Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-13 / 10. szám

/BOLDIZSÁR ÍMNs ^ /

"ft**

(Wellington herceg lépcsője.) Az angol Royal Society székháza London legszebb részén van, annak a lépcsős terasznak a tetején, amely a Piccadilly felől jövet Mall-ra, erre a királyi sugárútra vezet. A társaság neve is királyi és voltaképpen a mi tudományos akadémiánknak, főképpen természettudományos részének felel meg. A Regent Street folytatása, a fehér oszlopsoros, nagy, kúriaszerű klubok között a sok autó ellenére is a XVIII. században képzelheti magát az ember. Az Athenaeum klub előtt mindig megállók egy pillanatra és arra a régi, több mint tíz év előtti napra gondolok, amikor először léptem az angol világnak ebbe a szentélyébe és házigazdám Gábor Dénes professzor volt. Mielőtt bementünk, az úttest szélére vont és rámutatott egy furcsa, kettős lépcsőre, amely nem vezetett semmibe. „Gyere, álljunk fel rá.” Felálltunk. „Most azt képzelhetjük, hogy Wellington herceg vagyunk.”

Wellington herceg, a nagy hadvezér is tagja volt („természetesen" — mondta Gábor Dénes) az Athenaeum klubnak. Alacsony termetű ember volt, mint nagy ellenfele, Napóleon. Lóháton érkezett és hogy könnyebben tudjon lekászálódni a nyeregből, azt a két lépcsőfokot állíttatta a klub elé. Azóta házakat, egész városnegyedeket leromboltak a bombák, lebontottak az újat építők Londonban, de az angol hagyománytisztelet megőrizte ezt a feketére öregedett kettős lépcsőfokot.

Ma este sietek, nem lépek fel saját tréfás hagyományomból a lépcsőkre, kevésbé Wellington hercegre, mint inkább Gábor Dénesre emlékezvén, mert vele fogok találkozni a Royal Society előadásán. Van Angliában egy érdekes, kevéssé ismert, igen nagy jövőjű intézmény, a Tudománypolitikai Alapítvány (Science Policy Foundation), amelynek célja, hogy a tudománynak és alkalmazásának kereteit, lehetőségeit, hasznát és esetleges kártevését elemezze és mind angol, mind nemzetközi természettudósok, társadalomtudósok és politikusok bevonásával javaslatokat tegyenek arra, hogyan lehet az életet jobbá tenni. Ez az, amit Nyugaton újabban oly divatos szóval quality of life-nak neveznek. E társaság meghívására tart ma előadást Gábor Dénes, azaz Dennis Gabor, a fizikai Nobel-díj idei koszorúzottja. Szerencsém van, hogy a nemzetközi PEN végrehajtó bizottságának ülésén éppen Londonban tartózkodom és meghallgathatom az előadást, amelynek címe korunk tudósainak és minden értelmiségének közös, nagy problémájára utal: „A tudomány új felelősségei”.

(Einstein üzenete.) Bizonyára nem véletlen, hogy előadását egy másik nagy magyar tudós nevével és emlékével kezdi. Megkérdőjelezi előadásának címét: a tudomány új felelősségei? Elmeséli, hogy Einstein két héttel halála előtt azt mondta Szilárd Leónak, aki meglátogatta betegágyánál: „Szilárd, a régi kínaiaknak igazuk volt. Legjobb, ha az ember semmit sem csinál!” Einsteint annyira nyomasztotta — mondta Gábor Dénes — az atombomba, amelyet az ő tudományos munkássága nélkül nem találtak volna föl, hogy még azt is szemére vetette önmagának, hogy valaha felírta híres egyenletét: E = mc2. „Tisztelem Einstein tragikus kétségbeesését— mondta Gábor Dénes —, de nem hiszem, hogy el kellene fogadnunk tanácsát. Már csak azért sem, mert ha nem teszünk semmit, akkor sem kerüljük el a felelősséget, sem tudósként, sem emberként. Mulasztással is vétkezhetünk, ha nem teszünk meg minden lehetőt az életünket. világunkat és civilizációnkat fenyegető veszedelmek ellen."

Gábor Dénes mindent tud a világ tudományos és termelőerőinek jelenlegi állásáról, főképpen a régen iparosodott tőkésországokról és a fejletlen vagy fejlődő kontinensekről. A szocialista világ terveiből, küzdelmeiből és eredményeiből főképpen azokat ismeri, amelyek a tudományos és technikai fejlesztés és 02 iparosodás révén sokban hasonlóak a világ többi részének fejlődéséhez, de minden megértése, haladó szelleme, békevágya, humanizmusa ellenére sem veszi fel elemzéseibe kellő súllyal azokat a terveket, javaslatokat, megoldásokat és eredményeket, amelyek a szocialista világban létrejöttek, vagy megvalósulóban vannak. Ez jellemezte tíz év előtti írói és tudományos remeklését, az „Inventing the Future” (A jövő feltalálása) című gondolatébresztő kötetét is, amelynek számos „jövendölését” máris igazolta az idő.

(Az emberiséget fenyegető veszedelmek.) Ilyesmikre gondolok, amíg figyelmemet és egykori gyorsírói tudásomat egybevetve jegyzem mondanivalóit, amelyek olyan emberiek, tisztességesek és elgondolkoztatóak, hogy a világ minden részében figyelmet érdemelnek. Bevezetőül föltette önmagának és a hallgatóságnak a kérdést: melyek a civilizációnkat, az emberiséget leginkább fenyegető veszedelmek? Azzal válaszolt, amivel mindannyian felelnénk: a legvégzetesebb és a legkézenfekvőbb is természetesen a háború, de e kérdésnél csak röviden időzött. Kimondta azt, ami számos tudóst — és drámaírót is foglalkoztat, a tudomány és a technológia felelőssége és bűntudata kézenfekvő, hiszen a világon valaha is létezett legpompásabb agytröszt hozta létre az atombombát. Azután e tröszt néhány jeles agyveleje — mondta — hiába próbálta ezt a létrehozott veszélyt enyhíteni, itt már közbeszólt a hatalmi politika. Gábor Dénes szerint a háború veszélye ma mégis kisebb, mint azelőtt, mert létrejött az, amit „technological fix”-nek nevezett, amit egyaránt lehet technológiai döntetlennek vagy tudományostechnikai rögzítettségnek fordítani. Ez az egyensúly szerinte az űrben keringő „figyelő műholdaknak” köszönhető. Ezek nem állítják meg a fegyverkezési versenyt, és a technológiai rögzítettségből valódi béke csak akkor lesz, ha gátat vetnek a fegyverkezésnek.

A háború elkerülhetőségének és a béke lehetőségének kimondása volt az alapja további fejtegetésének, és ez az angol Király Társaságban, az angol és a nyugati világ számos jeles tudósa és közéleti személyisége előtt világosan kijelölte Gábor Dénes helyét abban a világméretű mezőnyben, ahol a béke kérdéséről van szó.

Miután Gábor Dénes sorra vette a tudomány, illetve főképpen az iparosodás okozta veszélyeket, a túlnépesedés, a levegő és a víz szennyeződését, az automatizálás következtében előálló munkanélküliséget, az ■ inflációt, a nyersanyagforrások kimerülését, kimutatta azt, hogy a tudomány és a tudósok legfőbb felelőssége azonos az állam vezetőinek és minden gondolkodó embernek a felelősségével: megtalálni azokat a tudományos és társadalmi eszközöket és módokat, amelyek az emberiséget a most kezdődő tudományos és technikai válságból kivezetik.

(Váratlan zárószó.) Azt hittem, Gábor Dénesen kívül én vagyok az egyetlen magyar a teremben. Nem csekély volt a csodálkozásom, amikor az elnök bejelentette, hogy az előadást Nicholas Kürti, azaz Kürti Miklós köszöni meg. Kürti tanár úr negyedik évtizede tanít Cambridge-ben, a hidegfizika legkiválóbb szakértője. Az előadás utáni fogadáson többen azt mondták, hogy ő is ugyanúgy megérdemelné a Nobel-dijat, mint Gábor Dénes. Ehhez még hozzáteszem, hogy előadásmódban, emberi hangvételben és humanizmusban is kollégája, társa a másik magyar tudósnak.

Egy régebbi kép: Gábor Dénes Boldizsár Iván és Marx György professzor társaságában

a mosM

GÉ'BOR DÉNES-ff "l

(Novotta Ferenc felv.)

"ß UDAP EJTEM

A termet a hazai tudományos élet kiválóságai, fizikusok és a társtudományok professzorai, tudósjelöltek és egyetemi hallgatók, rokonok, barátok és tisztelők töltötték meg. Azt az előadást hallgatták a résztvevők a holográfia negyedszázados történetéről Budapesten — ízes magyar nyelven —, amelyet a Nobel-díjjal történt kitüntetése után tartott Gábor Dénes Stockholmban.

— A módszert nagyon könnyű leírni — mondotta a professzor —, megérteni tálán valamivel nehezebb. Vész az ember egy egyszerű fényforrást, amely nagyon monokromatikus, mint a lézer, és megvilágít vele egy tárgyat. Ezzel szembe fotografáló lemezt helyezünk el. A sugár direkt része hatol a fényérzékeny lemezre. Előhívás után a lemezt ugyanúgy direkt sugárral világítjuk

FOLYÓIRATOK MAGYARORSZÁGRÓL

Színes divatmagazin — Magyar és külföldi divatmodellek — Szépségápolás — Lakberendezés — Szabásminták

Megjelenik:

negyedévenként

Évi előfizetési ára: 5,— $

Divat itthon és nagyvilágban — Riport divattervezőkkel, színésznőkkel — Szépségápolás — Lakberendezés — Háztartás — Iparművészet

Megjelenik: havonta

Évi előfizetési ára: 4,— $

nőknek ajánljuk

Lakberendezési tanácsadás, víkendház építése és berendezése, növény- és kertápolás.

Megjelenik

negyedévenként

Évi előfizetési ára: 4,— $

Horgolási és hímzési minták, kötésmodellek, leírások, háztartási tanácsadás, sütés-főzési receptek.

Megjelenik: 2 havonta Évi előfizetési ára: 4,— $

Megrendelhető: KULTÜRA, Budapest, 62. P. O; B. 149.

meg, mint az előbb — és ez a csoda —, kirajzolódik a tárgy, és pedig három dimenzióban, mintha ott lenne valóságos nagyságban.

Beszélt még a professzor a felfedezésének hasznosíthatóságáról, például a holográfiában rejlő egészségvédelmi lehetőségekről, és a tudósok felelősségéről, de erről már este, a legnagyobb nyilvánosságot biztosító televízió-programban.

— A holográfiát elvben a televíziós technikában is alkalmazni lehetne. Csakhát rettenetesen drága. A hologram, mivel minden oldalról rá lehet nézni, mondjuk százszor többet tartalmaz, mint egy kép. Ennélfogva százszor nagyobb hullámsáv kell hozzá, hogy egy hologramot sugározhassunk. Ez, úgy hiszem, nem ennek a századnak a problémája. Talán a jövőé. De nem vagyok olyan biztos, hogy a jövő században lesz televízió, ha igy megyünk tovább ...

A Nobel-díjas tudós töprengő arcát ekkor közelhozta a kamera. Másodpercig hallgatott Gábor Dénes, a riporter sem kérdezett, de a kérdés, korunk nagy kérdése élő szónál hangosabban töltötte ki a szavak szünetét.

Hogyan tovább?

A professzor nem szólt arról, hogy a fejlődés szükségszerűsége mindennél erősebb törvény, s ezen az sem változtat, hogy az ember visszaélhet és eddig minduntalan vissza is élt a fejlődés eredményeivel. Nem beszélt arról sem, hogy a technika, a tudomány önmagában se nem jó, se nem rossz; emberek kezétől született és emberek kezétől nyeri jó, vagy rossz értelmét. Az atomhasadás nemcsak a teljes pusztulást eredményezheti, hanem egy teljesen új világ bábája is lehet. Nem beszélt a kibernetikáról sem, amely ugyanazokat a nroblémákat veti fel. mint

az atomhasadás, — csupán a jövőért is felelős ember gondján töprengett, el egy pillanatra.

Majd folytatódott az interjú:

— Professzor úr, ön nemcsak fizikus és feltaláló, hanem olyan tudós, aki érdeklődik a társadalmi kérdések iránt is.

— Az a kutató, akit nem érdekel a társadalom, a világ, amelyben él, véleményem szerint nem tudós. Engem nagyon érdekel a társadalom és erősen érzem a felelősséget, az ember és a tudós felelősségét. A tudomány két dologra képes: hasznosíthatja a természet erőit és prognózist állíthat fel a jövőre nézve. A komputer adatai szerint az emberiség jövőjét számos veszély fenyegeti: például a magas ipari kultúrát mai módszerekkel hosszú távon nem lehet fenntartani a föld elszegényesítése, a természet egyensúlyát fenntartó állat- és növényvilág károsítása nélkül. A tudomány legkorszerűbb vívmányait csak nemzetközi összefogással lehet az emberiség hasznára fordítani.

— Könyveket írtam ezekről a kérdésekről, előadásokat tartok a világ legkülönbözőbb tájain, és felhasználom a Nobel-díj adta tekintélyt is, hogy az emberek hallgassanak rám. A tudósok legszívesebben a saját szakterületükkel foglalkoznak, de a tudomány művelőinek is fel kell ismerniük, hogy munkájukkal szemben is felelőtlenség, ha nem gondolnak a további konzekvenciákra.

Gábor Dénes, a külföldön élő Nobel-díjas magyar tudós mindössze néhány napig tartózkodott Budapesten. Tudományos intézeteket keresett fel, nyilatkozott a televízióban, és mint ő mondotta: „Sok jó barátommal újítottam fel a kapcsolatot és alaposan kibeszélgettem magam a rokonaimmal, akik Pesten élnek.”

Sobók Ferenc

11