztályzás gondjairól tájékoztatták burgenlandi kollégáikat. Részt vettek két iskola bemutatótanításán, egy zuglói modern lakótelepi általános iskolában és egy régi, patinás iskolában, az V. kerületi Szemere utcai általánosban. Kárpáti József, a Magyarok Világszövetsége főtitkára vacsorát adott a tiszteletükre, a Palace Szállóban, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, dr. Rosta Endre pedig ebéden látta vendégül a küldöttséget a Margitszigeti Nagyszállóban. Még budapesti körsétára is jutott kevés időt, sőt elutazásuk előtt műemlék városunk, Kőszeg megtekintésére is, ahol Czidor János, az MVSZ főtitkárhelyettese vacsorán vett búcsút a magyar nyelv burgenlandi őreitől.

a gyermekek érdeklődése a nyelvtanulás iránt.

Mindenekelőtt az első osztályosok írástanítását dicsérték. A betűk rajzának nehézségi fokától függően veszik sorra a betűvetést,

Moór János, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület elnöke

így folyamatosan fejlesztik a kézügyességet, s mire q bonyolultabb betűk rajzához érkeznek, már nem kell annyit bajlódniuk a megformálással.

Az elmúlt hónapban is megtelt postafiókunk olvasóink leveleivel. Kulturális élményeikről, problémáikról számolnak be, reagálnak cikkeinkre. Íme, néhány levél, a sok közül.

Stockholmi események

„A magyarok robbanékonysága, színes temperamentuma egzotikumot jelent a svédek számára” — írja F. I. svédországi olvasónk,

A műgyűjtésről

S. J., a Belgiumban élő festő érdekes kérdéssel fordult hozzánk. Azt kérdezi: lehetséges-e, hogy a minden évben megtartott művészeti aukciókon az eladott képek több tízezer forintért cserélnek gazdát? „...Azt hinné az ember, hogy a magyar műgyűjtők konyákig túrkálnak az ezer forintokban. Vagy csupa állami vásárlásról volna szó?” — kérdezi.

m

11

\\ V\ mV

wf FaÍ í»5 Ú

'''VM

MlF ;

Farkas Aladár és Folke Olsson, a Svéd Vietnam-bizottság titkára

majd hírt ad sok magyar vonatkozású eseményről. A budapesti kulturális életről leplezetlen bámulattal írnak a svéd újságok. Egy vezető svéd napilap, a Dagens Nyheter, az elmúlt tél folyamán nyolc alkalommal számolt be egész oldalas riportokban a budapesti kulturális élet és közélet érdekességéről, karakteréről. Stockholmban Rózmann Ákos zeneszerző és orgonaművész előadássorozatot tartott a magyar népzene történetéről, és mai helyzetéről. Március 15-én Stockholmban Hacki Tamás és együttese lépett fel. A televízió is készített egy adást velük. Népszerűségüket az is bizonyítja, hogy eddig több ezer lemezt adtak el felvételeikből. Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából márciusban dr. Vörös Márton történész tartott előadást a Svéd—Magyar Egyesületben, „Petőfi jelentősége a magyar irodalomban” címmel. Előadását néhány héttel később svéd nyelven is megismételte a meghívott svéd kulturális és irodalmi személyiségek előtt. E második est színvonalát nagyban emelte az egyesület helyiségében akkor megrendezett „500 éves a magyar könyvnyomtatás” című Kultúra-könyvkiállítás és könyvvásár. A kiállítás ünnepélyes megnyitásán sokan megjelentek a svéd kulturális élet vezetői közül. A bemutatott több száz könyv és folyóirat tartalmi válogatása és művészi kivitelezése további elismerést szerzett a magyar könyvnyomtatás nemzetközi hírnevének.

Hogy ez az irodalmi-zenei körkép még teljesebb legyen, a Svéd—Magyar Filmklub, a Svéd—Magyar Egyesület és a Magyarok Világszövetsége nagy sikerű magyar estet rendezett, amely Petőfi költészetét és zenébe foglalt líráját mutatta be a hallgatóknak. E műsorban neves budapesti művészek léptek föl.

Mindezek után mondani sem kell, hogy a stockholmi közvélemény milyen érdeklődéssel fordult Farkas Aladár szobrász és Hincz Gyula grafikus négyhetes Vietnam-kiállítása felé, amelyet a stockholmi Svéd Kultúrintézetben rendeztek meg. A kiállítás anyagát a tárlat bezárása után áthelyezik az új svéd parlament előcsarnokába. Ez mé'g jobban igazolja a magyar művészet megbecsülését.

Május végén magyar napot tart valamenynyi skandináv ország televízióadója, a stockholmi Cirkusz-palotában felvett szórakoztató műsort közvetítik. A nézők kapnak majd egy csipetnyit abból, ami kicsit magyar és egyben látványosan szórakoztató: a műsorban Rácz László cigányzenekara, a Bergendi-együttes, Kovács Kati, Cserháti Zsuzsa, Felföldi Anikó, Koós János, Korda György, Máté Péter és Gálfi János szerepel. A műsort Szitányi András rendezi.

Régi társak, j elentkezzetek!

„Hol vagytok, ti régi játszótársak? Közületek csak egyet is lássak!” — e klasszikus idézettel hívom fel a Kertész utcai Felső Kereskedelmi Iskolában 1922—23-ban érettségizett A és B osztálybeli volt iskolatársaimat és még életben levő tanáraimat, hogy 50 éves érettségi jubileumunkra pünkösd vasárnap 4 órakor a budapesti Gellért-szálló teraszán jelenjenek meg. Dobó (Deutsch) Pál, Wien. (Pontos cím a Magyarok Világszövetségénél.)

A Kultúra stockholmi könyvkiállításának megnyitója

A vásárlók névsorát nem szokták nyilvánosságra hozni, így, természetesen, senkinek a nevében nem szólhatunk arról, honnan teremtette elő a szükséges összeget. Nem csekély azonban Magyarországon azoknak a száma, akik a képek gyűjtésére, erre a meglehetősen költséges hobbyra is költhetnek. Élen járó művészeink, tudósaink, szakembereink egy részének például igen szép jövedelme van, és a feltalálók a találmány révén elért többletnyereség törvényben meghatározott jelentős százalékát kapják tiszteletdíjként. Alkotóművészeink bel- és külföldi szerzői jogdíja is magas. Ezek az emberek kiemelkedő értéket alkottak, jogos- tehát, hogy munkájukat kiemelkedően is honorálják. így megvan a lehetősége, hogy — olvasónk gyanújával ellentétben — „tiszta kézzel” teremtse meg valaki az anyagi alapot a műgyűjtéshez. Természetesen a művészek legnagyobb mecénása az állam. De nem szabad lebecsülnünk a néhány tucat aktív műgyűjtő — igen igényes — művészetpártolását sem.

Ko s suth—kalap

B. D. amerikai olvasónk érdekes „leletre” bukkant. Az „Universal History” könyvsorozat „The modern world” című kötetét lapozgatva Kossuth Lajos arcképére talált. A kísérő szöveg, amelyet elküldött nekünk, az 1848-as szabadságharc eseményeiről számol be, majd Kossuthtal kapcsolatban ezt írja: „Amint Kossuth városról városra utazott, inkább győzőként, mint politikai menekültként üdvözölték, és olyannyira nagy volt az izgatott csodálat, hogy az amerikai városok ifjai elkezdték utánozni öltözködését és viselkedését, valamint átvették kalapja stílusát is, mely mind a mai napig megmaradt, noha elvesztette magyar eredete nyomait.” Az amerikai Western-kalapok erősen emlékeztetnek a Kossuth-kalapra — írja B. D. —, így Kossuthot, mint divatalapítót is tisztelhetjük.

3