Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-01-20 / 2. szám
K&hát MAHÜ4 Hálás szívvel köszönjük mindazokat a jókívánságokat és üdvözleteket, amelyekkel a külföldön működő egyesületek, klubok vezetői és tagjai, a magyar iskolák testületé, valamint bel- és külföldi magánszemélyek, szövetségünk barátai, lapunk olvasói az ünnepek alkalmából megörvendeztetlek bennünket. Az 1873. január S-én megjelent Munkás Heti Krónika — amelyet 1880-ban Frankel Leó és Külföldi Viktor szerkesztett •— utódjaként a Népszava, a szervezett magyar dolgozók, munkások NtPSavft A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 101. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM ARA 1,20 FORINT 1973. JANUAR 9. FENTEK napilapja 1973. január 5-én lett százesztendős. Jubileumi ünnepségén számos külföldi szakszervezeti lap szerkesztője is megjelent. Üj repülőtér épül Budapesten néhány kilométerre a Ferihegyi repülőtértől. Gyorsguruló útrendszerén a landoló gépek 100 kilométeres sebességgel is lekanyarodhatnak majd a leszállópályáról. Az II Sole — 24 óra — című római gazdasági lap a közelmúltban különszámot szentelt a Magyar Népköztársaságnak: a magyar—olasz kereskedelmi kapcsolatok ismertetésén kívül több gazdasági és idegenforgalmi információt közöl hazánkról. * Déry Tibor „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról” színpadi változatát márciusban mutatja be a Vígszínház. Szépítik a Lánchidat és az Alagutat. A híd mintegy tízezer új szegecset kap, és hatvan tonna festékanyaggal festik be; az Alagút elavult közvilágítását sárgásfényü, nagy nyomású nátriumgőz lámpás világítás váltja fel. Bélyegvizsgáló állomás kezdte meg működését a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége új székházában. Emléktáblát avattak Erdei Ferenc akadémikus, a magyar parasztság sorsának tudós kutatója makói szülőházon. Szabó Ferenc zeneszerző születésének 70. évfordulóján a budapesti Fürst Sándor utca 33. számú házon, a zeneszerző egykori lakóházán lepleztek le emléktáblát. Vlsegrádon, a Fő utca 27. számú ház előtt Is hasonló ünnepség volt, a százesztendős Schulek János építészre emlékeztek: el nem múló érdemel a visegrádi királyi palota feltárásának megindításához fűződnek. Százezer forintos alapítványt tett Székely Mihályné, Operaházunk felejthetetlen művészének özvegye a tavaly elhunyt Baráíh Irén orvosnő emlékére. Az emlékpályázaton az Országos Korányi TBC Intézet fiatal orvosai vehetnek részt tanulmányaikkal.. Méliusz József, a kiváló romániai magyar író sajtó alá rendezte a Temesváron élő Reiter Róbert költői életművét. * Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának gázbizottsága Magyarországot bízta meg az európai gázvezetékek térképalbumának és a városi gézelosztóhálózatok gazdaságosságát elemző tanulmányok elkészítésével. * A Pécsi Faipari ktsz-nél készült bútorokkal rendezik be Brüsszel legújabb luxusszállodáját, amelyet az amerikai Manhattan Center Szállodatröszt épített a belga fővárosban. * Egyetemváros épül Lágymányoson, a Petőfl-híd és a Déli összekötő vasúti-hld között. Itt kap helyet az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának fizikai, kémia, földtudományi és biológiai épülete. * Halottatok: 67 éves korában elhunyt Rubányi Vilmos, karmester, érdemes művész, a debreceni Csokonai Színház nyugalmazott zeneigazgatója. Füzess Anna, a Nemzeti Színház egykori művésze 80 éves korában hunyt el. Kürthy György színművész — nemrég a televízióban idézte fel emlékeit — 91 éves volt. Ausztrál zenepedagógusok tanulmányozták hazánkban Kodály Zoltán zenepedagógiai módszereit január elején. Búcsú Oi*fka Ákostól Idestova hetedfél évtizede, hogy a költőtárs Juhász Gyula, így biztatta őt Episztola Dutka Ákosnak című költeményében, egy alkalmi versben, iskolai füzetből sebtében kitépett papíron: Oly rokon az ősz és a magyar bánat — S te is dalolni fogszl / Oly Szép az élét, Még sok bús alkony vár, sok új öröni, Oly szép az élet! / ó, dalolj nekünk! Szüksége is volt azon az őszön áz elhallgató, magányba vonult, alig huszonnyolc éves Dutka Ákosnak a nagy költőtárs biztatására. Vesztésre álló harcban sebesült meg, nehéz irodalmi ütközetben. S a sebet éppen a legnagyobb harcostárs, Ady Endre ejtette rajta a század első évtizedének irodalmi fordulópontját jelző, „Duk-Duk affér” című cikkével. Rajta ejtette, Dutka Ákoson, mert A Holnapon ejtette, Nagyvárad híres, forradalmi antológiáján, hiszen Dutka és a Holnap egy tést volt, egy szellem, elválaszthatatlanul. Ady megvált fe Halnaptól, és a Nyugat munkatársa lett. Ezt az affért a Dutka Ákostól vett búcsúzás pillanatában azért kell megemlíteni, mert a két költő, Ady és Dutka erkölcsi nagyságára és mélységes forradalmi, szellemi rokonságára vet fényt. Megsebző és megsebzett az affér ellenére harcostársa maradt egymásnak, szétválásuk is szoros kapcsolat volt, a Szilágyság és Bihar fiának szülőhazái kapcsolata, a forduló időben, a változott körülmények közt is a magyarul újat gondolok kapcsolata. Hűségük egymáshoz arra vet fényt, milyen széttéphetetlenül fűz össze távolságokon át a közös szülőföld s a szülőföld gondja. Hűségét Dutka Ákos bizonyíthatta tovább — ő volt a hosszabb életű. Mikor kilencvenegy évesen, karácsonykor, máriaremetei kis házában, kedves fái közt, könyvei közt, kéziratai közt most meghalt, egy Ady-könyvről öreges betűkkel írt cikke feküdt az íróasztalán. A könyv szerzője Rosszljanov akadémikus, akinek Dutka Ákos sok emlékét adta át Adyról, akit sok dokumentummal segített Ady-könyve megírásában, s aki a művet így dedikálta az öreg költőnek: „A drága jó Dutka Ákosnak, akiben nem aludt ki a régi tűz.” Az ajánlást Dutka belefoglalta cikkébe, valószínűleg élete utolsó cikkébe, amelynek gondolatai, lám Adyval foglalkoztak, a múlhatatlan költő-baráttal, múlhatatlan hűséggel. Nem, a régi tűz csakugyan nem aludt ki Dutka Ákosban matuzsálemi korára sem, haláláig. Verskötetei, regényei, korrajzai egy szakadatlan iramban, ívelésben termő életmű egyöntetű részei, kezdve a kezdő nagyváradi újságíró első, 1904-ben megjelent verskötetétől, a Vallomások könyvé-től az 1959-ben megjelent regényéig, A nagy kaland-ig, amelyben kivándorlását, amerikai útját s hazatérését írta meg. S a fél évszázad messzeségéből egymásnak felelgető két mű között mennyi kötet még! A föld meg a város, az Űj versek könyve, Az yperni Krisztus előtt, az Ismerlek, Caesar, a Cédrusfa-csellón, a Remetei képeskönyv s a regényes történet és korrajz a felejthetetlenül gazdag ifjúság felejthetetlen városáról, Nagyváradról: A Holnap városa. Egy elsüllyedt világ és egy épülő világ emlékeinek és reményeinek erős lenyomatait és lángolását őrzik ezek a kötetek, egy férfi hűségét az eszményeihez, a háborúgyűlöletét és a forradalmi szellemét, a meleg líráját és látásmódjának színes, igaz, valódi fénytöréseit. Amit maga körül látott, amire ránézett: egy ágán lassan megérő gyümölcs, egy lábához törleszkedő macska, egy hajnal, egy forrás, vándor, leányarc, embertárs látványa költészetté virágzott benne. Költészetté, szimbolikus kiterjedésűvé, emberi jelentésűvé. Impressziói ifjúkorában bölcselkedésbe fordultak, az érett években bölccsé mélyültek, hangulatai mindinkább a kor valódi hangját fejezték ki. A kortárs, a szemtanú jelentései Dutka Ákos prózai művei — s lassan-lassan az utolsó szemtanúéi. Azok között, akik az első Holnap-antológia költőinek névsorában szerepeltek: Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Ernőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka — Dutka Ákos az utolsó eltávozó. Utolsóként őrizte a Holnap forradalmi tüzét. Őrizte, de nem féltékenyen, hanem mint a lángvívők, kézről-kézre örökségül adva. Örökhagyó sorokkal fejezte be egy nagy írónemzedék bölcsőhelyéről, a Holnap városáról szóló könyvét: Es most zengj, dalolj te híres régi Várad jövendő ifjak roppant tengerén világolj, égj és mondd el büszke szájjal te énekelsz e könyvben — már nem én. Mátral-Betegh Béla-dcfa^icjiíK. n Dutka Ákos utolsó cikkének néhány sora, benne a Rosszljanov-kötet neki szőlő dedikáclójával * Fájdalmas veszteség érte a magyar színházi életet: 40- ik születésnapján meghalt Dómján Edit, a Madách Színház Jászai-díjas művésze, az egyik legsikeresebb fővárosi színésznő * A folytatás Helsinkiben Január 15-én ismét összeült Helsinkiben az éurópái biztonsági értekezletet előkészítő konzultáció. Gyakorlatilag egy hónapig szüneteltek a tanácskozások, mindenképpen érdemés tehát mégvizsgálrii, Hol is tartanak most. „Á kóngresszus táncöl, de nem halad” — mondotta több mtot százötven esztendővel ezelőtt Bécsben Talleyrand herceg, aki kacskaringós életpályájának ebben a szakaszában éppen a restaurációt szolgálta. 1972. november 22-e óta a nemzetközi sajtó és a politikai szónokok gyakran emlegetik az 1814—1815-ös Bécsi Kongresszust, talán éppen azért, mert olyan jellegű összejövetel, mint amilyen 1972 novemberében Helsinkiben kezdődött 34 ország képviselőinek részvételével, valójában nem volt a Bécsi Kongresszus óta. Persze, mint általában minden hasonlat, ez is sántít, csak mankókkal alkalmazható. A helsinki előkészítő tanácskozás december 15-ig, amikor a „nagyköveti szalon” egy hónapra elnapolta az eszmecseréket, egyáltalán nem táncolt, legfeljebb a coctailpartik és vacsorák sokasodtak meg. Arról meg talán nem is érdemes szót ejteni, hogy a Bécsi Kongresszus a népellenes konzervativizmus szent szövetségi rendszerének kényszerzubbonyát húzta Európára, míg most a béke, biztonság és együttműködés a kitűzött cél, legalábbis a szocialista országok oldaláról. A kérdés tehát, hogy haladt-e előre e néhány hét során az európai biztonsági és együttműködési konferenciát előkészítő konzultáció, illetve hol kezdték újra január közepén. A válasz talán így fogalmazható meg, hogy a nagykövetek előbbre jutották, de az igazán fogas kérdések még hátra vannak. Ezen egyáltalán nem lehet csodálkozni, hiszen a feladat óriási: a háborút követő rendellenességek megszüntetése, a rendteremtés és a „personalité európéenne” újraformálása. A december 15-ig elért helyzet a következőkben foglalható össze: általános az egyetértés abban, hogy a nagyköveti konzultációnak négy kérdést kell megoldania: kijelölni az európai konferencia helyét és idejét és meghatározni a napirendet, valamint a résztvevők körét. A megnyitás után pontosan egy héttel, az ügyrendi vita véget ért és megkezdődött az általános politikai vita, amelynek során minden nagykövet kifejtette országának álláspontját. A szocialista országok kisebb-nagyobb eltérésekkel három kérdéscsoport napirendre tűzését javasolták. Az első az európai biztonság és az államok közötti kapcsolatok alapelvei. A második a gazdasági, kereskedelmi, tudományos, műszaki, kulturális és környezetvédelmi együttműködés kérdései, végül pedig egy állandó össz-európai szerv felállítása, amely az európai biztonság és együttműködés problémakörével foglalkozna. Nagyjából általános az egyetértés abban is, hogy maga a konferencia háromszakaszos lesz, először a külügyminiszterek jönnek össze tanácskozásra, majd több hónapos bizottsági munka következik, végül pedig a kormányfők szentesítik majd az elért megállapodásokat.__ A szocialista országok kezdettől fogva tudatában voltak annak, hogy egy nagyszabású diplomáciai küzdelem első felvonása kezdődött Helsinkiben. E küzdelemhez például a NATO- és a közös piaci országok álláspontjuk előzetes egyeztetésével vonultak fel. Az 1972 novemberi hágai egyeztető megbeszélések azonban nem sikerültek tökéletesen. Egyes nyugati országok például helyeselték a konferencia helyére és idejére előterjesztett szocialista javaslatokat, vagyis azt, hogy Helsinkibe és ez év júniusára hívják össze a biztonsági értekezletet. A vezető NATO- hatalmak azonban a hely és az idő problémáját mindaddig nyitva akarják hagyni, amíg nincs megállapodás a napirendben. Ez viszont meglehetősen bonyolult, nemcsak abban a tekintetben, hogy milyen kérdések szerepeljenek napirenden, hanem, hogy az előkészítés szakaszában már vizsgálat alá vegyék-e a napirendi pontok néhány lényegbevágó részletét. A szocialista országok éppen az előkészítés meggyorsítása érdekében helytelenítik a vita kiterjesztését. Ezzel egyetért néhány nyugati delegáció is, más országok viszont, elsősorban például Franciaország, már a lényegi kérdésekről is eszmecserét szeretnének folytatni. Azt sem lehet elhallgatni, hogy a „személyek, információk szabad áramlása” című napirendi javaslat a polgári sajtó vezető kommentátorai és az államférfiak nyilatkozatai alapján olyan hangsúlyokat és értelmezést kapott, hogy a konferencia egyik alapvető céljával, az egymás belügyeibe való be nem avatkozással homlokegyenest ellenkező szándékok fedezésére szolgál. Zavart keltő a katonai kérdések összekapcsolásának követelése is, hiszen a csapat- és fegyverzetcsökkentési ügyek egy másik fórum elé kerülnek, az eddigi tervek szerint, 1973 januárjának végén. Az európai biztonság és együttműködés egyik alapvető kérdése a két Németország viszonya. 1972. december 21-én Berlinben a két Németország képviselői, mint ismeretes, aláírták az alapszerződést a kapcsolatok rendezéséről. A szerződéssel egy vajúdásokkal, ellentétekkel és ellenségeskedésekkel terhelt korszak zárult le, amely több mint negyed századon át megosztotta kontinensünket. Ez a szerződés kétségkívül megjavította az előkészítő megbeszélések kilátásait. Hogy a január 15-ét követő szakaszban mi a feladat, azt Péter János külügyminiszter parlamenti expozéjában így fogalmazta meg: „Ezután is az eddigi tapasztalatok figyelembevételével, még körültekintőbben, minden érdekelt véleményére gondosan figyelve, a javaslatokat még rugalmasabban kezelve, a fő célkitűzést következetesen szem előtt tartva kell részt venni minden országgal együttműködve az előkészítés további munkájában, majd magának a konferenciának a tárgyalásaiban is.” Pethő Tibor Z 4
