Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-15 / 8. szám

Savüzemi elnyelető tornyok, gíztartó gömbök a Tiszai Vegyikombinátban A Budapesti Műszaki Egyetem tanulmányi célokat szolgáló atomreaktora egyedülálló oktatási intézmény Közép-Európában. Lent: A tatabányai versenyuszodát graboplan felfújható sátorral fedték be. Jobbra: Nyelvi laboratóriumokban modern audiovizuális módszerekkel tanulnak a gyerekek mÁNif: * Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság bonyolult feladatairól Különös „üzem” ez, ahová elkalauzoljuk az ol­vasót. Termékei: az ország műszaki fejlődésére — s ezáltal az egész népgazdaság fejlődésére is — alapvető jelentőségűek. A műszaki fejlődés orszá­gos célkitűzéseire vonatkozó koncepciókat és ta­nulmányokat „gyártó” intézményben dr. Osztrovsz­­ki György, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság elnökhelyettese, a Tudományos Akadémia le­velező tagja, a műszaki tudományok doktora vá­laszolt kérdéseinkre. Milyen feladatot tölt be hazánkban az OMFB? — Az OMFB a magyar kormány számára a ta­nácsadó szerepét tölti be, a magyar műszaki köz­véleményben és a tárcaközi szervekben kialakult közös nézetek alapján. Mármost mi ad nálunk kü­lönös súlyt és jelentőséget a tervszerű műszaki fej­lesztésnek? Az a tény, hogy hazánk fűtő és ipari nyersanyagokban igen szegény, ezért csak feldol­gozott termékek exportjával lehetséges a nyers­anyagellátás biztosítása. Tehát mind a szocialista, mind a tőkés világpiacon, feldolgozott, lehetőleg kész termékekkel kell jelentkeznünk, márpedig a minőségi igények a világpiacon egyre magasabbak. Népgazdaságunk idegrendszerének ezért hiperérzé­­keny pontja a műszaki fejlesztés. Ha nem tudunk lépést tartani a világ technikai haladásával, ak­kor ez a lemaradás az ország egész gazdasági, kül­kereskedelmi egyensúlyát veszélyezteti. Az ipari mi­nisztériumok ágazati jellegű műszaki fejlesztési szervezetei mellett szükség van tehát egy olyan intézményre, amely a tudományos-technikai fejlő­dést világviszonylatban áttekinti, azt időben előre látja és társadalmi-gazdaságpolitikai célkitűzéseink­nek megfelelően kidolgozza a megoldandó — első­sorban több ágazatot érintő — komplex országos műszaki-fejlesztési feladatokat. Működik-e hasonló áttekintő és „előrelátó” in­tézmény a tőkés és más szocialista országokban? — A műszaki fejlesztés központi szervezése elő­ször a szocialista országokban jött létre, s ez ter­mészetes, ez a társadalmi tulajdonból következik. A kapitalizmusban csak egyes kiemelt témák te­rületén, mint a repülőtechnika, rakétatechnika ala­kultak ki állami programok. A tőkés országokban később épülteik ki a központi műszaki-fejlesztési szervezetek, mert — jóllehet magas szintű a mű­szaki fejlettség — hordozói az egyes nagyvállala­tok, monopóliumok. Mégis mind több ilyen jellegű intézmény létesül a tőkés országokban is, főként ott, ahol az államosított iparágak miatt az állam nagyobb területek műszaki fejlesztéséért felel, vagy pedig, ha az illető tőkés országnak ugyanolyan kri­tikus fejlesztési területei vannak, mint nekünk. Ha­sonló intézmény Svédországban a Technikai Fej­lesztés Svéd Bizottsága, Angliában a technikai mi­nisztérium, amely nemrég alakult át szélesebb ha­táskörrel, a Német Szövetségi Köztársaságban és Ausztriában műszaki-tudományos minisztérium, Franciaországban „A műszaki és tudományos ku­tatások nemzeti központja”. A szocialista országok az 1950—60-as évek között szervezték meg a műszaki fejlesztés távlati terve­zését s munkálták ki módszereit. Először a tervhi­vatalok voltak a teendők gazdái, majd a 60-as évek utón önálló minisztériumi vagy főhatósági formá­ban keltek életre s általában a Minisztertanács mel­lett működnek. Miben különbözik ezektől a magyar OMFB? — Magyar sajátosság, hogy az OMFB nem funk­cionális szerv és nem miniszteriális felépítettségű. S noha részt vesz a rendszerint több minisztériu­mot érintő, országos horderejű témák műszaki-gaz­dasági kidolgozásában, más szocialista országokhoz képest az apparátus viszonylag kisebb, viszont mintegy négyezer fős szakértői hálózattal, team­munkában dolgozik. E teamek, csoportok összeté­tele természetesen problémák szerint változik. Az imént nagy horderejű témákat említett. Mi­lyen témákkal foglalkozik az OMFB? — A fejlesztés ez idő szerint mintegy húsz té­materületre terjed ki. Nem mondom, hogy csak a legfontosabbakat említem, mert végeredményben valamennyi fontos. Azt hiszem, ez az olyan példák­ból kiviláglik, mint: szénbányászat, gáz, olajipari nyersanyagok, villamosenergia ipar, vas- és fém­kohászat és a vegyipar tekintélyes része. A feldol­gozó iparágak közül a gépgyártás, a könnyűipar, az élelmiszeripar. Az utóbbi években egyre erősebb az a törekvésünk, hogy társadalmi célcsoportok fi­gyelembevételével alakítsuk ki munkaterveinket, például a gépesítés-automatizálás, a villamosítás, a kemizálás, a közlekedés, az anyagmozgatás, a mély- és magasépítés területén. Persze, a témák kiválasz­tását az dönti el, hogy hazai szempontból melyik területen érdemes és szükséges az ország anyagi eszközeit a fejlesztés érdekében koncentrálni. A vil­lamosítási problémákat megoldó összefoglaló tanul­mány például mintegy húsz részlettanulmány alap­ján készült. A népgazdaság kemizálását mintegy száz tanulmány alapozta meg. Az első években részmunkákkal foglalkoztunk, most a nagy szinté­zisek, átfogó témák kerülnek sorra. Széles szakértői hálózatról volt szó az imént. Ho­gyan fogja össze az intézmény e csoportokat, s mi a munkamódszerük? — Mindenekelőtt munkamódszerünk demokra­tizmusát szeretném hangsúlyozni. Amikor egy-két­­éves munkával a szakértő csoport valamely prob­lémát feldolgozott, az erre vonatkozó tanulmányt elkészítette, akkor az ország legjobb szakértőinek szélesebb köre vitatja meg, tehát a tanulmány zsű­ri elé kerül. Csak a szakértői szinten jóváhagyott tanulmányt kapják meg az országosan érdekelt fő­hatóságok (minisztériumok), majd közös szakértői és minisztériumi tanácskozáson azt másodszor is megvitatják. Az így elfogadott anyag olyan fej­lesztési koncepció, amelynek figyelembevétele az ál­lami tervezés számára kötelező. E munkamódszer tehát széles demokratizmusra épül, első fokon a szakértők, másodfokon a minisztériumok döntik el a téma sorsát. Lehetőséget nyújtunk azonban szin­te az egész műszaki értelmiség hozzászólására: az elfogadott tanulmányokból rövidített anyagok ké­szülnek, s ezek a Műszaki Élet című szakfolyóirat mellékleteként kerülnek nyilvánosság elé. Az eddig elkészült több mint kétezer tanulmány igen hasz­nos alapja a népgazdasági tervek kialakításának. Milyen típusú emberek dolgoznak a fejlesztés irá­nyát „gyártó” intézményben? — Általában olyan szakemberek dolgoznak itt, akiknek széles körű kutatási, tervezési, termelési és szervezési gyakorlatuk van. Olyan műszaki-gazda­sági fejlesztéssel kell foglalkozniuk, amelyek ha­zánkban még nincsenek megoldva, de bevezetésük szükségessége fennáll. Ezek lehetőségeit és feltéte­leit munkatársainknak rendkívül alaposan kell is­merniük technikai, társadalmi és gazdasági vonat­kozásaikban. Ezenkívül tudniuk kell, hogy a szó­ban forgó fejlesztési probléma hol tart világvi­szonylatban, tehát munkájuk nemzetközi áttekin­tést, nyelvismeretet, rendszeres nemzetközi, szak­mai kapcsolattartást igényel. Mit jelentenek a műszaki fejlesztés tekintetében a nemzetközi kapcsolatok? — A műszaki fejlesztésben a nemzetközi kapcso­latok alapvető jelentőségűek mind a világ tudomá­nyos-technikai eredményeiről való informáltságunk biztosítása, mind a kutatásban, fejlesztésben való együttműködés tekintetében. — A szocialista országok között a kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa (KGST) keretében, de két- és több oldalú együttműködés formájában is inten­zív kutatási, műszaki, sőt termelési kapcsolatok fej­lődtek ki, amelyek komoly segítséget nyújtottak és nyújtanak az egyes országok — így hazánk — mű­szaki fejlődéséhez. Így például az egységes számí­tógéprendszer kialakításában a magyar adottságok­nak megfelelően mi a kis számítógépek és perifé­riák fejlesztését és gyártását végezzük. Folyamatban van a szocialista országok tudományos és műszaki információ-rendszerének kialakítása. A hazai alu­míniumipar fejlesztését a szovjet—magyar gazda­sági együttműködés keretében sikerült biztosítani, feloldva azt a sok évtizedes ellentmondást, ami a magyar bauxitgazdagság és energiaszegénységünk között fennáll. Tudományos, műszaki és gazdasági kapcsolataink fejlesztése a tőkés és a fejlődő orszá­gokkal is számottevő: mind több országgal van tudo­mányos-műszaki együttműködési megállapodásunk. A külföldi licenciák és know-how-k alkalmazása is növekvő ütemben segíti műszaki fejlődésünket, mintegy húsz fejlett iparral rendelkező ország vál­lalataival vannak ilyen kapcsolataink. Magyaror­szágon egyre több nemzetközi tudományos és mű­szaki konferencia, szimpozion, bemutató stb. ke­rül megrendezésre, szakembereink nagy számban vesznek részt hasonló külföldi rendezvényeken; ezek a nemzetközi tapasztalatcsere kiváló fórumai. Az OMFB közreműködik a nemzetközi tudományos és műszaki kapcsolatok fejlesztésében, s munkájá­ban közvetlenül is hasznosítja ezek eredményeit. Személy szerint mi a kedves témája? — Kedves témám?... Az ipar nyersanyag- és energiabázisának problematikája... az alumínium­­ipar, amely Volgográd vízerőmű- és kohászati bá­zisán hosszú távra megoldódott és mindaz, ami ha­zánk nyersanyaggondjain enyhíthet. Soós Magda

Next

/
Thumbnails
Contents