Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-09-16 / 19. szám

Wf&iQS te Szórványok és szigetek Fél vagy talán háromnegyed éve gyűlnek e beszámolók, folyóiratok, könyvek, füzetek egyik könyvszekrényem tetején? S bármelyi­ket emelem le, valamennyiből az anyanyelv gondjának-bajának a harangszava szól. Hogyan tornyozódtak fel ezek a könyvek? Lőrincze Lajos hívta fel a figyelmemet a ki­tűnő jugoszláviai Kossá Jánosra, aki figyelem­re méltó tanulmányokat folytatott a kétnyel­vűség nehéz kérdésében. De már sem az Így írunk mi, sem a Magyarul, magyarán című műve nem kapható. Végül Mészáros Zakariás szabadkai újságíró kollégám volt szíves el­küldeni az egyiket. A kolozsvári Korunk ta­valyi anyanyelvi különszáma is beszerezhetet­­len. Azt az országjáró, jeles romániai utazó riporter, BeJce György juttatta el hozzám. A nyugati és a tengeren túli magyar szórványok számára készült játékos tankönyveket, pél­dául a Magyar szavak világa vagy a Hogy mondjuk helyesen? címűeket a Magyarok Vi­lágszövetségétől kaptam meg, a Tájékoztató­kat pedig a Magyar Nyelv Barátai Köre Elő­készítő Bizottságától, amely azon munkál­kodik, hogy egész diaszpóránkat tájékoztassa a magyar nyelv állapotáról. A torony alján két erdélyi munka szerénykedik: egyik a Ba­logh Edgár Intelmei, másik a Magyarózdi to­ronyalja, Horváth István föltűnő monográ­fiája. DÉL-AMERIKA Valamennyi munkán, s minden lapon föl­fedezhető az a jelenség, amely eléggé általá­nos, itthon is, a külföldi magyarok körében is: egyre mélyül az anyanyelvi öntudat. Két esemény idején vetem papírra ezt a be­számolót, ezt a tájékoztatót. A minap Buda­pesten ülésezett az anyanyelvi konferencia védnöksége és alig néhány nappal ez után Sze­geden kezdődött meg a magyar nyelvészek második nemzetközi kongresszusa, amelyen valamennyi szocialista ország képviselteti ma­gát. Szabó T. Attila vezetésével első ízben je­lentek meg ilyen számosán a romániai ma­gyar nyelvészek is. Kezdjük egy távoli szórvánnyal, tengeren túli, nagy messzeségbe vesző szigetecskével, a brazíliai magyarok iskolagondjaival, amely­ről Kutasi Kovács Lajos számol be a Magyar Nyelv Barátai Körének egyik tájékoztatójá­ban. A brazíliai magyarok — „optimista becslések szerint 50—60 ezer” — többsége Sao Paulóban él. Az első magyar iskola 1927-ben nyílt meg Sao Paulo egyik magyar lakta városnegyedé­ben. Később más negyedekben is létesítettek magyar elemi iskolákat, s ilyen intézetek szü­lettek a Sao Paulo állam területén alapított Árpádfalván és Istvánkirályfalván. A tanítás magyar és portugál nyelven folyt, s ebben a korban „a brazíliai magyar gyerekek nagy többsége magyar elemi iskolát végzett”. A második világháború idején Brazília állami kezelésbe vette a magyar iskolákat. A Brazí­liai Magyar Segélyegylet még a második világ­háború után is fenntartott két magyar isko­lát, de 1951-ben, rendkívüli közgyűlésükön bejelentették, hogy a magyar iskolákat be­zárják, miután a jelentkező tanulók száma év­ről évre csökken. Ugyanebben az esztendőben a Sao Paulóban letelepedett magyar bencések a Szent Imre Kollégiumban hétvégi magyar iskolát nyitot­tak. A kollégium megszervezte a magyar érett­ségit is olyan magyar ajkú gyerekek számára, akik brazil középiskolát végeztek. JUGOSZLÁVIA A szlovéniai magyarok anyanyelvi oktatá­sáról Rónai Béla, a maribori Pedagógiai Aka­démia magyarországi vendégtanára számol be. A Szlovén Szocialista Köztársaság területén 16—18 ezer magyar él. Itt nagy szerepe van a kétnyelvű iskolának, ezekben szlovén és ma­gyar nyelven tanítanak. A magyarok elsajá­títják a szlovén nyelvet, a szlovén gyerekek pedig a magyart. Ennek az iskolaformának a sine qua non-ja a kétnyelvű pedagógus, ezért működik már tíz éve magyar vendégtanár azon a maribori Pedagógiai Akadémián, ahonnan e kétnyelvű iskolák nevelői kikerülnek. A legfőbb gond itt az, hogy a magyar anya­nyelvű gyerekek kifejezőkészsége a kétnyelvű iskola elvégzése után megreked a családi kör­nyezet tájnyelvi szintjén, miután az anya­nyelven való iskolázás lehetősége Szlovénia területén az általános iskola befejezésével megszűnik. A Vajdaság Autonóm Tartomány magyar iskoláiról Grétsy László számol be, több ta­nulmányút alapján, a Tájékoztató egyik szá­mában. Adatai szerint a Vajdaságban 442 560 magyar anyanyelvű ember él (a Horvát és a Szlovén Szövetségi Szocialista Köztársaságban mintegy 62 000). A Vajdaságban 425 általános iskola műkö­dik, s ebből 131-ben folyik az oktatás magyar nyelven is. Csak magyarul 26-ban, szerb-hor­­vát és magyar nyelven 98-ban tanítanak, hét iskolában pedig magyarul és szlovákul, vagy szerb-horvát, román és magyar nyelveken. Tehát az általános iskolák harminc százaléká­ban magyarul is tanulhatnak a gyerekek. A középiskolákban a százalékszám rosszabb: 18 —19 százalékos. A Vajdaság 188 középiskolája közül 35-ben van magyar nyelvű oktatás. Ma­gyar nyelvű főiskolai, egyetemi oktatás nincs, csupán a szabadkai pedagógiai főiskolán, ahol a magyar szakos tanítókat és tanárokat képzik. Érdekes jelenség, hogy némely iskolában nem magyar anyanyelvű gyerekek is tanulnak ma­gyarul. A szerb-horvát tagozaton tanuló gye­rekek számára számos helységben bevezették a magyar nyelv fakultatív oktatását: például Topolyán, Horgoson, Szabadkán, Temerinben, Csantavéren, Újvidéken, Zentán. AUSZTRIA Az ausztriai magyarság problémáiról a Bur­genlandi Magyar Kultúregyesület alelnöke, Szeberényi Lajos az egyesület közgyűlésén sok más közt ezeket mondottá: „Itt szabadon használhatta és használhatja mindenki anyanyelvét, úgy kérheti Isten áldá­sát imájával, amint édesanyjától tanulta: né­metül, horvátul vagy magyarul. Ezért, ha mi, magyar ajkúak, kulturális közösségben kívá­nunk egyesülni... csak e három nép együtt­működését kívánjuk megtermékenyíteni. Mi hű és lojális polgárai akarunk maradni Auszt­riának, annak az országnak, mely mindnyá­junkat éltet és mindnyájunknak kenyeret ad. De meg akarjuk tartani magyar anyanyelvűn­ket, ápolni akarjuk és használni...” CSEHSZLOVÁKIA A magyar nyelv Csehszlovákiában: ezt a kérdést foglalja össze Jakab István szlovákiai magyar egyetemi oktató (Pozsony) rövid, csak a lényeges adatokra szorítkozó tanulmányá­ban, amely A Magyar Nyelv Barátai Körének kis, füzetszerű folyóiratában, A magyar nyel­vért és kultúráért egyik számában jelent meg. A közlés lényeges megállapításait adom to­vább. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Csehszlovákiában 572 ezer állampolgár vallot­ta magát magyar nemzetiségűnek. Csak 1948 februárjában indulhatott meg a nemzetiségi fejlődés, amelynek óriási akadálya volt az, hogy a régi magyar értelmiség nagy részét át­telepítették Magyarországra, ezért menet köz­ben kellett új magyar értelmiséget nevelni. 1950 júliusáig csak 154 osztályban folyt ma­gyar nyelvű oktatás 5100 tanulóval. 1950 ok­tóberére már 1260 osztályban 30 000 tanulót oktattak magyarul. 1960-ban már 70 000, 1970- ben már 100 000 volt a magyar tanulók szá­ma. Szlovákiában ma 494 magyar tanítási nyelvű alapiskola működik, 22 középiskola, il­letve gimnázium és néhány szakközépiskola. Az alapiskolai magyar pedagógusokat Nyitrán képzik, a pedagógiai karon. A középiskolai ta­nárokat pedig Pozsonyban. Anyanyelv tekintetében a szlovákiai ma­gyar nemzetiség legnagyobb gondja (akár Ju­goszláviában) a megrekedés, „az anyanyelven végzett utolsó iskolai osztály színvonalán”. Az új magyar értelmiség az új fogalmakkal már a szlovák nyelv közvetítésén keresztül ismer­kedik. Van gyönyörű tájnyelvük, van magyar irodalmi nyelvük, nincs korszerű színvonalú köznyelvük, tehát — írja Jakab István — „az a célunk és a feladatunk, hogy ezt a... hiány­zó nyelvi réteget a lehetőségekhez mérten ki­fejlesszük itt is”. ROMÁNIA A Magyar Nyelv idei első számában Szabó T. Attila tanulmányát (Mutatvány egy erdélyi szótörténeti tár szócikkeiből), a Magyar Nyelv­őr idei második számában Éder Zoltán stú­diumát (A magyar nyelvművéles új lendülete Romániában) olvasom. „Az utóbbi években, írja summázatában Éder, olyan fontos új kez­demények, mint a bukaresti egyetemen ma­gyar tanszék létrehozása (a tanszék rendsze­resen fogad magyar vendégtanárokat), a kor­szerű igények iránt fogékony Kriterion kiadó létesítése (a kiadó néhány éves fennállása óta máris egy sor nyelvészeti kiadványt jelentetett meg), valamint a román Filológiai Társaság magyar nyelvtagozatának megalakítása (a ta­gozat ez év januárjában Nagyenyeden orszá­gos értekezletet tartott) mind arra mutatnak, hogy a Román Szocialista Köztársaság nem­zetiségi politikája nemcsak elvileg szavatolja, hanem tettekkel is előmozdítja a további mun­kálkodás lehetőségét.” A romániai magyar tudósok, nyelvészek, írók, néprajzosok munkásságára, Szabó T. At­tila kiemelkedő életművére, szótáraikra, lexi­konjaikra, a múlt mélyéből kiásott tündöklő emlékirataik újrakiadására, páratlan ballada­gyűjtéseikre, falusi monográfiáikra, vagy a Korunk című folyóirat külön anyanyelvi szá­mára gondolva és utalva, bátran lehet azt a megállapítást tenni, hogy a romániai magyar nyelvészet virágzásnak indult. Ruffy Péter ZA JEDNOTU NARODOV SZOCIAÍJSTA KULTÚRÁVAL A rjfPfX EGYSEGÉÉRT ■% w- 4- ‘ nr JP, l' • * A Cseraadok közgyűlése Pozsonyban Pozsonyból irányítja munkáját a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége Amikor létrejött Csehszlo­vákia, a magyarságnak Po­zsonytól Zemplénig nem volt egységes összekötő .és táp­láló közművelődési szerve. Minden városban a kor fel­fogásának megfelelően mű­ködött egy-egy összefogó, de kis sugárkörű művelődési egyesület. Némelyik egyesü­let könyveket is kezdett ki­adni, kiállításokat rendezett, énekkarra tett szert. Sokan emlékeznek még az 1874- ben alapított Toldy Körre, mely Pozsonyban tevékeny­kedett a ragyogón szónokló Jankovics Marcell vezetésé­vel, vagy Kassán a Kazinczy Társaságra. Eszünkbe jut a komáromi Jókai Egyesület gazdag múzeumával és könyvtárával, vagy a Lévai Kaszinó, melyet a messze lá­tó demokrata Schubert Tó­dor irányított. S támadtak új egyesületek, mint a losonci Madách Kör, vagy a szocia­lista szemléletű Munkásaka­démiák. A korszak vége fe­lé jött csak létre a Csehszlo­vákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Tár­saság Pozsonyban, s a köz­­művelődés és népnevelés or­szágos testületé, a Szlovákiai Magyar Kultúregylet, mely­nek 120 fiókszervezete volt s székhelyéül Komáromot vá­lasztotta. Több mint húsz éve a szlovákiai magyarság műve­lődésének az iskolákon kí­vül legfontosabb szervezete a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövet­sége, amelynek székhelye Pozsonyban van s tagjainak száma meghaladja a hatvan­ezret. A rövidítve Csema­­doknak hívott országos szer­vezet egy korszak óta arra törekszik, hogy együtt tartsa az egy anyanyelvű népet. Mi az, ami ezt lehetővé teszi? Anyanyelvűnk szépsége és ereje, a magyar kultúra. Dal és muzsika, vers és regény, színmű és tánc, s az a va­rázslat, ami serkentést je­lent az olvasásra. A könyv szeretete talán a legnagyobb megtartóerő, az olvasás egyenként és egyénien hat. Mindezzel a szlovákiai ma­gyarok tömegszervezete fog­lalkozik. Az idén, tavasszal XI. or­szágos közgyűlését tartotta Pozsonyban a Csehszlová­kiai Magyar Dolgozók Kul­turális Szövetsége. Aki kí-Varga Béla, a Csemadok vezető titkára Lőrincz Gyula, a Csemadok elnöke váncsi rá, mi történik a mű­velődés ügyében a szlovákiai magyarokkal, figyelje meg a közgyűlés adatait és határo­zatait, ahogyan itt ismertet­ni szeretném. A közgyűlésen Varga Béla vezető titkár szá­molt be részletesen a szö­vetség életéről és munkájá­ról. Döntő jelentőségű vál­tozás történt — mondta — a szövetségben. 1971 áprilisá­ban lemondott az elnökség­ről Dobos László, az ismert író, s megváltozott a szerve­zet központi bizottsága is. A szlovák kormányzat határo­zata értelmében 1971. január elsejétől valamennyi kultu­rális szövetség, tehát a ma­gyar Csemadok is, a szlovák művelődésügyi minisztérium hatáskörébe került, s kivált a Nemzeti Front köteléké­ből. Ez az intézkedés is hangsúlyozza a szövetség művelődési jellegét. Ebben az évben a Csemadoknak 540 helyi szervezete műkö­dik Szlovákiában, ezekben 62 299 a beiratkozott tagok létszáma. Igazi tömegszerve­zet, de még ennél nagyobb létszámú tagsága is lehetne. Világszemléleti közös fel­adatokon kívül a Csemadok az oktatásügyi szervekkel együttműködve biztosítani tudja a magyar néptömegek továbbtanulási igényének ki­elégítését. örvendetesnek mondta Varga Béla a Cse­madok keretében működő honismereti körök új lendü­letét, a szülőföld hathatós megismerését. További fon­tos munkaszakasz a magyar irodalom elmélyültebb meg­ismerése, s a találkozások Szlovákia magyar íróival. Ez szorosan összefügg a népkönyvtárak fejlesztésé­vel, s a nyelvművelő szak­­bizottságok munkájával. A nyelvművelő bizottságok fontos munkát végeznek: se­gítik a kutatókat a magyar nyelvjárások anyagának ösz­­szegyűjtésében, s gondos, tiszta szóra nevelik-javítják a magyarokat. Korszerű feladat a műsza­ki és a mezőgazdasági mű­veltség fejlesztése, s nem kevésbé korszerű a nemzeti magatartás mélyítése. Ez utóbbit legjobban az ének­kari mozgalom szélesítésével tudják elérni a szlovákiai magyarok. Az énekkarok száma évről évre növekszik. Évente 35 járási népművé­szeti ünnepséget rendeznek, körülbelül hatvan a körzeti Csemadok-napok száma, ara­tási, béke- és szüreti ünnep­ségek, meg történeti emlék­napok. A legnagyobb, tízez­reket megmozgató művelő­dési ünnnepségeket a Cse­madok Jókai-napok címen Komáromban tartja, továb­bá Gombaszögön és Zseli­­zen, ahol a népdal- és népi­­tánc-együttesek mutatják be művészetüket. Újabban igen színvonalas rendezések zaj­lanak le a Kodály Zoltán gyermekkorának színhelyén, a Gálántai táncokban meg­örökített Galántán, Kodály­­napok címen, ahol a legjobb szlovákiai magyar énekka­rok lépnek fel. Jó hírűek a „Röpülj páva" és a „Tavaszi szél vizet áraszt" című nép­­dalversenyek is. Két éve fellendülés tapasztalható a táncmozgalomban, megala­kult a Szőttes együttes, amely színpadra viszi a né­­pitánc-hagyományokat. ,*A művészeti tömegmozgalom soha nem látott fejlődésnek indult" — hangoztatta Var­ga Béla beszámolója. Egy idő óta járásonként alakul­nak a magyar néprajzi szak­csoportok, munkájukat a Csehszlovákiai Magyar Nép­rajzi Társaság irányítja, amely ugyancsak nemrég jött létre. A pozsonyi közgyűlésen Julius Hanus, a szlovák kor­mány miniszterelnök-he­lyettese is üdvözölte a ma­gyar szövetség delegátusait, s kijelentette, hogy a szlo­vák állami szervek „min­dent megtesznek a Csema­dok népnevelő tevékenysé­gének fejlesztésére". A Csemadok közgyűlésén megválasztották a nyolcvan­tagú új központi bizottságot. Lőrincz Gyula lett a szlová­kiai magyar művelődési szö­vetség új országos elnöke. Szalatnai Rezső „Lepje meg ma­gyarországi Isme­rőseit! Megbízásait telje­síti, ajándék- és virágküldeményeit On helyett megvá-' sárolja és a kért cfmre szállítja a BOY SZOLGA­LAT! CÍM: BUDAPEST, V., BAJCSY-ZSI­­LINSZKY ÜT 20. TELEFON: 183—523, 290—290 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents