Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-23 / 9. szám

Tóth Erzsébet csoportvezető den, mint az elvarázsolt kasté­lyokban. A csomagoló épületben a vi­rágok, színük szerint csoporto­sítva, guruló asztalkákon hever­nek. Húsz-harminc asszony, lány válogatja, kötözi, csoma­golja. A sarokban táskarádió szól. Az elsó emeleten van a la­boratórium. Állandóan ellenőr­zik a virágföld összetételét, az öntözővízbe kevert tápanyago­kat. Rendszeresen vizsgálják a virágokat, nincs-e valami be­tegségük. Az üvegházakba csak egészséges, erős palánták jut­hatnak, s csak egészséges virá­gok kerülhetnek ki onnan. * száz méternyire három ház áll egymás mellett. Az itt dolgozók lakásai. A szövetkezet és az ál­lam közösen építette, a költsé­geket fele-fele arányban visel­ték. Az a szövetkezeti szakem­ber, aki itt kap lakást, csupán a lakbért tartozik megfizetni — mindaddig, míg a Rozmaring tagja marad. Az alkalmazottak részére száz férőhelyes mun­kásszálló épült, itt kapott helyet a szövetkezet konyhája is. Min­dennap háromféle menüből vá­logathatnak a dolgozók. Az üvegházak egy része félig, másik részük teljesen automa­tizált. Laikus szemnek áttekint­hetetlen cső-, kábel- és kapcso­lórendszer irányítja a szellőző­ablakok mozgását, az öntözés megindulását, a páratartalom és a hőmérséklet szabályozását, a tápszerek keverését. Az irá­nyító technikusok csupán beál­lítják a kívánt adatokat, a gé­pek önmaguktól kezdenek el működni. Kissé olyan itt min-Szegedi Miklós elnökhelyet­tessel „parancsnoki szobájában” beszélgetünk. Elmondja, hogy Magyarországon az utóbbi idő­ben mennyire megemelkedett a vágott virág iránti kereslet. Nemcsak Budapesten, vidéken is. A Rozmaringnak 28 saját böltja van, egy Miskolcon, a többi Budapesten. A szövetkezet saját teherautóin hordja az árut mindennap; ezenkívül szerző­désben áll az ország szinte min­den virágkereskedőjével. Évi termésének körülbelül kéthar­madát belföldön értékesíti. A fennmaradó egybeírnád rész külföldre megy. Elsősorban a környező országokba, Jugo­szláviába, Romániába, a Szov­jetunióba, Csehszlovákiába és Ausztriába. Ezenkívül a két Németországba, Olaszországba, Svédországba, a Benelux-álla­­mokba. Állandóan szállítanak, a leszedett virág másnap reggel már Európa valamely nagyvá­rosában várja a vásárlókat. Dr. Mészáros JAnosné laboráns Hasonlóan több más termelő­­szövetkezethez és állami gazda­sághoz, a Rozmaring is önálló külkereskedelmi joggal rendel­kezik. Ez azt jelenti, hogy kül­földi szállításainál, vagy véte­leinél nem kell valamelyik ex­port-import vállalatot közvetí­tésre fölkérnie — önállóan szer­ződést köthet. Él is ezzel a le­hetőséggel. Közvetlen kapcso­latban áll Európa nagy virág­­termelő cégeivel, palántákat szállít nekik, vagy kap tőlük. El­sősorban szekfűt termeszt. Sok palántát kap például Szardínia szigetéről. Több virágtermelő szövetke­zet összefogott, és megalapítot­ta a Hungaroflor kereskedelmi irodát. A Rozmaring is alapító tag. A Hungaroflor intézi a vi­rágok, dísznövények külkeres­kedelmi ügyleteit — szigorúan a megbízóik kikötései alapján. * Mi a nagy dolgok titka? Akarat és cselekvőkészség. A Rozmaring is bebizonyította ezt. Néhány esztendeje még a mai üvegházak helyén nehezen mű­velt, verejtékkel termesztett ga­bona nőtt. Munka most is akad bőven, de a Rozmaring nevet közben jó páran megtanulták Európában. Egy csokor virág nem nagy dolog. Vázába tesszük, illatozik, elhervad. De azt a kis csokrot százak elhatározása, munkája, jól kihasznált lehetőségei te­remtették meg. Német, francia gépek, holland fajta, olasz pa­lánták, magyar munka. S az eredmény: asztalunkon egy cso­kor szegfű. Hogy is szól a régiek bölcses­sége? Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Kép: Novotta Ferenc Szöveg: Sós Péter Kökény József főművezető az automatikus üvegházik vízellátá­sának központi kapcsolószekrényénél Ezt a házat a szövetkezet építtette szakemberei számára

Next

/
Thumbnails
Contents