Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-04-14 / 8. szám

Vásárhelyi ünnepnapok A vásárhelyi hétköznapok történetét Hódme­zővásárhely nagy fia, Kiss Lajos, a nemzedéke által szeretve tisztelt „atya" írta meg. ö ma­ga is annak az iskolának volt a diákja, amely­nek kétszázötvenedik születésnapján most vá­sárhelyi ünnepnapokról beszélhetünk. Ezeknek az ünnepnapoknak Csongrád megye legöregebb iskolája, a vásárhelyi Bethlen Gá­bor Gimnázium a hőse. Ez a 250 éves iskola azonban több mint 250 esztendős. SENKI FEQVVERESEN NE JÁRJON Ha több, hát akkor mennyi? A pontos vá­laszt elnyelte a múlt. Az első adat 1123-ból maradt fenn: egy latin nyelvű feljegyzés, amely az iskola törvényeit őrizte meg szá­munkra. A gimnázium szerényen ettől a dá­tumtól számítja történetét. Ezekből a törvényekből ismerjük a kor is­koláiban is szokásos „subscribálást”, vagyis az aláírást, amellyel a diákok az iskola puritá­nul szigorú törvényeinek betartását vállalták. „Ego Stephanus Füredi subscripsi legibus Scholae R. Vásárhelyinae. Anno 1723. die 15. Január”. Magyarul: „Én, Füredi István, aláírtam (vál­lalom) a vásárhelyi református iskola törvé­nyeit .. Füredi István az ötödik szintaxista osztály­ba járt, egy olyan iskolában, amely akkor már több mint száz esztendeje a Debreceni Kollé­gium partikulája — azaz kihelyezett részlege — volt, ami azt jelenti, hogy Vásárhelyen a debreceni anyaintézettől küldött rektor vezette az iskolát. Mit tanultak vajon a vásárhelyi diákok a XVIII. században? Ugyanazt, mint az anyais­kola tógás diákjai: logikát, rhetorikát, philoso­­phiát, a görög, héber nyelvet, s még a latin be-Az „lgön röndös suli” folyosója széd is kötelező volt, mint mindenütt ama kor humanista szellemű, protestáns iskoláiban. A diákok magatartását a rendtartás írta elő, 28 szigorú törvényben. — Senki — idézem e törvényeket — hosz­­szú hajat ne növesszen, az iskola kerítésén át ne másszon, ne dohányozzék, ne verekedjen, fegyveresen ne járjon és — mint a XIX. tör­vény tiltja — ne láncoljon! Aki ebben vét, azt megvesszőzvén, az iskolából ki kell zárni. Senki fegyveresen ne járjon? Ezt a tilalmat — s ez dicséretükre legyen mondva! — a vá­sárhelyi diákok többször is áthágták. Hogy a török hárcok másfél százada alatt hányszor fogtak fegyvert, arról hallgatnak a város kró­nikái. Hallgatnak, mert a megismétlődő török­tatár dúlások idején — a legsúlyosabb támadás 1693-ban érte a várost — a házakkal együtt minden írott emlék is elégett. Figyelem (Révész Tamás felvételei) 1849-ben még a vizsgák is elmaradtak: a nagydiákok valamennyien önként jelentkez­tek a honvédseregbe. 1919-ben pedig Banga Sándor tanár úr vezetésével, külön Vörös Gár­dát alakítottak a vásárhelyi diákok. RÖNDÖS TANULÓK A gimnázium hatalmas épülete a Népkert közelében áll. A bejáratot keresgélve csinos kislány akad az utunkba. Hol a bejárat? Ko­vács Margit készségesen útbaigazít. — Tán maga is a Bethlen Gábor diákja? — Csak voltam. Tavaly itt érettségiztem. — Es hogyan gondol vissza egy „öregdiák”, egykori iskolájára? — lgön röndös suli! A tanárok is igön rön­dös embörök! Az épületben csend. Dr. Grezsa Ferenc igaz­gatóval elindulunk óralátogatóba. És néhány perc múlva már én is ott állok — Németh László emlékezett így vásárhelyi tan­éveire — a „derült tekintetek fényében”. Magyar irodalmi óra egy — cica osztályban. Cica osztály? Láng István tanár úr nevezte így a III/C-t. A taglétszám ugyanis 37, közülük 35 a lány. Az óra anyaga: Arany János balladái. Ez­után a I1I/D. osztály kémia gyakorlati óráját néztem meg, ahol a fiúk ismeretlen oldatokból a kationokat, a lányok viszont lángfestéssel a stronciumot mutatták ki. Az angol órán egyet­len magyar „igen” hangzott el. S amikor a Skarlát betűt említették (Hawthorne regénye kötelező olvasmány), megkérdeztem-: hogy tet­szett? Búzás Jolán így felelt: „Érdekös volt!” Valóban érdekös! Mert miközben Vásárhe­lyen még híven őrzik ezt az „édes ö" betűt, a diákok a legmodernebb természettudományo­kat, az angol, a német, a francia nyelvet tanul­va keresik helyüket szédületesen fejlődő vi­lágunkban. S hogy milyen eredménnyel? Az érettségizett diákok fele évről évre valamelyik egyetemen folytatja a tanulmányait. Röndös suli... TANYÁK, KOLLÉQIUMOK Hódmezővásárhelyen joggal büszkék arra, hogy a Bethlen Gábor Gimnázium tanárai már 1938-ban megszervezték a Tanyai Tanulók Ott­honát. 1948-ban már 22 tanyai gimnazista élt a Holló utcai házban. Ez a diákotthon később, amikor Németh László Cseresnyés című szín­művének írói tiszteletdíját odaajándékozta, felvette a Cseresnyés Kollégium nevet. S bár a vásárhelyi tanyavilág azóta össze­zsugorodott, a Bethlen Gábor Gimnáziumban mégis sokkal több „vidéki” diák tanul, mint valaha. A gimnázium tőszomszédságában áll a vadonat új kollégium, amelyben négy híján 400 diák lakik. Ami pedig az új kollégium ne­vét illeti, Vásárhely nem válik hűtlenné Szán­tó Kovács János emlékéhez, akinek kiszabadí­tásáért 1894. április 24-én talán éppen a mai diákok dédapái ostromolták meg a városházát. A kollégium könyvtárában találkozunk a di­áktanács néhány tagjával. Papp István Nagy­lakról, Márta István Kiszomborról, Molnár Jó­zsef Csanádpalotáról, Őré István Gorzsáról, Medovánszky Éva Tótkomlósról, Wéber Kati és Mihály Zsuzsa Mindszentről érkezett. A diáktanács éves terv szerint dolgozik. A kollégisták, ki-ki hajlamai szerint, az esztéti­kai, a zenei, a fotószakkörben dolgoznak, tagjai a verskedvelők klubjának, vagy az irodalmi színpadon szerepelnek. Tavaly például a Né­ma Leventét adták elő nagy sikerrel. S ha a kollégium igazgatója, Schindler End­­réné a nevelőtanárokkal együtt mással, példá­ul egésznapos értekezlettel van elfoglalva, a kollégiumban megfordul a rend, de nem fel­fordul. A felügyeletet ilyenkor a diáktanács tagjai veszik át. Panaszuk? Az is van. „A várostervezők meg­feledkeztek a kollégium életteréről!” Négyszáz diák él itt tornaterem, játszótér, sőt, udvar nélkül. „Belógunk valamelyik sport­telepre, kizavarnak bennünket. Bekerítik a pá­lyát, mi kibontjuk a kerítést, de a kövérek nem férnek át a lyukon. Kézilabdameccset ját­szunk, jön egy másik iskola tanára és elzavar bennünket. Asztalitenisz? Négyszáz gyereknek két asztal.. Van, ezzel szemben egy nagyszerű klubjuk. A klub műsora változatos. Költői est, házi szerzőkkel, tábortűz, pályázatok, kiállítások, ismeretterjesztő előadások. A klubszoba falán Bányai Béla festményei. A művészt még kevesen ismerik. Nem csoda: negyedikes gimnazista. Molnár Aurél 1905 Budapest 62., 292. postafiók TUDNIVALÓK TURISTÁKNAK Etienne Kotai Belgiumból írja: „Tisztelt Honfitársak! Ilyenkor, mikor hosszú téli he­tek után újra kisüt a nap, az ember önkénte­lenül a várva várt nyárra gondol. Annak, aki­nek a nyári útja Magyarországra vezet, az ter­mészetesen haza is gondol. így van összekötte­tésben nálam és talán még sok ezer magyar­nál a napsütés Magyarországgal és Magyaror­szág a napsütéssel... Éppen ezért többször kellene olyan tájékoztatókat közölni a Magyar Hírekben, amelyek a hazalátogatók hasznára válnának. Például nem tudunk semmit a gép­kocsi-biztosítás szabályzatáról... Másik nagy problémánk a pénz-átutalás... Hasznos és időszerű volna, ha már mostantól kezdve több tájékoztatást közölnének a Magyarok Világszö­vetsége lapja hasábjain olyan témákról is, amilyenekre nem gondolhatunk előre.” Mi is úgy véljük, hogy közérdekű az utazás technikai részleteinek lehetőleg széles körű számbavétele. Ez alkalommal elsősorban az autós turistáknak közlünk gyakorlati tudniva­lókat. Információinkat a Magyarok Világszö­vetsége Utazási Irodájánál, a Magyar Nemzeti Banknál, az Állami Biztosítónál és a Magyar Autóklub tájékoztatójából szereztük. Ha valaki gépkocsival érkezik Magyaror­szágra, biztosítást kell kötnie. A kötelező sza­vatossági biztosítás olyan károkra terjed ki, amelyeket a biztosított gépkocsijával mások­nak okozott. Díja egy hónapra 270 forint, 15 napra 150 forint, 8 napra 90 forint. Megköthető a határállomáson vagy Budapesten, a Népköz­­társaság útja 1. szám alatti Állami Biztosító­fióknál. Ha valaki olyan országból érkezett, amellyel hazánk úgynevezett „zöldkártya­egyezményt” kötött, akkor nem szükséges a szavatossági biztosítás. Magyarországon kül­földi gépkocsira nem lehet casco-biztosítást kötni, amelynek révén a balesetnél keletke­zett saját károk megtérülnek, de a legtöbb or­szágban az ott kötött ilyen biztosítást ki lehet terjeszteni hazánkra is. Nagyon sok turista akad, aki nem szeret sok pénzzel utazni. Az ő számukra ma már a pénz­helyettesítő okmányok egész sora létesült, s ezek legnagyobb részének érvényessége ha­zánkra is kiterjed. Ha valaki úgynevezett „mo­ney ordert”-1 fizet be magának külföldön a Magyar Nemzeti Bank részére, azt itthon bár­melyik bankfióknál kiválthatja. Hasonlókép­pen elfogadják a Nemzeti Bank fiókjai a leg­több nagy nyugat-európai bank csekkjét, úti­csekkjét. Nemcsak a bankfiókoknál, hanem az IBUSZ-ban, a Konsumtourist üzleteiben, a na­gyobb szállodákban is elfogadják a Nyugat- Európában és Amerikában használatos legtöbb hitelkártyát, az ún. „Credit Card”-ot, mint amilyen a Diners, AMEXCO, az Eurocard a Carte Blanche, az Americard stb. A vonaton vagy repülőgépen érkező turis­ták itthoni tartózkodásuk idejére gépkocsit bé­relhetnek az IBUSZ-tól. Többféle márka kö­zül válogathatnak, a bérleti díj a kocsi nagy­ságától függően napi 6—13 dollár, illetve heti 39—84 dollár között mozog. Az autót bárme­lyik szállodában meg lehet rendelni, s haszná­lat után bármelyik budapesti vagy vidéki IBUSZ-irodánál le lehet adni, sőt visszauta­záskor el lehet menni a kocsival Európa bár­mely olyan városába, amelyben AVIS-iroda székel. Természetesen a kocsi vezetéséhez ér­vényes gépkocsivezetői jogosítvány is szüksé­ges. A nyári időszakban a magyar főútvonalakon rendszeresen cirkálnak a kis „sárga angyalok”. Ezek a Magyar Autóklub műhelykocsijai, ame­lyek a megrekedt autót műszaki elsősegély­ben részesítik, vagy intézkednek a vontatásról a legközelebbi javítóműhelyig. A szolgáltatás díja csekély, de ha az autós rendelkezik a Tu­risztikai Világszövetség (Alliance Internatio­nale de Tourisme — AIT) egységes ajánlóle­velével, akkor ingyenesen megjavítják a kocsi­ját, csak a felhasznált új alkatrészek árát kell megtéríteni. A Magyar Autóklub egyébként bármikor részletes információval szolgál — cí­me: Budapest VI., Nagymező utca 20., telefon­ja: 127—720. Végezetül még néhány apróságra hívjuk fel a figyelmet. A magyar közlekedési szabályok nagyjából megegyeznek a nemzetközileg meg­szokottakkal. Az alkoholfogyasztást azonban nálunk igen szigorúan bírálják el. Néhány ez­relék a vérben (kb. egy pohár sör vagy bor), és máris megbírságolják a gépkocsivezetőt. Elő­fordul, hogy a látogató az utcáról akar telefo­nálni: az újabb telefonfülkék egyforintossal, a régebbiek trafikokban vásárolható telefon­érmével működnek. Ugyancsak a trafikokban kell Budapesten megvásárolni a villamos- és autóbuszjegyeket, a járművön ezeket csak ki kell lyukasztani. A vidéki városokban még nem terjedt el ez a rendszer, de ott a „KN” (kalauz nélküli) jelzésű kocsikra csak bérlettel szabad fölszállni. •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents