Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-05 / 3. szám
C O A/ & 9 /L ER” TÖRTÉNETE 1950-ben megalakult Nagy-Budapest; a hozzácsatolt peremvárosok és községek jelentős része nem rendelkezett köztisztasági felszereléssel, ami nagyon nehéz helyzetet teremtett. Két évig tartott, amíg elég szállítóeszközt sikerült biztosítani az egész város területére. 1957-ben azután megindult a nagyobb arányú gépesítés. 158 új gépkocsit, közöttük 50 higiénikus, teljesen pormentes szemétgyűjtőt is, vásároltak. A gépesítés különösen 1963 után gyorsult meg, amikor a főváros korszerűsítése általában is nagyobb lendületet vett. 168 millió forintért mintegy félezer célgépjárművet vásárolt a Köztisztasági Hivatal, amelyek munkába lépése nagyon $okat segített Budapest utcáinak tisztaságán és a szemételhordás gyorsaságán, higiéniáján. De a város növekedését utolérni meglehetősen nehéz feladat: a gép is, a munkaerő is változatlanul kevesebb, mint szükséges lenne ... Budapesten majdnem 14 millió négyzetméter közterületet kell tisztán tartani, nyáron mosni, seperni, télen a hótól, jégtől megtisztítani. A Köztisztasági Hivatal központjában hatalmas térkép áll: egy gombnyomásra kigyulladnak rajta a lámpák, jelezve, hogy az úttisztító gépek állomásai hol vannak; egy másikra a kézi munkaerő kirendeltségei tűnnek fel. Mint egy támadásra-védekezésre felálló hadsereg, operatív osztályokra és alakulatokra osztva várják a telet. A Meteorológiai Intézet naponta többször Lóvonta tású seprőgép 1879-ből eltávolítani. Az esőt és havat azonban nem lehet előre betervezni: a nagyváros közlekedését bármilyen erőfeszítéssel is, biztosítani kell. Sokáig nem sikerült; az utóbbi esztendők nagy beruházásai azonban már látható eredményeket hoztak: a legnagyobb, legtartósabb hóesésben sem akad meg a főútvonalak forgalma. Pedig a parkoló járművektől nincs hová szállításig egybehordani a havat; alkalmi hómunkás is mind kevesebb akad (annak idején egyegy kiadós havazás ezrek számára téli életmentéssel is felért; ma zsebpénz-gyűtjő diákokon, nyugdíjpótlást kereső öregeken kívül alig akad jelentkező). Húsz évvel ezelőtt a gépi úttisztítás költségei hárommillió forint körül jártak, a kézi úttisztításé pedig tizenegy és felet tettek ki; most a gépié megközelíti az ötven milliót, a kézié pedig a harmincat. S ebben a télen úttestre szórt homok, só, vegyszer költségei nem is szerepelnek. (1960-ban 800 köbméter hintőanyagot szórtak ki, 1969-ben pedig már 35 000 köbmétert!) Nagy-Budapest területéről évente másfélmillió köbméter szemetet szállítanak el 77 millió forint költséggel (húsz éve ez még csak 17 milliót tett ki). Néhány éve átszervezték a szemétgyűjtő-járatokat: komputerbe táplálták a szállítási adatokat és a gép megadta az optimális járatbeosztást. A megtakarítás évente két és félmilliót tett ki. Valamikor a szemetet a város határában „szeméthegyekbe” rakták. Ma angol rendszerű úgynevezett ellenőrzött lerakással, mélyedéses területeket és téglagyári gödröket töltenek fel. Ezzel eltüntetik a város sebeit, megszüntetik a talajcsúszásokat. Tíz ilyen szemétlerakó hely működik jelenleg Budapesten; élettartamuk előreláthatólag 10—15 év. „A korszerű szemét” laza, kevesebb benne a tüzelési hamu, salak, több a csomagolóanyag. Az életszínvonal és a lakáskörülmények fejlődését ilyen adatok is bizonyítják: 1950-ben egy köbméter szemét átlagban 800 kilót nyomott, ma 367-et csupán! De: a szállítóberendezések teherbíró-képessége így nincsen kellően kihasználva; a korszerű kocsik konténerrel gyűjtenek és tömörítik az anyagot. A jövő: géppel gyűjtött, tömörített hulladék, végül égetéses szemételtakarítás. Hevenöt esztendeje múlt, hogy a „seprüs ember” megjelent Budapest utcáin. Küzd a por és piszok ellen, takarítja, amit az időjárás zúdít ránk és amit magunk szerteszórunk. Kevesen vannak, az idő és a növekvő más lehetőségek csökkentették a „kicsi, de biztos” kenyér rangját. A nagyapák még emlékezhetnek rá: csönget a szemetes ... tájékoztatja a Köztisztasági Hivatalt a várható időjárásról; az egyes kerületekre vonatkozó adatokat a saját kirendeltségeik udvarán felállított meteorológiai állomások adják meg. Az emberek nevetnek, ha esőben látják dolgozni a „locsolóautót”; nem tudják, hogy ezek nem locsolnak, hanem mosnak, méghozzá, kedvező körülmények között mert az eső által fellazított szennyeződést könnyebb Ma a hivatal akár napi munkára is felvesz bárkit, aki jelentkezik; de vannak utcaseprő-dinasztiák is, amelyekben a nyírfaseprőt talán még a nagyapa ragadta kézbe, s nem ereszti el az unoka sem. Hálásaknak kell lennünk nekik. De mi mindig elégedetlenek vagyunk. Pedig a használt villamosjegyet mi dobjuk el. Ok csupán összesöprik. B. P. Az utolsó állomás Büszkén ül az egyenruhás vezető az elektromos meghajtású seprőgép kormánykereke mögött 1912-ben Megerősített védelem várja Tél-tábornokot! KI az erősebb?!
