Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-05 / 3. szám
Dr. Lőrincze Lajos c. egyetemi tanár, dr. Bárczi Géza Kossuth-dijas akadémikus és Kodály Zoltánné Dr. Ortutay Gyula akadémikus és Kárpáti József, az MVSZ főtitkára (Novotta Ferenc felvétele) BESZÉLGETÉS DR. BÄRCZI GÉZÁVAL AZ ANYANYELVRŐL Mint arról beszámoltunk, az anyanyelvi konferencia védnöksége és előkészítő bizottsága együttes ülést tartott, amelyen értékelték az anyanyelvi konferencia ajánlásainak eddigi megvalósítását, és meghatározták az ezzel kapcsolatos további feladatokat. Az ülésen részt vett dr. Bárczi Géza Kossuth-dijas akadémikus is, aki a Magyar Hírek kérdéseire a kővetkezőket válaszolta: — Megítélése szerint milyen szerepe lehet a magyar nyelvnek az idegen nyelvű és kultúrájú környezetben? — A nyelv a legerősebb kapocs, amely egy nép fiait összefoghatja, mert magába sűríti egy népnek szinte egész történetét és kultúráját. Bár közel sem az egyetlen kapocs, amely az idegen környezetbe kerülhet szülő-nemzetéhez fűzheti, de mindenesetre a legfontosabb. Hadd emeljem ki az anyanyelv érzelmi jelentőségét, hiszen ez emlékeztet legjobban a szülőföld tájaira, hegyeire, folyóira, egész levegőjére, virágainak illatára. A nyelv érzelmi ereje oly nagy, hogy még a második generációra is hat, amely esetleg sohasem látta az országot, ahonnan szülei származnak. — Kell-e feltétlenül magyar anyanyelvűnek lenni ahhoz, hogy valaki érdeklődjék a magyar nyelv iránt, foglalkozzék vele? Vas István Kossuth-dijas költő, műfordító, Illyés Gyula Kossuth-dijas fró és Szántó Miklós, a Magyar Hírek főszerkesztője Baloldalt: dr. Szamosközi István református püspök. Jobbra: Dr. Keresztury Dezső Író, irodalomtörténész Marót! Gyula a Kórusok Országos Tanácsának főtitkára, Ifj. Bartók Béla. Lent: dr. Imre Samu, az MTA Nyelvtudományi Intézetének igazgatóhelyettese és Budai Imre, a Művelődésügyi Minisztérium csoportvezetője — Nem, semmi szín alatt. Utalhatnék az előbb említett második generációra is, sőt a harmadikra, amely már gyakran törve is alig beszéli nagyszülei nyelvét, de változatlanul, ha nem éppen fokozottabban is érdeklődik származási helyének nyelve, kultúrája iránt. Sok példánk van azonban arra is, hogy idegen ajkúak megtanulnak magyarul; elsősorban tudósok és művészek. A magyar nyelv oktatása az utolsó tíz-tizenöt évben rendkívül elterjedt a külföldi egyetemeken. Londonban rendszeresen 15—20 hallgatója van, de hasonló a helyzet más főiskolákon is. A hallgatók között a többség teljesen idegen anyanyelvű, kit származása sem köt a magyarsághoz. Némelyikük meglepően szépen megtanul magyarul. Megjegyzem, aki közép-európai nyelvekkel, vagy kultúrákkal foglalkozik, az nem is nélkülözheti munkájában a magyar nyelv ismeretét. — Megítélése szerint szükségesek-e valamilyen szervezeti keretek is ahhoz, hogy külföldön eredményesen ápolják a magyar nyelvet és kultúrát? — A feladatok és körülmények annyifélék, ahány országban élnek magyarul is beszélő emberek. Mindenütt, a helyi szokások és lehetőségek szerint, saját szükségleteiknek megfelelően kell felhasználniuk a meglevő kereteket, vagy újakat teremteniük, s legyenek ezek a keretek a helyi viszonyokhoz, körülményekhez, lehetőségekhez igazodva hol szorosabbak, hol tágabbak. Nekünk e tekintetben nem lehet más feladatunk, mint egy-egy ország magyar kulturális szerveinek szükség szerinti támogatása. — Lehetséges-e külföldön úgy ápolni a magyar nyelvet és kultúrát, hogy ugyanakkor Magyarországgal semmilyen kapcsolatot se tartsanak fenn? — Nem tartom lehetségesnek. Az anyaország az eleven kultúra fenntartója és ápolója — kulturális központ mindenkinek, aki ezt a kultúrát a sajátjának vallja. Lehetnek politikai és világnézeti különbségek magyar és magyar között, de nem lehetnek különbségek az anyanyelv megbecsülése és ápolása tekintetében. Nem azt kell keresni, ami elválaszt, hanem ami összetart, és ez elsősorban a magyar nyelv, a magyar múlt, és a magyar kultúra. Történelmünk, nyelvünk, kultúránk közös mindnyájunk számára. Semmi jó nem származik abból, ha valaki ezeket a tényeket figyelmen kívül akarja hagyni. — Vannak, akik — többnyire politikai meggondolásból — gáncsolják azokat, akik a magyar nyelv és kultúra ápolása érdekében, a megfelelő magyar intézményekkel kapcsolatot tartanak fenn. Véleménye szerint az ilyen gáncsoskodók kinek ártanak elsősorban? — Az egész magyarságnak ártanak vele, de elsősorban természetesen azoknak, akiknek erre a kapcsolatra nagyobb szükségük van: a kint élőknek. A kapcsolatok megszakítása, vagy csak nehezítése is eltépi azokat a létfontosságú szálakat, amelyek lelkileg, érzelmileg a szülőföldhöz kötnek valakit; eredménye csak elszigetelődés lehet, szenvedői szellemi kisebbségbe kerülnek és a szó szoros értelmében is megszenvedik a hiányt. Az ártó szándék különösen torz hatást vált ki azokban az országokban, amelyek — saját kulturális érettségük tudatában — megértik és támogatják új polgáraik ilyen vonatkozású igényeit. — Miben összegezné az anyanyelvi konferencia védnöksége és előkészítő bizottsága ülése után a tapasztalatokat és feladatokat?-- Az ülés meghallgatta a beszámolót az eddig történtekről és tudomásul vette azt. Jelentős lépésnek tartjuk a könyvkiadás megélénkülését. Helyesnek bizonyult az adott ország viszonyaihoz szabott tankönyvek készítése és a próbahasználat. De nemcsak tankönyveket kell a kint élő magyarok kezébe adni, hanem általában egyengetni kell a magyar könyv útját. Ugyancsak tovább kívánjuk szorgalmazni a hazalátogatók ösztönzését, különösen a fiatalokét: ifjúsági táboraink, tanfolyamaink hasznosaknak és sikereseknek bizonyultak, tovább kell őket fejleszteni. Helyes volna, ha közvetlen tanácsadókkal, irodalmi, művészeti szakemberekkel tudnánk a helyszínen is segítséget nyújtani a magyar nyelv és kultúra ápolásához. Terveinkben mindez — erőnkhöz mérten — szerepel. Mi azonban — és ezt szükséges hangsúlyozni — csak segíteni tudunk. Az igényt rá mindenki magában hordozza. B. P. rflnnijijéqek tyztűjl tiiztelelére Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Petőfi Emlékbizottság elnöke vezetésével ülést tartott a bizottság operatív vezetősége. Megvitatta az emlékbizottság felhívásának, továbbá központi ünnepségsorozatának tervét. Ügy határozott, hogy a felsorolt dokumentumokat vitára és elfogadásra az emlékbizottság 1972. január 28-i ülése elé terjeszti. Magyar nyelvemlékeket találtak Marosvásárhelyen A marosvásárhelyi Teleki Téka anyagának rendezése közben egy XVI. század elejéről való latin nyelvű prédikációs kötetben, a belső fedőlapra ragasztott papírlapon, magyar szöveget találtak. Az 1515—1524 közötti időkből származó szöveg 340 szó térjedelmű, s ebből 12 sornyi egy Mária-ima. Egy másik prédikációgyűjteményben, amelyben Zápolya János névjegyét találták meg, ugyancsak magyar nyelvű imákra bukkantak. Az anyanyelvi konferencia védnökségének tájékoztatója Ösztöndíjak, ifjúsági nyaraltat ás A anyanyelvi konferencián elhangzott javaslatoknak megfelelően a konferencia védnöksége 1972-ben is biztosít ösztöndíjat olyan külföldi fiatalok számára, akik a magyar nyelv oktatásával, a magyar kultúra terjesztésével foglalkoznak. Az ösztöndíjnak a következő formái vannak: a) Részvétel nyári egyetemen: Debrecenben, július 23—augusztus 20-ig. Magyar nyelv és irodalom, valamint nyelvi továbbképzés. Cím: Debrecen, 10. Esztergomban, július 21—augusztus 3-ig, A zenei anyanyelv Kodály zenepedagógiájában. (Duna-kanyar Művészeti Nyári Egyetem.) Cím: Esztergom, Béke tér 16. Szeged, július 8—július 20-ig. Az akceleráció és pedagógiai követelményei. „Pedagógiai Nyári Egyetem”. Cím: Szeged, Kárász u. 11. TIT. b) Egyéves továbbképzés magyarországi intézményben (tanárképző főiskolán, a népművelési intézetben stb.). c) Felsőfokú oktatási intézmény (tudományegyetem, tanárképző főiskola, tanítóképző akadémia) elvégzése. Az ösztöndíjas részére magyarországi tartózkodásának idejére a védnökség teljes ellátást biztosít. A Magyarországra történő utazás költségeit azonban az ösztöndíjas fedezi. Az ösztöndíjas személyi adatait (rövid önéletrajz az eddigi működési terület megjelölésével) tartalmazó pályázatot az ösztöndíj formájának megjelölésével legkésőbb 1972. április 30-ig kérjük beküldeni az anyanyelvi konferencia védnökségéhez (Bp. 62. P. O. B. 292.). * 1. Az anyanyelvi konferencia védnöksége 1972 nyarán — elsősorban a Balaton mentén — üdülési lehetőséget kíván biztosítani külföldön élő magyar szülők 7—14 éves gyermekei számára. Az üdültetés ideje alatt, felhasználva az elmúlt év tapasztalatait, ismét lehetőséget biztosítunk arra, hogy a gyerekek szervezett keretek között, szakképzett pedagógusok irányításával gyarapíthassák magyar nyelvi, irodalmi, népzenei ismereteiket. Kérjük a külföldi magyar iskolák, klubok és egyéb egyesületek vezetőit, továbbá mindazokat, akik az ilyen jellegű gyermeküdültetés iránt érdeklődnek, legkésőbb március 31- ig forduljanak az anyanyelvi konferencia védnökségéhez (Budapest 62, P. O. B. 292.). A védnökség az érdeklődők számára készséggel nyújt részletes felvilágosítást az üdültetés anyagi és egyéb feltételeiről. 2. Üdüléssel egybekötött nyelvtanfolyamot indít — szakképzett vezetőkkel — az EXPRESS Ifjúsági és Diák Utazási Iroda 1972. július, augusztus hó folyamán, 15—30 éves fiatalok zártkörű csoportjai részére. A nyelvtanfolyam helye: a verőcei (Dunakanyar) nemzetközi üdülőtelep, időtartama: igények szerint. Részvételi díj teljes ellátással napi $ 3,15 és $ 6,— között. A jelentkezéseket az EXPRESS Ifjúsági és Diák Utazási Iroda címére (Budapest, V., Szabadság tér 16. Telex: 225 384) lehet küldeni. A
