Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-10 / 12. szám
FELELŐSSÉG AZ EMBERISÉGÉRT A MAGYAR RÁDIÖ nemrég izgalmas kerékasztal konferenciát közvetített a tudomány távlatairól, mai szerepéről. A meghívott szakemberek közt volt — mint „felhívott” — Szent-Györgyi Albert, az Amerikai Egyesült Államokban élő Nobel-díjas magyar tudós is. Világhírű honfitársunk örömmel válaszolt a telefonon feltett kérdésekre és feleleteiből sugárzott a meggyőződés ereje; a tudós, az ember, a patrióta mélységes felelőssége az emberiség jelenéért és jövőjéért. A tudós kötelessége — mondotta többek között — megérteni a világot, hasznosnak lenni. Segítenie kell, hogy a népek és az egyes emberek elsajátítsák és — ami a leglényegesebb — gyakorolják az emberi együttélés törvényeit. Az egymásrautaltság felismerését kövesse az összetartozás tudata és az együttműködés gyakorlata, hiszen a földi távolságok — a közlekedés forradalmi átalakulása és a tömegkommunikáció új felfedezései által — összezsugorodtak, a népek egymás szomszédai lettek. Arra a kérdésre, hisz-e a boldogabb jövőben, vagy pesszimista-e, a következőképpen felelt: „Természettől törhetetlenül optimista vagyok. A jövőért, az emberiség fennmaradásáért mindent meg kell tennünk: csak ez a magatartás méltó a tudóshoz és az alkotó emberekhez.” Nemrég írtunk a közelmúltban Nobel-díjjal kitüntetett Gábor Dénes budapesti televíziós beszélgetéséről, aki ugyancsak messzehangzóan figyelmeztetett a természeti és társadalmi katasztrófák lehetőségére és azt hangoztatta, hogy az igazi tudósnak a laboratóriumok elefántcsont-tornyait odahagyva felelősségteljesen kell munkálkodnia egy értelmes jövő megteremtéséért. Az utóbbi hónapok politikai eseményei — a világban parázsló és fellobbanó háborús tűzfészkek ellenére — mintha azt mutatnák, hogy a vezető hatalmak közt felülkerekedik a kölcsönös megértésre való törekvés. Fontos nyilatkozatok hangsúlyozzák, hogy a békés egymás mellett élés korszakunk elfogadott alapelve lett. A békés egymás mellett élés pedig nem egyszerűen háborúnélküliség, nem hidegháború, hanem együttműködés is a gazdasági és a kulturális kapcsolatok mind több területén. AZ AMERIKAI ELNÖK pekingi és moszkvai útját a magyar külpolitika úgy értékeli, mint a józan belátás politikáját, mint lehetőséget egy korszerű, a mai helyzet realitásait felismerő, a kölcsönös kapcsolatokra épülő világérintkezés korszakának megvalósítására. A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikációja, majd a szovjet—amerikai egyezmények sora után kirajzolódik már az európai biztonság megteremtésének útja is. Szeretnénk emlékeztetni arra, hogy a tervezett konferencia megvalósításának egyik kiindulópontja a magyar főváros volt; a rendezés alaphangját a budapesti felhívás adta meg, és ez nemcsak földrajzi érdekesség: a magyar kormány békepolitikája, különböző békekezdeményezései bizonyítják, hogy népünk egyetért és lelkesen helyesli a világpolitika ezen enyhülési irányzatát. Amikor 1971 tavaszán Kádár János interjút adott az UPI amerikai hírügynökség tudósítójának, elmondotta, hogy Magyarország jól tudja, a Szovjetunió és az Egyesült Államok meghatározott szerepet töltenek be a nemzetközi politikában. Mindamellett — folytatta — „a kis országok igen lényeges szerepet tölthetnek be a nemzetközi feszültség enyhítésében. Amikor kapcsolataikat fejlesztik, olyan légkör kialakítását segítik elő, ami már világpolitikai jelentőségű.” A világsajtó általában úgy foglalja össze a történteket, hogy a nukleáris fegyverek korában nincs más út, mint az együttélés és most hivatalosan kodifikálták az együttélés szabályait. JÖ LENNE, ha most már mindenki így gondolkodna és a békés kapcsolatok erősítésén munkálkodna. De naivság volna azt hinni, hogy a nemzetközi feszültség haszonélvezői most önként a múzeumokba vonulnak, kiállítási tárgyakként, mint egy keserves történelmi múlt rosszemlékű figurái. A józan ész persze azt képzelhetné, hogy például azon — Amerikában élő és működő — magyar körök, amelyek hangos szóval dicsérték a jelenlegi elnök különböző politikai lépéseit éveken át, következetesen mel'ette maradnak akkor is, amikor egyezményt köt Moszkvával, vagy hozzájárul az európai biztonsági konferencia előkészítéséhez. Hiszen a világban szétszóródott magyarság elemi érdeke a kölcsönös kapcsolatok erősítése, családok és családtagok érintkezése, a kölcsönös látogatások lehetősége, az együttműködés az anyanyelv megőrzésében. Ha az ember most kézbeveszi a különböző emigráns lapokat, dörzsölheti a szemét. Az egyik újság a budapesti amerikai nagykövetet támadja, mert nem elég jó amerikai. Néhány lap a Vatikánt ostorozza, mert nem elég jó keresztény. Vannak, amelyek még a Szabad Európa rádiót is pocskondiázzák, talán mert nem eléggé „szabad”? Övják az idegenbe szakadt magyarságot az európai biztonságtól, mert nem eléggé biztonságom Családfájukra büszke, patinás magyarok egy Habsburg leszármazott ajkairól lesik az igét, az európai biztonság „veszélyes csapdájáról”. Olvashattunk olyan felhívást is, amely az egyesületek vezetőit figyelmeztette, szóba ne álljanak valahogy a tankönyv-szakember pedagógusokkal, akik pedig azért utaztak ki, hogy az egyesületek számára, a gyermekek érdekében tanulmányozzák a helyi szükségleteket a magyar nyelvtanítás kézikönyveinek elkészítéséhez. Van, akinek az ismert katolikus költő sem kell, mert ha valaki otthonról jön, már gyanús. A legszívesebben szellemi karanténba zárnák a nyugaton élő egész magyarságot, vagy a szülőföldet kerítenék körül, kitéve valamiféle táblát is: „az érintkezés életveszélyes és tilos”. MULATSÁGOS ERŐLKÖDÉS, és ugyanakkor szomorú. Mindez az évtizedes csődpolitikájuk, és a friss pánik és kétségbeesés eredménye. Az élet azonban megy tovább, a történelmi tendenciák mindennél erősebbek; a fejlődés gyorsul. A békés egymás mellett élés útja persze ezután sem halad rózsakerteken át; a nehéz tárgyalások hosszú korszaka következik, de a felék vitatkoznak majd és nem verekednek, a tárgyalóasztalnál keresik az észszerű megegyezést és nem a csatatereken. Ez az emberiségért való felelősség útja, ez a mi utunk is. A TÖRTÉNELEM különböző elágazásain, hol a balsors, hol a vétkek, hol a rövidlátás miatt világgá tévedt magyarok túlnyomó többsége velünk együtt örül a nyugodt országépítés elengedhetetlen feltétele, a népek békés együttműködése lehetőségének. Szent-Györgyi Albert és Gábor Dénes az emberiség lelki ismereteként szólaltak meg, mint a világtudomány elismert büszkeségei. Soha egy pillanatra sem feledkeztek meg magyar származásukról és példát mutatnak abban is, ahogyan a szülőföldjükkel való termékeny kapcsolatokat ápolják. Sz. M. FSSES^SESESESaSaSESESasaSESESESSSHSESESESE! OPERAHÁZUNK TERVEIRŐL A Magyar Állami Operaház művészei — több mint száz tagú stáb — Rómában vendégszerepeitek. Két körülmény tette ezt a turnét különösen jelentőssé. Az, hogy az egyébként csoportosan és egyénileg is a világot járó együttes tagjai Rómában most mutatkoztak be először, és hogy a három Bartók-művet adták elő az olasz közönségnek. Hat estén át játszották A csodálatos mandarint, A fából faragott királyfit, A kékszakállú herceg várát — rendkívül nagy sikerrel. Operaházunk igazgatója, Lukács Miklós — röviddel a római vendégszereplés után — sajtóértekezleten számolt be a következő évad terveiről. Klasszikus művek új rendezésben, s szereposztásban történő szinrevitele mellett bemutatók is lesznek, például Alban Berg nálunk eddig még elő nem adott Luluja és egy szovjet zeneszerző, Petrov kompozíciója, amelyben Jean Effel A világ teremtése című bájos-ironikus rajzsorozata elevenedik meg az operaszínpadon. Kodály Zoltán 90. születésnapja alkalmából felújításra kerül a Székelyfonó. A sok vendégművész, Anija Silja, Renata Scotto, Jeanette Pilou, Evelyn Lear, Boris Christoff, Nicolai Gedda és a többiek világhíres hangjábhn — akárcsak az elmúlt szezonban — a bérleti előadások látogatói is gyönyörködhetnek majd. Operaházunk művészei sétáinak Rómában. Elöl Lukács Miklós igazgató (Mezey Béla felv.) S Eflr \ w i| jp-n ' 1 mg Kr tf-r L T -w 1 ML m * Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének meghívására, május 30-án hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezett dr. Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Kubai. Köztársaság forradalmi kormányának elnöke. Képünkön: Fidel Castro és Kádár János a Ferihegyi repülőtéren 5E5ESZSE5aSE5H5H5E5ESHSH5HSHSHSaSSSESESESE; Zarándoklat Rómába A Szent István jubileumi év záróeseményeként május 18-án Ijjas József kalocsai érsek, a magyar püspöki kar elnöke több mint egyhetes zarándoklatot vezetett Rómába. Harminchárom év után ez volt az első nemzeti, reprezentatív zarándoklat Magyarországról, amelyen egyházmegyei püspökök, papok és mintegy háromszáz laikus hivő vett részt. A zarándoklatot a püspöki kar megbízásából az Actio Catholica Országos Elnöksége szervezte, a részvevők a Magyar Államvasutak különvonatán utaztak az örök városba. Mint Ijjas József kalocsai érsek a vatikáni rádióban tett nyilatkozatában a többi között elmondotta, már 1971. október 30-án jelentette VI. Pál pápának, amikor a Szentatya magánkihallgatáson fogadta: reprezentatív zarándoklattal óhajtanak a magyar papok Szent Péter sírjához járulni annak emlékére, hogy az országalapitó szent király itt létesített zarándokházat a Rómába zarándokoló magyarok befogadására és ellátására és innen kapta az országgá szervezett magyar államiság szimbólumát, a Szent Koronát. A zarándoklat gazdag programjának jelentős eseménye zajlott le május 22- én, pünkösdhétfő délelőttjén: VI. Pál pápa magánkihallgatáson fogadta a zarándoklat püspökeit és papjait, másnap délben pedig az egész magyar zarándoklatot. SESE5ESHSE5ESE5ESESH5HSHSESESSSESE5E5a5ESE! PÁLYÁZAT: (Szoljátoh, szép szmuik - ^ßetalii&L” Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója tiszteletére több országos szerv — a Művelődésügyi Minisztérium, a Népművelési Intézet és más intézmények — nagyszabású pályázatot hirdettek, „Szóljatok, szép szavak — Petőfiről” címmel. Lehetőség nyílik arra, hogy ezen a pályázatom az ország határain túl élő, irodalomszerető honfitársak is részt vegyenek — természetesen, a belföldiekkel teljesen azonos feltételek mellett. Pályázni lehet Petőfi Sándorról és koráról, az 1848-as szabadságharcról szóló dokumentum- és irodalmi műsorokkal; Petőfi verseiből, prózájából összeállított vagy dramatizált műsorokkal; a róla szóló irodalmi művekből szerkesztett alkotásokkal. A műsorok előadási ideje a 30 percet nem haladhatja meg, egyéb műfaji, vagy tematikus megkötöttség nincsen. A pályaműveket vagy kéziratban, vagy magnetofonra, keskenyfilmre stb. rögzített előadásban kell beküldeni. A pályázaton részt vehetnek: amatőr színjátszó csoportok, irodalmi színpadok, alkalmi kulturális együttesek önállóan, vagy kutatók, történészek, dramaturgok, írók, újságírók bevonásával. A legjobb pályaműveket (forgatókönyveket) a Magyar Rádió 1973. január 1. és március 1. között bemutatja. Az elhangzott műsorok közül a 4—5 legsikeresebbet a rendezők meghívják Kiskőrösre, a pályázat 1973. március 14-én megrendezendő, a Rádió által nyilvánosan közvetített országos döntőjébe. A díjak: I. díj:5000,— Ft. II. díj:3000,— Ft. III. díj:2000,— Ft. A beérkező pályaművek számától és színvonalától függően több első, második és harmadik díj is kiadható. A forgatókönyveket — 3 gépelt példányban — 1972. szeptember 1-ig kell beküldeni a Népművelési Intézet (Budapest, I., Corvin tér 8.) címére. Ha valaki pályázatát a Magyarok Világszövetségéhez küldi, természetesen továbbítjuk a zsűrinek. Az elkészült műsorok (magnószalagok, kisfilmek, dia-összeállítások stb.) beérkezési határideje: 1972. november 15. SHSE5ESHSE5HSa5ESE5ESESHSHSESE5ESE5E5HSESZ! Egy kis kai Ezzel a címmel az idén nyáron harmadszor kerül megrendezésre a Magyarok Világszövetségének vidám zenés műsora, melynek célja, hogy a nyár folyamán hazalátogató soksok honfitársunk hozzájusson „egy kis hazai” színházi produkcióhoz. A nyári hónapokban ugyanis — éppen amikor a legtöbb külföldi vendég jár hazánkban — huszonöt színházunkban nyári szünet van. Természetesen működnek szabadtéri színpadok a Margitszigeten, a Városmajorban és a Városligetben a néhány éve híressé vált Körszinház — ám külön s kizárólag honfitársaink számára is szeretnénk nyújtani valamit. Valamit, ami egyetlen színpadon — az erre a tizenkét alkalomra rendelkezésre álló Vidám Színpad pódiumán — valamennyi színházunk játékstílusából, egész színházi életünkből ad ízelítőt. Alaphangját tekintve ugyan az előadás könnyed lesz és szórakoztató, de a műsorban fellépő legkiválóbb művészeink mind adnak valamit abból a műfajból, amelyet egyébként képviselnek. És persze valamennyien önmagukat adják: Ruttkai Éva, Psota Irén, Latinovits Zoltán, Márkus László, Kabos László, Csala Zsuzsa, Sárosi Kati, Horváth Tivadar és a többiek. Mint említettük tehát, az előadások a Vidám Színpadon lesznek tizenkét alkalommal augusztus hónapban és szeptember elején mindig a hétvégeken: augusztus 11. péntek, 12. szombat, 13. vasárnap, 18. péntek, 19. szombat, 20. vasárnap, 25. péntek, 26. szombat, 27. vasárnap, szeptember 1. péntek, 2. szombat, 3. vasárnap. Mindezen részletekre a tavalyi tapasztalatok alapján hívjuk fel jó előre hazalátogató honfitársaink figyelmét. A múlt nyáron ugyanis az „Egy kis hazai” iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés, mind a tíz előadást zsúfolt nézőtér előtt tartották. Jegyeket a budapesti színházak jegyirodájában és a Vidám Színpad jegypénztárában lehet előre megrendelni.
