Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-04-28 / 9. szám

/ft S S Petőfi Sándor költeménye és a Pannónia Filmstúdióban ké­szülő rajzfilm nyomán. A figuraterveket készítette és a filmet rendezte Jankovics Marcell. A filmkockákat Marsovszky Emőke, Petőfi költemé­nyének részleteit Garami László válogatta. 91 — Nem hozok aranyat, nem hozok kincseket, De meghozom régi hűséges szivemet. — A falu hosszában ekképen haladott A ház felé, ahol Iluskája lakott. A pitvarajtónál be reszketett keze, S mellében csakhogy el nem állt lélekzete; Benyitott végtére — de Iluska helyett Látott a pitvarban idegen népeket. 92 — Kit keres kegyelmed? — nyájasan kérdezte János vitézt egy kis takaros menyecske. — Jőjön be már no, hogy az isten áldja meg, Odabenn majd aztán többet is beszélek. Szavaiba vágott kérdezőleg János, A menyecske szeme könnytől lett homályos. — Hol van Iluska, hol? — felelt a menyecske, — Szegény Jancsi bácsi I . . . hát el van temetve. 93 Kifáradt végre öt kínozni fájdalma, Mintha munkájában elszenderült volna, — Hogy halt meg galambom? mi baj lett halála? — Kérdé, s a menyecske ezt felelte rája: — Sok baja volt biz a szegény teremtésnek; Kivált mostohája kínzása tőré meg, De meg is lakolt ám érte a rossz pára, Mert jutott ínséges koldusok botjára. 94 Kérelemszavára a szíves menyecske Jánost Iluskája sírjához vezette; Ottan vezetője őt magára hagyta, Lankadtan borult a kedves sirhalomra. 95 Végiggondolta a régi szép időket, Mikor még Iluska tiszta szive égett, Szíve és orcája — s most a hideg földben Hervadton, hidegen vannak mind a ketten. Leáldozott a nap piros verőfénye, Halovány hold lépett a napnak helyébe, Szomorún nézett ki az őszi homályból, János eltántorgott kedvese hantjától. 96 Még egyszer visszatért. A sirhalom felett Egyszerű kis rózsabokor nevelkedett. Leszakította a virágszálat róla, Elindult s mentében magában így szála: — Ki porából nőttél, árva kis virágszál, Légy hűséges társam vándorlásaimnál; Vándorlók, vándorlók, a világ végéig, Mig kívánt halálom napja megérkezik. tftjQUjifcufi /rtéga XIV. cMúí Ittuj ('sillaii a flap watt... Kell-e hozzátenni valamit egy olyan írói képhez, amely­ről mindenki tud, aki vala­ha magyarnak született? Mit kellene még elmondani Jó­kai Mórról, akit a magyar nemzet nagy mesemondója­ként ismertek, és aki ma is, csaknem hét évtizeddel halá­la után, a legolvasottabb írók közé tartozik? Mit is mond­hatnánk róla többet és na­gyobbat, mint azt, hogy író­elődeinek küzdelmei után ő tette valóban olvasó nemzet­té a magyarságot. A néhány adat, a vázlatos ismertetés nem magyarázza, csak jelez­heti varázslatos hatását. Komáromban született, 1825-ben, nemesi, kálvinista ügyvédi családban, amelynek élete inkább az értelmiségiek életmódja volt, mint a ne­meseké. A gyenge, beteges kisfiú szelíd kék szemével, szőke hajával szeretetet kel­tett mindenkiben. Tízéves ko­rában csodagyereknek tekin­tették: versei jelentek meg a Társalkodó-ban. Szülővárosá­nak nyüzsgő élete, az iparos és kereskedő polgárság, a moz­galmas kikötő eltörölhetet­­len nyomokat hagyott ben­ne, amelyekkel később leg­jobb regényeiben lehet talál­kozni. Életének későbbi szín­helyei — iskoláinak városai Pozsony, Pápa — nem váltak jelentőssé. Kecskemét, ahol jogot hallgatott és ahol a pá­pai megismerkedés után Pe­tőfi Sándorral barátságuk ki­alakult, inkább megihlette. Az alföldi tájak, a nép élete ragadta meg. Első regényét, a Hétközna­­pok-at, huszonegy éves ko­rában írta, és bár a kezdő író gyakorlatlansága érződik rajta, mégis sikert ért el. Az igazi nagy siker ugyan csak néhány évvel később bontakozik ki, életét mégis ez az első regény határozza meg; lemond gyermekkori álmáról, a festésről, a tanult pályáról, az ügyvédeskedés­­ről, és elhatározza, hogy író­vá lesz. De előbb mozgalmas évek következnek. Petőfivel együtt küzd 1848-ban a szabadság­­jogokért, mellette áll már­cius 15-én, este a Nemzeti Színház színpadán ismerke­dik meg leendő feleségével, Laborfalvy Rózával, a nagy tragikával. A barátság Pető­fivel — részben e házasság, részben politikai viták miatt — megszakad, s a megbékü­­lésre már nincs mód, mert a halhatatlan barát eltűnik a segesvári harcmezőn. Számos Jókai-mű őrzi a megszakadt, de meg nem szűnt barátság emlékét. A forradalom és a szabad­ságharc nagy kérdésében Jó­kai sem tud teljesen követke­zetes maradni, de mégis ki­tart Kossuthék mellett. A vi­lágosi fegyverletétel után bujdosnia kell, míg barátai és felesége megszervezik biz­tonságát. Az 1850-es években ára­­dóan bontakozik ki sokolda­lú képessége, és rövidesen teljes népszerűséget élvez­het. Hírlapokat szerkeszt, élclapokat ad ki Nagy Tükör, Üstökös címen, amelyeknek rajzait is maga készíti. Ezek mellett egymásután íijja re­gényeit. frásaival, nem tit­koltan, vigasztalni akarja a nemzetet. Történelmi témájú regényei szinte azt sugallják, hogy sok nehéz korszakot élt túl a nemzet, most is új erő­re fog kapni. Szerb Antal szerint „különösen humora, ez az ezerszínű, kifogyhatat­lan istenáldás az, ami az Üs­tökös szerkesztőjét képessé tette, hogy legyen egy sze­mélyben, ami valaha Kazin­czy volt és a két Kisfaludy és Vörösmarty, a pusztában zarándokolok vezére. Ha Di­­ckensről azt mondhatta Pe­tőfi, hogy az emberiség jó­tevője, akkor Jókai a ma­gyarság jótevője volt.” 1853—-54-ben folytatásos regényként újságban jelenik meg az első nagy regény, az Egy magyar nábob. Állítólag napról napra írta, s talán ezért egy-egy fejezete szinte önálló, kerek egész. A fogad­tatás példátlan: az olvasók követelik a folytatást. így jön létre a Kárpáthy Zoltán. A 60-as esztendőket és a 70-es évek elejét joggal ne­vezzük az író aranykorának. A legnagyobb romantikus magyar író Jókai, de mégis kora eseményeihez kapcsoló­dik. Ahogy az Egy magyar nábob a reformkor kezdeteit tükrözi, úgy jelenik meg A kőszívű ember fiai-ban a ki­egyezés bizonyos bírálata a nemzeti hadsereg középpont­ba állításával, a szabadság­­harc dicsőítésével. Három évvel később az És mégis mozog a föld á nemzeti kul­túra hőskorát állítja szem­be saját korának gazdago­dó, de nemzeti öntudatban szegényedő polgárságával. A főszereplő, Jenőy Kálmán vonásaiban Kisfaludy Ká­roly, Katona József életének és küzdelmeinek hatása is­merhető fel. Romantikus ke­retben, félisteni tökéletessé­gű szereplőkkel az iparoso­dás, a pénzgazdálkodás kapi­talista sajátosságai rajzolód­nak ki a Fekete gyémántok, Az aranyember meseszöveté­ben. Foglalkoztatják a házas­ság erkölcsi és társadalmi kérdései, főleg a nem egyen­lő rangúak közötti szerelem. Megpróbál a jövőbe is tekin­teni. A jövő század regénye bizonyítja természettudomá­nyos érdeklődését éppúgy, mint fantáziáját: mesél az alumíniumról, a repülőgép­ről, és még sok másról, ame­lyet a XX. század valóban megteremtett. 1865-től nemzetgyűlési képviselő, és népszerűségére jellemző, hogy amikor a kormányzópárt színeiben fo­gadja el ezt a tisztséget, ol­vasói nem fordulnak el tő­le. Egyetlen lépése, amiért neheztelnek rá, második há­zassága, 74 éves korában kö­tötte az egészen fiatal szí­nésznővel, Nagy Bellával. 1904-ben bekövetkezett ha­lála azonban szinte az egész országot megmozdította. Óriási tömegek vonultak ki a temetésére, s a síremléké­hez közadakozásból sokkal több gyűlt össze, mint Deák Ferencéhez. Azt mondhatnánk, hogy megihlette olvasóit. Még sze­replőinek neve is népszerű­vé válik. Az aranyember és a Fekete gyémántok nyomán a Noémi és az Iván név a századforduló névadási sta­tisztikájában előkelő helyre került. Hatása kétségtelen nem­csak a kortársi, hanem a kö­vetkező írói nemzedékre is. Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond — a tőle nagyon különböző írói alkatuk ellenére — nem vonhatták ki magukat vará­zsa alól. Móricz így vall er­ről: „Nem tagadom, nem te­hetek róla, ahol fény csillan a papíron, ott van Jókai.. Jelentősége messze túlter­jed a határokon. Szinte fel sem sorolható, hány nyelven jelentek meg művei (egyedül csupán Angliában ötven kö­tetét fordították le.) Mik­száth Kálmán ezt írja a for­dításokról: „Jókai a fülével írt, az ő nyelvezete muzsika, de csak a magyar idiómából hangzik ki. Mint a villany­áram, nem megy keresztül a selymen és az üvegen, nyel­vének zengzetessége nem vi­hető át idegen nyelvekre ... Csak gyengeségei jutnak ki teljesen, a szerkezet, mely sokszor pongyola, a mese, mely valószínűtlen, a jelle­mek, melyek se nem min­dig igazak, se nem mindig következetesek. Egy gyenge­ségeiből összeállított Jókait ösmer a külföld. S még így is nagy írónak tudja. Mit szólna, ha nagy tulajdonait is ösmerhetné?” Jókai színműveket is írt, amelyek azonban mögötte maradtak regényeinek. A közelmúlt időben azonban nem egy regényét vitték si­kerrel színpadra, és főleg a film merített hatalmas élet­művéből. Regényeinek egész sora került filmre, nagy kö­zönségsikerrel. M. Kállai Magda Jókai Mór

Next

/
Thumbnails
Contents