Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-27 / 11. szám
(Egy francia vendég, aki hazaérkezett) MAGYAR fe'" . NYELVŐR Ä....,Ai A magyar nyelvért és kultúráért tájékoztató j. 1971 Pajztanít évre vállalta a magyarországi kulturális tanácsosi megbízatást, de hamarosan beleszeretett az országba, főképpen az irodalomba és a művészetbe. Babits, Kosztolányi, Karinthy, Füst Milán baráti körébe fogadta, Illyés Gyulával úgyszólván félévszázados 'barátság fűzi össze, és nincs a mai magyar irodalomban és művészetben senki, akit ő ne ismerne és jóhírét ne költené. Egy negyed évszázadon át kulturális tanácsadója volt nemcsak követének Budapesten és kormányának Párizsban, hanem az egész francia irodalom közvéleményének arról, hogy mi a magyar kultúra és kik a magyar irodalom valódi értékei; hogy mi a Nyugat folyóirat, mát ír Babits, mitől remek író Kosztolányi, milyen Indulatok feszítik Füst Milán líráját, miért európai értékű Karinthy bölcs humora. Hírt adott arról, hogy a Horthy-féle hivatalos Magyarország görögtüzei mögött milyen valódi erőt fedezett fel; arról, hogy a magyar festészetnek Bernátja, Szőnyije, Derkovitsa, Egrije, Dési Huber Istvánja és Farkas Istvánja van. A harmincas évektől kezdve a magyar irodalom, festészet és zene olyan ismerője és tudója, szakértője, műélvezője, hírhordozója és hírverője, amilyen közöttünk is kevés akad. Még amikor 1949-ben a koholt perek idején, egy különösképpen komisz és érthetetlen intézkedés következtében el kellett hagynia az országot, akkor és azóta sem az országra neheztelt, még kevésbé a népre, az írókra, az olvasókra és az irodalomra. Tovább fordított magyar műveket. A híres Gara-féle antológiába többek között a magyar irodalom két olyan remekét fordította le műfordítói remekléssel, az átélés és az átérzés bámulatot érdemlő csúcsain, mint Vörösmarty Előszavának tragikus dübörgését és Babits Danaidájának játékos mértékeit. Most két hétig újra felfedezte a neki oly ismerős és mégis új Magyarországot, megölelte régi barátait és újakat szerzett. E napló írójának nagy megtiszteltetés és öröm volt, hogy Francois Gachot munkásságának szerény elismeréseképpen átnyújthatta neki a Magyar PEN Klub díszoklevelét és Petőfi képmásával díszített emlékérmét, Kisfalud! Strobl Zsigmond művét. . //VMagyarországnak egy olyan francia vendége van, akit mindenki úgy fogad: „Isten hozott itthon.” Ha hozzáteszem, hogy ez a francia vendég író, 'kritikus, műbíróló, altkor, legalább is az én nemzedékemben mindenki tudja, hogy csak egy emberről lehet szó, és az Francois Gachot. De minden nemzedékbeli író, festő, szobrász, zenész, sőt olvasó és műélvező is örül annak, hogy Francois Gachot ismét Magyarországon van. Nagy elégtétel ez az ő számára, két évtizedes „száműzetés” után. Mert bár ez idő alatt hazájában élt, vagy hazája küldötteként a francia nyelvet és kultúrát terjesztette más európai országokban, mégis távol kellett maradnia attól az országtól, amely huszonöt éven át választott hazája volt, a mi hazánktól, a magyar irodalomtól, a magyar művészettől, Magyarországtól. Elégtétel ez barátainak és tisztelőinek is, akik számára az ő visszaérkezése újabb jele annak, hogy Magyarországon jól mennek a dolgok. Frangois Gachot negyed századon át híd volt Budapest és Párizs, Párizs és Budapest között. Rossz szó a híd, nemcsak agyonhasznált, de azért is, mert a híd, még a legszebben ívelő is, mozdulatlan tárgy. Gachot viszont a magyar és francia kultúra között eleven ér-rendszer volt, amelyben állandóan és két irányban, pirosán és fáradhatatlanul, szenvedélyesen és türelmesen lüktetett és csobogott a vér. Ha volt valaki a legújabbkori európai történelemben, tehát amióta ezt a szót egyáltalán kitalálták, aki megérdemelte a „kulturális tanácsos” címet, akkor Francois Gachot volt az. Egészen fiatalon, 23 éves korában került Budapestre, de már ekkor nevet szerzett magának a francia irodalomban, már tagja volt a párizsi irodalmi világnak, afféle önkéntes titkára volt Cocteau-nak, barátja a legnevesebb francia folyóirat, a Nouvelle Revue Francaise szerkesztőinek. Csak néhány * \ l'urhi Knlcsonáxen Set/clyző Magyar Eyyrxiilrl /?.» i'ret fennülluximak rnfonluUifa A Magyarok Világszövetsége szervezésében magyar művészcsoportok jártak tavaszi turnén Dániában, Svédországban, Norvégiában, Franciaországban, Belgiumban és Angliában. Ezúttal Marczis Demeter operaénekessel beszélgettünk a brüsszeli és párizsi út után. Marczis Demeter rőt — hogy csak néhányat említsünk a gazdog repertoárból. Hangja, mely az utolsó tíz évben operaszínpadokon és oratóriumokban teljesedik ki, már tanuló s kezdő éveiben és azóta is vonzza a díjakat, kitüntetéseket, elismeréseket. Erről beszél a legnehezebben. Pedig most is hordoz egyet az aktatáskájában, s e legutóbbi elismerésről szeretnék hallani valamit. De mennyivel könnyebb volna elénekelni a Simone Boccanegra Fiesco áriáját, egy néger sprituálét, vagy Kacsóh Pongrác Rákóczi megtérését — bármit amit Párizsban énekelt, s ami után az a becses papírlap a tanáros aktatáskába került. Egyelőre benne is marad, csupán körüljárjuk az aktatáskát. Jó nagy ívben kerülgetjük, a múltnál kezdjük, a tanuló éveknél. Marczis Demeter egri diák volt, még nem végezte el a gimnáziumot, amikor egy kultúrversenyen felfigyeltek rá. Érettségi után rögtön felvették a Zeneművészeti Főiskolára. Olyan kiváló tanárokhoz került, mint Jászóné és Rosier Endre. Majd a magyar állam ösztöndíjasként Rómába küldte, ahol a világhírű Tito Schipa növendéke volt. Azután egymást érték az ifjúsági világtalálkozókon és különféle énekversenyeken szerzett elismerések. 1958-ban Münchenben, mintegy hatvan versenyző között az első dijat kapta, 59-ben hazai főiskolai dalversenyen vándordíját nyer, Becsből diplomát hoz haza. 1965-ben itthon lép a Liszt-díjasok sorába. S minthogy nem könynyen nyilatkozik sikereiről, meglehet, néhány díj elkönyvelésével adós maradok. Hanem amikor vendégszereplései kerülnek szóba, felélénkül. — Harminckilenc külföldi turném volt s azok, amelyeket a Magyarok Világszövetsége szervezésében tettem, legszebb élményeim közé tartoznak. Felléptem az elmúlt években Svédországban, Dániában, Angliában, AusztSzékesfehérvárott rendezték meg a XXXI. országos hírlap- és szakfolyóirat kiállítást. A Magyar Hírek a kiállításon. JOBBRA: Magyar szakfolyóiratok (Kabáczy Szilárd felv.) riában élő honfitársak előtt. És most ez év tavaszán belgiumi és franciaországi magyaroknak énekelhettem. Hogy miért jelent ez számomra különösen sokat? Mert érzem, hogy honfitársainknak is sokat jelent egy-egy ilyen műsor, amelyet Magyarországról visznek, magyar művészek. Nagy igénnyel és várakozással hallgatnak minket és ez a várakozás kötelez. Azután elmondja: szinte lehetetlen szavakba foglalni a sok kedvességet és szeretetmegnyilvánulást, melyben Brüsszelben és Párizsban részük volt. Párizsban a szünetben benyitott a szobába egy magyar származású fiatal filmrendező, gratulált, majd sajnálkozását fejezte ki, amiért el kell mennie, a második részt nem várhatja meg. Azután — valamennyiük meglepetésére — a vendég az előadás végén a helyén felállva tapsolt. Mégis ott maradt. Miért? Nehéz megfogalmazni. Nem is szükséges. Ahogy azt is nehéz elmondani, mi történt az előadást követő estén a Magyar Házban ... ahol a Párizsi Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet vezetői először arról beszélgettek családias hangulatban, hogy ki, mikor járt utoljára itthon és ki mikor jön az idén nyáron haza Magyarországra... és aztán egyszeresük előkerült az Emléklap, amelyet a Magyar Ház alapításának 125. évfordulója alkalmából létesítettek, s mindig egy-egy olyan művésznek adományozzák, aki különösen sokat nyújt a franciaországi magyaroknak. Tavaly Melis György kapta, az idén Marczis Demeter. Éppen egy órája járjuk körbe a fekete aktatáskát. Most már igazán fel lehet nyitni és meg lehet mutatni a franciaországi magyarok elismerését jelképező Emléklapot, amely fontos helyet kap a többi díj és oklevél között, s amelyről oly nehéz volt nyilatkoznia. Pedig büszke rá nagyon. Soós Magda Az Emléklap, amelyet Marczis Demeter kapott Marczis Demeter nem könnyű riportalany. Az az emberfajta, akiből harapófogóval kell kihúzni a szót — önmagáról. De miért is vesződne prózai mondatokkal, amikor elzengheti az operairodalom nagy basszus szerepeit, Fülöp királyt, Ozmint, Don Jüant és Sarast„GLAUBER” gyógyvizet egészségünk védelmében! A ma emberének fokozott életritmusa fokozott egészségvédelmet követel, olyat, amely teljesítőképességének maradéktalan kifejtését teszi lehetővé. A rendszertelen életmód és helytelen táplálkozás gyakorta vezet ismétlődő mikrofertőzésekhez. Ezeknek a hosszabb ideig is rejtve maradó fertőzéseknek kezdeti tünetei: étvágytalanság, kőképződés, esetleg enyhébb fokú sárgaság. Kellő időben alkalmazott Mira Glaubersós gyógyvízkúra mindezeknek elejét veszi: fokozza a máj sekreciós tevékenységét, átmossa az epeutakat, elősegíti az epehólyagürítést. Az ivókúra nemcsak a betegség következményeinek elhárításában, hanem a májbetegségek megelőzésében is jelentős, a fertőző májgyulladások utókezelésében pedig elsőrendű szerepe van. A MIRA Glaubersós ivókúra a cukorbetegek vércukorszintjének csökkentését, a szervezet cukorfelhasználásának fokozását segíti. Enyhébb esetekben az insulinadag osökkenthető és a koleszterinszánt is süllyed. A Magyarországon évtizedek óta használt és jól bevált MIRA Glaubersós gyógyvíz mindenki számára elérhető. Ismertetőnket pontos használati utasítással és adagolási előírással a coupon beküldése után eljuttatjuk Önökhöz is. COUPON HA-SE Import-Export-Ges. m. b. H. Auslandsvertretungen 1090 Wien, Mardannengasse 30 — Telefon 42 51 18 Kérek . . . üveg MIRA Glaubersós 'gyógyvizet küldeni az alábbi címre: Név: .............................................................................. Cím: ................................................................................... Ország: ...............................................................................
