Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-23 / 9. szám

SZÉLJEGYZET

Köt hát

MAPI'S*

Örök nyugovóra tért hát egy nagy korszak nagy tanúja, Osvát, Babits, Móricz, Ignotus jó társa, az irodalomszervező, az irodalomrajongó, egy hosszú életet a betű tiszteletében, szolgálatában letöltő bölcs, agg mester, Fenyő Miksa. Hamvai immár magyar földben nyugszanak, miként kívánta.

Április 19-én a Farkasréti temető ravatalozójában családtagjai, tisztelői, művésztársadalmunk számos kiváló képviselője rótta le kegyeletét a virágokkal, koszorúkkal Övezett urnánál. A végtisztesség aktusán jelen volt az írószövetség és a Magyarok Világszövetségének több vezetője, munkatársa, szülőfalujának, Mélykútnak küldöttsége is.

A Magyar Írók Szövetsége nevében dr. Keresztury Dezső költő-műfordító, az Írószövetség választmányának tagja, a Magyarok Világszövetségének alelnöke búcsúzott a „Nyugat” alapító tagjától.

— Fő szenvedélye a gondolat, a bírálat volt — mondotta Keresztury Dezső, a többi között. — Tájékozottsága fontos szerepet jelölt ki számára az egykori irodalmi életben, bírálóként, publicistaként, az irodalmi élet szervezőiéként. Polgár volt, de olyan korban lett öntudatos polgárrá, amikor Magyarországon a polgári átalakulás kívánása is és szolgálata is radikális újító vállalkozásnak számított. Vele egy‘nagy korszak szellemi java-rétegének utolsó tagja távozott el, s ért vissza újra közénk, amikor, miként meghagyta, hamvait itthon, kedves Budapestjén helyezik örök nyugalomba.

Dr. Szabolcsi Miklós irodalomtörténész, a Magyarok Világszövetségének elnöksége búcsúszavait tolmácsolta.

— Fenyő Miksa levelezése és iratai nagyrészét is a magyar közgyűjteményeknek juttatta és végső pihenőre is ide tért meg. Talán nem mondok nagy szavakat, ha úgy érzem, a magyar hazához való hűség és ami felfelé törő, fejlődő, alakuló országunk, ország átalakító munkánk elismerése és vállalása egyszerre munkált ebben. Jelentős egyénisége új kötelességre figyelmeztet: számbavenni az előttünk járó, Magyarországon vagy külföldön dolgozott tüdősök, művészek, szervezők munkásságát, pályáját, hiszen Fenyő Miksa nemcsak írásait, és hamvait hozatta haza, hanem egész szívével, meggyőződésével és tekintélyével részt vállalt azokból az erőfeszítésekből is, amelyekkel a világban szétszóródott magyarságot szeretnénk megtartani és egyesíteni olyan hűségben, amelyre ő oly szép példát mutatott.

*

Petőfi jubileumi bizottság alakult Pozsonyban. A bizottság elnöke Ondrej Plavka, a szlovák írószövetség elnöke.

*

Fővárosunk ismét jelentős nemzetközi tudományos esemény színhelye volt. Az Európai Szemorvos Társaság — első alkalommal szocialista országban — Budapesten ülésezett.

*

A 80 esztendős Gádor István Kossuthdíjas keramikusművész alkotásainak 379 darabból álló gyűjteményét megvásárolta a Baranya megyei tanács és a pécsi Janus Pannonius Múzeumban helyezi el.

*

Neves vendége volt hazánknak: John Kenneth Galbraith professzor, az USA közgazdasági társaságának elnöke, aki a Magyar Közgazdasági Társaság meghívására érkezett hozzánk.

5(S

Német, angol és francia nyelvű ismertetést adott ki az IBUSZ Magyarország gyógyfürdőiről.

*

A költészet napját — április 11., József Attila születésnapja — az idén is országszerte megünnepelték. A rádió, a televízió ünnepi műsort sugárzott, Iskolák, klubok tisztelegtek a vers előtt. A Fészek Müvészklubban előadóművészek, operaénekesek adtak műsort. Képünkön: Vujicsics Tihamér zeneszerző fiatal költők verseire komponált zenét

\ (Lévai András felv.)

Búcsú Fenyő Miksától

(Novotta Ferenc felvétele)

Óbuda, Buda és Pest egyesítésének 100. évfordulójára a Bécsi kapu közelében, a Hunfalvy parkban Európa Ligetet terveznek. E különleges park egyegy szakaszát az európai metropolisok— Moszkva, Varsó, Prága, Párizs, Róma és London híres főútvonalairól nevezik majd el.

*

„Budapest városfejlesztésének néhány problémája” címmel tartotta doktori disszertációját a Tudományos Akadémián Preisich Gábor, a főváros egyik legismertebb építészeti, városfejlesztési szakembere. Ez volt az első eset, hogy valaki ebből a témából szerzett magas rendű tudományos fokozatot.

Marton Endre rendezésében Petőfiemléklemez készül a költő születésének 150. évfordulója alkalmából. A nagylemezen elhangzanak Petőfi legszebb versei és mai írók vallomásai Petőfiről.

*

A sárospataki Rákóczi-vár gótikus műemléktemplomának 178 esztendős orgonája a háború viharaiban elpusztult. Az értékes hangszert most dr. Szigeti Kilián orgonatörténész útmutatásai szerint helyreállították, s hazai és külföldi művészek nyilvános hangversenyek keretében szólaltatják meg.

*

*

A felejthetetlen Mimit, Medgyaszay- Vilma Kossuth-díjas kiváló művészt, a legnagyobb magyar előadóművésznőt mély részvéttel kísérték utolsó útjára tisztelői a Kerepesi temetőben, április 14-én. 87 éves volt.

*

Dózsa emlékünnepséget rendeztek az esztergomi ferences gimnázium növendékei. Előadták Illyés Gyula Dózsa György című drámájának néhány részletét. A vendégek soraiban ott volt az esztergomi egyházmegye apostoli kormányzója, Kisberk Imre püspök és Balázs Sebestyén, ferences tarlományfőnök is.

*

Jól szerepelt a Vándor Kórus a montreux-i nemzetközi kórusversenyen: az együttes a zsűri dicsérő diplomáját és a közönség díját nyerte el.

*

A Nagyvilág című világirodalmi folyóirat áprilisi számában Scheiber Sándor megemlékezik Jáóz-Keszt műfordító Radnóti Miklós 42 versének héber fordításáról. Az illusztrált albumot tavaly adták ki Tel-Avivban.

*

Erling Dessaunak, az ENSZ fejlesztési program igazgatóhelyettesének vezetésével küldöttség tartózkodott hazánkban. A delegáció arról tárgyalt, hogy az ENSZ szakmai segítségével és hozzájárulásával nemzetközi oktatóközponttá fejlesztik a magyar számtástechnikai oktató központot.

*

Hatvan — hetven — nyolcvan — néhány „kerek” évszám: sorrendben, Eggerth Márta, Darvas Lili és Kiss Ferenc születésnapját jelzi.

*'

A budapesti angol filmhét viszonzásaként filmplakát kiállítással egybekötött magyar filmhetet rendeztek Londonban, a National Film Theatre-ban.

*

Edmond Perret-et, a Református Világszövetség főtitkárát üdvözölte Budapesten a Magyar Református Egyház.

*

Az első hazánkban megjelenő lengyel lap, a Tygodnik Polski századik évfordulójára emlékeztek a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Lengyel Kultúra közös rendezvényén.

*

Pál Lénárd, a Központi Fizikai Kutatóintézet igazgatója szekcióelnökként vett részt a mágnességgel kapcsolatos tudományok Kyotóban (Japánban) megtartott nemzetközi konferenciáján.

*

Kossuth Lajos eddig ismeretlen két levelét ajánlotta fel a magyar államnak dr. Forgách Ilona pécsi orvosnő, Pesthy Frigyesnek, a múlt század kiváló történettudósának unokája. Kossuth a leveleket Pesthyhez írta.

*

Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter Peruban tárgyalt a perui gazdasági élet magasrangú képviselőivel.

*

Budapesten és Székesfehérvárott ünnepi ülésszakon emlékeztek meg a magyar műemlékvédelem centenáriumáról. Ebben az évben csaknem 600 műemlék helyreállításán dolgoznak a restaurátorok.

*

43 országból érkeznek kiállítók májusban a Budapesti Nemzetközi Vásárra. 34 ország hivatalos nemzeti kiállítással szerepel. Először jelentkezik Mexikó, Kenya és Libanon. Több éves szünet után ismét látható lesz Argentína, Irak, Kína, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Norvégia nemzeti kiállítása. Az idei BNV a 130-ik, 1842-ben rendezte Kossuth Lajos az első magyar árukiállítást.

*

A Budapesti Izraelita Hitközség vezetősége a Dohány utcai zsinagóga megüresedett főrabbi székébe dr. Salgó László főrabbit, a Budapesti Rabbiság elnökét helyezte át.

>1=

Elhunyt Budapesten Szterényi Dénes, aki Svájcban Baselben élt, nemzetközi hírnevet szerzett, ismert zeneszerző, karmester és pianista volt, a világ minden táján vendégszerepeit. Ez utolsó utazása alkalmával magánemberként kívánta viszontlátni szülőhazáját — szívből fájlaljuk, hogy a viszontlátás egyúttal végső búcsú volt. Szterényi Dénes honfitársban a világ a nemes művészt, a Magyar Hírek hűséges olvasóját veszítette el.

Robert Goffin, a Nemzetközi Pen alelnöke, a belga Pen Club elnöke, világhírű költő és esszéista A költészet Ariadne-fonala című magyarra átültetett kötetét dedikálta a Gondolat kiadó Váci utcai könyvesboltjában.

*

„Spanyol antológia” címmel Müller Miklós Spanyolországban élő magyar származású művész fényképeiből nyílt meg kiállítás a Kulturális Kapcsolatok Intézete kiállítótermében.

Elhunyt Gero Viktor, a Bécsi Magyar Iskolaegyesfilet elnöke

Fájdalmas veszteség érte a bécsi magyar kolóniát: elhunyt Gerő Viktor, a Bécsi Magyar Iskolaegyesület elnöke. Nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára, temetésén résztvett Kárpáti József a Magyarok Világszövetsége főtitkára is, aki elhelyezte az MVSZ Elnöksége nevében a megemlékezés koszorúját.

EGYENLŐSÉG

A valóság és az igazság áttételes kapcsolatát, az életnek azt a megejtő kettősségét, hogy a látható-érzékelhető világ hámrétege csak prizmaként megtörve tükrözi a mélyebb, lényegibb igazságot, Arany János a tudós pontosságával rögzítette: „S amit tapasztalsz, a concrét igaz — Neked valóság, egyszersmind nem az.”

Valóban: itt állunk szemtől-szemben napjaink gazdaságitársadalmi életének tömérdek mikroigazságával, amelyek önmagukban módfelett hitelesnek tűnnek, és mégis: szembesítve az országhatárig terjedő, teljesehb igazsággal, olykor alaktalanná, már-már igazságtalansággá homályosulnak. A lényeg, amelyben ez a kettősség összegezhető: a jövedelmek különbségei, pontosabban: a társadalmi egyenlőség értelmezése. Mert — tagadhatatlan — ebben futnak sugarasan öszsze napjaink közéleti vitái; egyértelműbben szólva: van aki sokallja, van aki kevesli az egyenlőséget.

Könnyű lenne előkelő általánosságokkal vitázni erről, megkerülve az etikai középpontot, amiből ezek a nézetkülönbségek voltaképpen származnak. A nyílt beszéd azonban feltételezi, hogy ebből — a legfontosabból — induljunk ki: negyedszázada valljuk és mondjuk, bár ha történelmi felhatalmazással is, hogy az egyenlőség társadalmát építjük, azonban mintha a kelleténél valamelyest mérsékeltebb hangsúlyt helyeztünk volna az állítmányra: arra, hogy — építjük. Más szóval: mintha az emberiség fejlődésének pályaívét, némi egyszerűsítéssel, olyképp vázoltuk volna, hogy az egyenlőség itt és most azonnal megvalósítható.

S ha a köznapi tapasztalás — ama „concrét igaz” — most olykor ellentmondani látszik az igazságról és az egyenlőségről alkotott közfelfogásnak, arról csupán a történelem tehet, amely bonyolult ellentmondások közepette halad, és nem szorítható lesimított présformákba. Mert valóság, hogy az egyenlőség társadalmát építjük, és a valóságot tükrözik a tapasztalatok is, amelyek ennek ellentmondani látszanak.

Hadd emlékeztessünk mindenekelőtt a szerzőre, aki immár száz esztendeje pontosan körvonalazta ezeket a mai, ha úgy tetszik, naprakészen modern jövedelemelosztási gondokat. Korszakunkról, világunkról írta Marx, hogy „nem ismer osztólykülönbségeket, mert mindenki csakúgy munkás, mint a másik, de hallgatólagosan természetes privilégiumul ismeri el az egyenlőtlen egyéni tehetséget és következésképpen, a teljesítőképességet. Tehát tartalmában ez is csak az egyenlőtlenség joga...”

A kép, amely e sorokból elénk rajzolódik, ismerős számunkra: a munkához kötődő jövedelemkülönbség, a differenciálás egyenlőtlensége ez, amely megszünteti bár a születési előjogok és a tőkésíthető javak társadalmi szakadékét, ám új különbségeket, sőt — Marx szavaival — új privilégiumokat ismer el: a munka rangját, a hozzá kapcsolódó jövedelmi skálával.

S mindez nemcsak hogy jól megfér az osztályok társadalm méretű egyenlőségével, de szorosan illeszkedik hozzá, kiegé szíti azt. Országos szociológiai térképünk azt jelzi, hogy i munkások kategóriájába tartozik a népesség 38,8 százaléké amely a jövedelmek 36,8 százalékát mondhatja magáénak; népesség 20 százalékát kitevő parasztság a jövedelmek 19, százalékát kapja, a szellemi foglalkozásúak pedig — a né pesség 17,9 százaléka — a jövedelmek 22,5 százalékával ren delkeznek. Ha megfejtjük e prózaian tényközlő számok való di jelentését, maga a történelem lép elénk, hiszen nem ki vesebbről tudósítanak az adatok, mint arról, hogy a társada] mi osztályok lényegében arányuknak megfelelően részeset nek a jövedelmekből, más szóval, hogy egyik osztály sem st játítja el a másiktól a közös munka hozamának javarészét.

A nagy számok statisztikája azonban keveset mond a rés: letekről, és milyen egyszerű lenne az élet, ha meglehetnél! e részletek nélkül! Csakhogy: mit kezdjünk az egyenlőséi nek ellentmondó részletigazságokkal? Ne beszéljünk-e feni hangon azokról a céljainkról, amelyek — látszatra — éppel séggel az egyenlőtlenséget tűzték napirendre? Mit kezdjür a jövedelmek további differenciálásának mostanában mii gyakrabban emlegetett előirányzatával? S a kérdések mé tán megtoldhatók ezzel is: vajon a differenciálás azt jele: tené, hogy — miközben az iparilag fejlett országok utolér séről beszélünk, az ott honos társadalmi szakadék „utolér séért” cselekszünk?

Nos, a történelem geometriája nem euklideszi — itt k pont között nem szükségképp az egyenes a legrövidebb. . egyenlőséghez vezető történelmi út, ha kanyargós is, csak lehet, amelynek végeredménye: a hatékonyabb gazdálkod tehát az elosztható javak gyarapítása. Ami — köznapira fi dítva — azt jelenti, hogy a végzett munka mennyiségéh minőségéhez még pontosabban igazodó elosztással, erőtel sebb anyagi ösztönzéssel teremthetjük elő a javakat, amelj az igazi, lényegi egyenlőség nélkülözhetetlen feltételei.

Mindez azt jelentené hát, hogy a mai egyenlőtlenség (í a munka szerinti elosztásból szükségképp következik), c pán a távoli, ködös jövőben, az utódok számlájára átuts teremt majd egyenlőséget? Nem — ez a bonyolult kettői jellemzi napjainkat is, mert az egyenlőségre, a munka sráján túl, most, ma erőteljesen törekszünk. A családi jcdelmekről van szó; a családok kereső—eltartott arányárótt ugyanis egyelőre a kelleténél több az egyenlőtlenség, z egyetemi tanár sokgyermekes családjában lényegesen kisebb jövedelem juthat egy főre, mint a gyermektelen selmunkás-családban, mindez pedig egyetlen vonással keiztülhúzza a munka szerinti elosztás hatásait. Ez hát az ierep, ahol további egyenlősítést tervezünk, bővítve az ertásra szorulókért — gyermekekért, idősekért — vállalt irsadalmi felelősséget. A teljes igazsághoz tartozik, hogyírn új cél ez, hanem a korábbi folyamat gyorsítása; a Köznti Statisztikai Hivatal nemrég közzétett, tíz esztendő jöveimi változásait ábrázoló adatsorai valósághűen szemléltetilezt.

A családi — tehát az egy főre jutó — jövedelmek közítését jelzik a következő tények: ha a tízmilliós országot tszer egymilliós jövedelmi csoportokra bontjuk, kitűnik, hogy 162- ben a legmódosabb egymillió lakos bevételei csaknemhatszorosan haladták meg a legkevesebb jövedelemmel redelkező egymillióét, 1967-ben viszont a skála már csak néy * félszeres.

Csakhogy: emitt a differenciálás, amott az egyenlősítés ke rül több pénzbe. Nyilvánvaló, hogy differenciálni csal úg lehet, ha a személyi jövedelmek plusz tételeit osztjuk elszáll úzottabban, nem pedig úgy, hogy az adott kereseteket csölkentjük. Ehhez pedig éppen úgy többletpénz kell, mint a esiládi jövedelmek kiegészítéséhez. Egyetlen forrásunk pedif két kezünk, gondolataink — az ösztönzötten jobb munka, i látszategyenlőtlenség és a lényegi egyenlőség így válik töténelmi ikerpárrá.

Ideje hát folytatnunk, jó tanulságként Arany János tuds gondolatsorát: „Csakhogy nem a mi rész szerint igaz -, Olyan kell, mi egészében s mindig az.”

T, i.