Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-09-30 / 20. szám
\PEST Nem is csoda hát, ha hiú. Nézegeti magát eleget a Duna tükrében. S bármenyire is elégedett a látvánnyal, mindig szebbé, fiatalabbá újul. Márpedig ezt nem adják ingyen, tudják a dámák, ehhez állandó kozmetika kell. Él is vele. Homokbuckáit kerülgetve mennyit is boszszankodunk miatta. De megértjük. Értünk teszi. Hát nem derék dolog, hogy hatalmas tereit inkább felásatja, csakhogy kényelmes, tágas aluljárókon közlekedhessünk? ... És kilométereken keresztül vájatja a föld mélyét még a Duna vize alatt is, hogy az újnál még vadonatújabb metróval örvendeztessen meg minket? S a régi, „kisföldalattinak” sem hagy békét, néhány megállóval azt is meghosszabíttatja. így legalább „megússza” a sok szidást, amit a zsúfolt felszíni közlekedés miatt naponta zsebre vág. Hát ilyen ö. Szereti, ha írnak róla. De elégedett is lehet. Napvilágra kerültek mindazok a forrásanyagok, amelyek születése pillanatától minden lépését nyomon követik, vaskos tudományos köteteket írtak róla kutatóink, tudósaink. S a maiak műhelyében most ő a Múzsa. Képzőművészek új alkotásaikat néki szánják, öt díszítik, s fotóművészek régi metszeteket nagyítanak és gépeikkel útjait járják. Albumokat állítanak össze: lám, ilyen volt a nagy, gyönyörű dáma ifjúkorában, ilyen volt megtépázottan, kifosztva, szépségének romjai felett, s így épült újjá, szebbé, ifjúbbá. Titkai is vannak még jócskán, bizonyosan, noha igazán nem titoktartó, hiszen mennyi titkát vallotta be eddig a szakembereken kívül „civil” barátainak, szerelmeseinek, fiataloknak és időseknek, akik szenvedélyes érdeklődéssel, nemes hobbyként kutatják: mi mindent rejtenek régi házainak falai, kertjei. Egyetlen titkát azonban soha nem fejtjük meg. Erős, mágneses erejét, amellyel évtizedek óta ide húz, ide vonz, messze tájakról is, tíz- és százezreket. Gyakran még akaratuk ellenére is... Ám ezt a titkot most ne kutassuk. Inkább úgy alkonytájt, ha kigyúlnak a lámpák, menjünk fel a hegyre, tekintsünk körül, hol száz földi fénye ég a pesti estnek, s mindent halvány rózsásra fest a nagy, gyönyörű dáma: a századik születésnapját ünneplő Budapest. Hernádi Magda ánd kapuból nézve. Tollrajz vízfestéssel 1820-ból... (Novotta Ferenc elvételei) Ismeretlen mester: A Rakplac. Acélmetszet az 1850-es évek elejéről... Lent: Autótömeg az egykori szekerek helyén
