Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-10 / 12. szám

í

•• n jjj

* Mr '* ;

if ^

I

mJSBB jHb Mr

Ferencslk János a lemezfelvétel próbáján (Mezey Béla felv.)

K

íít tát **nv*

Laudes Organi a címe annak az orgonaszóidra és vegyeskarra írt Kodály-münek, amelynek lemezfelvétele most készül a Zeneakadémián. Az orgonaszólót Lehotka Gábor játszsza. Ez lesz Ferencslk János első lemeze, amelyen énekkart vezényel. A felvételek két hónapig tartanak.

*

A bécsi „Euróba-beszélgetésen" több országból politikusok, államférfiak, tudósok vettek részt. A kelet-nyugati kapcsolatok fejlesztésébe illeszkedő ülésszakon két előadást tartott dr. Bognár József professzor, az MVSZ elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia afro-ázsiai kutatóközpontjának igazgatója.

*•

Ilku Pál művelődésügyi miniszter nyitotta meg május végén a ibordeaux-i szépművészeti galéria tenmeiben megrendezett kiállítást, amely a Szépművészeti Múzeum régi képtárának 83 festményét és a grafikai gyűjtemény 40 rajzát mutatta 'be. Miniszterünk tiszteletére Chaban Delmas francia miniszterelnök, Bordeaux főpolgármestere 80 személyes ebédet adott.

>*•

Kovács Györgyről, a Román Népköztársaság érdemes művészéről, a marosvásárhelyi sziniakadémia tanáráról kétrészes portréfilmet sugárzott a magyar televízió. A színész portréján keresztül megismerkedtek a nézők a romániai magyar színjátszás történetével is.

*

A Luteránu» Világszövetség egyházi együttműködéses bizottsága a magyar evangélikus egyház meghívására Kecskeméten ülésezett.

*

Granasztói Pál „Budapest az építészet szemével” című, lapunkban is ismertetett könyvét német, francia és angol nyelven jelentette meg a Corvina Kiadó.

Victor Vasarely, a Franciaországban élő világhírű magyar festőművész néhány napos magyarországi látogatásán bejelentette: egy magyar kastély épületében múzeumot kíván berendezni és alapítványt ajánl fel.

*

Két halálhír érkezett New Yorkból: elhunyt Szenes Piroska írónő, több kiváló regény szerzője. 1938 óta élt az USA-ban. t— Dr. Radó Sándor híres, magyar származású amerikai pszichoanalitikust gyászolja a tudományos világ. Radó Sándor szervezte meg az USA- ban az első pszichoanalitikai tanfolyamot.

Magyarország tagja lett az Egészségügyi Világszervezet (WHO) végrehajtó tanácsának. A megválasztás Genf ben, a Nemzetek Palotájában történt május 16-án.

*

Egy érdekes kezdeményezés: klubot alakítottak a magyar népzenét, népi táneot kedvelők a budapesti Liszt Ferenc téri Könyvklub helyiségében.

*.

A magyar kulturális élet tanulmányozására hazánkban tartózkodott Lord Eccles brit művelődésügyi miniszter és felesége.

*

ködésével a milánói Galleria del Levante. A rendező intézmény Milánóban is be akarja mutatni az értékes gyűjteményt.

*

Az M—7-es balatoni autóút forgalmának változásáról — egyik szakaszán a nyári vasárnap délutánonként egyirányú lesz a forgalom — részletes felvilágosítást adnak minden Magyarországra belépő gépkocsivezetőnek.

*

A Budapest Táncegyüttes ismét útra kelt: ezúttal franciaországi és spanyolországi turnéjukon tapsolja a közönség Magyar Képeskönyv című műsorukat.

*

Délszláv lakodalmas népszokásokat elevenítettek fel a Tolna megyei Medinán, a községi tanácselnök lányának esküvőjén. A népes lagzi egyik meghívottja volt Ognyenovics Milán, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára is.

A Magyar Vöröskereszt a perui árvíz károsultjainak gyógyszerekből álló segélyszállítmányt indított útnak Limába.

sk.

A bécsi Magyar Iskolaegyesület előadássorozata keretében dr. Urbach Zsuzsa művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum tudományos munkatársa tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást „A budapesti Szépművészeti Múzeum kincsei" címmel.

&

Adnan Saigun török zeneszerző, aki annak idején Bartók Bélával közös népzenegyűjtő úton vett részt, a Kulturális Kapcsolatok Intézete meghívására Budapesten részt vett oratóriumának zeneakadémiai bemutatóján.

A jugoszláviai magyar színészek romániai vendégszerepléséről elismerő kritika jelent meg a romániai Előre című lapban. Mint a cikkíró megjegyzi, a Jugoszláviai magyar művészek szereplését nagy érdeklődéssel fogadta a közönség.

*

A nápolyi Anjouk és Magyarország kapcsolatáról folyt ülésszak a római tudományos akadémia rendezésében. Kardos Tibor, Klaniczay Tibor és Gerevich László professzorok, valamint neves olasz akadémikusok voltak az előadók.

Harmatta János akadémikust, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem indo-európai tanszékének vezetőjét az Osztrák Tudományos Akadémia levelező tagjai közé iktatta.

*

A nemzetközi könyvév Jegyében megrendezett hagyományos ünnepi könyvhéten a fővárosban és vidéki városainkban saját könyvtermésükkel szerepeltek a szomszédos szocialista országok magyar kiadói Is, könyvsátraikban b szerzők közül többen — a Magyar Írószövetség vendégeiként tartózkodnak hazánkban — dedikálták müveiket.

*

A CSEMADOK, vagyis a Csehszlovákiai Magyarok Kulturális Szövetsége, megtartotta Pozsonyban XI. országos közgyűlését. Üdvözlő beszédében a csehszlovák kormány egyik tagja megállapította, hogy a Csehszlovákiában élő nemzetiségek egyenjogúak, s minden állampolgári jogukat szabadon gyakorolhatják. A magyarok szövetségét köszöntötte a Slovenská Matica küldöttje is. A CSEMADOK új országos elnökéül Lőrincz Gyula festőművészt, a pozsonyi magyar napilap, az Új Szó főszerkesztőjét választotta meg, aki néhány évvel ezelőtt már elnöke volt a szlovákiai magyarok közművelődési egyesületének.

*

Petőfi-emlékbizottság alakult Párizsban, elnöke Louis Aragon. A jeles költőkből, irodalmárokból és közéleti személyiségekből álló bizottság gazdag programot dolgozott ki a Petőfi-évforduló tiszteletére.

*

Rekordbevételt hozott a tavaszt képaukció: ld. Markó Károly Rhodopls cipője című alkotása a <0 ezer forintos kikiáltási ár több mint kétszereséért, 135 ezer forintért talált gazdára. Az aukció eredménye: a kínált 315 képből 331 kelt el, Jóval a kikiáltási áron felül, összesen egymillió 881 ezer forintért.

*

A Fővárosi Operettszínház közönsége a My Fair Lady felújított előadásán új Higgins professzort üdvözölt — Gábor Miklóst.

A hatalmas esőzések következtében megáradt a Sajó és a Hernád folyó. Mintegy 750 ember — munkásőrök, a környező üzemek, bányák önkéntes dolgozói — homokzsákokkal magasította a töltéseket és küzdött a Sajópüspök környékén és Sajószentpéternél feltörő buzgárok elfogásán.

*.

A prágai Mladá Fronta nagy példányszámban jelentette meg cseh fordításban a három évvel ezelőtt elhunyt Sós Endre magyarul Is több kiadást megért „Aki az égtől elragadta a villámokat” című, Franklin Benjáminról szóló életrajzi kötetét.

*

Magyar avantgarde 1919— 1930 címmel reprezentatív kiállítást rendezett Münchenben a Kultúra és a Nemzeti Galéria közremű-'SHsasESHSESEsasasRSSsasaszsasHsasísasasasasasasHsasísasas

Börtönben a Pieta rombolója

Turisták és zarándokok szeme láttára május 21-én vasárnap délelőtt a római Szent Péter Bazilika mellék-kápolnájában egy férfi több kalapácsütéssel súlyosan megrongálta Michelangelo felbecsülhetetlen értékű Pietáját, a reneszánsz szobrászat egyik legszebb alkotását.

*

A magyar közvélemény megdöbbenéssel és felháborodással értesült a vandál pusztításról és ez a megdöbbenés és felháborodás csak fokozódott, amikor kiderült, hogy a tettes magyar származású, Tóth László 33 éves sydneyi geológus. Nyilvánvalóan idegbeteg, mert kihallgatása során többször kijelentette, hogy 6 Jézus Krisztus.

Az ausztrál hatóságok nem tudtak pontos felvilágosítást adni a merénylőről, valószínű, hogy már évekkel ezelőtt elhagyta az országot. Időközben megállapították, hogy Olaszországból már egyszer kiutasították. Az olasz lapok megírták, hogy bár a tettes magyar származású, gyermekkora óta Sydneyben élt, mintegy két éve „látomása volt” azóta új messiásként járja a világot. Tóth László, aki talán ezzel a vandál tettel akarta magára felhívni a figyelmet, jelenleg a Regina Coeli börtön lakója, további sorsáról az elmegyógyászok szakértői véleménye után döntenek.

ki

a

$zéljeqyzet

KIRAKATI ÁRJEGYZÉK

Sok ezer közgazdász vonul fel évek-évtizedek óta minden reggel a Dunán átívelő Szabadság-Wd pesti hídfőjéhez, a Dimitrov tér környékére. Aligha lenne meglepő ez, ha a menet a közgazdaságtudományi egyetem itt emelkedő épületéhez igyekezne, de nem: a szomszédos ódon-cirádás házóriás bejáratához áramlik a tömeg, amelynek jellegzetes Ismertetőjele, mindenki kosarat, bevásárlószatyrot is hoz magával.

A szomszédos épület: a kerületi csarnok, a sok ezernyi „közgazdász” pedig: a reggeli bevásárlók — háziasszonyok, vagy az őket ebbéli minőségükben éppen helyettesitő férjek, Korántsem a tréfálkodó kedv, inkább a jelkép mélyebb jelentése vonta össze a két véletlenképp szomszédos épület — a közgazdasági egyetem és a csarnok — reggeli látogatóit egyazon foglalkozás gyűjtőfogalmába. Valójában a csarnokban és tágabban értelmezve a bolti pult vásárlói oldalán mindannyian valamelyest gazdasági szakértők vagyunk. S ahogyan a mérnöknek a logarléc, a vásárlónak az árcédula a tájékozódási, eligazodási műszer.

Az ár — nos táborozzunk hát le tartósabban ennél a fogalomnál, amely végtére mindenkit sokrétű érzelmi és logikai szállal fűz a gazdasághoz, indulatokat érlelve, érveket ihletve, társadalmi vitákat provokálva.

S ha már az árról efféle érzelmeket kavaró tényezőként szóltunk, engedtessék meg egy személyes emlék, pontosabban: egy kérdés felidézése, amelynek ehelyütt visszaadhatatlan hangszine, izgatott érdeklődést sejtető fogalmazásmódja is figyelmet érdemel. E sorok Írója Párizsban tárgyaló gazdasági küldöttségünk tagjakent hallotta a kérdést a tanácskozó-asztal túloldaláról: mondanák meg — hangzott az érdeklődés —, mi az oka, hogy önöknél ennyire mérsékelten emelkednek az árak, áltáléiban: hogyan sikerül elkerülniük, kivédeniük az inflációt?

Lám — sóhajtjuk most kései válaszként —, ennyire viszonylagos minden ezen a világon, ennyire nézőpont kérdése csupán, hogy soknak vagy mérsékeltnek ítéljük-e honi árcéduláink felfelé kerekedő adatait! Mert ha az Iménti, határainkon túli kérdést most már hazai megfelelőjével helyettesítjük, akkor a fogyasztói árak emelkedését, a kirakati árcédulák gyakorta felfelé átírt számsorait — a közvélemény, a társadalom álláspontját tolmácsolva —, aligha ítélhetnók egyértelműen mérsékeltnek.

Magyarán szólva; a boltba, a csarnokba igyekvő amatőr közgazdászok, tehát a vásárlók éppenséggel az ellenkezőjét állítják, érzékelik, mint amit az imént idézett párizsi kérdezősködés tudakolt: nem keveslik, hanem sokallják az árak emelkedését. A „sok” vagy „kevés” ellentétét természetesen sem rábeszéléssel, sem többségi szavazattal nem lehet eldönteni; azért sem, mert az ár a közgazdaság legbonyolultabb, a gazdálkodás minden részletét a legsűrítettebben kifejező fogalma. Ráadásul az ár a gazdaságnak az a pontja, ahol a termelés és az értékesítés — tehát az áru eladója és milliónyi vásárlója — naponta végtelen sokszor találkoznak, következésképp: erről mindenkinek van határozott Ítélete, véleménye.

A tárgyilagos ítéletalkotáshoz természetesen elsősorban a tények ismerete és elemzése szükséges. Ehhez azonban, ha vázlatosan is, mindenekelőtt arról kell szólnunk, ami azt a bizonyos francia kérdést Ihlette: a tőkés világon végigzúduló inflációról. Nos, nem mi, hanem az Iparilag fejlett tőkésországokat tömörítő szervezet, az OECD (Organization for Economic Cooperation and Development) adatai közllk, hogy a szervezet tagországaiban — és ide sorolható valamennyi fejlett kapitalista ország — az áremelkedés összevont átlaga 1968-ban 3,7 százalék, 1969-ben 4,7, és 1970-ben 5,25 százalék volt. Néhány ország áremelkedési indexe: Franciaországban 1968-ban 4,5, a következő évben 6, majd 1970-ben 5,2 százalék; ugyanez a számsor Angliában: 4,7, majd 5,4, és 6,4 százalék; a gazdag Svédországban 1,9, utána 2,7 majd 1970-ben 7,1.

Meghaladná témánk kereteit, ha ennek a heves lüktetésű inflációnak átfogó értékelésére is törekednénk, mindössze azért említettük ezt a néhány tényt, hogy jelezzük: csak ehhez képest, ezekkel a számokkal egybevetve ítélhetők meg a mi áremelkedési indexeink is. Ezek pedig: esztendők óta alatta maradtak a népgazdasági tervben rögzített, előirányzott két százaléknak. Idézzük részletesebben is a számsort:

A kiskereskedelmi forgalom árindexe (előző év = 100)

1968 99,6

1969 101,4 /

1970 101,3 1971 101,7

Miért is tagadnánk: a tényt, hogy az árak emelkedése évről évre az előirányzott arány alatt marad, erőteljesen kérdőjelezi a közvélemény. Sokan az árcédulákkal, egy-egy termék drágulási arányával vetik egybe a mintegy másfél százalékos drágulási százalékot, márpedig — termékenként — ennél sokkal magasabb árnövekedési számok is felbukkannak a kirakati cédulákon. Az imént összegezett adatok azonban, természetesen, a Központi Statisztikai Hivatal országos átlagszámai, amiből korántsem következik, mintha valamennyi fogyasztási cikk áremelkedési aránya két százalék alatt lenne. Tegyük hozzá — és voltaképpen ez a legfontosobb —, hogy az áremelkedést ellensúlyozó, az azt meghaladó jövedelemnövekedés sem jelent gépiesen értelmezendő pótlást. Az árak emelkedését társadalmi méretekben általában meghaladja a bérek növekedése, még sincs — és gyorsan fejlődő, a mozgás-változás állapotában levő társadalomban nem is lehet — szó arról, hogy valamennyi társadalmi rétegre, minden családra egyenletesen, évről évre érvényes lenne ez. Mégis, most Is nagyobb távra, tehát esztendőkre szóló érvénnyel csorbítatlan a szocialista alapelv: az életszínvonal — az árak emelkedésével is számolva — minden társadalmi rétegre kiterjedően emelkedik.

A kép teljességéhez tartozik, hogy az alapvető élelmiszerek, a legfontosabb fogyasztói szolgáltatások ára rögzített, s ebben az esetben az áremelés tilalmát központi, társadalmi forrásokból ellensúlyozzuk, másként ugyanis az adott vállalat (helyesebben dolgozói) fizetnék az ebből származó hátrányokat. Egész sor termékcsoportban például ilyen központi, költségvetési támogatásokkal ellensúlyozzuk a tőkés infláció hozzánk gyűrűző hatásait. (Egyetlen, csupán szemléltetésül választott példa: a közelmúltban nagymértékben emelkedett a kávé világpiaci ára, s ahhoz, hogy ez a drágulás ne érintse a pesti espressók vendégeit, 520 millió forinttal növelték a kávé központi ártámogatását.)

Mindemellett egész sor árucikk esetében múlhatalanul fontos — mert az egész társadalom érdekében áll —, hogy a vállalatok szabadon változtathassák, emelhessék is, áraikat. Az ok kézenfekvő: a társadalmi ellenőrzéssel emelt ár növeli a vállalat bevételét, anyagi érdekeltségét, következésképp, bővül e termék gyártása, végül pedig szűkül a hiányok fehér foltja, javulhat az ellátás.

Végeredményben — s ez a legfontosabb — az árak önmagukban, a jövedelmektől elvonatkoztatva sosem ítélhetők meg. Márpedig a fogyasztói árak évenkénti növekedésénél erőteljesebben emelkednek az átlagos keresetek, ami a reáljövedelmek növekedésével egyértelmű.

T. A.

2