Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-08 / 1. szám

a

Kassák Lajos: Az idő múlásában cíiriü, 6 oldalas, színes fakszimile mappájának fényképeit nyújtjuk át az olvasónak, teljes terjedelemben. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat jelentette meg ezt az alkotást, amely egyszer szerepelt ugyan kiállításon. de nyomtatásban most látott először napvilágot.

Miről szól hát ez a „gyermek-könyv”, amelyben Kassák belső életrajza bontakozik ki előttünk két síkon: a kép és a vers síkján.

rwi

ÁtisT ev I

ttA-CcU

ío J)P Col* i < -/UJt- í~p

o(q c 'OlxJi SjüZ cÍ,

■Á C,M.

I

■'Vt OÁ ia. 4,l+tt-XLf— -u

X®- M 4 t Tt

>UAA^k^cJZ

ifi-fii*

rs - •v‘- *.

•aAi* C

if\ ..

<14

jd&foch Ád^l rt^

l^o^A -t.

Aj u< It^uísrn. <9 AU: j£^n_

'-To. 4 A 4ítW3 -í>0»i£JT~

/®í fr ■« > --ái< l \X -M /Au.

J/Js u Ttn t4*rx)lr)J&u Tüév u£>ct (*>y na vlj

ni fa, , -»rOtt/etf Jfct,,u4 vo. tt

f í- v í cA^,

G> *i 4.

t > A bi ■*'■>

Ai.-4 # I l£. /

^ r ' / T -í-o m t-o^ </» a A^f (í( f/r (t./r# 'L*.

l <L<J J / * * kt-4 I / fcí. •**> t,-I í evT4rKkf—a

ffoA t /tv *^V/tT ''•JZty<-J2 C

/úfo ^ÍM f-<U. 44^^>'Ia/&ZÄ^4< ÁcCZw«Aeyt-e^r^v^A^'

^

<A. -V^ví-'i -r.^s

'■^4, -noírM'Aí;;-. -TT JJ_U-tn-y 'VT6 -uaJl-t-A /rtMAt) 1'b'^tJL *?4.j -S. .. ^

o^m

„Ezek a képek, a gyermeki »firkák« — mint ahogy László Gyula professzor e műről szóló tanulmányában írta — egyedülállóak Kassák művészetében. Ezt a művet a már idősebb Kassák 64 éves korában alkotta, és amikor a kísérő verset olvassuk, érezzük, hogy ebben sokkal több van, minthogy azt a képek egyszerű kíséretének tekintsük. Kassák, a költő önmagáról, gyermekkoráról ír, erre emlékezik, és ki tudja ma már, e gyermekkor mikori és milyen emlékeit idézi fel a képekben.”

Gárdonyi Géza

A láthatatlan ember

Kcprcgcng -változai: Cs Horváth Tibor - Korcsmanos Pál

Aztán szűnik a zápor, kisüt a nap és a félönkívületben szendergő Zéta egyszerre arra riad, hogy a megáradt patak a lábát emelgeti.

Előbb megpróbál odébb húzódni, de aztán el•rőtlenedve letesz róla és hagyja, hogy a csatatérről jött biborszinű habos viz a hátára emelje. Holmi hídroncsba kapaszkodva, ringatódzik a hús hullámokon, hosszan, végtelenül s közben irtózottal figyeli a vele együtt tízével, százával utazó holtakat.-e az emberi nyelvekben olyan szó, amelylyel meg lehetne köszönnöm a hozzám való jóságodat?

Leesik a hó, mire Zéta ismét lábra tud állni. Az öreg főpap és a körülötte sürgölődő szerzetesek addigra már szinte áhítattal néznek fel rá. Egyikük se nyűtt el sok könyvet, jóformán csak olvasni ha tudnak, nem csoda, ha az ifjú, aki ugyan sose tanult egyházi tudományokat, százszor többet [W l, jii llfntllr< náluk. , M

A szomorúság is csak olyan hólyag, hogy ha nagyon feszitik, elpukkad: a szent történetén Zétát majd szétfeszíti a nevethetnék. Hanem az öreg folytatja ...

De Zéta ugyancsak kevés elhivatottságot érez a szent életre, s egy napon őszintén megváltja pártfogójának, milyen énelmek fűtik...

... a lányt Emőkének hívják, atyám.

ény fiú, mily nagy a te bánatod! De lásd, én is feleséges ember voltam. Hat évig éltem boldog házasságban. Hanem, hogy mindig imádkoztunk, őzt mondtam: tetszőbb lenne Istennek, ha én pap lennék, te meg apáca. így is történt: elváltunk

Higgy nekem, gyermekem, ki fogod heverni. Az a lány bizonyára férjhez ment azóta s mikorra hazajutnál innen, talán már szoptat.

Csak ezt ne mondta volnál Zéta úgy érzi, mintha tigris szakította volna föl a mellét, és a szivet civ tú r, bálná, marcangolná. Nincs maradása többé. Ruhát, lovat szerez, aztán ...