Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-04-14 / 8. szám

életműve és életének emlékei szerte a világon ma is foglalkoztatják a magyar tudomány és kultúra művelőit és híveit. Ezt bizonyítják a szerkesztőségünkbe befutó legkülönfélébb anyagok, könyvek, képek, nem egyszer éppen külföldön élő honfitársaink küldeményei is. A Londonban élő dr. Tömsz Cellérttől (153 Southwood Lane) kaptuk nemrég a következő sorokat: „Mint o lop sok éves olvasója, mellékelten küldök néhány dia-felvételt a híres Körösi Csorna Sándor sírjáról. A felvételeket magam készítettem, mikor a múlt télen Darjeeling­­ben jártam. Néhány közülük talán használha­tó lesz a lapban, nagyon örülnék, ha segítsé­gükre lehettem volna!” Íme a sírt ábrázoló felvétel, s a rajta olvas­ható egyik emléktábla szövege: .SZÉKELY HE8YEXB0L MESSZE AZSIABA az Őshazába vándorolt ki 5 * FEJE FELETT A YEN SZENT HIMALAJA OLYAN ŐRÖK MINT MA3A AZ BO.“ KOROS) CSOMA SÁNDOR EMLEKEZETERE ‘ BODÓ J. FERENC ’ ÍS NEJE . :; K BESENYI BORBÁLA \ A Romániában megjelenő Utunk című iro­dalmi folyóirat februári száma részleten mél­tatást közöl az ottani Kriterion kiadó Téka so­rozatának új kötetéről, amely nem más, mint Körösi Csorna Sándor Buddha élete és bolyon­gásai című munkája, Bodor András beveze­tőjével és jegyzeteivel. A kötet felfedezése és kiadásának kezdeményezése is Bodor András érdeme. Végül bemutatjuk Csorba Géza Körösi Cso­rna szobrát a budapesti Kelet-ázsiai Múzeum kertjéből. Mintha vándorútján látnánk a nagy magyar utazót, aki egy teheránból küldött le­velében így ír. „Azért indultam útnak, hogy betöltsem saját vágyaimat, és hogy bebizonyít­sam hálámat és szeretetemet fajom iránt.” (A szobor Gábor Viktor felvétele) Olimpiai bélyegsor és blokk ij# montreol7ó Olimpiai érmesek elne­vezésű, hét címletből — 40, 60 filléres, 1,—, 1,20, 1,80, 4,—, 6,— forintos — ólló bélyegsor jelent meg, és egy 10 forintos blokk. A címle­tek sorrendjében: arany­éremmel öttusa lovaglás, aranyéremmel súlyemelés, ezüstéremmel kenus, ezüst­éremmel női úszó, arany­éremmel ökölvívó,' arany­éremmel birkózó, arany­éremmel párbajtőröző lát­ható. A blokkon helyezke­dik el a többi közt az olim­piai játékokat közvetítő In­telsat IV. távközlési mes­terséges hold, a „München 72” felirat, a montreali olimpia emblémája a „Montreal 76” felirat, a ka­nadai zászló és a földgömb kiterített képe München és Montreal földrajzi helyével. A blokk bal oldalán elhelye­zett bélyeg egy női alakot mutat be, amint meggyújt­ja az olimpiai lángol. A bé­lyegek négyszínűek, a blokk kilenc színű mélynyomás­sal készült, Dudás László tervezőművész tervei alap­ján. „Lepje meg ma­gyarországi isme­rőseit! Megbízásait telje­síti, ajándék- és virágküldeményeit ön helyett megvá­sárolja és a kért címre szállítja a BOY SZOLGA­LAT! CÍM: BUDAPEST V., BAJCSY-ZSI­­LINSZKY ÜT 20. TELEFON: 123—523, 290—290 /V \ If ■©* f m 7 í'J 1 v . W-'jB Ijr 6 /ff/ * ír Dr. Ijjas József, kalocsai érsek bevonulása a pannonhalmi apátság kápolnájába BEIKTATTÁK TISZTSÉGÉBE DR. SZENNAY ANDRÁST PANNONHALMA FŐAPÁTJÁT Március 21-én, tavasz első napján bensőséges ünnepség színhelye volt az ősi Pannon­halma. Ezen a napon iktat­ták be tisztségébe dr. Szen­­nay András Benedek-rendi pannonhalmi főapátot. Néhány perccel 11 óra előtt a monostor templomát már megtöltötték a hívek. A győ­ri és pannonhalmi bencés gimnázium, növendékei a szentély körül helyezkedtek el, a főoltár fölötti székso­rokban hazai és külföldi ven­dégek, köztük Rembert Weakland, a bencés rend „abbas primas”-a és Paulus Cordan titkár Rómából, Ko­­lomán Holzinger ausztriai admonti apát, Bonifaz Sel­­linger bécsi apát, a münster­­schwarzachi apátság képvi­seletében Othmar Amtmann, Bukhart Schweikl és Harald Kalamala. Az ünnepségen megjelent dr. Ijjas József kalocsai ér­sek és a Püspöki Kar tagjai, a szerzetesrendek tartomány­főnökei, valamint a magyar katolikus egyházi élet vezető személyiségei. A beiktatási szertartáson részt vett Mik­lós Imre államtitkár az Álla­mi Egyházügyi Hivatal elnö­ke. Harangzúgás és orgonaszó közepette vonult be a főpász­tor, dr. Ijjas József kalocsai érsek, a beiktatandó főapát és a főpapi misénél asszisz­táló papság a szentélybe. A beiktatás mise keretében tör­tént, e monostor fala között a történelem során először magyar nyelven. Az ősi beiktatási szertar­tás szerint az érsek a szerze­tesekhez intézte kérdéseit: — Ügy tudjátok, hogy sza­bályszerűen választották meg őt? — Tudom és tanúsítom — hangzott a válasz. — Van-e apostoli megerő­sítésetek? — Van. — És ezek után felolvasták a Rómából érke­zett megerősítő levelet, majd a főpásztor „Istennek legyen hála” köszöntése után meg­kezdődött az apát-szentelés. A szerzetesek és a gimnazis­ták kórusa latinul énekelte a sequentiát. Az ének végezté­vel az érsek megáldotta az új főapátot és imában kérte, hogy András apát annak bi­zonyuljon, aminek nevezik, vagyis atyának. A főpásztori mise végén dr. Szennay András, az új pannonhalmi főapát rövid beszédben szólt a szerzetes­­társaihoz, növendékeihez és a hívekhez, segítségüket kér­ve felelősségteljes hivatalá­nak maradéktalan betöltésé­hez. A beiktatási ünnepség a pápai és a magyar himnusz hangjával ért véget. Dr. Szennay András pan­nonhalmi főapát a beiktatást követően ebéden látta ven­dégül a megjelenteket, ahol pohárköszöntőt mondott: — Benső tavaszi megúju­lásra van szükség életünk­ben is — kezdte a főapát. Megújuló lendülettel kell azon feladatok felé fordul­nunk, melyeket egyházunk, rendi hagyományaink, de ugyanakkor a jelen követel­ményei is előírnak. Kifelé — s e munka nem választható szét a belső törekvésektől — azon kell munkálkodnunk, í ' j 1 ' lí v - 4 M rtp \ ^ \ i Y'fSWÜ ! \ ii [1 V \ MLA • ■ yáf Dr. Szennay András, pannonhalmi főapát (középen) főpapi miséjét pontifikái ja, dr. Ijjas József kalocsai érsek segédletével (Kertész Ottó felv.) hogy hűségesen teljesítsük feladatunkat, amely tanító és nevelő munkánkkal össze­függően hazánk és népünk iránt jelent kötelezettséget. Az, hogy Pannonhalmán és Győrött változatlanul folyik a tanító és nevelő munka, nemcsak örömünknek lehet forrása, de napról napra el­kötelezettséget jelent hazánk és népünk iránt. Hivatkoz­hatnék XXIII. János vagy VI. Pál pápa számos megnyi­latkozására, a hivatalos va­tikáni politikának a szocia­lista országokkal való kap­csolatteremtéssel és elmélyí­téssel összefüggő alapelveire és gyakorlatára, de mindenek előtt a hitünkből is fakadó meggyőződésre, miszerint együtt kell működnünk min­den jó és nemes ügyben szo­cializmust építő hazánk fe­lelős vezetőivel. Ennek az együttműködésnek számos lehető területei közül kétség­telenül az a legfontosabb számunkra, hogy tanítvá­nyainkat egyházunk hivő tagjaivá, hazánk becsületes polgáraivá neveljük. Nem megalkuvásból, esetleg tak­tikából, hanem lelkiismereti kötelességből és keresztényi feladatként kell dolgoznunk más világnézetet valló ma­gyar testvéreink, országunk vezetőinek oldalán, népünk további szellemi, anyagi fel­­emelkedéséért. Nem feled­hetjük, hogy nem légüres térben, még kevésbé egyfajta rezervátumban, hanem eb­ben a társadalomban, ott is nem idegen testként, hanem annak szerves részeként dol­gozunk. Hitünket őrizve és megvallva végezzük e világi feladatainkat és erre tanít­juk a reánk bízott ifjúságot is. Szívből kívánom „Vivat, crescat, floerat”, éljen, gya­rapodjék és virágozzék ma­gyar népünk, és ehhez az élethez és virágzáshoz minél többet tudjon nyújtani a ma­gyar bencés kongregáció, annak minden tagja. A főapát szavai után Mik­lós Imre államtitkár szólt az egybegyűltekhez. Jókívánsá­gait tolmácsolva visszapil­lantott az elmúlt másfél év­tizedre, amely az előző és a mostani főapáti benedikálás között eltelt. Szólt a nemzet­közi életben végbement nagyarányú változásokról, a béke erőinek sikereiről, a ha­zánkban végbement gazda­sági, politikai, kulturális fej­lődésről, a szocialista társa­dalom megerősödéséről és előrehaladásáról, valamint a szocialista állam és az egy­házak között kialakult tartós jóviszony megerősödéséről. A Magyar Népköztársaság és a Szentszék közötti kapcsolat­ról szólva rámutatott arra, hogy az állam és a katolikus egyház viszonyát érintő konkrét kérdéseken túl az emberiség békéjét érintő kér­désekben is fontos és konst­ruktív megbeszélésekre ke­rült sor. Nagyra értékelte azt a köl­csönös bizalmon alapult vi­szonyt, amely lehetővé tette — egymás érdekeinek tiszte­­letbentartásával — fontos kérdések megoldását. Pohárköszöntőjének befe­jező részében az államtitkár rámutatott arra, hogy a mai ünnepi eseményekre kedvező körülmények között került sor. A bencés rend most új vezetőt kapott és ezzel az ob­jektív körülmények mellett a szubjektív körülmények is megjavultak ahhoz, hogy a rend szellemi értékeit meg­őrizve, azokat továbbfejleszt­ve, a mai kor követelményei­hez igazítsa tevékenységét. A magyarországi bencés rend a magyar katolikus egyház ré­sze és a mai magyar szocia­lista társadalom keretei kö­zött él. Ez azt jelenti, hogy tevékenységét nem különít­heti el az egésztől. Megvan a szükséges bizalom, türe­lem, elvi következetesség és nyíltság részünkről. Remél­jük, hogy a bencés rend ré­széről is tapasztalni fogjuk ugyanezt — fejezte be felszó­lalását Miklós Imre államtit­kár. Fikár László 7 *

Next

/
Thumbnails
Contents