Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-08-05 / 16. szám
A közelmúlt napokban még a londoni utcákon ténferegtem. Sokadszor voltam már Angliában, s az egészében áttekinthetetlen London egyik-másik környékén otthonosan járkálok. Kiismerem magamat a West-Enden, ismerősként fordulok be a Piccadilly Circusról a Shaftesbury Avenueba, ahol már a Soho kezdődik. Ha délelőtt vetődöm arra, keresek egy sarki kocsmát, hogy a pultnak dőlve megigyak egy pohárka skót whiskyt vagy egy félpint keserű angol feketesört. Nem is annyira alkoholélmény, inkább folklór-élmény ez a nézelődés a kocsmai alakok között. Hát ilyen nézelődő szándékkal léptem be abba a sohói italmérésbe. Hideg-nyirkos angol-nyári nap volt, kívánta is az ember a szeszes italt. A pultnál azonban csak úgy zsúfolódott a sok vendég; közel volt már a dél, kezdődik a löncsidő, a munkahelyekről ilyenkor leszaladnak egy falatért vagy egy kortyért. Körülnéztem, hogyan is férhetnék az ivópulthoz, ez azonban egyelőre reménytelennek látszott. Felfedeztem azonban egy nyilat, amely lépcső felé mutatott, és a felírás jelezte, hogy odafent löncsszalon van, vagyis asztalok mellett fogyasztható az enni- és innivaló. Megindultam hát a lépcsőn, amely több fordulóval vezetett a második szintre (itthon első emeletnek mondanók, de ott ez második szint). Már a felső lépcsősoron fülembe tépett a pokolbeli zaj. De jártam már efféle helyiségben, fel voltam készülve rá. A csinos kis félhományos szalonban kis asztalkáknál főként fiatalok ültek, nagy hajú, szakállas fiúk és rövid hajú vagy gubancos kócos leányok, ki miniben, ki színes nadrágban: ezek környékbeli dolgozó ifjúemberek, akik itt töltik a déli munkaszünetet egy szendvics és valami innivaló mellett. (A lányok javarészt narancsszörpöt ittak). A szalon falánál pedig ott áll a zenegép, hasonló a vurlicerhez, csak sokkal hangosabb. A zenegép mellett egy szakállas énekesfiú, aki igyekszik túlénekelni a zenegépet. Mindez elektromos hangerősítővel. Ez a pokoli hangzavar vonzza ide a fiatalságot. Én ugyan az első pillanatban legszívesebben megfutamodtam volna, de érdekelni kezdett a közönség; kértem tehát a pultnál egy whiskyt s mert távolabb nem volt üres hely, leültem a zenegép közelében. Csak egy kis dobogó választott el az énekestől. Az énekes mellett kis támlátlan széken, a homályos ablak felé fordulva, tehát háttal nekem és a közönségnek, egy leány ült. Egész testét hosszú fekete köpeny fedte, erre hullt rá hosszú, szőke haja. Az arcát egyelőre nem láttam, mert — amint azonnal észrevettem — keresztrejtvényt fejtett. Láthatólag nem érdekelte a hangzavar, ceruzájával hol vízszintes, hol függőleges szavakat írt az ölében tartott újságoldalra. Aztán a hangorkán egyszerre elhallgatott. Az énekes a rejtvényfejtő lányra nézett, megérintette a vállát is, majd megnyomott egy gombot a zenegépen, mire halk, keleti, vagy inkább álkeleti jellegű zene kezdődött. A lány letette a keresztrejtvényt, felállt és ledobta a köpenyét. Ott állt csaknem egészen meztelenül, csak melle hegyét és lábai közét fedte csillogó hamiskövekből készített borító, amely inkább odafordította a figyelmet, mint sem takart. Fellépett a dobogóra és a zene ritmusára vonagló táncba kezdett. Arca közömbös volt, mint azé, aki pontosan végzi napi munkáját. Nem volt divatosan sovány, de kellemesen izgalmas volt nézni az arányosan telt női test jó hallásról tanúskodó ritmikus vonaglását. Amikor a zene váltott, a meztelen lány énekelni kezdett, nem iskolázott, de tiszta hangon, a sláger angol szavait is egészen jól értettem. Majd új zene következett, gyors pergésű, dobszóval kísért zongorahang, és erre a dallamra a közömbös arc felvidult, és ámulva hallottam a következő merőben értelmetlen, de kétségtelenül magyarul értelmetlen szöveget: „Ihaj-tyuhaj, dínom-dánom, csínom-bínom, recece, egyedem-begyedem, sálamondádom, hejretyutyutyu!” És aztán mégegyszer ugyanez. Szembetűnően felüthettem a fejemet, mert a lány egyenest a szemembe nézett, és a megismétlődő dallamra ezt énekelte: „Ihaj-tyuhaj, úgysem érted, hülye vagy te, idegen, egyedem-begyedem, hiába bámulsz, akkor sem érted, hülye vagy ehhez, hejretyutyutyu!” — Hülye az öregapád — mondtam egészen halkan. De ott ültem közvetlenül előtte, meg is hallotta. Abba is~ hagyta az éneket. — Hazulról jött? — Igen. — Haza is megy? — Igen. — Akkor várja meg, mindjárt befejezem, valamit kérdezni akarok magától. És már újra szótlanul vonaglott, amíg a zenegép be nem fejezte. Akkor a lány lelépett a dobogóról, belebújt a szandáljába és magára borította az egész testét elfedő fekete köpenyt. Fogta a keresztrejtvényt meg a ceruzát és odaült az asztalomhoz. Kíváncsi voltam, mit akar kérdezni. Ő pedig ezt kérdezte: — Mondja, mi ez? Híres puszta az Alföldön, öt betűvel, az első betű bé, az utolsó cé. — Bugac — adtam meg a szükséges és kielégítő felvilágosítást. Elámulva nézett rám: — Bugac? Ne mondja ... Tényleg, kijön. — Maga nem lehet ötvenhatos, fiatalabb annál — mondtam neki. Fejével tiltakozóan intett: — Nem mondom el az életrajzomat. Én se kérdezem, maga mit csinál itt. Csak azt akartam tudni, mi az az ötbetűs puszta. Szép honfitársi cselekedet volt, hogy megmondta. Bugac. Bugac. Ez végre valami, amiért nem kellett sem adni, sem kapni semmit. Ez a Bugac ingyen volt. Mert én pénzt kapok azért, hogy minden félórában hat percig mutassam magamat meztelenül, maga itt fent tíz pennyvel többet fizetett a whiskyért, hogy engem hat percig láthasson meztelenül. De ezért a Bugáéért senkinek sem kellett fizetni. Köszönöm. Ha megkérdezném a maga életrajzát, vagy elmondanám magának az én életrajzomat, ez valemelyikünknek már belekerülhetne valamibe. De ha olyan okos, akkor azt is tudja, hogy... A keresztrejtvény fölé hajolt, úgy folytatta : — Vízszintes 17. Kihalt ősállat fonetikusan, kilenc betű, a második a, a hatodik o, a vége en. — Masztodon. — Micsoda? — Masztodon. — Kijön. Maga jó keresztrejtvény fejtő. — Köszönöm. — Szeretném megkérdezni, mi a foglalkozása és hogy kerül ide? — En is szeretném megkérdezni, hogy maga... — Akkor inkább ne kérdezzünk semmit. Ne tartozzunk egymásnak. Köszönöm a Bugacot és a masztodont. A zene újra pokoli méreteket öltött, az énekes fiú torkaszakadtábób igyekezett túlrikoltozni a hanglemezt. A lány felállt asztalomtól és visszült a homályos ablak elé. En kiittam a whisky maradékát és indultam. Erre a lány újra felémfordult, kezével búcsút intett. — Bugac — mondotta, és fejével is bólintott hozzá. — Masztodon — viszonoztam a köszönést. És már mentem is. ö folytatta a keresztrejtvényfejtést. (Megjelent az Elet és Irodalom 1972. július 22-1 számában.) Most volna 70 esztendős, de három éve már csak múltba tűnt alakjára és nemes karakterére emlékezünk. Művészete azonban nem Medveczky Jenő: Églek és földiek barca (Részlet az Iliász-sorozatból) emlék, nem rideg múzeumi relikvia, hanem elevenen ható valóság. Mondhatni: napjainkban fedezzük fel igazán, milyen kincseket rejt Medveczky művészete, milyen értékeket alkotott ez a csendben, szívós akarattal dolgozó festő, akit a magaválasztotta útról sem mellőzés, sem gáncsoskodás soha le nem térített. Nagyszerű freskói, pannói, a táblaképek végtelen sora, negyvenkilenc rajzból álló gyönyörű Iliász sorozata, klasszikus eszmeiségű művészi hagyatéka nélkülözhetetlen része a mai magyar festészetnek. Ezt az értékítéletet, az utókor tiszteletét fejezi ki az a törődés is, amelyben a Medveczky-oeuvre részesül. ősszel jelenik meg a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának gondozásában a Homérosz kompozíciókból összeállított nagyméretű falinaptár, jövőre pedig az egész Iliászsorozat miniatúra könyvben lát napvilágot. S decemberben a Nemzeti Galéria a gazdag hagyatéki anyagból és saját képeiből összeállított, az egész életművet bemutató kiállítással adózik majd Medveczky Jenő művészetének. érdeklik önt a magyar élet legfrissebb eseményei? Örömmel küldünk ingyenes mutatványszámot bármely Magyarországon megjelenő FOLYÓIRATBÓL, ha az alábbi listán aláhúzással megjelöli az önt érdeklő témákat, és a kitöltött lapot eljuttatja címünkre. Ha tetszenek kiadványaink, rendelje meg nálunk. Címünk: KULTÜRA Budapest 62. P. O. B. 149. Hungary Kérem, szíveskedjenek mutatványszámot küldeni címemre az alábbi témakörökben: — szórakoztató, képes kiadványok, tudománynépszerűsítő folyóiratok — matematika, természettudományok (résztudomány feltüntetésével) — műszaki és szakfolyóiratok — mezőgazdasági folyóiratok — oróvostudományi folyóiratok (résztudomány feltüntetésével) — társadalomtudomány, jog- és államtudomány, közgazdaságtudomány, statisztika, filozófia — gazdaság, kereskedelem — történelem, régészet, földrajz, néprajz, nyelvtudomány — nevelés, oktatás — irodalom, bibliográfia, könyvtárügy — művészet, színház, film, zene, fényképezés — sport és testnevelés, hobby — ifjúsági és gyermeklapok — egyházi lapok — divatlapok Név:__________________________________________ Pontos lakcím: 11 ■
