Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-10-28 / 22. szám

Az 1527-ben Krakkóban kiadott nyelvgyakorló könyvben jelennek meg az első nyomtatott magyar szövegek. A reformáció egyik fő fegyvere a Biblia. A könyvnyomtatás hamarosan nálunk Is elterjed n. trJHhuL&n népnek az á nijeloén..!' A magyar nyelvű írásbeliség elterjedésében, mint egykor a latinéban, ugyancsak a vallási mozgalmaké a főszerep. A hu­szita mozgalom hozza létre az első magyar bibliafordítást, amely azonban még nem pon­tos, sőt bizonyos szándékos szö­vegváltoztatás is felfedezhető A magyar történeti költészet legis­mertebb régi mestere, Tinódi Sebes­tyén kéziratban is terjedő énekét kinyomtatta. Költői érdemeiért Ma­gyarországon ő kapott először ne­mesi elmert benne. A XVI. századi újabb bibliafordítások már a filológiai pontosság igényével keletkeznek. A fordítók egyike, Sylvester Já­nos, hazafias kötelességének tartja az anyanyelv ápolását és kiművelését. 0 állítja össze az első magyar nyelvtani rendszert. Boldog büszkeséggel ismeri fel, hogy a „szent” nyelvek (héber, görög, latin) rendszerével egyen­lő rangú a magyaré, és hogy anyanyelvűnk kiválóan alkal­mas az antik versmértékekre: Azki zsidóul és görögül, és végre deákul Szól vala rigen, szól néked itt magyarul. Minden nipnek az ü nyelvin ... A nyelvjárási írásmód még ele­venebbé, ízesebbé teszi az alig régies stílust. Sylvester a nyelv kiművelésének jegyében Esopus meséket is fordít. Elsőként szer­vez hazánkban nyomdát, a du­nántúli Sárváron, főúri mecé­nás, Nádasdy Tamás segítségé­vel. A XVI. század hozza meg a magyar írásbeliség kiteljesedé­sét. A reformáció mozgalma ter­mészetszerűen fordul az anya­nyelvhez, hiszen tömegek meg­győzésére és mozgósítására van szüksége. Az ellenreformáció, a katolikus egyház rövidesen meg­induló ellentámadása, ugyaneb­ből az okból rákényszerül. A hitviták széleskörű kibontakozá­sáról számos emlékünk maradt: gúnyversek, vitairatok, párbe­szédes érvelések stb. Ez a korszak azonban a vilá­gi témákat is meghozza. A tör­ténelmi helyzet izgalmas: a tö­rök, majd az osztrák hódítók el­leni küzdelmek színtere az or­szág. A világi témák közt meg­jelenik a haza, a nép féltése, az áldozatvállalás, a győzelemre­­serkentés, a fennmaradás el­szántsága. Vallhatjuk tehát, hogy az anyanyelvű irodalom a cse­lekvő hazafiság jegyében szü­letett meg. Az első ismert, magyar nyel­vű költő, Balassi Bálint, klasz­­szlkus értékű lírával szólal meg, világosan bizonyítva a rene­szánsz műveltség és a humanis­ta eszmeiség jegyei közt a nép­­költészet élő hatását. Vitézi éne­keiben az egyszerű harcosokról szól, akik „Emberségről példát, vitézségről formát” adnak. Klasszikus értékűek szerelmes versei, virágénekei is. Tinódi Lantos Sebestyén a várháborúk krónikásaként lép fel. Szinte riporterként járja a harcok színtereit, megőrizve és dicsőítve az öntudatos helytál­lást. Pontos esemény- és helyraj­zai sok későbbi műnek szolgál­tak értékes forrásul. A jellegzetes témák írói közül ki kell emelni Heltai Gáspárt, aki Esopus meséinek felhaszná­lásával tanítómeséket írt, nem egyszerűen fordítást, hanem ma­gyaros átdolgozást, csaknem eredetit nyújtott. A XVI. századi magyar nyel­vű irodalomban egészen új színt jelentenek a „széphistóriák”. Formájuk még verses, tartal­mukban a mese és a novella öt­vözetét mutatják. Népszerűsé­gük bizonyítja, hogy már léte­zik olvasóközönség, aki szórako­zás céljából keresi a könyvet. A széphistóriák közül legjelentő­sebb Gergei Albert verses tör­ténete Arglrus királyfiról és Tün­dérszép Ilonáról. Az eredeti itá­liai tartalom magyar népmeséi elemekkel szövődik át, s később Vörösmarty Mihály Csongor és Tündé-jének egyik forrása lesz. A különböző körülmények összeműködése és kölcsönhatása révén tehát a XVI. században már magyar nyelvű irodalomról szólhatunk. Ezután, ha nem is gyors, de folyamatos a fejlődés. Előtérben mindenkor a lírai költészet áll, de egyre jelentő­sebb prózai munkák is kelet­keznek. M. Kállai Magda (Folytatjuk) f At Mkdkx mmi xi xxv OLVASSA SXofriöf éütol fofe rífüf«5 áíící <|tfn/ 8* Rí i0t>írí wflrtVwa«íofíáf. S8«?0O filrfiifl *ol nwfi ff ittftb e% óltól' Xif N* W tKrffof/'fít Ma M ft Mf- yíífrt f^ lún pnfetet/bet terob/tZ tón Söftftffrt' ez m#ft ti/mdlft atjflm at*. Ä^profffa tanát feolfltft/ rent fttfxb a* ifim £| ptft/ fg nőm*» Hl nem le$et dZte nteeb- 3f<^íróibantol ft níftbfáitól/ $äft» (íu minö/fyg jenff wranv^t mőfláfr ©íróflíf {»rfgrt Srófol •8?ol öofaríg(*ri/f*| ntíoé *tift Wagarat Stti’nfcn nípnrf au á minim a*,ijtf n tórafran ftfm/nu'nini tmoggo ncrnlf. • $tiPofan aznytef ttnrz fftoajwi<q.fifol*e>fy< 3« tatamin mdl «rőt ilrtrtöő. Stiff Mir pajta itt/ mrlfbtn ititfor ltd árőff{ 3lt/n<rHatmmiftől fólia/(«lóira mtnr._ X? fi Unmt ttfab/mtg oíft/iríf fleftf {* & A\ fent öífal/ninr^főW bitóba ímob tttftt» iínrtff a^irf ffof^öll míntanfor fifta fűttarf/ X-nntf mintanfor fid iga* álta^ofof. ^Igíktaf $ (a»S cifm/i nrm (ág mifer < j «nonb «otayf tllSmttf/tafftftf rl ganoM*-Splacger 3«»*(ti* p. ■ * vlvester János az első Ismert magyar hexameterekkel kíséri jtestamentumftnak szövegét Az anyanyelv megközelítése s a behato­lása a nyelv világába annyira változatos és gazdag, hogy az odavezető utakat, a meg­közelítés eszközeit, a behatolás módszereit ezen a helyen még fölsorolni sem lehet. Csak példákat említeni. Hogy ne menjünk igen messzire, nagy távolságokba, a huszadik század példái kö­zül talán elsőnek Kosztolányit emelhetnénk ki. A költő, a magyar nyelvismeret művészi mestere, olyan vallomásos hagyatékot örökített ránk, hogy a magyar nyelv szép­ségéről, erejéről, érzékletes világáról, gaz­dagságáról szólva napjainkban is elsőként Kosztolányi-sorokat idézünk. Bérezi Géza a magyar nyelv élettörténetével ajándékozta meg nemzetét, főművében az anyanyelv változatos, küzdelmes, ezernyi veszélyt le­győző, évszázadokon átívelő történetét, valósággal a magyar nyelv regényét fo­galmazta meg, és beszélte el. Pais Dezsőnél ma nincs nagyobb tudósa a helynév- és a személynévkutatásnak. Lőrincze Lajos a kertgyomláló, nyesegető, csinosító apró­munka mestere, ő úgy hatol be a nyelv életébe és úgy ápolja az édes anyanyelvet, hogy ötperces rádiós villanásokban vet fel egy-egy hibát, magyaráz meg egy-egy je­lenséget. Művészi erő, tudósi felkészültség, érdeklődési irány és vérmérséklet dolga is, ki mit ragad meg az anyanyelv pazarló világából. E kedvesen illusztrált kis könyv — A magyar szó regénye — szerzője, a nyel­vész Szilágyi Ferenc például a fogalom nemes értelmében a szavakkal játszik. Ha­talmas, már-már be sem látható játéktér az övé: a magyar nyelv tudományunk leg­újabb megállapítása szerint egymilliós szó­kinccsel rendelkezik. Ott állt tehát a nyelvész e roppant to­rony előtt, azzal a megvalósíthatatlan igyekezettel, hogy szétszedi ezt a tornyot, s alkotóelemeit, a téglákat különválogatja keletkezésük helye és származásuk szerint. Ez itt egy magyar tégla, ez egy német, a harmadik szláv műhelyből került hozzánk, a negyediket a török adta kölcsön. Miután pedig a torony egymillió tégláját nem vá­logathatta szét, egyetlen kutatóárkot ásott, onnan emelve ki a tégla-példákat. Minden­re húsz-harminc-negyven példát sorolva fel. A Tankönyvkiadónál a minap megje­lent könyve, amelyből néhány részlet an­nak idején a Magyar Hitek hasábjain már napvilágot látott, a magyar nyelv szókin­csének, e szókincs eredetének kedves, já­tékos, minden sorában lebilincselő történe­tévé vált. A sejtekről, a kis organizmusokról, egy nyelv mikrovilágáról szól ez a vonzó könyv. Azokról a parányi alkotóelemekről, amelyekről Juhász Gyula így ír: „Szavak, csodálatos szavak, / Békitenek, lázítanak." A békítő, lazító, csodálatos szavak egy nép életének, egy nyelv történetének, egy nem­zet történelmének a tükrei. Egy szó. de bármelyik szavunk, nem csak egy fogalom megjelölője, hanem parányi része, sejtecs­­kéje, csöppnyi élő organizmusa a népélet­nek is. A szavaknak rétegei vannak, me­lyek lebonthatók; kagylóhéjai, melyek le­választhatók; a szónak gyümölcshéja van, amelyet lehámozva a szó húsához jutunk, s a húson át a magházhoz, mely lassan kitárulkozik. S ha bontogatni, gyengéden feszegetni és kutatva kíváncsiskodni kez­dünk, a kagyló belsejének, vagy a gyü­mölcs magházának csodálatos világa tárul­kozik ki. Ennek az okos kíváncsiságnak, ennek a tudósi kukucskálásnak, ennek a behatoló szenvedélynek a heve ragadta el a nyelvész Szilágyit, mikor elkezdte — az ilyen szenvedélyt befejezni soha sem lehet — játékát szavainkkal. Szavatokkal, me­lyek Juhász szerint „Szárnyalnak, mint a gondolat. / Görnyedve hordanak gondokat." S „Följárnak, mint a kisértetek”. Szilágyi e följáró kísértetek oldaláról közelít szava­ink vizsgálatához. Honnan jöttök, milyen éjszakából tűntök elő halovány villám­fényetekkel, milyen múltak és mélységek tanúi és hírhozói vagytök? S a hírmondók — „Szavak, csodálatos szavak” — elbeszélik népünk és nyelvünk egész történelmét. Mely népiekkel érint­keztünk, mely népek éltek szomszédsága­inkban régen és ma, milyen művelődési áramlatok juttattak nyelvünkbe szavakat, mit adtunk, mit kértünk kölcsön, kiktől mit tanultunk, kiket mire tanítottunk, s milyen nyelvkincset hoztunk magunkkal a finnugor ősvilágból, mikor ez a nép hazát keresve belovagolt a Kárpát-medencébe? A szerző Szilágyinak egy érdeme van: össze tudta egyeztetni a tudományos igényt a játékos egyszerűséggel. A tudo­mányt szórakoztatással. Nem lankasztva, kifárasztva, hanem az olvasó, a nem nyelvtudós olvasó érdeklődését is felcsi­gázva beszéli el sok-sok szavunk élettörté­netét. ősi, finnugor sejtecskéje, részé­­darabja nyelvünknek a hal, a hárs, a lúd, a villám, az ég, a szem, a kéz. A magyar­ság ősei kiszakadnak a régi közösségből, vándorlásaik közben perzsa kereskedőkkel is ismerkednek, a hét, a tíz, a száz, szám­nevek, vagy a fizet ige, vagy a szekér, s a vászon szavak ennek a korai érintkezésnek az emlékét őrzik. A nyelv minden élet­­folyamatunknak, történelmünk minden fordulatának őrizője is: a kereszténységet a latin nyelv közvetíti, példa erre apát, pünkösd, templom, biblia, legenda, sza­vunk. A törőkvilág emléke a harácsol, a gyöngy, a dolmány, a korbács, a sűrű szláv érintkezések bizonysága a király, az ispán, a megye, a pecsét, s a hosszadalmas német világ emléke a herceg, a porkoláb, a kalmár, a kufár, az erszény, a tallér, a pór. Beszélj a barátaidról, s megmondom, ki vagy — szól a régi mondás. Mesélj a szavaidról, s elmondom történelmedet, hol élsz, a világ melyik táján, mely népek szomszédságában, kiket győztél le. kik igáztak le téged, milyen volt a sorsod a századok során: a békítő, lázitó, csodálatos szavak kagylóhéjai mindent megőriztek. A szerző végül oly sok perzsa, szláv, latin, török, német, francia jövevényszót idéz, hogy a mérleg megbillen kissé: ha ennyi más nyelvbeli szót fogadott be a magyar, mi lett ősi örökségével, a finnugor alapszókinccsel? Mert olybá tűnik, mintha a torony nagy része idegen országbeli tég­lákból épült volna föl. De szerencsénkre, a magyar nyelv őrző, mindent magához si­mító, idomító jellegének hála, nem így van. A több ezer éves ősi örökség, a finnu­gor szókincs napjainkban is uralkodó u magyar nyelvben. Bizonyságként Vörös­­marthy Szózat-ának első két versszakát idézi Szilágyi, s összeveti azt az angol him­nusz, a God save the King első versszaká­val. A Szózat nyolc sorát az angol himnusz első hét sorával. A magyar nyolc sor sza­vai közül kettő az idegen eredetű: az ótö­rök bölcső, s a latin sors. Az angol hét sor­ban pedig hat a nem ősi angol szó: a save normann-latin, a noble francia-latin, s francia-latin a victorious, a glorious, a to reign, a happy pedig ónorvég. Ilyen kö­dös messzeségbe is vezethet az az út. melynek szegélyén a szavak, a csodálatos szavak „szárnyalnak, mint a gondolat”. .. ___...______Huffy Péter MjUKSftXHKMfiSSftfrfl EN& AZ 4* HIST^fUAS ÍKES KÓtTW r MHLLYl k tiknál» Wfcmbffk Cco'lAt dolgára nyomunu. i Mrgyaá Királyokról., él táp»* «41«. ; AxÉnekekoccLtiöitxrm megtalálod 1 k&-1 uctkeió kacfctu-*-' j0 PSAI.fi XL £ i lövette d, és láilaroc meg hagy t ick&dem. Mefy ígeo caodálnoToc az cmbereknec fűi kötet ff HELTAI GÄ ARQT ‘Haunts tér Heltai Gáspár, a magyar reformáció egyik leg* buzgóbb terjesztője, az állatmeséket és az éne* kés széphistóriákat is felhasználta népbarát szel­lemű agitációjában COMCÉDIA BALASSI M E N NIHA RT aiultaca&rol »-melliele! fikad* a? Magyar orf ági mifodl« járnod A NOS karai tul> Mattier zv AggyatOc meg a? Ciafanrac nyomtattatot j&fomaaMer ptbafjhgtua» ki­cSdeatóbcú* acreiJtJ’a/'t/r n A valóságot tükröző magyar dráma egyik első kis mestermüve egyaránt kitűnik éles társada­­lombfrálatával — a köpönyegforgató arisztok­ráciát gúnyolja kt — és eleven nyelvével. Szer­zője Ismeretlen, a művet Karáűi Pál nyomatta ki 1569-ben 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents