Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-09-30 / 20. szám

Petrich A. Richter A. F.: Buda és Pest látképe a Gellérthegyről. Színezett rézkarc 1819-ből. . . Lent: ugyanaz a táj 1972-ben

„Száz földi fénye ég a pesti estnek / S minden utat halvány rózsásra fest / A nagy, gyönyörű dáma: Budapest.”

Hogy Juhász Gyula költői ihletésű elnevezése — gyönyörű dáma — a századik születésnapját ünneplő Budapestünkre mennyire helytálló! Hiszen, mint általában a dámák, éveik számából néhányat többnyire letagadnak — bocsásson meg az ünnepelt! — ö is vagy nyolcszázat letagad.

Sőt, ha egy kicsit tovább firtatjuk a dolgot, akár kétezer évesnek is mondhatnák — gondoljunk az egykor 90 ezer lakosú virágzó Aquincumra...

De lehetne egy és negyedszázados is, ha történetesen Kossuth Pest—Buda—Óbuda városegyesítési rendélete életbe lép ...

De miután ez csak 1872-ben valósult meg a magyar országgyűlés jóvoltából, lett Budapestünk az európai fővárosok Benjáminja.

A mi gyönyörű dámánk közöttük a legfiatalabb.

Olyannyira fiatal, hogy akár Heltai Jenő kedvesen illetlen verssoraival is becézhetnénk.

Így dalolt hozzá valamikor a múlt század végén, A kerepesi út című versében: „Szeretlek, édes Budapestem / Te pajkos kis kokott / Mint a kacér lányt, kit bolondos / szívünk már megszokott /A sors, a sors bármerre űzzön, / Mindig eszembe jut / Legszebb utad szép Budapestem : / A kerepesi út...”

*

Születésnapon ugyan nem illik, de azért pletykálkodjunk róla. Van bőven miről.

A mi dámánk ugyanis meglehetősen különös.

Egyidejűleg idős és fiatal, egyidejűleg csúnya és szép, azt meg úgy hiszem, mondani sem kell, hogy rettenetesen hiú.

S még egy meglepő tulajdonsággal rendelkezik: nem • titoktartó.

Évszázadok kincseivel, műemlékeivel, régi korokból feltárt maszatos köveivel éppen úgy dicsekszik, mint gombamód szaporodó új modern lakótelepeivel, új üzemeivel, iskoláival, könyvtáraival, orvosi rendelőivel. S nemcsak széles kőrútjait, fényárban úszó sugárútjait tárja elénk, nem szégyenli, hogy girbe-görbe keskeny, macskaköves utcácskáin is ott botladozunk még.

Jóllehet akadnak bőven szépséghibái, de aztán megmutatja gyönyörűségeit, olyan panorámát, amelynek láttán az elragadtatott „Oh! Be szép!” a magyaron kívül vagy tízféle nyelven is hallható.

R. AH: Az egykori Szénapiac a Nemzeti Múzeummal. Vizfestmény lS47-ből.. . Lent: a Nemzeti Múzeum ma