Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-23 / 9. szám

M~6tA&n, - QfáAoro NÉPDALLÁ VÁLT PETŐFI-VERSEK Népdal az, amit „sokan és so­káig” énekelnek, Bartók még hoz­zátette, hogy „variánsai”, változa­tai keletkeznek. Itt, Közép-Euró­­pában napjainkban is él a népdal, és változatok teremnek, vagy ter­mettek a legnagyobb népköltők alkotásaiból is. ' Gömörtől New Yorkon át a Ba­­konyig követhetjük az egyik nép­dallá vált Petőfi-vers érdekes út­ját! 1844 nyarán a költő gyalog ment Kunszentmiklósra. Bankos Károly közbíró hívta meg őt ba­ráti látogatásra. Egvüit sétáltak a határban. Ma is áil az a fa­híd, ahol összetalálkoztak egy ju­hásszal. Ment a csacsin, és a hosz­­szú lába a földet súrolta, mint a motorosé, amikor fékez. Estére megszületett a híres vers: „Megy a juhász szamáron / Földig ér a lába...” Egy év múlva egy kritikus ke­ményen kirohant a költő „pórias­­sága” és „vadsága” ürügyén. Csá­szár Ferenc ilyenképpen véleke­dett: „Ha a magyar már ily sü­letlenségekben látna jelességet, ilyenekben venne észre Zseniali­tást: le kellene mondanunk vég­képpen azon reményünkről, hogy valaha Európa művelt nemzetei sorában helyet foglalhassunk.” Mégis a „szamárdalt” — így em­legették abban az időben — nem­csak megkedvelte, de dalolta is a nép. Egy év múlva már éne­kelve szállt tovább a „szamár­dal”. Petőfit már életében sókan meg­zenésítették. Legmaradandóbban Egressy Béni tette. Ez azért volt fontos, mert a nép jó része még nem írt, nem olvasott, de dalolta Petőfit. A költő igen jóleső érzés­sel maga is észrevette,és feljegyez­te úti tapasztalatát: „Népromán­comat . a szamárról mindenfelé éneklik, énekelték a gömöri res­tauráción még a kortesek is.” De milyen dallamra és hogyan? Ezt — sajnos — sem Petőfi, sem a kortársak nem jegyezték föl ak­kor ... Eltelt azután kerek ötven esz­tendő. 1900 táján vándorolt ki New Yorkba egy bakonyi fiatal­ember, a 18 éves Marek Pál. Me­séli, hogy a munkásszálláson es­ténként együtt dalolgatták a ha­zai dalokat. Ki mit tudott, tanít­­gatta. Egyik este belép a szállásra Magyar György öreglegény és mondja: „Gyertek ide, ide egy de­ci pálinkát! Tanuljátok!” És máris kezdte dalolni, hogy Megy a ju­hász a szamáron .... Egy-egy szó­taggal többet, mint Petőfi írta a verssorait, és egy versszakkal töb­bet, olyant is, amit a költő nem írt a költeményébe. No de a mun­kások talán nem is gondoltak Pe­tőfire, hanem népdalnak vették, hazai emléknek, és nem törődtek azzal, hogy a Gömörtől New Yorkig tartó hosszú úton, ötven év alatt hol s mikor változott meg a szöveg. Mindenesetre vidámabb­ra hangolódott a vers, és akik da­lolták, szerették a derűt. Hazajött nemsokára Marek Pál a Bakony-aljára, Súr faluba, és híven őrizte a dalt úgy, ahogy New Yorkban tanulta. Ismét el­telt ötven esztendő. 1955-ben gyűjtöttünk a faluban, és akkor jegyeztük föl — immár százéves vándorlás után — a népdallá vált Petőfit. Köszönjük Marek Pálnak, hogy 72 éves korában is kitűnően emlékezett minden sorára. Közre­adtuk a „Kis Komárom, nagy Ko­márom” című népdalkötetben, ilyenképpen: Parland* ruhát* .b M tC1 S*ók,1941.bajtha-Villy Hegyen ülök, busán nézek le ró- la, I UJJ Uu I P lÉH Mint a boglya tete-jéről a gó- lya. Lenn a völgyben lassú patak té-ve­n~Tj des, Az én fáradt éle-temnek Megemésztett engemet a szerelem, Mennyi búm volt, örömem meg de kevés! Az eredeti költeményt olvasva, meglepetéssel ismertünk rá az utolsó versben egy másik népda­lunk szövegforrására, vagyis egy­azon Petőfi-versből két népdal ke­es. ÍBánatomból egy nagy árvíz lehetne, Irömem kis sziget lenne csak benne.,.) rekedett. Elterjedt ma is az egész országban, de akik dalolják, nem tudják, hogy Petőfi szavaival él­nek. Hogyan hangzik az eredeti Petőfi-ver8szak: Szeretném, ha vadfa lennék erdőben, Elégetném azt az egész világot, Még Inkább: ha tűzvész lenne Mely engemet mindörökké csak belőlem; bántott. Csárdás Pt reg,1929.Velly rPnj.i rn~>\s>n Ktlrthy Hanna rajza JUGOSZLÁVIAI MAGYAR NÉPMESE @ialÍM£H Közzétett*: Penavln Olga Vótam egy országba, ahol csudálatos dógo­kat láttam. Láttam egy tehenet a tetőn fe­­künni, közben vidáman kérődzőit. Egy szú­nyog röpködött körülötte, akkora vöt, mind egy ló. Négy jó barát sétálgatott egymás mel­lett, egy süket, egy vak, egy néma és egy bé­na. Eccerre csak a vak meglátott egy nya­lat, a néma odakiáltott a süketnek, hogy fog­ja meg, a béna utólérte és agyonütötte egy fogpiszkálóval. , Kimentem a folyópartra. A folyó tíz méter magasan folydogát. Kinn a parton mászott egy hal, miközbe egy szarvas repülve mene­kült előle. A hal megfogta és pár pillanat alatt megette vacsorára. A folyóban egy kalapács úszott, egy üllő kisérte. Hideg téli nap volt. Levetkőztem félmezte­lenre, hogy ne legyen melegem. Elsétáltam a mezőre. A búza a fákon már javában érött. Éppen várták a munkásokat, hogy lekaszálják. Később bementem egy házba, kinyitottam az ablakot, hogy a hazugság kiszálljon. Tegyétek tik is ugyanazt. REJTVÉNY GYERMEKEKNEK HOMOKOSA he szeretnék seje-haj, de szeretnék az érdében fa lenni, . - Ha valaki eeje-haj, ha valaki hazavinne tUael-ni: 9* i J- j mrt* J.f Föl-í- get-ném ezt a ou-dar vi-lá-ezt ou-dar I got, Moderato mMegy a íüüPPf juhász a ta-nyára, ______ Sur,1955^Vslly_____J Ü r i-! ü íN Ifj0í Fff! rpj rrnu>j. m Amelyikben seje-haj, amelyikben szerétét nem találek! Pergál ing-ben,gyolos gatyá-ban > u f i j i tiff Magyet ütött a eeacalnak fa-rára,fut a osa-cal a ta-nyá- ra. — Hová, hová, juhászbojtár? Marikádhoz más legény jár: A Marika hű kebelén, kebelén Ott van már egy kanászlegény! Így vált népdallá és vándorolt két világrészben Petőfi egyik leg­híresebb verse. Pesten 1845. októer 16—novem­ber 25-e között írta Petőfi Hegyen ülök kezdetű költeményét. Talán a budai hegyeken járt, a széljárta őszben, sok bajai között. Csaknem száz évvel később, 1940-ben az erdélyi Szék városkából jött egy népdalénekes, Ferenczi Pé­­terné 54 éves asszony, színes nép­— A mlndenlt az anyjának, Annak a tarka szoknyásnak! Nagyot vágott a csacsinak farára: Fut a csacsi bánatában, viseletben. Megállt a rádió mik­rofonja előtt, és egy a régi stí­lusú székely népdallamra — mindnyájunk meglepetésére — Petőfi szövegét énekelte, székely népdalként, ősi módon: két-két verssort megismételve (ami ma már nem kötelező szokás). Né­hány szó cserélődött a népszájon, énekelhetőbbé vált: Aligha van ennél szebb és ősibb dallamú Pe­tőfi-dal! Népdal-csárdásban mindez ma így hangzik országszerte. A múlt évben zajlott le a „Rö­pülj páva!” népdalkutató verseny a televízióban. Sok-sok száz eddig ismeretlen népdal került még fel­színre az egész országban. Kúti Gábor zalai származású munkás­ifjú egy Petőfi-dallal jelentkezett a versenyen. Nagyapjától tanulta Zalában. Rögtön ráismertünk Pe­tőfi költeményére: Alkú az ere­deti címe, és két versszakát va­laha Erdélyi János fogta rá egy régi, és már 1847-ben is régi dal­lamra. De azóta két új verset köl­tött hozzá a népszáj, és a kibő­vített Petőfi-szöveg népdalként hangzott el a népdalversenyen, a közismert dallammal: Amoda lenn egy hegy oldalában Ül két juhász fekete subában. Amint ülnek, szépen beszélgetnek, A gazdagabb mondja a szegénynek: — Hallod-e te, szegény juhátzlegény, Tele pénzzel ez a kővér erszény. Megveszem a szegénységet tőled, Ráadásul add a szeretődet! — Ha a sok pénz volna csak foglald, Ezer annyi rá a borravaló, A világot adnák ráadásnak, Szép szeretőm még sem adnám másnak! Mert a sok pénz csakhamar elfogyna, 8e pénzem, se szeretőm nem volna, Akkor lennék igazán csak szegény, Szegény legény, szegény juhászlegény... Valóságos kis népi játék ez a népdallá vált Petőfl-költemény, szinte kínálkozik, hogy két sze­replő a színpadon dalos párbe­szédet rögtönözzön belőle! Ne csak olvassuk, énekeljük is Petőfit! A népdalgyűjtők még sok­sok népdalvers forrását megtalál­ják a halhatatlan népköltőnél, né­ha rejtve, a második, vagy utolsó versszakban, de maga a kutatás is öröm. Volly István .S. Az ábra vízszintes soraiba Írjátok be a válaszokat az alábbi meghatározások sze­rint. 1. Az oxigén vegy­­jele. 2. Allatlakás. 3. Labda a kapuban. 4. NŐI név. I. Folyó a Szovjetunióban. 6. Paripája. ?. Rag, -vei párja. 8. Énekhang. 9. Az ábécé első be­tűje. •v •« ‘«n •* •l«A l ‘«Aoq i ‘«Sjoa -S ‘8*10 •» ‘190 '£ ‘10 -z •O 't JS» w Hozzávalók: 70 deka 20-as gyöngyfonal (perié) kettős szála, 3-as horgolótű. Szabásminta szerint a mellvonalig kétráhaj­­tásos pálcákat horgolunk oda-vissza. Innen az alábbi „hálós” minta következik: 1. sor: * 4 kétráhajtásos pálca, majd 2 rá­hatással visszaöltünk az első pálca aljához és lazán lehorgoljuk. 1 kétráhajtásos pálca a kö­vetkező szembe, majd 2 ráhajtással előreöl­­tünk az 5. szembe, lazán lehorgoljuk, majd mögötte meghorgoljuk a hiányzó 4 kétráhaj­tásos pálcát. A *-tól ismételünk. 2. sor: fordulás után * 2 ráhajtással leöltünk az 5. szembe, a hurkokat lazán lehorgoljuk, 8 kétráhajtásos pálca után 2 ráhajtással vissza­öltünk a 4. és 5. pálca közé, lazán lehorgol­juk, majd a *-tól ismétlünk. ROZSA: 1. sor: 8 láncszemből gyűrű. 2. sor: a gyűrűben 1 kétráhajtásos pálca és 6 láncszem váltakozik ötször. 3. sor: az ívekbe 1 rövid, 1 egyráhajtásos, 3 kétráhajtásos, 1 egyráhajtásos és 1 rövid pálca váltakozik. 4. sor: a virág baloldalán a 2. sor pálcáit hétláncszemes ivekkel kapcsoljuk össze. 5. sor: az ivekbe 1 rövid, 1 egyráhajtásos, 5 kétráhajtásos, 1 egyráhajtásos és 1 rövid pál­ca kerül. A rózsákból 18 darabot készítünk, s össze­állítás után a belső kis szirmoknál öltjük az empire vonalra. Karöltőjét rövid pálcákkal, nyakát pikóval (=5 rövid pálca, 3 láncszem, 5 rövid pálca) horgoljuk körül. SAPKA - KALAP Rengetegféle kalap van: kerek, egyenes karimájú, kerek-felhajtott szélű, szalaggal, virágdísszel, fátyollal. Van „férfias” angol kalap, az­után a művészsapkák sokasága, a fejtetőn megülő kis tok-kalapok és az idei divat újdonságként: a matrózsapka. Es mindez — divat! A kalapok, sapkák anyaga is változatos. Velúr, filc, bársony, nyúl­szőr, szalma, selyem, valódi és műbőr. A kalapot sokan kedvelik, sokan, mert divat, eltűrik. Am, a kalap öltöztet. Viselője elegánsabb, ünnepélyesebb. A több éven át mel­lőzött kalapdivat az idén a tervezők ötletgazdagsága folytán ismét előretört. A budapesti tavaszi-nyári kalapdivatból, a Gellért Szállóban rende­zett bemutatón kaptunk gazdag választékú tájékozatást és fényképe­ket, amelyeket itt bemutatunk. A fiatalos matrózsapka kiemeli a szép arcvonásokat, de remekül el­fedi a rendezetlen frizurát (1. kép). Sokféleképpen: fejtetőn, vagy arcba húzva viselhető a felhajtott szélű, fehér nyúlszőrkalap, amelyet sötétkék szalaggal paszpóloztak. A másik kalap steppelt piros-fehér-csíkos anyagból készült (2. kép). Nagyon elegáns a nagyszélű horgolt műszalma kalap, 'amelynek dísze a romantikus, pettyes fátyol (3. kép). P. J. (MTI fotó, Bar a felv.) RECEPTEK HALKREMLEVES. SO deka apróhalat fél kiló ve­gyeszöldséggel, 2 fe), karikára vágott vöröshagy­mával, és fél kiló burgonyával három liter vízben legalább másfél óra hosszat főzünk, sóval, borssal ízesítve, majd áttörjük. Evőkanálnyi zsírból egy evő­kanálnyi liszttel barna rántást készítünk, meghint­jük kevés pirospaprikával, felengedjük az áttört hallevessel és belefűzünk egy marék rizst. Addig főzzük, míg a rizs is meg nem puhult, akkor bő­­ven megtejfölözzük, és pár csepp citrommal, vagy ecettel ízesítve tálaljuk. BARANYSVLT. Szép bárányhátat vásárolunk, és alaposan megmossuk. Közben vizet forralunk, amelyben egy fokhagymagerezdet abálunk meg. A lében Jó fél órán át állni hagyjuk a húst. Utána kiszedjük a fokhagymás vízből és bő három kanál zsírral kikent tepsibe rakjuk. A tetejét tojással ken­jük meg, de tehetünk rá egy kis zsemlemorzsát Is. Utána sózzuk, paprikával hintjük meg, majd lassú tűzön, a zsírral gyakran locsolva rózsaszínűre süt­jük. A tetejének ropogósnak kell lennie. Rizsköret­tel melegen tálaljuk. Savanyúságot is adunk mel­léje. BIRKACOMB RABLO-MÖDRA. A birkahúst (sze­mélyenként to deka) kockára vágjuk, sóval, bors­sal, kevés ecettel és hagymával feltesszük főni, majd fél óra múlva levesszük a tüzról és néhány óráig állni hagyjuk. Az Így kellően megpuhult húst szalonnaszeletekkel, karikára vágott hogymával, paprikaszeletekkel és kisebb paradicsomokkal nyárstüre szúrjuk és tepsibe tesszük. Kevés zsírt teszünk alá és felső lángon szép pirosra sütjük. Ha mód van rá, grillsütőben készítsük, igu még za­matosabb Izeket kap, különösen, ha sütés közben időnként ecsettel vagy kenőtollal kevés sörrel meg­kenjük. RAKOTT KARALÁBÉ. Meghámozunk és felvágunk 8—10 szép gyenge karalábét, és zsenge leveleit ki­válogatva, megmossuk majd vékony csikókra vág­juk. Serpenyőben, vagy tűzálló tálban megforró­­sltunk evőkanálnyi zsiradékot, és megforgatjuk raj­ta a karalábéleveleket. Közben fél kiló darált ser­téshúst összegyúrunk egy egész tojással, finomra vágott zöldpetrezselyemmel. Sóval és töröttborssal fűszerezzük. Vizes kézzel gombócokat formálunk, a karalábélevelekre egymás mellé ültetjük, befed­jük a karikára vágott karalábéval, és meghintjük egy nagy csokor apróra vágott zöldpetrezselyem­mel. Aláöntünk körülbelül 3 ded vizet, megsózzuk és lefedve, az egészet jó puhára pároljuk, keverge­tés nélkül, legfeljebb rázzuk, vagy fakanállal fel­­fellazítjuk az alját. Tálalás előtt gazdagon megtej­fölözzük. EGRES KREM. (Készülhet más savanykás gyü­mölcsből is.) 3 deka vajat felolvasztunk és meg­párolunk rajta 30 deka megtisztított egrest. Mikor az egresszemek szétnyílnak, meghintjük 3 kiska­­nálnyi liszttel, és annyi vízzel engedjük fel, hogy összeforralva, sűrű mártást adjon. Egy másik edény­ben habosra keverünk 3 tóját sárgáját 30 deka cukorral, állandóan kevergetve hozzáadjuk a me­leg mártást, és közvetlenül utána a tojások kemény habbá vert fehérjét is. Talpas poharakba töltjük és hűtőszekrényben nagyon hidegre lehűtjük. Hab­könnyű krémet kapunk, keksszel vagy babapiskó­tával 1» körtthetjük. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents