Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-11-24 / 24. szám
* 4 S/ÁZfiÓL A fiúk a házból 1972 tavaszán lépték át a hatvanait. Tarsolyukban történelmi drámák, félórás és félperces novellák, cikkek, esszék, tárcák, tanulmányok, riportok, rádió- és tévéjátékok sokasága, hazai és külföldi színpadi sikerek. Születésnapjukon átvették a hivatalos kitüntetéseket, fogadták a barátok és ellenségek gratulációját, mi pedig ellátogattunk az ünnepeitekkel abba az utcába, abba a házba, abba a lakásba, ahol hatvan évvel ezelőtt születtek, illetve gyermekéveiket töltötték. Nem kellett messzire menni... XIII. kerület, Kresz Géza utca 26. földszint 3. Hegedűs Géza: Nagyon régen jártam ezen a környéken és most, hogy errefelé sétáltam a feleségemmel, megállapítottam, nemcsak én fölöttem múlt el néhány évtized, elmúlt néhány évtized az utca fölött is, a ház fölött is. Amikor születtem, ez a ház az egykori Ügynök utcában a legeslegújabb házak közé tartozott és a környék palotájának számított. Kényelmes lakás volt, és volt egy csodálatos élménye számomra: a mai méretekben is rendkívüli nagyságú terasz. Nagyszerű pingpongcsaték és futballmérkőzések színhelye, később pedig alkalmas arra, hogy ifjú költő- és íróbarátaimmal együtt itt ábrándozzunk új magyar irodalomról. Gyakori vendég volt Radnóti Miklós (akkor valószínűleg nem gondolt arra, hogy a szomszédos Sziget utca majd az ő nevét viseli). Ide járt fel hozzám az akkor egészen fiatal, útja kezdetén álló Boldizsár Iván, Szabó Zoltán, a magyar szociográfiai irodalom úttörője. Első közös folyóiratunk A névtelen jegyző tervét is nagyrészt itt készítettük el..., Persze mindez nagyon régen volt, vagy negyven esztendeje... S hogy még ennél is sokkal régibb emléket idézzek: Loláról kell beszélni. Lola kutya volt. Hófehér spitz, nagy, lobogó fehér zászlószerű farokkal. Lola hozzátartozott a világhoz, Lola hozzátartozott a teraszhoz. Lolát nem kellett sétálni vinni, mert egyszerűbb ügyeit itt intézte el, mégpedig úgy, hogy kopogott, hogy ki akar menni, Lolának kivételes helyzete volt a házban, annál is inkább, mert apám papírkereskedő volt és a háztulajdonos is papírkereskedő volt. Külön engedélye volt Lolának, hogy ő a főlépcsőn is járhat, noha a házban volt egy felirat, miszerint kutyának és kutyákkal csak a hátsó lépcsőn... Lola a lakással szűnt meg, amikor elköltöztünk a házból, s mint később hallottam, vidéken, idős hölgykorában jobblétre szenderült. V. kér, Szép utca 5. II. em. 2. Örkény István: Azt szoktuk mondani, hogy Magyarország kicsi ország, ahol mindenki mindenkinek rokona. Hát ezt most tényekkel is tudjuk bizonyítani. Amikor ugyanis beléptem ide és beszélgetni kezdtünk kedves háziasszonyommal, akit most ismertem meg, kiderült, hogy férje, a néhány évvel ezelőtt elhunyt dr. Kelemen Endre, a nagy tekintélyű bírósági orvosszakértő, távoli rokonom. Egy fiú a házból feljött az utcáról 55 év múlva, azután, hogy ideköltözött, és rokona családját találta a lakásban ... ötéves koromban költöztünk ide. Tíz évig laktunk itt. Nagyon jól emlékszem a félkör alakú ablakra, amely félig a Szép utcára, félig a Reáltanoda utcára nyílik. .Csöndesek voltak az utcák, óraszám nem jött jármű. Itt fociztam hosszú éveken át a barátaimmal, a fiúkkal a házból, a nevükre már nem emlékszem. Csak arra emlékszem, hogy ahol most a földszinten egy villamosműhely van, ott volt a Túrák, Krall és Láng bőrdíszműves cég, ezt a három nevet örökké őrizni fogom emlékezetemben. És arra is emlékszem, hogy fölöttünk valahol Windischgraetz herceg lakott, egy szikár, magas úriember, akire nagy tisztelettel néztem. Később aztán mesélték, szintén a fiúk a házból, hogy frankhamisítási ügybe keveredett, amit nem bírtam elképzelni egy ilyen kifogástalan úriemberről. Nem is nagyon értettem, hogy a frankhamisítás micsoda. Lehetetlen, magyaráztam a fiúknak, hogy Windischgraetz herceg frankot hamisított volna, valószínűleg a franciák hamisítják a frankot, és amit a herceg csinál, az a valódi. Hát ez később téves elképzelésnek bizonyult. Ebből a házból, ebből a lakásból jártam a Deák Ferenc utcai evangélikus elemibe, majd a piarista gimnáziumba, a mai hatvanévesekkel, Boldizsár Ivánnal, Szabó Zoltánnal, aki most Angliában él, és Thurzó Gáborral, aki a szomszédomban lakott, jól emlékszem a régi patinás pesti házukra, erre a patrícius pékdinasztiára, emlékszem a mamájára, aki reggeltől késő délutánig ott ült, ahol a lisztet vitték és a péksüteményt hozták, ahogy mindenen rajta volt a szeme, még azon a sóskiflin is, amit elloptunk a Gabival... A fiatalságomat ezen a környéken éltem le, számomra Budapest mindig erre a pár, nagyon sötét, régi és patinás utcára szorítkozott, amelyeknek ízét, stílusát sokszor félelevenitettem regényeimben. S ebben a lakásban, ezekben a szobákban készítettem a dolgozataimat. Akkor még nem írtam, csak tanultam írni, Hegedűs Géza feleségével a lakás Jelenlegi lakói, Melegh Jenő felvonószakértő és családja társaságában LENGYEL MENYHÉRT GYÁSZA Olaszországban élő nagynevű írónkat, Lengyel Menyhértet, aki januárban kilencvenharmadik életévét tölti be, súlyos gyász érte. Párhónapos betegség után Rómában meghalt felesége, a hazai és külföldi színházi világban jól ismert Gergő Lídia, a színpad művészetének neves szakértője, aki férje világsikereinek fordítói munkájával is részese volt. Az utóbbi években gyakran járt Budapesten, ahol legutóbb tavaly töltött el huzamos időt. Elkísérte Budapestre férjét is, amikor Lengyel Menyhért a Magyar PENClub tiszteleti tagságáról szóló oklevelet vette át s mikor az illusztris író hosszú idő után először hajolt meg újra a budapesti Operaház közönsége előtt, Bartók Bélával közös remekének, A csodálatos mandarinnak színpadán; azóta is állt tanácsaival színházaink rendelkezésére, Lengyel Menyhért-művek hazai felújításaikor. Lengyel Menyhértnél Gergő Károly színműírónak, a századvégi Nemzeti Színház titkárának, a régi Népszínházban számos nagy Blaha Lujza-szerep szerzőjének leányát a Nápoly melletti kis Montechiaróban temették el, ahol római munkájának és budapesti útjainak fáradalmait pihente volt ki Ancsi leányának, illetve vejének, Manlio Rossi Doria olasz szocialista szenátornak, a nápolyi egyetem professzorának tengerparti házában. Utolsó munkája Lengyel Menyhért emlékiratainak, irodalomtörténeti fontosságú feljegyzéseinek gondozása volt. Leányán és szintén külföldön élő fián, Lengyel Tamáson, valamint unokáin kívül magyarországi barátai is gyászolják, s együttérzéssel, szeretettel fordul a magyar irodalom is a pátriárkái korú Lengyel Menyhért, a magyar drámaírás és a századeleji irodalom megújhodás kimagasló alakja, a Nyugat folyóirat utolsó élő főmunkatársa felé, aki ötvenöt éven át kitartó támaszát, élettársát és munkatársát veszítette el. Dr. Kelemen Endréné és Örkény István Thurzó Gábor {Lévai András felvételei) akkor még teljesen egészséges és normális ember voltam ... V. kéz, Váci utca 55. I. em. 1. Thurzó Gábor: Ugyanabban a házban, ugyanabban a lakásban születtem hatvan évvel ezelőtt, ahol valamikor dédapám lakott, ahol anyám is szüle[ tett. Miénk volt a házban a városszerte híres Rotterschmidt pékség, nálunk ették a sóskiflit az örökké éhes haverok és állandó vásárlóink közé tartozott Móricz Zsigmond és Pálmai Ilka. ök jelentették számomra azt, ami ma életem foglalata lett: az irodalmat és a színházat. Hároméves koromban egyszer eltévedtem és néhány percnyire tőlünk a Molnár utcában valami furcsát láttam: a Dunát és a Gellérthegyet ... Pedig anyám mindig intett, ne menjek messzire... Nem is nagyon kívánkoztam ki ebből a körből, itt éltem le az életemet, ahol mindenki ismer és én is mindenkit ismerek. Aludni sem tudok másutt, mint ebben a lakásban. 58 éves voltam, amikor nyáron kivettem egy szobát a Rózsadombon. Ügy éreztem magam, mintha külföldön nyaralnék. Bevásárolni sem tudtam Budán. Mentem boltról boltra, a kutyámmal, hogy valami harapnivalót vegyek. De mintha valami távoli országban jártam volna. Lehetetlen, képtelen helyzetbe kerültem, nem értettem az embereket . . Fogtam magam és átjöttem a Margit - hídon a Szent István körútra. Az már mégis közelebb volt az én világomhoz, és ott mindent meg tudtam venni. Szerencsére egész életem úgy alakult, hogy ne is kelljen messzire mennem. Elemista koromban a Cukor utcai iskola öt percnyire volt, a piaristák gimnáziuma szintén öt percnyire, bölcsészkoromban egy átjáróházon, a Magyar utcán át jutottam az egyetemre ... Ritkán kellett eltévednem olyan vadregényes tájakra, mint a Nagykörút... j S így van ez ma is. Itt van a 15-ös busz, ezzel elmegyek az Élet és Irodalom szerkesztőségébe, a Vígszínházba, itt van a 2-es villamos, a munkahelyemre visz, a televízióba, de ha már a Tükör című lap szerkesztőségében van dolgom, a Rákóczi út táján, az már nagy kirándulásnak számít. Feljegyezte: Hernádi Magda cédán Múlt számunkban beszámoltunk arról, hogy a jugoszláviai Ada községben Szarvas Gábor emlékére nyelvművelő napokat tartottak. Az ünnepélyen jelen volt több magyar nyelvészprofesszor is, közöttük Lőrincze Lajos. A Magyar Szó hosszabb interjút készített a népszerű nyelvtudóssal. A beszélgetés egy — olvasóink érdeklődésére is bizonnyal számot tartó — részletét az alábbiakon közöljük. — Tanár úr nyelvművelő missziói során többször járt Jugoszláviában, alkalma volt hallani: az itt beszélt magyar nyelv nem mentes az idegen nyelvi beütéstől. Mivel sok előadásban foglalkozott nyelvünk tisztaságának kérdéseivel, kérem, ismertesse, véleménye szerint mi a leghatásosabb módszer a nyelv tisztaságának megőrzésére? — Az idegen nyelv megtanulásának legfőbb feltétele a gyakorlás, de az anyanyelv megőrzésének és megtanulásának feltétele is ez. Ahogyan az idegen nyelvi tudást rendszeresen bővíteni kell, ugyanúgy szükséges bővíteni az anyanyelvit is. Egy-egy új ismeretkör elsajátítása a nyelv mélyebb, szélesebb, gazdagabb ismeretét jelenti. Csakhogy az új ismereteket lassan szerezzük meg. A nyelvet lehet szűkén és gazdagon, elmélyülten ismerni. Tanulással, olvasással és aztán állandó gyakorlással érhető el, hogy a ritkábban használt szavakat is helyesen alkalmazzuk. — Beszélgetésünkre a ■ Szarvas Gábor nyelvművelő napok adnak alkalmat. ön, mint a Magyar Nyelvőr mai szerkesztője, hogyan értékeli Szarvas Gábornak, a folyóirat első szerkesztőjének nyelvtudományi munkáját? — Szarvas Gábor jelentősége korszakalkotó, ö nyesegette le a Kazinczytól megindított nyelvújítás szertelenségeit. A Bachkorszak következtében egyre veszedelmesebbé váló nyelvi romlást állította le, megmutatva a nyelvfejlesztés igazi és természetes forrásait. Valóban igaz az, hogy működése nélkül ma elmaradottabb lenne nyelvünk. Szarvas Gábor megalkuvás nélküli kiállása, amivel nem tekintett a hatalmasságokra, felbecsülhetetlen érték nyelvtudományunk számára. Megkapó ünnepség zajlott le nemrég Buenos Airesben. Az évtizedek óta -Argentínában élő leles és megbecsült szakembernek, a 84 esztendős dr. Miklós Armandnak, aki 62 évvel ezelőtt vette át a budapesti tudományegyetem matematikai és fizikai tanári diplomáját, Mátyás László argentínai nagykövetünk gyémántdiplomát nyújtott át. Képünkön balról jobbra: Mátyás László nagykövet és dr. Miklós Armand (Fotó: Günter Orgler) 6