Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-27 / 11. szám

BEMUTATJUK: rDobál epéiért Ritka esemény, hogy egy költőre első megszólalásakor azon­nal fel kell figyelni, hogy pályakezdő szavai gondolkodásra kényszerítik, sőt meghökkentik az érdeklődőt. S itt gondosan meg kell különböztetnünk a célt az eredménytől. Nem mind­egy, hogy az olvasó meghökkentése-e a költő célja, vagy a versek magának az alkotónak a meghökkenését tükrözik. Do­hainál, valószínű, az utóbbival találkozunk. Olyan módon szemléli és szólaltatja meg a világot, hogy csak a lényeget, mondhatnánk, a puszta lényeget ábrázolja, beleolvasztva két­kedését, talán riadalmát is. Dobál Péter A nagy szintézis helyett című versében a „ce­ment” a létezés jelképévé válik: cementdomb. cementszáj. cementszemek, belsejében ordító beton, cementrongy. A sivárságot árasztó bevezetés után súlyo­san elgondolkodtató következtetés: a humanistáknak nehéz úgy élve maradni, úgy élve maradni, ahogy meghalt Szókratész. Csak látszólag ellentmondásos, hogy na­­gyonis tudomásul veszi a létezés sokszínűsé­gét. Minden megérinti, szinte mindenre reagál. Mintegy megbúvlk a mondanivalója mögött: az utóbbit tartja lényegesnek: Célirányos önismeret hordom magamat mint egy pávahullát nehéz betelni azzal ami mindig megmarad hordom magam mint egy képet mint eszközt eszköznyire egy másik eszköztől valakit senkit és egy másikat zárok magamba mint tárgytalan tárgyakat a mindegy szégyene helyett az igazolt mulasztások után most már egy borotvagyors szerep igy magmaradni Szigorú költő, aki — talán mert vonzza is — tervszerűen törekszik mindenfajta romantika elkerülésére. Dobai a költészet mellett prózaírással is, filmmel is foglalkozott. Ez a háromféle érdek­lődés természetes és erős kölcsönhatást mutat. Szabadverseibe átjátszik a művészi próza, s a filmezés képi látásmódja költészetét is meg­termékenyíti: AUTÓBÓL Eső — virrasztó szuronyok feltűzve szél-késelte fákra. Fényszórók frontjai az éjszakában: lándzsányl verőfények árnyékok szobormellébe vágva. A rendkívüli szemléletesség, a képalkotás különös művészete gazdagítja költészetét, meg­közelíthetővé téve a gyakran elvont mondani­valót: HÍDON Csattogó, üres zászlórudak: mintha vonat futna valahol. Szálvas-szökőkutak. Megtizedelt orgonasorként merednek ki a hldból. A folyón jég vonul, mint a keresztesek. Az égen széttépett vihar freskója: kfsértet-csatakép. Sirályok fehér zászlói a dermedt hidat föladják. Felhők forognak: halak, melyeket feldobott a víz. Dobai versei a nyugtalanságot akarják for­mába önteni, a létezés ezernyi mozgását sza­vakká rögzíteni, mindent meglátni és mindent kifejezni a lehető legtömörebb, frappáns mó­don. Erős intellektus ú, egyéni költő mutatkozik be verseiben. Korát tekintve nagyon fiatal, hu­szonnyolc éves. Emberi és költői szándékát és megnyilvánulásait tekintve nagyon érett. To­vábbi útját önéletrajzi írásában az indulásnak megfelelően így határozza meg: „A világ csak úgy törhessen előre történelmed és egziszten­ciád között, hogy közben megismerd, hogy ne maradhasson semmi idegen, utoljára még te magad sem”. Szép program egy induló, de máris komoly figyelmet keltő, érdeklődést ér­demlő költő számára. M. Kállai Magda InEm E BE N i E HÁZBAN ÉLTE UTOLSÓ. MAGÁNYOS MÁSFÉL ÉVTI­ZEDÉT A JELES KÖLTŐ PALÁGYI LAJOS 1866 - 1933 AKI ELSŐK KÖZÖTT SZÓLALTAT­TA MEG LÍRÁNKBAN A NAGY­VÁROSI MUNKÁSSÁG ÜGYÉT. Budapesten, a Mártírok útja S. számú ház falán áll ez az emléktábla. LENT: özvegy Koboz Károlyné Palágyl Lívia (Lévai András felvételei) Az újrafelfedezés örömével és kicsit restellkedve, kicsit bosszankodva, hogy lám, milyen szűk keretek is állnak ren­delkezésünkre irodalmi örökségünk rop­pant gazdagságának gyakoribb bemu­tatására, lapozgattam múltkoriban azt a több száz oldalas kötetet, melyet egy idős hölgy nyújtott felém. Édesapja — Palágyi Lajos — születésének századik évfordulójára jelentette meg a Magvető Könyvkiadó, még 1966-ban, Parittya címmel, a szerző egyik korai kötetének címét idézve. Aztán előkerültek a könyvespolc el­különített sarkából a régiek, a könyv­­ritkasággyűjtök szívét is megdobogtató miniatűr kötetek: nyomatott a Bercsé­nyi Nyomdában, a nyolcadik kerületi Reviczky téren 1911-ben; egy másik, „apró szatírákat és ötleteket” tartalma­zó könyvecske, a szeghalmi Tóth és Mező könyvnyomtató mesterek munká­ja ... Tulajdonképpen az 1890-es évtől sorolhatnánk Palágyi Lajos költő bib­liográfiáját, a háborús pusztításokból sajnos csak néhány kötetet menekíthe­tett meg a család. És őrzi emlékét a Mártírok útja 5. számú ház (a régi Margit körút), ahol a költő élete utolsó éveiben a legtelje­sebb magányban lakott családjával — itt emléktábla áll a ház falán. S magányosan, csendesen strázsálja az emlékeket néhány percnyire az egy­kori otthontól, Széna téri lakásában, édesapja hatalmas portréja társaságá­ban. Palágyi Lívia. Néhány éve maradt özvegyen. Sok évtizede, Dél-Amerikában élő unokatestvéreivel — a németországi Darmstadtban, 1929-ben elhunyt neves filozófus, irodalomtörténész Palágyi Menyhért gyermekeivel (annak idején az itthoni mostoha körülmények miatt Palágyi Menyhért külföldön próbálko­zott és ott valóban meg is találta értő közönségét) levelez időnként. Most, a távoli unokatestvérek álta­lunk is érdeklődtek, hogyan él a pesti rokon. Meleg szeretettel viszonozzuk Lí­via asszony nevében — és a magunk nevében is — az üdvözletét és megkö­szönjük az érdeklődést. Palágyi Lajos leányának megfelelő nyugdíja van és gondjaival törődik az elhunyt írók, mű­vészek hozzátartozóit támogató Magyar Népköztársaságunk Művészeti Alapjá­nak. Irodalmi Szakosztálya is. H. M. MAGYARORSZÁG ELJÖN ÖNHÖZ ha megrendeli magyar és külföldi szerzők magyar nyelvű könyvelt IFJÚSÁGI REGÉNYEK — MESEKÖNYVEK Arany László: A kiskakas gyémánt félkrajcárja Fekete István: Kele Gál György Sándor: Három fekete lobogó Hevesi András: Jelky András kalandjai Ignácz Rózsa: Orsika Komjáthy István: Mondák könyve Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön Oravecz Paula: Petri Anna Szabó Magda: Bárány Boldizsár Szántó Tibor: Denevérkastély. Verne Jules: 80 nap alatt a Föld körül ÉLETRAJZI ÉS TÖRTÉNELMI REGÉNYEK Ambrózy Ágoston: Napóra Bókay János: Bohémek és pillangók Fehér Tibor: Könyves király Gál György Sándor: Amerikai rapszódia Győry Dezső: Tűzvirág Jókai Mór: Szeretve, mind a vérpadig Majtényi Zoltán: Utolsó ítélet Móricz Zsigmond: Erdély 1—III. Passuth László: Fekete bársonyban Perruchot Henri: Toulouse-Lautrec élete Stone Irving: Michelangelo Székely Júlia: Elindultam szép hazámból Zsigray Júlia: A Sugár úti palota ÚTLEÍRÁSOK — VADÁSZNAPLÓK Fehér Klára: Egyetlen mondat törökül Fehér K.—Nemes L.: Hozzál nekem kengurut Huba László: Szabálytalan hajónapló Kessel Joseph: Hong Kong és Makao Róna István: Vadászélmények távoli földrészeken Sebes Tibor: Jambo, Kilimandzsáró Széchenyi Zsigmond: Denaturált Afrika ****&&»* Tündérkert A könyvek beszerezhetők a KULTÚRA külföldi terjesztőinél vagy közvetlenül a KULTÜRÁ-nál: KULTÚRA, Budapest 62. P. O. B. 149. Mörícr Zsismoad MondAkm AK Könyv: XíÁFtA-f, '^slAszló k®ngúrZktm M^rE/besKél,k AUrn Zs A naP árn 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents