Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-27 / 11. szám
11. FEJEZETEK EQY HAJDANVOLT NYOMDÄSZATI SZEDÖLEQÉNY KÉPZELT NAPLÓJÁBÓL Ha éltem javát nem betűk — s a beléjük foglalt gondolatok — között töltöttem volna, magam is idegenkedve fogadnám a genie némely cselekedetét, amely köznapi felfogásom mértéke szerint gyakorta szegül a józan ész ellenében; de mert sorsom ajándokaként volt alkalmam megösmerkedni a lángész hordozójával, ki nem követé, hanem maga szabta a törvényt, megértém sajátos rendjét is gondolatainak. íme, például, mondhatnák, hogy midőn az ifjú Petőfi, annyi hányódás, testi nyonyor és lelki törődés után, Pesten révbe ért volna, állás, hír, barátok, mind megadatának néki, 6 mindezekkel mégis elégedett nem volt, állását odahagyá, barátai némelyikével szembefordult, hírét keveslé, s még diadalmas utazása a felsőbb megyékben sem állíthatók meg abban, hogy a világ-, s embergyűlölet oly mély szakadékaiba zuhanják, amelyre okot alig is találhatni. Persze, némely borúra találtatott ok. Szerelembe esvén Mednyánszky Berta kisasszony iránt, ugyancsak kikosaraztatott. Ámde szerelmének hőfokát egyedül az is méri, hogy az atyai ellenkezés láttán menten letett szándokáról; bizony nem így cselekszik majd, amidőn valóságos szerelmi tűz emészti! Nem igazság nélkül való amaz ismerősök vélekedése, akik szerint nem a szerelemben látott hiányt, hanem csupán múzsára vala szüksége. Emez múzsái csókból születőnek a Szerelem gyöngyei nevezetű versciklus darabjai. Poetikus krónikája ez a már eleve reménytelen szerelmi ostromnak, s megítélésem szerint a múzsa is csupán sebtében lehelte homlokon a költőt, ki ettől kevesebb ihletet nyere, mint a Cipruslombok bár erővel szított, mégis eredményesebb alkotásakor. Hanem, ki türelemmel olvassa darabjait, már nyomot lel közöttük a támadó világgyűlöletre, amely mintha vetélkedne az ostromló szerelemmel, melyikük erősebb a költőben? A pesszimisticus érzelmek győzének, s megszületett a Felhők hatvanhat darabja. Persze, még homályosuló emlékezetem ködén át is emlékezem, hogy a siker sérelmekkel is járt és a borostyán első levelei meghozták az első tüskéket is. A szerelmi kudarc, még ha nem oly mély is a szerelem, azért csak kudarc marad! A bírálat sem volt túlságosan kegyes — mint az lenni szokott —, a megszokottat, s mércéül szolgálót oly kegyetlenül elvető költő iránt. S a kudarc érzetét nem csupán a sérelem nagysága dönti el. hanem az is. hogy mely becsvágyakat tör le: Petőfiben pedig hatalmasan élt az elhivatottság érzete! S alighanem, ott volt benne az elégedetlenség önmagával is: kereste a tárgyat, s lehetőséget, hogy geniális műben fejezze ki mindazt, mi benne megfogalmazatlanul forrott! Végezetül pedig, ki csendes esti órán szeret verset olvasgatni, megleli az egykorú ihlet-társaságot SJielley dalaiban, szonettjeiben, Byron pesszimizmusában. meg Vörösmarty fenségesen nyugtalanító költeményében, a Gondolatok a könyvtárban aggodalmaiban. S ki ismeri Shakespeare tragikus hőseit, a Felhőkben találkozhat érzelmeikkel, Hamlet töprengése, Rómeó jajongása, Othello csalódása épp úgy bennök szorong, mint Titus Andronicus, vagy Athéni Timon gyűlölete. Kurta versekből áll a Felhők, amelyek között más rokonság, mint e keserű világ gyűlölete, nem is nagyon van. Lapozzunk közéjük — mint én teszem most, e napló írása közben. Ily sorokat jegyzek ki 'belőlük, csak amúgy rapsodicusan: „Szeretném itt hagyni a fényes világot, — A melyen oly sok sötét foltot látok.”... „Annyit sem ér az élet, — Mint egy eltört fazék, mit a konyhából — Kidobtak...” „Ha jőne oly nagy fergeteg, — Mely meghasítná az eget, — És e hasítékon át — A földgolyót behajítaná!" ... „Mit ettél, föld, hogy egyre szomjazol? — Hogy annyi könnyet s annyi vért iszol?"........Hány csepp van az óceánban? — Hány csillag az égen? — Az emberiség fejin hány hajszál van? — S hány gonoszság szívében?" S így sorolhatnám egészen az utolsóig, amely így kezdődik: „Legyen átok a földön, — Hol ama fa termett, — A melyből én nekem — Bölcső készítteték ...” Négy hónapig tartott e versek és versszilánkok áradása a negyvenötös és negyvenhatos esztendő fordulóján, s nem a költőt becsülöm véle le, midőn azt mondom, nem valamely philosophia szól belőlük, csak hatalmas rosszkedv, mely, mint támadott, el is -múlott. Májusban már ezt írja költői levelében Várady Antalhoz: „Nem gyűlölöm, mint eddig. a világot; — Már csak haragszom rája, csak haragszom...” s alább felcsendül az ismerősebb, a kedves Petőfi hangja: „De hinni kezdem, hogy dicső napoknak —- Érjük maholnap fényes hajnalát, — Midőn a népek mind fölemelik — A föld porába gázolt fejőket, — S végig mennydörgik a föld kerekén: — »Legyünk rabokból ismét emberek!«”. Egyidőben a Felhőkkel, hason keservektől fűtött terjedelmesebb költeményeket is papírra vetett. Közöttük az Utolsó emberben mintha még a Madách tollában szunnyadó Ádám szólalna meg a végső színek valamelyikében! S közülük való a legismertebb versek egyike, Az őrült. Talán azért oly közkeletű, mivel fölöttébb alkalmatos a szavalásra. Egressy Gábor, a jóbarát amint olvasá, menten fel is kapta szavalódarabjának, és semmi kétség, igen nagy hatással adá is elő. Nem ítélhetem meg, több-e annál, s a tetszetős hatás mögött rejtezik e mélyebb philosophia is? Annyi bizonyos, hogy mindazon eszmék, vagy indulatok, amelyek a Felhőkben szanaszét fellelhetők. e versben összesűrítve benne találhatóak. Mint mondám, hogy a keservét versbe fojtá, -megszabadult is tőle. A tavaszon leutazván Szalkszentmártonba, mind derűsebb költemények jőnek ki tolla alól: „Gyógyulj meg, én szívem, ha — Még gyógyulnod lehet!...” S május végén: „...a vásárra majd — Meglátsz; barátom: akkor fölmegyek, — S te rám sem ismersz, úgy megváltozóm;... — Újjá születtem!...” A lehiggadás és felderülés őnála egyet jelentett azzal, hogy ismét feltámadott benne a vágy a cselekvésre, a tevékenységre: tenni valamit a világért, amelyet nemrégen még minden jóra alkalmatlannak tartott. De az csak múló hangulat vala; ő pedig nagyot-tevésre született ember, költő: egész költészetét e cselekvési vágy hatja át. S nem haszontalanul. B. P. (folytatjuk) ^/Miért szép ? A Magyar Hírek pályázatot hirdet Petőfi-szerető, irodalomkedvelő olvasói számára: kérjük, írják meg, miért tartják szépnek az itt közölt költeményt? Milyen érzéseket kelt olvasása, esetleg milyen személyes emléket, élményt idéz fel önökben? A Magyar Hírek címére beküldött írás legalább tíz, de legfeljebb száz sor legyen, és kérjük, a beküldő tüntesse fel a borítékon, vagy levele elején, hogy a MIÉRT SZÉP? pályázatra küldi. A pályázatnak a fenti terjedelmi korlátokon kívül nincs semmilyen megkötése, bárki pályázhat, akár minden közölt vers után is. A legjobb, legszebb írásokat folyamatosan értékes könyv- és hanglemezjutalomban részesítjük és a legjobban sikerűiteket részben, vagy egészben, a Magyar Hírekben is leközöljük. Várjuk olvasóink válaszát Petőfi Sándor versére: MIÉRT SZÉP? Ebben az esztendőben ünnepli hatvanadik születésnapját a nagyhírű kolozsvári festőművész, Miklóssy Gábor. Sokalakos történelmi kompozíciók. nagy lendülettel festett életképek kerültek ki ecsetje alól. Feltűnő biztonsággal kidolgozott festmények, amelyeknek csodájára jártak a tárlatlátogatók és a művészkortársak. Külföldön is elismerést vívott ki ezekkel a bravúros teljesítményeivel. melyek a múlt századi akadémikus festők tudását, a társadalmi mondanivaló feszültségét egyesítették a festő heves vérmérsékletével, az alkotómunka izgalmával. Tájképein az ifjúság, a Nagyváradon eltöltött évek jelennek meg. Különös tájképek ezek; az erdélyi hegyek kis falvai, magányos házak, fák, bokrok. Álljon itt Ízelítőül néhány festménye... Hegedűs Déli pihenő PETŐFI SÁNDOR : cÁz átüli —-------— Mit háborgattok? Takarodjatok innen! Nagy munkába’ vagyok. Sietek. Ostort fonok, lángostort, napsugarakból; Megkorbácsolom a világot! Jajgatnak majd és én kacagok, Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam. Hahaha! Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk. De a halál azt mondja: csitt! Egyszer már én Is meghalék. Mérget töltöttek azok vizembe, Akik megitták boromat. S mit tettek gyilkosaim, Hogy gaztettöket elleplezzék? Midőn kiterítve feküdtem: Reám borultak s könnyezőnek. Szerettem volna fölugrani, Hogy orraikat leharapjam. De nem harapom le! gondolám. Legyen orrok és szagolják, Ha rothadok, s túladjanak meg. Hahaha! És hol temettek el? Afrikában. Az volt a szerencsém, Mert egy hiéna kiása síromból. Ez az állat volt egyetlen jóltevőm, Ezt is megcsaltam, ö combom akarta megenni; £n szivemet adtam oda, S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle. Hahaha! De hiába, csak így jár, Ki emberrel tesz jót. Mi az ember? Mondják: virágnak gyökere, Amely fönn a mennyben virul. De ez nem igaz. Virág az ember, melynek gyökere Ott lenn van a pokolban. Egy bölcs tanított engemet erre, Ki nagy bolond volt, mert éhenhala Miért nem lopott? mért nem rabolt? Hahaha! De mit kacagok, mint a bolond? Hisz sírnom kellene, Siratni, hogy oly gonosz a világ. Az Isten Is felhőszemével Gyakran siratja, hogy megalkotá. De mit használ az ég könnyűje is? A földre hull, a ronda földre, Hol az emberek lábbal tiporják, S mi lesz belőle, Az ég könnyéből? ... sár. Hahaha! Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona, £rdempénz melleden a nap, S ruhád, rongyos ruhád a felhő. Hm, így eresztik el a vén katonát, A hosszú szolgálat jutalma Egy érdempénz és rongyos öltözet. Hahaha! S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven, Midőn a fürj azt mondja: pltypalatty? Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt! Az asszony vonzza magához a férfiakat, Mint a folyókat a tenger; Miért? hogy elnyelhesse. Szép állat az asszonyi állat, Szép és veszedelmes; Arany pohárban méregital. £n ittalak, oh szerelem! Egy harmatcseppnyi belőled édesebb, Mint egy mézzé vált tenger; De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb. Mint egy méreggé vált tenger, Láttátok-e már a tengert Midőn a fergeteg szánt rajta £s vet beléje halálmagot? Láttátok a fergeteget, E barna parasztot, Kezében villámösztökével? Hahaha! Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról. Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell, Még várok holnapig; Ha holnap sem lesz a végítélet: Beások a föld közepéig, Lőport viszek le £s a vUágot a Levegőbe röpítem ... hahaha! Szalkszentmárton, 1846. január. 8
