Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-08-05 / 16. szám

GOND ÉS FELELŐSSÉG

ELHUNYT CSATORDAY KÁROLY

Enyhén emelkedő domb oldalában húzódnak az új lakótelep házai Leverkusenben, néhány kilométerre a Bayer Művek, a Német Szövetségi Köztársaság egyik legnagyobb vegyikonszernjének mammut gyártelepétől. A Farbenfabriken Bayer valaha az IG Farben nagy triumvirátusához tartozott. Most kereken 101 000 munkásával és alkalmazottjával az NSZK hetedik legnagyobb vállalata, s a világranglistán az 54. helyet foglalja el.

Régi barátommal ültünk új családi házának erkélyén, ő egy a 101 000 közül. A háború utolsó hónapjaiban sodródott ki Magyarországról egy tábori kórházzal s aztán kint is maradt. Főleg azért, mert a közös nyomorúság összehozta egy német lánnyal, akit nem sokkal később feleségül is vett. Legutóbbi találkozásunkon még egyszobás öröklakásban laktak, féléve sincs, hogy beköltöztek saját házukba.

Hűvös szellő terelgette az alacsonyan lógó fellegeket. A nagy vegyigyár illatát nem lehetett érezni.

— Az új lakónegyedek már mind úgy épültek, hogy az uralkodó északnyugati szél gyakorlatilag szagmentessé teszi a légkört, nem úgy mint Ludwigshavenben, ahol az emberek egy életen át a Badische Anilin vegyigőzeit lélegzik be.

— Hogy mertél belevágni ilyen vállalkozásba — kérdeztem. Tele lehetsz adósággal.

— Ez igaz — válaszolta. De a jelenlegi inflációban a legjobb befektetés az ingatlan. A családi házak építését jelentősen támogatják, már csak azért is, hogy a kisembereknél előmozdítsák a tőkeképződést. Ez szilárdabbá teszi az egész rendszert. De érdeke ez a Bayer - nak, mert így kapcsolja magához munkásait s a jelenlegi munkaerőhiánynál ez érthetően fontos. Érdeke a városnak, amely így fejlődik, biztos adófizetői lesznek, akik nem csavarognak egyik tartományból a másikba. És érdeke az egyes embereknek. A lakbérek ugyanis állandóan emelkednek. Az ilyen méretű bérlakásért már többet fizetnék, mint amennyit most kell havonta törlesztenem.

— Ez mind nagyon meggyőző — vetettem közbe —, de itt a nyugdíjkorhatár 65 év. Addig még legalább hét évet kell dolgoznod s ez alatt nem megy le a

törlesztés. A nyugdíj után pedig nehezebb lesz.

— Először is a magyar hatóságok nagyon rendesen megküldték minden igazolást az otthoni munkahelyemről. Itt ezt be fogják számítani a nyugdíj évekbe, így hát ilyen gondom nincs.

Elgondolkozva a. messzeségbe nézett. Éreztem, hogy valami kényes ponthoz érkeztünk. Felesége, bár nem beszél magyarul, sok mindent megért s különben is rá való tekintettel főleg németül beszéltünk. De barátom most magyarra fordította a szót.

— Az igazság az, hogy én a nyugdíj után haza akarok menni. Ezt a házat jó áron el tudom adni, már most tízezerrel többet ér, mint amennyiért épült. S ezen otthon valami igazán kedves dolgot lehet venni. Addigra pedig, remélem, minden elintéződik, diplomáciai kapcsolat, a nyugdíjak folyósítása. Csak ő — s itt szeme sarkából felesége felé intett — nem lelkesedik a gondolatért.

Csöpögni kezdett az eső, bevonultunk a sok magyaros tárggyal ízlésesen berendezett Wohnraumba. Előkerültek a magyarországi látogatások során készült fényképek s a badacsonyi bor is.

*

A nyugati országokban élő magyarok egy egész nemzedéke kerül mostanában a nyugdíjkorba. S ez a helyzet merőben új kérdésekkel jelentkezik számukra.

Egy másik barátom Mannheimban dolgozik, német neve van, így az állampolgárságával sem volt nagyobb nehézsége. Talán el is fogadják németnek, csakhogy még sincs a tojáson belül. Mert hiányoznak a megfelelő családi kapcsolatok, rokoni és egyéb összeköttetések. ö is közeledik a nyugdíjhoz s korántsem mindegy, eléri-e a nagyvállalatnál a cégvezetői rangot. Arról, hogy körzeti igazgató legyen, már lemondott. Némi rezignációval mesélte el, hogy ketten jöhetnének számításba a kinevezésnél. Mindenki elismeri, hogy az ő csoportja jobban dolgozik, több hasznot hajt, mint a másiké. A nehezebb, bonyolultabb feladatokat is rendszeresen neki adják ki. De amikor szóba hozza a jövőt, a főnöke széttárja a karját s csak annyit mond: „Tudja, Herr X-nek már

a nagyapja is a cégnél dolgozott.” Az ő korában már ostobaság lenne állást változtatni. Így tehát le kell nyelnie a keserű pirulát. „Mindenki egyenlő, de egyesek egyenlőbbek” — állapította meg már George Orwell is.

E nemzedék magatartását családi helyzete többféleképpen motiválja. A felnőtt, házasságra lépett gyerekek már mélyebb gyökereket eresztettek, munkájuk, érvényesülésük az új országhoz kötik őket. A fiatalok már megteremtették a saját egzisztenciájukat, nem szorulnak a szülőkre, akik így egyre magányosabbak lesznek esetleg idegennek megmaradt környezetben. Még nyomasztóbban jelentkezik e kérdés a gyermektelen magyar házaspároknál, és az egyedülállóknál. Mint annál a nagymamánál, aki a salzburgi pályaudvaron egyik unokáját ültette fel a pesti vonatra, délután pedig a másik érkezését várta. Egyetlen kis szobában lakik, a két unoka egyszerre nem férne el, ezért váltják egymást. S ő egész évben azért takarékoskodik, hogy a két unokát megkapja egy hónapra.

*

Gondunk, sose tagadtuk, nem kevés: mind magasabb életszínvonalat, több lakást, korszerűbb élelmezést, nívós iparcikkellátást akarunk biztosítani, emelni a régi, kis nyugdíjakat, a családi pótlékot, több óvodát, bölcsődét, még jobb iskolákat létesíteni. Minden nappal valamit előbbre lépni. Mindehhez nagyon sok munka és erőfeszítés szükséges. Eredményeink mutatják, népünk vállalja ezt. Mégis, egyes területeken — ilyen a lakásfront is — oly nagyok a követelmények, hiszen hosszú évtizedek örökének terhe, az új nemzedék mind korszerűbb igénye teszi azzá, hogy a lépéstartás nagyon fáradságos. Ha tehát — gondolkodjunk hangosan — egy napon netán tíz- és tízezrek egyszerre kívánnának hazatérni, ez bizony nem kis gondot okozna. De ez csak a kérdés materiális oldala. A másik, az erkölcsi, fontosabb: a szülőföld felelősséget érez minden magyarért, aki szeretettel gondol á hazára. A szülőhaza kapui tehát — legyen bármennyi a gondunk — mindig nyitva állnak előttük.

P. T.

Csatorday Károly külügyminiszter-helyettes 46 éves korában, egy vitorlázó sportrepülő versenyen elszenvedett súlyos baleset következtében július 23-án elhunyt.

Csatorday Károly a magyar diplomácia egyik kiemelkedő és — mondhatni — világszerte ismert képviselője volt. dolgozott Hágában, Pekingben, Hanoiban, Tokióban, és hosszú éveken át mint hazánk állandó ENSZ-képviselője nagy tekintélyt vívott ki magának. A legbonyolultabb nemzetközi kérdéseket is kitünően értő diplomata, aki nyolc nyelvet tanult meg, s szinte mindenkivel a maga nyelvén beszélt a diplomáciai tárgyalásokon, kivételes tehetségét egész életében a szocialista külpolitika, a Magyar Népköztársaság javára gyümölcsöztette.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete július 24-én Géniben ülésezett gazdasági és szociális tanácsa megemlékezett a magyar diplomata haláláról, a felszólalók méltatták Csatorday Károly érdemeit és felkérték a tanács elnökét, fejezze ki részvétét az elhunyt családjának és a magyar kormánynak.

MEQTALÁLTÁK SZENT ISTVÁN TRÓNUSÁNAK ALAPJAIT

A székesfehérvári romkertben — a hajdani királyi templom területén — folyó ásatások újabb eredményeiről adott tájékoztatást a feltárásokat vezető régész, Kralovánszky Alán. Elmondta, hogy sikerült felismerni és azonosítani a Szent István-kori templomhoz közvetlenül csatlakozó káptalani kórus helyét. A kórus területén egy újabb, kifosztott és részben elpusztított királysír is előkerült. Ugyanitt megtalálták a királyi trónus emelvényének alapjait. Ezen a trónuson állt Szent István széke. Erről kapta a város végleges nevét a XI. század második felében: azóta nevezik Székesfehérvárnak.

Megjelent a Szülőföldünk rádióújság augusztusi száma, — mint eddig is — riportokat, cikkeket, interjúkat, jogi tanácsokat rejtvényt, szerkesztői üzeneteket tartalmaz, s természetesen a részletes havi rádióműsort. Érdemes böngészni az egyórás adások témái között. Elsőként említjük az augusztus 14-i műsort, amely az Anyanyelvi Konferencia Előkészítő Bizottságának megnyitó üléséről ad hírt. A bizottság munkájával még augusztus 16-án és 19-én foglalkozik a Szülőföldünk. Ez utóbbi napon Ascher Oszkár emlékest is lesz. A Szülőföldünk irodalmi folyóirata 25-én jelentkezik, 27-től pedig helyszíni tudósításokban számolnak be a riporterek a müncheni nyári olimpia eseményeiről.

:lv.) Kormányos nyolcas a Dunán

Nemzetközi vitorlásverseny volt a Velencei tavon