Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-27 / 11. szám

Ok, együtt Hiába keresem a térképen a Somogy megyei Lukapusztát. Amolyan isten háta mögötti hely, amelyet még a térkép sem je­lez. Néhány régi-régi házból álló kis erdei település. Nem is olyan régen kilenc gyerek járt el innen mindennap, esőben, sár­ban, csikorgó hidegben és tűző napon, az öt kilométernyire levő, legközelebbi falu, Gálosfa általános iskolájába. A másfél órányi gyalogút oda, a másfél vissza, se szülő, se gyerek számára nem volt túlságosan vonzó. A legtöbb itt élő szülő gyermeke csak 13— 14 éves korára végezte el az általános iskola negyedik osztályát, s mivel túlkorosak lettek, az ötödikbe már be sem iratkoztak. A szentbalázsi új iskola és kollégium évtizedes problémát oldott meg, otthont adott a környék hátrányos helyzetben levő kisdiák­jainak. Nem állnak meg többé tanulmányaikban a negyedik osz­tályos tananyagnál a szentbalázsi kollégisták. Kérdezni sem kell, merre van az új iskola. Ott magaslik szem­betűnően az Üjhegy oldalán, a szentbalázsi apró házak fölött. A két egyemeletes épületben — az iskola és a kollégium — ottho­nosan érzik magukat a helybeli szülők gyermekein kívül a luka­­pusztai, a nagytótvárosi, a kistótvárosi, a gálosfai, a kaposgyar­­mati, a hajmási, a cserénfai és a sántosi kisdiákok. Mind a száz­nyolcvanegyen, közöttük az a 35 kollégista, a hátrányos helyze­tűek, akiknek nem csupán korszerű, jól felszerelt oktatási in­(Z>& Miklós Armand úrnak sok érdekes beszámolót köszön­het a Magyar Hí­rek. Mindig lelke­sen tudósít egy-egy távol élő honfitár­sunknak a társadal­mi, tudományos vagy művészeti életben elért sike­reiről. Legutóbb például az ő közve­títésével szereztünk tudomást és adhat­tunk hírt dr. Malek Gusztáv tudós és argentin nevelés­ügyi miniszter nagyszerű pályájá­ról. Rövid levele ez­úttal más jellegű beszámolót tartal­maz, de ezzel is nagy örömet szer­zett. Hogy miért? Kedves olvasóink is megértik, szó sze­rint idézett sorai­ból: „A magyar nyelv tanítására vo­natkozó füzeteket köszönettel meg­kaptam s azokat, miután alaposan át­tanulmányoztam és igazán kitűnőknek találtam, megküld­­tem a platanosi ma­gyar „Angol Kis­asszonyok” által fenntartott iskolá­nak. ök is nagy el­ragadtatással fo­gadták a füzeteket, annál is inkább, mert ők foglalkoz­nak magyar gyere­kek magyar nyelvű oktatásával, sőt, — amellett, hogy isko­lájuk nyilvános jel­legű — évenként „magyar érettségi vizsgákat” rendez­nek, ahol magyar nyelven magyar irodalomból, ma­gyar történelemből és földrajzból vizs­gáznak.” Köszönet illeti Miklós Ar­mand honfitársat, aki szívén viseli a magyar nyelv ügyét és szeretettel gon­dolunk azokra a pe­dagógusokra és ta­nítványokra is, akik hazánktól sok ezer kilométer távolság­ban foglalkoznak nyelvünkkel, iro­dalmunkkal, törté­nelmünkkel. * A képen látható kosztümös aprósá­gok nem egy mese­film szereplői, ha­nem a bécsi magyar kolónia által ez év április végén meg­rendezett jól sike­rült gyermekbál résztvevői. Az ötle­(I(J. Bohanek Mikós felvételei) A mama fényképe A szentbalázsi „birodalom”. LENT; Ismerkedés a biológiával I» IMMI———

Next

/
Thumbnails
Contents