Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-15 / 8. szám

A víz alatti „expedíció'’ együttese Kamerával és helikopterrel vizsgálják a Hévízi tavat Ha valaki repülőgépről te­kint le a jó öreg Balatonra, madártávlatból úgy tűnik, mintha két apró kisgyerme­ke volna a hatalmas víznek: az egyik a tihanyi Belső-tó, a másik a Hévízi-tó. Az élénkzöld nádasokkal védett tihanyi tavat horgászok ve­szik körül és egy nagy fogás­ról álmodoznak. A Hévízi-tó partjáról főleg az idősebb korosztály gyógyulni vágyó tagjai ereszkednek lassan a vízbe. Hévíz természet adta kin­csének, gyógyvizének és iszapjának a hírét ma már az egész világon ismerik. Hé­víz is, mint az egész Bála­­i°*-környék, valamikor egyetlen VlZrengeteg volt. Később vulkanikus erők emelték ki a Badacsonyt, és így a Hévízi-tó elszakadt az összefüggő víztömegtől. Mint minden ilyen elzárt rész, ez a tó is hamarosan mocsaras, lápos vidékké változott, a párolgás lassan elszippantot­ta a nedvességet. A tó egy része mégis megmaradt, mert mintegy negyven méter mélységből forró, nagy erő­vel feltörő forrás fakadt a közelben. A szikkadás következtében a környező mocsaras vidék gazdag növényvilága elpusz­tult és maradványai bomlás­nak indultak. Közben kiala­kult a tó állandó tükre, amelynek szintjét a forró vi­zű forrás biztosítja. A nagy mélységből érkező utánpót­lás egészen finom pernyét, a vulkanikus tüzek hamuját is a felszínre hozza, innen ered enyhe radioaktivitása. Hévíz mai képe a múlt és jelen hangulatos egyvele­ge. A több száz facölöpön álló régi faépületek a hajda­ni balatoni fürdőház-építke­­zések megmaradt tanúi, a gyógykórház korszerű beren­dezései pedig a legújabb technika vívmányaival szol­gálják a betegeket. A tó szintje alatt harminc­­nyolc méter mélyről feltörő melegforrás egyetlen nap alatt kicseréli a tó egész víz­­mennyiségét. A másodper­cenként majdnem egy köb­méter 38 Celsius-fokú gyógy­vizet adó forrástölcsér pon­tos föltérképezése, a víz áramlásának és tulajdonsá­gainak vizsgálata és megany­nyi más tudományos kutató­munka indult meg az idén. A Hévízi-tó tavaszi csönd­jét naponta többször búvá­rok csapata zavarja meg. Nyolctagú csoport: három krómsárga palackokkal, maszkokkal, fényszórókkal, rövidhullámú rádiótelefonnal és egyéb vízi készségekkel fölszerelt búvár, négy tech­nikus és a műszaki vezető, Biró Csaba dolgozik itt. Fon­tos és izgalmas tudományos kutatómunkát végeznek. Kovács György, a vezető búvár kezeli a mozgó kézi­kamerát. Naponta kétszer merülnek a mélybe. Az „ope­ratőr” egyenes közvetítést ad a tó fenekéről, elsősorban a forrástölcsér környékéről. A budapesti Híradástechnikai Szövetkezet által a rendel­kezésükre bocsátott, Thomp­son márkájú berendezéssel közvetítenek és őrzik meg a felvételeket; ezek lesznek a tudományos vizsgálatok nyersanyagai. A vízbeszállás gondos el­lenőrzése, a búvárok bizton­sága megköveteli, hogy első­rangú berendezésekkel se­gítsék őket. A parton égszín­kék, cső alakú készülék csil­log, a nitrogénbetegség elle­ni védekezés eszköze: a „túl­nyomásos” kamra. A tudományos kutatómun­ka során geodéziai térképet készítenek, pontosan bemé­rik a forrástölcsért, vizsgál­ják a víz áramlási viszo­nyait, elemzik a tófenék te­rületét. A jelentős technikai felszereléssel dolgozó appa­rátus nagy lendülettel végzi feladatát, hogy a nyári fő­idény megkezdésének idejé­re befejeződhessen a kísér­letsorozat. Az utolsó fejezet a helikopterről készülő hő­fénykép lesz. Különleges be­rendezéssel sorozatfelvétele­ket készítenek a tó felszíné­ről és a képeken a sötétébb és világosabb foltok és azok változásai a melegebb és hi­degebb területek áramlási vonulatait mutatják majd. Vajon tényleg történt-e hi­deg víz betörése a Hévízi-tó­ba. valóban csökken-e a gyógyerejű víz hozama és milyen mennyiségben bá­nyászhatnak még gyógyisza­­pot — ezekre az utóbbi időkben fölmerült kérdések­re, vagy inkább terjedő hie­delmekre is választ ad a ku­tatócsoport vizsgálódása. Az Egészségügyi Minisztérium, a Hévízi Altami Gyógyfürdő és Kórház, a Szombathelyi Víz­ügyi Igazgatóság és az Álta­lános Épülettervező Vállalat nagyméretű közös program­jában sor kerül a régi fürdő­épületek belsejének átépíté­sére is, hogy a méltán kere­sett és kedvelt Hévízi-tó gyógyvizét az eddig kihasz­nálatlan téli időszakban is élvezhessék a rászorulók ez­rei. Hajduska János-0Qi tanácsok a devizaszámláról Egyre nő azoknak a külföldön élőknek a száma, akik az Országos Takarékpénztárnál devizabetétet helyeznek el, amelyet a nemzetközi bankgyakor­latnak megfelelően kezelnek. Ez a fajta takarékoskodás alkalmas arra, hogy a hazatelepülni szándékozók letelepedésének anyagi alapot szolgáltasson. A külföldi számlatulajdonosok az Országos Taka­rékpénztárnál megnyitott devizaszámláik felett mindenkor szabadon rendelkezhetnek. Számlájuk terhére fizetési megbízatásokat adhat­nak gépkocsi, öröklakás, telek vagy családi ház vá­sárlására éppúgy, mint más országokban lakó hoz­zátartozóiknak, vagy más személyeknek átutalhat­nak összegeket. Természetesen nincsen akadálya an­nak sem, hogy követelésüket forintra átváltsák és azt itthon felhasználják. A devizabetétek lehetnek látraszólóak és rövidebb­­hosszabb Időtartamra lekötött betétek. A devizaszámlán jóváírt összeg devizában kamato­zik. A kamat mértéke jelenleg a látraszóló betétek­nél amerikai és kanadai dollár valamint angol font­számlákon évi 4,5 százalék, egyéb konvertibilis valu­tákban vezetett számlákon évi 2 száza lék. Lehetőség van a számlakövetelések három, hat, illetve tizenkét hónapra történő lekötésére is a lát­­raszólónál magasabb kamatláb mellett. A deviza­­számlák nagy előnye, hogy titkosak és adómente­sek. A devizabetétek összegének az Országos Takarék­­pénztárhoz való eljuttatása történhet bankátutalás­sal vagy csekk küldésével. (Ez utóbbi esetben a de­vizaszámlán történő jóváírást a csekk fedezetének beérkezésekor eszközük.) A devizaszámláról részletes tájékoztatást kaphatnak az érdekeltek az Országos Takarékpénztár Infor­mációs Szolgálatától (Budapest V., Miinnich Ferenc utca Ifi. sz.) Dr. M. D. 8. FEJEZETEK EQY HAJDANVOLT NYOMDÄSZATI SZEDÖLEQÉNY KÉPZELT NAPLÓJÁBÓL „Szemek, mindenható szemek! — Ne néz­zetek — Reám oly hidegen, oly hidegen; — Megöltök, ez halál nekem, — Halál nekem! — Vagy, oh mindenható szemek! — Csak ölje­tek meg, öljetek; — Aztán mosolygjatok, mosolygjatok, — s én újólag föltámadok, — Föltámadok!" Ezen Petőfi költeményről az iskolában bizo­nyára elmondják a lomhán figyelő nebulók­nak, miszerint a „Szerelem gyötrelme” címen közreadott s hat versből álló ciklus tagja; a benne fellelhető dramaticus fordulat az érzel­mek hevének fokozását szolgálandja, s evég­­ből poeticái rokonságban áll Vörösmarty Mi­hány Feledés című, ugyancsak szerelmi köl­teményével. Ámde, míg Vörösmarty hangüté­se romantikus, Petőfié népi és realisticus. Amely rokonság emlegetésében a tanárnak bi­zonnyal igaza van, mivel Vörösmarty szerelmi költészete a harmincas és negyvenes évek for­dulóján fölöttébb hatott az ifjú Petőfire, ki Vörösmartyt azon időben, s később is, noha szembe fordult vele, mélyen tisztelte. Nem tu­dom, arról azonban tészen-é említést az isko­la, hogy Petőfi, a republicanus Petőfi, az aris­­tocratia tüzes ellenfele, idézett szép, s epekedő költeményét nem máshoz, mint egy valóságos Desewffy grófnőhöz intézte volt, ami még ak­kor is meglepő dolog, ha hozzáteszem, hogy a szőke hölgy valószínűleg mit sem sejtett a poéta lángolásáról! Igen csak nagy szamár lennék, ha én kez­deném mentegetni Petőfit, hozzá nem illő vonzalmáért, már csak azért is, mivel megíté­lésem szerint a szépségnek s ifjúságnak saját rangja vagyon, amely független attól, hogy grófnő, vagy pórleány bírja-e? Petőfi is a szépség iránt fogott tüzet, s jól tévé, hogy fel­­lobbana, mert versre ihleté őt. Miként csu­pán ürügy vala — bevallott, vagy sem, tudott, vagy tudatlan, etekintetben mit se számít — mindazon szerelme, amely Júliát megelőzte. Cancriny Emília épp úgy, mint a debreceni tél Tóth Rózája, Matild, a „kegyetlen s hideg hölgy”, avagy a dunavecsei módos paraszt­lány, Nagy Zsuzsika. „Költői ábránd volt, mit eddig érzék... írta utóbb, s joggal. Nem költő, ki nem szerelmes, s önti dalba érzelmeit. Még ha olykor — mint éppen pél­dául a Zsuzsika-versek is — nem többek játé­kos, szűzies évődéseknél, amelyek nem hor­doznak lelket kavaró érzelmi indulatokat. Egyszerű kedvességgel és közvetlenséggel szó­lalnak, s kitűnnek véle a cikornyás és „ma­gasröptű” divat-versezetek közűi. Más ver­sekkel, amelyek nem a költő igaz, vagy vélt szerelméről dalolnak, hanem csak úgy általá­ban éneklik a szerelmet, bárki vallhatja ma­gát egyazon húron zengőnek; Petőfi népdalai között lelhetni fel ily zengzeteket. „A virág­nak megtiltani nem lehet. — Hogy ne nyíl­jék, ha jön a szép kikelet; — Kikelet a lyány, virág a szerelem, — Kikeletre virítani kény­telen.” Ilyenformán dalol a nép, s dalát a költő felemeli a magasabb literatúra csúcsai­ra. Szenved is a költő olykor, ha a hölgy hozzá kegyetlen, vagy esetleg meg sem is közelít­hető. Kétség, bizonytalanság, reménytelenség csendül fel lantján a Szerelem Gyötrelmé­ben. Egy szerencse, hogy hamar kigyógyul belőle. De aki forgatja a külhoni poéták lap­jait, előbb-utóbb rálel a genie társaira is; Shelley, Puskin, Lermontov, Heine, vagy Mic­­kiewicz tollán izzik fel a szerelmi láz oly sze­mélyes éllel, mint Petőfién, félresöpörve a ré­gieket utánzó hideg eleganciát, vagy a sáp­kóros érzelmeskedést. „Szerelmem zúgó ten­ger ...” — kiáltotta Petőfi, hogy múltán el­csillapodjék: „De most zúgása nem ver — Örjási hánykódás közt földet és eget...” A vélt szerelmeik csúcsa, amit egy halott leányka iránt érzett. Csapó Etelkét jószerivel még alig ismeré, s vonzalma éppen csak éle­dezni kezdett, midőn a szerencsétlen leányt a hirtelen halál váratlan elragadd. S ekkor kap szívéhez a költő! Veszteségében döbben rá szerelmére és oly mohón kap a fájdalom ih­lete után, hogy némely barátja — az így tá­madott versek Olvastán — még csúfolta is ér­te. Pedig én, ki azidőtt is nap mint nap lát­tam elhaladni előttünk az utcán, hitet teszek reá, hogy valóságos bánat volt az, mi arcán tükröződött, s nem mímelt fájdalom. Ha na­ponta kijárt Etelke sírjához, azért tévé, mert szüksége volt reá, s ha beköltözött abba a szo­bába, hol a leány míg élt, lakott, azért tévé, hogy ott a szeretett lány szellem-lénye meg­kísértse költőszellemét. Harmincnégy versből áll az így támadott ciklus, a Cipruslombok Etelke sírjáról. Felük egészen kurta, akár egy-egy dal; mégsem da­lok, hanem költemények, amelyeket sorra ír, akárha feladványra írná őket. Szerelme tár­gya már csak árnyalak lévén, maga sem ítél­hette meg szerelme mértékét; s talán nem is akará igazán. Indulatjainak théma kellett, ame­lyet költeménnyé formálhat, s mert lényéhez tartozott az őszinteség, amit írt, őszintén is érzé. S olyannyira őszintén, hogy még a való­ságos szándékot, a veszített szerelemnél fon­tosabbat se tudja eltitkolni. Barátim csak vigasztalással... a ciklus huszadik darabjának címe, amelyben a szerelemtől örökölt egyetlen kincséről, a búról írja: „E kincset el nem té­­kozolnám — A föld minden gyönyöréért sem, — Minden darabja dallá olvad — Lelkemnek titkos műhelyében. — S minden dal kő egy épülethez, — Mely a felhőket érni fogja; — E büszke, fényes épület lesz — Kedves halottam Pantheonja.” Nem a költő ellenében, hanem éppen javára mondom: a versért támadott e költői szerelem, s nem a szerelemből kelt ki a vers... Amely igazságot nem szükségeltetik egy magamfajta gyarló kortársnak kitalálnia, be­valló ő maga is, midőn két esztendővel később — de hajh! mi minden is történt e két eszten­dő alatt —, emigyen vallott a Cipruslombok tragikus kis múzsájáról: „Ha szerelem lett volna keblem hullámzása, — Időknek múltá­val se nyúgott volna el.” Nemsokára megtanuld, mi a valóságos sze­relem. (Folytatjuk) B. P. JtliÍFt szép A Magyar Hírek pályázatot száz sor legyen, és kérjük, a san értékes könyv- és hang­hirdet Petőfi-szerető, iroda- beküldő tüntesse fel a boriié- lemezjutalombán részesítjük lomkedvelő olvasói számára: kon, vagy levele elején, hogy és a legjobban sikerűiteket kérjük, írják meg, miért tart- a MIÉRT SZÉP?pályázatra részben, vagy egészben, a ják szépnek az itt közölt köl- küldi.Magyar Hírekben is leközöl­teményt? Milyen érzéseket A pályázatnak a fenti tér je- jük. kelt olvasása, esetleg milyen delmi korlátokon kívül nincs személyes emléket, élményt semmilyen megkötése, bárki Várjuk olvasóink válaszát; idéz fel Önökben? A Magyar pályázhat, akár minden kő- Petőfi Sándor versére: Hírek címére beküldött írás zölt vers után is.A legjobb, legalább tíz, de legfeljebb legszebb írásokat folyamata- MIÉRT SZÉP? PETŐFI SÁNDOR: 'Tőa élwjt m£jQ. nmi iá±(%gxLt±^... Ha ébren meg nem látogatsz,Ha távozám: az ablakból Jőj hozzám álmaimban,Tekintettél utánam; Jőj hozzám, meghalt életem!Vélted, hogy észre nem veszem? Sok mondanivalóm van.Óh, én mindent jól láttam. Hisz egymással mi ekkorigDe láttam temetésed is... Oly keveset beszéltünk;Csak ezt ne láttam volna! Csak egy-két gyorsan illanóAz a gödör, mely sírod lett, Tekintet volt beszédünk.Az lett szívemnek pokla. Tudod, ha hozzátok menék, Egyszerre telkemet ezer Te mindig úgy futottál; Mennykő csapása érte ... De más szobából titkosan Ekkor hullott alá a föld Rám gyakran pillantottál. Koporsód födelére. S öröm volt, látnom téged ott Ott vagy te most, szent angyalom! Félig nyílt ajtó mellett, Eljősz-e hozzám vajon? Mikéntha láttam volna az Mindenkor tárva lesz karom, Egészen megnyílt mennyet. Ha jősz, hogy átkaroljon. Csak érintsen lehellete Közelgő szellemednek: A mennybe föl,vagy sírba le, Mindenhová követlek! Pest, 1845. január II I j l l | p i i s 8

Next

/
Thumbnails
Contents