Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-12-23 / 26. szám

MT MENT PETŐFI A

JANOS VÍTÉZ

Petőfi Sándor költeménye és a Pannónia Filmstúdióban készülő rajzfilm nyomán.

A figuraterveket készítette és a filmet rendezte Jankovics Marcell. A filmkockákat Marsovszky Emőke, Petőfi költeményének részleteit Garami László válogatta.

10 A nap akkor már a földet érintette, Mikor Jancsi a nyájt félig összeszedte; Nem tudja, hol lehet annak másik fele; Tolvaj-e vagy farkas, ami elment vele?

11 Most hát mihez fogjon? nekiszánva magát,

Hazafelé hajtja a megmaradt falkát.

— Majd lesz neked Jancsi . . . no hiszen lesz neked! — Szomorún kullogva gondolta ezeket.

14 Gazdája meg ezt a feleletet adta,

5 megkapta bajszát, és egyet pödrött rajta:

— Ne bolondozz, Jancsi, a tréfát nem értem; Amíg jól van dolgod, föl ne gerjeszd mérgem.

*

15 Kisült, hogy korántsem tréfaság a beszéd,

Jancsi gazdájának majd elvette eszét;

Jancsi gazdája bőg. mint aki megbőszült:

— Vasvillát, vasvillátl. . . hadd szúrjam keresztüli

12 Ezt gondolta, többet nem is gondolhatott; Mert ekkor a nyájjal elérte a kaput.

Kapu előtt állt az indulatos gazda,

Szokás szerint a nyájt olvasni akarta.

13 — Sose olvassa biz azt kelmed, gazduraml Ml tagadás benne? igen nagy híja van; Szánom, bánom, de már nem tehetek róla, — Kukorica Jancsi e szavakat szólta.

16 — Ja), a zsiványl ja), az akasztani

valói

Hogy ássa ki mind a két szemét

a holló!. ..

Ezért tartottalak? ezért etettelek? Sohase kerüld ki a hóhérkötelet.

17 Kukorica Jancsi elfutott előle,

De korántsem azért, mintha talán félne.

Csak azért futott, mert világosan

látta,

Hogy méltán haragszik oly nagyon gazdája.

(Folytatjuk)

A számítástechnika havi szakfolyóirata a

DATA

Tájékoztat a computer-szakma legújabb elméleti és gyakorlati eredményeiről és a hazai megoldásokról.

Éves előfizetési ára: US $ 5. Előfizethető:

KULTÜRA KÜLKER. VÄLLALAT Budapest, 62. POB 149.

MAGYAR ISKOLÁSOKSAK

Jugoszláviában, ahol több művelődési egyesület, számos iskola és igen sok utca viseli a nagy költő nevét, a magyar nyelven oktató tanintézetek a szó erejével... hirdetik Petőfi egyedülálló emberi és költői nagyságát.

... A jugoszláviai magyar gyerek az óvodában az Anyám tyúkja soraival kapcsolatban hallja első ízben Petőfi nevét. A meghittségnek, az áramló derűnek ezzel, az apróka emberpalántákhoz oly közel álló, korholóbecéző délibáb-játékával, a vers szívbe és tudatba lopakodó muzsikájával indul meg gyermekünk ismerkedése, barátkozása intézményes keretben a költőóriással.

Az általános iskola első osztályától ez az ismerkedés és barátkozás folyamatos: skálája mindinkább szélesedő, bővülő, tematikáját és eszmeiségét tekintve pedig mindinkább gazdagodó.

Az általános iskola V. osztályos tanulója már régi, kedves ismerőseként üdvözli Petőfit, s a VIII. osztályig számos alkalom nyílik a vele történő barátkozás elmélyítésére.

... Az iskolai Petőfi-kultusz építésének következő lépcsőfokát a középiskoláinkban ... földolgozásra kerülő mintegy hatvanöt Petőfiszöveg, illetve vele foglalkozó írás 'kapósán követhetjük nyomon.

Szólnunk kell arról is, hogy Petőfi poézisét a magyar szóval bevittük a szerbhorvát nyelven oktató általános iskolákba és közép.iskolákba is. Igen, a magyar szóval. Arra gondolunk itt ugyanis, hogy a magyar ajkú tanulók szép száma szerbhorvát nyelven végzi tanulmányait. Kötelességünknek éreztük tehát, hogy ezeknek a tanulóknak is — jóllehet csupán pótoktatás keretében — biztosítunk némi anyanyelvű kultúrát. Ebben a munkában pedig sort kerítünk arra is, hogy áz anyanyelvű iskolákon kívül tanuló magyaT nemzetiségű gyermek ugyancsak megismerje, megszeresse és tartósan szívébe zárja Petőfit. Ezt a célt szolgálja a mintegy harminc idevonatkozó írás, valamint Petőfi jugoszláv irodalmi kapcsolatainak ismertetése. 1

Ugyancsak a magyar szóval visszük be Petőfit azoknak a szerbhorvát anyanyelvű tanulóknak a szívébe is, akik szabadon választott tárgyként tanulják a magyart. Ezeknek a száma egyébként nem is csekély, meghaladja a tízezret.

... A hazai magyar tannyelvű iskolákban a Petőfi-képhez, az előbbiék után, még két színfolt járul. Az első abból ered, hogy Petőfi katonáskodása idején a mi tájainkon is megfordult: Zágrábban, Karlovacon és Mari-Petőfi Mezöberényben (Orlai Petrich Soma olajfestménye, 1849.)

borban. Poézisének néhány korai gyöngye itt fogant, s életének erre az időszakára vonatkozik. A második színfolt Petőfi és az egykorú délszláv írók és költők, majd pedig a mintegy ötven esztendőt felölelő délszlávmagyar irodalmi kapcsolataira vonatkozik. Olyan írókra és költőkre kell gondolnunk itt, ameilyen a nagy szerb romantikus poéta-, Jaksic Djura, Petőfi érző és értő hódolója, majd pedig a neves Petőfi-fordító, Jovanovic Jovan Zmaj, illetve Ignjatovic Jakov, aki az egyik leghűségesebb Petőfi-portrét örökíti ránk.

Végezetül pedig föltehetjük a záró kérdést is: mit jelent tehát Petőfi a jugoszláviai magyar tanulóknak? Válaszunk nyilvánvalóan nem lehet teljes és minden vonatkozását kimerítő, de abban bizonyosak vagyunk, hogy a jugoszláviai tanulóknak Petőfi elsősorban a világszabadság mindennél hatalmasabb eszméjét jelenti; a tűz márciusának büszke hitét; az emberi és költői gesztusok tökéletes egységét; az emberiség szeretetét; a más népekkel való egyenrangúságot; az ebből következő új tartalmú magyarságtudatot; az emelt fővel való járás méltó emberi büszkeségét; és jelenti a költészet és szabadság magasan ragyogó, bíztató, iránymutató és öröktüzű fáklyafényét!

Dávid András

(Szemelvények a szerző „Petőfi költészete oktatásunk tükrében” című hosszabb tanulmányából, a közölt részlet az újvidéki Magyar Szó, 1972. november 11-1 számából való)

&ONDOL^TOK-Ismét véget ér egy esztendő és ismét levelek halmaza vesz körül. Korántsem az esztendei termés, csupán az őszi postával érkezettek, és ugyanúgy, mint a fákról hüllők, ezek is a folyamatosság s az örök újrakezdés érzésével töltenek el. Nem véletlenül. Ebben az esztendőben, amikor befejeződött a Petőfi szellemét és életművét idéző „Miért szép?” pályázatunk, ez a befejezés tulajdonképpen bevezetése, előkészítése lapunkban a kezdődő Petőfi-évnek. S ugyancsak ebben az esztendőben, amidőn 1972 nyarán sikerrel zárult az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége és a Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának budapesti tanácskozása, mindenki annak a tudatában búcsúzott az óhazai kollégáktól, hogy valami, ami már megkezdődött az első Anyanyelvi Konferenciával, most új lendületet kapott: egyszerre lehet visszanézni az eddig végzett munkára és előre tekinteni mindarra, ami még megoldásra vár.

Most, a visszatekintés és előrelépés pillanatában különösen jólesik a levelek olvasása, mert nagy részük ugyanazzal a kérdéssel foglalkozik, amelyek minket itthon izgatnak: nyelvünk, kultúránk fejlesztése szervezett és szoros kapcsolatok alapján a távol — de lélekben közel — élőkkel és aPetőfi-év.

Vajon itthon nem ugyanígy fogalmaznánk meg azt a gondolatot, amelyet Brazíliából dr. O. E. honfitárs így fejez ki levelében: „Anyanyelvűnk mindannyiunk közös tulajdona. A magyar

nyelv által fejlesztjük vagy sorvasztjuk nemzeti kultúránkat”. S hozzáfűzi, hogy éppen ezért természetesnek tartja, ha e tárgykörben viták, eszmecserék alakulnak ki. Dr. B. M. I. (USA) az itthon töltött napokra, az anyanyelvvel kapcsolatos nemzetközi tanácskozásra emlékezik levelében, s szintén az eszmecserék fontosságát hangsúlyozza, amelyek

— mint írja — „hihetetlenül gazdagították" életüket; s kiemeli, hogy a Nyári Egyetem, a nyári magyar nyelvoktatás felülmúlta minden reményüket. Ausztráliából D, A. a megkapott tankönyvek hasznosításáról számol be. L. P. Kanadából, a két osztállyal működő Magyar iskoláról ír, s ennek kapcsán a Tanuljunk magyarul és a Hogy mondjuk helyesen című könyveket méltatja, melyek rendkívül értékes segédeszköznek bizonyulnak. Ugyancsak egy kanadai magyar iskola nevében nyugtázza P. L. a részükre küldött diafilmeket, egy harmadik iskola viszont

— D. P. honfitárs közvetítésével, aki a helyi iskola szervező bizottságának tagja — tankönyveket kér. És Ausztriából az 1972—73-as iskolaévre, nyelvi-kulturális tantervűk teljesítéséhez Z. L. is könyveket kér.

Sokan most ismerkednek csak Petőfi költészetével, de legalább annyian vannak, akik ismerik Petőfit.

— H.-né Sz. Z. házassága révén került a Német Szövetségi Köztársaságba és — mint írja — megtartotta magyar állampolgárságát. Amidőn első ízben látta a Magyar Híreket, egy képre figyelt fel, Petőfi szülőházára. Véleménye szerint: „Petőfit érteni, érezni, és ismerni annyi, mint magyarnak lenni". A mondat — úgy tűnik —, megfordítva is igaz. Mert magyarnak lenni, alighanem egyenlő Petőfi ismeretével, szeretetével, értésével. — R.-né K. E. is azt írja Franciaországból, hogy számára Petőfi — 43 évi távoliét után — a hazát jelenti. Megpróbáltatásokkal teli életében, ahányszor elővette Petőfi verseit, a belőlük áradó erő, tettrekészség, okosság, új bizakodást öntött belé. — V. R. honfitársnő Ausztráliában él, a „Miért szép?" pályázat egyik nyertese. Levelében hangsúlyozza, hogy nem is versenyezni kívánt, hanem legmélyebb érzéseit vetette papírra.

Van olyan levél is, amelyben arról értesülünk, hogy nemcsak honfitársaink fordulnak Magyarország felé a Petőfi-év küszöbén. S. V. Írja Norvégiából, hogy a 150. évforduló tiszteletére Petőfiválogatás jelenik meg a legnagyobb norvég kiadó gondozásában. Az egyik franciaországi kulturális egyesület viszont a hazai Corvina kiadásában megjelenő francia nyelvű Petőfi-kötetből kér legalább tíz példányt.

így érvényesül a levelekben a vissza- és előretekintés, a folyamatosság, a múlt és jövő összekapcsolása. Természetesen ez csak a jelen embereinek munkájával lehetséges. És csak úgy, ha a térben, a nagy távolságokat áthidalva, bennünket, mai embereket is összeköt a közös ügyért való munkálkodás.

S. M.