Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-04-28 / 9. szám
Kettőzött a felelősség a hazától távol alkotni. Bizonyítják itthon kiállítók nyilatkozatai is, egybehangzóan állítva, Ty legnagyobb próbatételeik közé tartozik magyaroknak mtatni alkotásaikat. is kettőzött dicsőség magyar művészként sikert aratni is országban. Cfaaneeis JCőOÚej Francois Kovács: Szív cizm z őtulve A hazai közönség már jól ismeri Szász Endrét. Képei méltán foglalnak el előkelő helyet különböző gyűjteményekben. Frappáns rögtönzéseit milliók csodálták a televízió képernyője előtt. A művész 1971 elején Kanadába utazott, hogy az ott galériát alapított Pál Mihállyal kötött szerződés szerint egy esztendőt munkával töltsön, és hogy kint készült képeivel kiállításokon szerepeljen. Ügy hírlik, a szerződést évekre meghosszabbították, és a művész kedve szerint hol Kanadában, hol Magyarországon dolgo-Szász Endre: Sárkány vásárlások nagy számában mutatkozik meg, de abban a méltatásban is, amit J. R. Taylor kanadai művészettörténész irt: „Szász olyan tudással dolgozik, mint a régi mesterek, olyan könnyed, szellemes, mint az impcALmásj^ <J)aL rßiuLafL£Üen Almásy Pál Budapesten született, Ausztriában és Németországban végezte iskoláit és a Párizs melletti Neuilly-ben él. Működési területe: az egész világ. Írország, Bhután és Mongólia kivételével a Föld összes országában megfordult már, és az Egyesült Nemzetek szervezetei (UNESCO, WHO, ILO) megbízásából fényképen megörökítette az egyes tájak, népek legégetőbb gondjait, problémáit. Mindig szenvedélyes érdeklődéssel fordult a tanulatlan, nyomorgó rétegek felé: képeivel a világ figyelmét akarja felhívni azokra a milliókra, akik éheznek, betegek, iskolázatlanok — a jóllakottak lelkiismeretét akarja nyugtalanná tenni. A Kulturális Kapcsolatok Intézete budapesti kiállítótermében 76 képet mutatott be, 76 felkavaró, megrázó alkotást. Katalógusa címoldalán — amelyet dedikált is — a Doktor úr, beteg a gyermekem (Etiópia) című képét láthatjuk. kiállítáuL zik majd. Kanadai fogadtatásának sikere nemcsak a resszionisták, és olyan vitalitás van benne, mint az expresszionistákban". A New York-i Fontainebleau Art Gallery-ben 1972 decemberében rendezte meg Francois Kovács magyar származású szobrászművész kiállítását. Kovács sajátos látásmódú és tematikájú művész: szobrai bonyolult, áttört, csavart formáinak ihletője a mikroszkopikus világ. A sejtek, szövetek — csak erős nagyítással látható — erdeje határozza meg Kovács szobrászművészetét: mintegy bronzba önti ezt a mindenütt meglévő és mégis szinte észrevehetetlen világot. A kiállítás katalógusa betekintést nyújt e sajátos képzőművészeti világ tárgyaiba — párosítva közli a szobrokat és az azokat ihlető mikroszkopikus felvételeket. Az élő szervezet titkait ellesni — nem új dolog a képzőművészetben. Kovács biztos kézzel ötvözi a sejtábrák „hagyományos” képét a modern művészet formanyelvével. Francois Kovács Magyarországon született 1920-ban. Orvosi diplomát szerzett, de közben rajzolni tanult Gallé Tibor stúdiójában. Több stomatológiai és antropológiai tanulmányt jelentetett meg. Orvosi gyakorlata alatt ragadta magával a mikroszkóp világa, ez alakította ki egyéni formanyelvét. Jelenleg Belgiumban él. Most érkeztek meg a képek Mészáros Andor posztumusz kiállításáról, amelyet tavaly rendeztek meg a National Gallery of Victoria-ban. A tárlat igen nagyszámú érdeklődőt vonzott, Mészáros Andor legtöbb szobra, érme, rajza, festménye látható volt, ha másként nem, hát fényképen. A siker bizonyította, hogy mennyien szerették és szeretik Mészáros Andor zaklatott, felkavaró művészetét Ausztráliában és a nagyvilágban. 1972 karácsonyán jelent meg Mészáros Andor kötete, amely összegyűjtve tartalmazza legnépszerűbb műveit. Harminckét tábla mutatja be alkotásait, az érméktől kezdve a köztéren felállított szobrokig. A Mészáros-kötet borítója JUtizáv&i c/tndop Nemegyszer bemutattuk már lapunk hasábjain Mészáros Andor ausztráliai magyar szobrászművészt. Bemutattuk alkotásait is — egyik közülük, az Emigráns, a Magyarok Világszövetsége fogadó termét díszíti —, és beszámoltunk a múlt évben tragikus haláláról. ANDOR MÉSZÁROS sculptor * Belgiumban él és alkot Soós Jóska. Képeinek nagy sikere volt a külföldön élő magyar művészek 1970-es budapesti kiállításán is. Felvételünk a művész brüsszeli műtermében készült (Bojár Sándor felvétele) * cA nzöi'úvuiáa üUátfa NEMES ENDRE MŰVÉSZETÉRŐL pántul tiszteli az anyagot, azokat a különleges vegyi összetételű festékeket, amelyeket az én szakmai járatlanságom csak csodálni tud, de leírni nem és ezért az anyag is kezéhez juhászodik és képzeletének legmerészebb szárnyalását is hajlandó rögzíteni. Pirosai, harsány, kiáltó, szerelmes és lángoló pirosai kaptak meg először. Amikor a múltkoriban végignéztem képeit és utána kimentem az utcára, úgy éreztem, mint amikor lehunyt szemhéjamon keresztül átsüt a nap. Égő, forró pirosat láttam. De ha az ember közelebbről szemügyre veszi vásznait, akkor e harsányság mellett megtalálja a sóhajtásszerű finom pontozásokat. A színek egymásra rakodó, egybeolvadó és önállóságukat mégis megőrző világát. Legjobban madarait szeretem. De alighogy ezt kimondtam, mindjárt helyesbítek. És a fioláit és a városait. Vagy mégis inkább büszke és vidám kakasát, nemcsak színeit és ezek hullámzását, de a talajt, amelyen áll: ez a talaj is kendermagos. Aki ezt tudja, az mestere művészetének. Nagyon kedves szememnek a pingvinje, ez a piros csőrü és bögyű madár, amely nem a Déli Sarkon áll az Antarktisz hidegében, hanem Riez Béla képzeletében az azur-parton. „Halak” című képébe az ember beleborzong, mert puszta ránézésétől a víz alatt érzi magát és szinte kopoltyút növeszt. Egy francia kritikus tűzijátéknak nevezte kiállítását. Szerényebb vagyok. Csak ennyit mondok: ezek festmények. Riez Béla igazi festőművész. Nemes Endre — Endre Nemes — Stockholmban élő, svéd állampolgárságú, de Magyarországot is a hazájának érző festőművész kiállítását tekinthettük meg nemrég a Szépművészeti Múzeumban. Művei szemlátomást otthonra leltek a múzeum falai közt. Jóllehet — mint világos esőkabátjában egy sarokban szerényen meghúzódva, a művész megjegyezte — félt a márványfalaktól. Talán mert klasszikus méltóságuk elüt a modern ember szorongásaitól, amelyeket a márványfalakra aggatott képei kifejeznek. De hát mit fejeznek ki valójában? Jiri Masin művészettörténész, a prágai Nemzeti Galéria igazgatója Endre Nemes művészetéről írt tanulmánya szerint rendkívül bonyolult érzelmi és intellektuális világot: „életművében szublimálódik az érzéki és racionális látásmód’-’... „fejlődésének első szakasza metafizikus korszak” ... „képzőművészeti nyelve a háborús évek alatt változáson megy át” ... „széttagolás és összesítés” ... Majd „mintha hérakleitoszi küzdelmet vívna magában alkotásai új kozmonógiájáért”, amelyben „múlt, jelen és jövő víziója is bennefoglaltatik”. „Hérakleitosz”, aki a nehéz küzdelmet vívja, csöndesen, szelíden gubbaszt a terem egy szögletében és az életére, műveire vonatkozó kérdésekre nagyon egyszerűen válaszol. Érzéki és racionális látásmód? Metafizika? ... Nos, igen, lehetséges, Mindenesetre a lényeg, hogy nagyszerű tanára, Willy Nowak, annak idején semmire nem kényszerítette, hanem hagyta, hogy saját belső törvényei szerint kibontakozzék. Berlinben, Prágában tanult, még 1927-ben hagyta el az országot. A kérdésre, hogy mi késztette távozásra tizennyolc éves fejjel, így válaszol: — Nem kívántam Horthy Magyarországában élni. A megrázkódtatások, vívódások, amelyeknek kitörölhetetlen jegyeit viselik alkotásai — még későbbről származnak: a második világháborús Prága, a pár nappal a német invázió előtt ré-Nemes Endre mületbe dermedt Norvégia plántálta sejtjeibe, idegrostjaiba. Meglehet, hogy ez a kulcsa annak a bonyolult asszociációs rendszernek, amely szerint képei szerveződnek. De meglehet, még későbbi indítékai vannak: a második világháború utáni első atomrobbantások, a világ „atomkorszakának” kezdete. Nos, hogy valóban mi a kulcs? Még mindig kicsire összehúzódva ül a sarokban és tűnődve válaszol. — Persze, az ember valamit ki akar fejezni a világból és önmagából. Én úgy hiszem azt, amivel nem tudok megbarátkozni: hogy az ember eltűnik a modem technológiában, hogy az ember tárgyakkal veszi körül magát, amelyek elidegenítik a többi embertől, s hogy végül is mindez elmúlik — ami részint rendjén van —, de az értelmetlen elmúlást nem tudom elfogadni. A beszélgetésnek vége. A kiállítás ünnepélyes megnyitásán részt vett kulturális életünk számos személyisége, Ortutay Gyula professzor lelkes szavakkal mutatja be a művészt, akit egy kissé már ismerünk is a külföldi magyar művészek 1970-es kiállításáról, s aki most végre önálló, ha nem is teljes, csak az utolsó tíz év alkotói korszakát reprezentáló kiállítással jutott el hozzánk. Szó esik a világ minden táján megrendezett kiállításairól, professzori kinevezéséről, a tokiói VI. grafikai biennálén nyert díjról, a göteborgi egyetem számára festett Metafizikus kariatidák című képéről, amely méltatói szerint „életművének egyik tartóoszlopa és korunk egyik legjelentősebb képzőművészeti monumentuma”. Képei — mintegy száz alkotása — egy különös belső világról valló, némileg rejtjeles, de szuggesztíven fontos jelentést hordozó közléseikkel gondolkodást-kihívón, agyat-ostromlón veszik körül az egybegyűlteket. S. M. (Lévai András felvételei) Az ékírástól napjainkig
