Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-08-05 / 16. szám

GOND ÉS FELELŐSSÉG ELHUNYT CSATORDAY KÁROLY Enyhén emelkedő domb oldalában hú­zódnak az új lakótelep házai Leverku­­senben, néhány kilométerre a Bayer Művek, a Német Szövetségi Köztársaság egyik legnagyobb vegyikonszernjének mammut gyártelepétől. A Farbenfabri­ken Bayer valaha az IG Farben nagy triumvirátusához tartozott. Most kereken 101 000 munkásával és alkalmazottjával az NSZK hetedik legnagyobb válla­lata, s a világranglistán az 54. helyet foglalja el. Régi barátommal ültünk új családi házának erkélyén, ő egy a 101 000 kö­zül. A háború utolsó hónapjaiban sod­ródott ki Magyarországról egy tábori kórházzal s aztán kint is maradt. Főleg azért, mert a közös nyomorúság össze­hozta egy német lánnyal, akit nem sok­kal később feleségül is vett. Legutóbbi találkozásunkon még egyszobás örök­lakásban laktak, féléve sincs, hogy be­költöztek saját házukba. Hűvös szellő terelgette az alacsonyan lógó fellegeket. A nagy vegyigyár illa­tát nem lehetett érezni. — Az új lakónegyedek már mind úgy épültek, hogy az uralkodó északnyuga­ti szél gyakorlatilag szagmentessé teszi a légkört, nem úgy mint Ludwigshaven­­ben, ahol az emberek egy életen át a Badische Anilin vegyigőzeit lélegzik be. — Hogy mertél belevágni ilyen vállal­kozásba — kérdeztem. Tele lehetsz adó­sággal. — Ez igaz — válaszolta. De a jelenle­gi inflációban a legjobb befektetés az ingatlan. A családi házak építését je­lentősen támogatják, már csak azért is, hogy a kisembereknél előmozdítsák a tőkeképződést. Ez szilárdabbá teszi az egész rendszert. De érdeke ez a Bayer - nak, mert így kapcsolja magához mun­kásait s a jelenlegi munkaerőhiánynál ez érthetően fontos. Érdeke a városnak, amely így fejlődik, biztos adófizetői lesznek, akik nem csavarognak egyik tartományból a másikba. És érdeke az egyes embereknek. A lakbérek ugyanis állandóan emelkednek. Az ilyen méretű bérlakásért már többet fizetnék, mint amennyit most kell havonta törleszte­­nem. — Ez mind nagyon meggyőző — ve­tettem közbe —, de itt a nyugdíjkorha­tár 65 év. Addig még legalább hét évet kell dolgoznod s ez alatt nem megy le a törlesztés. A nyugdíj után pedig nehe­zebb lesz. — Először is a magyar hatóságok na­gyon rendesen megküldték minden iga­zolást az otthoni munkahelyemről. Itt ezt be fogják számítani a nyugdíj évekbe, így hát ilyen gondom nincs. Elgondolkozva a. messzeségbe nézett. Éreztem, hogy valami kényes ponthoz érkeztünk. Felesége, bár nem beszél ma­gyarul, sok mindent megért s különben is rá való tekintettel főleg németül be­széltünk. De barátom most magyarra fordította a szót. — Az igazság az, hogy én a nyugdíj után haza akarok menni. Ezt a házat jó áron el tudom adni, már most tízezerrel többet ér, mint amennyiért épült. S ezen otthon valami igazán kedves dol­got lehet venni. Addigra pedig, remé­lem, minden elintéződik, diplomáciai kapcsolat, a nyugdíjak folyósítása. Csak ő — s itt szeme sarkából felesége felé intett — nem lelkesedik a gondolatért. Csöpögni kezdett az eső, bevonultunk a sok magyaros tárggyal ízlésesen beren­dezett Wohnraumba. Előkerültek a ma­gyarországi látogatások során készült fényképek s a badacsonyi bor is. * A nyugati országokban élő magyarok egy egész nemzedéke kerül mostanában a nyugdíjkorba. S ez a helyzet merőben új kérdésekkel jelentkezik számukra. Egy másik barátom Mannheimban dolgozik, német neve van, így az állam­­polgárságával sem volt nagyobb nehéz­sége. Talán el is fogadják németnek, csakhogy még sincs a tojáson belül. Mert hiányoznak a megfelelő családi kapcsolatok, rokoni és egyéb összeköt­tetések. ö is közeledik a nyugdíjhoz s korántsem mindegy, eléri-e a nagyvál­lalatnál a cégvezetői rangot. Arról, hogy körzeti igazgató legyen, már lemondott. Némi rezignációval mesélte el, hogy ket­ten jöhetnének számításba a kinevezés­nél. Mindenki elismeri, hogy az ő cso­portja jobban dolgozik, több hasznot hajt, mint a másiké. A nehezebb, bonyo­lultabb feladatokat is rendszeresen ne­ki adják ki. De amikor szóba hozza a jövőt, a főnöke széttárja a karját s csak annyit mond: „Tudja, Herr X-nek már a nagyapja is a cégnél dolgozott.” Az ő korában már ostobaság lenne állást vál­toztatni. Így tehát le kell nyelnie a ke­serű pirulát. „Mindenki egyenlő, de egyesek egyenlőbbek” — állapította meg már George Orwell is. E nemzedék magatartását családi helyzete többféleképpen motiválja. A felnőtt, házasságra lépett gyerekek már mélyebb gyökereket eresztettek, mun­kájuk, érvényesülésük az új országhoz kötik őket. A fiatalok már megteremtet­ték a saját egzisztenciájukat, nem szo­rulnak a szülőkre, akik így egyre ma­gányosabbak lesznek esetleg idegennek megmaradt környezetben. Még nyo­masztóbban jelentkezik e kérdés a gyer­mektelen magyar házaspároknál, és az egyedülállóknál. Mint annál a nagyma­mánál, aki a salzburgi pályaudvaron egyik unokáját ültette fel a pesti vo­natra, délután pedig a másik érkezését várta. Egyetlen kis szobában lakik, a két unoka egyszerre nem férne el, ezért váltják egymást. S ő egész évben azért takarékoskodik, hogy a két unokát meg­kapja egy hónapra. * Gondunk, sose tagadtuk, nem kevés: mind magasabb életszínvonalat, több la­kást, korszerűbb élelmezést, nívós ipar­cikkellátást akarunk biztosítani, emel­ni a régi, kis nyugdíjakat, a családi pót­lékot, több óvodát, bölcsődét, még jobb iskolákat létesíteni. Minden nappal va­lamit előbbre lépni. Mindehhez nagyon sok munka és erőfeszítés szükséges. Eredményeink mutatják, népünk vállal­ja ezt. Mégis, egyes területeken — ilyen a lakásfront is — oly nagyok a követel­mények, hiszen hosszú évtizedek öröké­nek terhe, az új nemzedék mind kor­szerűbb igénye teszi azzá, hogy a lépés­tartás nagyon fáradságos. Ha tehát — gondolkodjunk hangosan — egy napon netán tíz- és tízezrek egyszerre kívánná­nak hazatérni, ez bizony nem kis gondot okozna. De ez csak a kérdés materiális oldala. A másik, az erkölcsi, fontosabb: a szülőföld felelősséget érez minden ma­gyarért, aki szeretettel gondol á hazá­ra. A szülőhaza kapui tehát — legyen bármennyi a gondunk — mindig nyitva állnak előttük. P. T. Csatorday Károly külügyminiszter-helyettes 46 éves korá­ban, egy vitorlázó sportrepülő versenyen elszenvedett súlyos baleset következtében július 23-án elhunyt. Csatorday Károly a magyar diplomácia egyik kiemelkedő és — mondhatni — világszerte ismert képviselője volt. dolgozott Hágában, Pekingben, Hanoiban, Tokióban, és hosszú éveken át mint hazánk állandó ENSZ-képviselője nagy tekintélyt vívott ki magának. A legbonyolultabb nemzetközi kérdéseket is kitü­nően értő diplomata, aki nyolc nyelvet tanult meg, s szinte mindenkivel a maga nyelvén beszélt a diplomáciai tárgyaláso­kon, kivételes tehetségét egész életében a szocialista külpoliti­ka, a Magyar Népköztársaság javára gyümölcsöztette. Az Egyesült Nemzetek Szervezete július 24-én Géniben ülé­sezett gazdasági és szociális tanácsa megemlékezett a magyar diplomata haláláról, a felszólalók méltatták Csatorday Károly érdemeit és felkérték a tanács elnökét, fejezze ki részvétét az elhunyt családjának és a magyar kormánynak. MEQTALÁLTÁK SZENT ISTVÁN TRÓNUSÁNAK ALAPJAIT A székesfehérvári romkertben — a hajdani királyi templom területén — folyó ásatások újabb eredményeiről adott tájékoz­tatást a feltárásokat vezető régész, Kralovánszky Alán. El­mondta, hogy sikerült felismerni és azonosítani a Szent Ist­­ván-kori templomhoz közvetlenül csatlakozó káptalani kórus helyét. A kórus területén egy újabb, kifosztott és részben el­pusztított királysír is előkerült. Ugyanitt megtalálták a királyi trónus emelvényének alapjait. Ezen a trónuson állt Szent Ist­ván széke. Erről kapta a város végleges nevét a XI. század második felében: azóta nevezik Székesfehérvárnak. Megjelent a Szülőföldünk rádióújság augusztusi száma, — mint eddig is — riportokat, cikkeket, interjúkat, jogi tanácsokat rejtvényt, szerkesztői üzeneteket tartalmaz, s természetesen a részletes havi rádióműsort. Érdemes böngészni az egyórás adások témái között. Elsőként említjük az augusztus 14-i műsort, amely az Anyanyelvi Konferencia Előkészítő Bizottságának megnyitó üléséről ad hírt. A bizottság munkájával még augusztus 16-án és 19-én foglalkozik a Szülőföldünk. Ez utóbbi napon Ascher Oszkár emlékest is lesz. A Szülőföldünk irodalmi folyóirata 25-én jelent­kezik, 27-től pedig helyszíni tudósításokban számolnak be a ripor­terek a müncheni nyári olimpia eseményeiről. :lv.) Kormányos nyolcas a Dunán Nemzetközi vitorlásverseny volt a Velencei tavon

Next

/
Thumbnails
Contents