Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-07-08 / 14. szám
Ml AZ ARANYIGAZSÁG? Hitchcock és más krimiszerzők hátborzongató történetei is Pósa bácsi gyermekmeséinek tűnnek, ha egyes külföldi, magyar nyelven megjelenő sajtóorgánumok hasábjain a magyarországi viszonyokról olvasunk. Mi az igazság az arany be jelentési kötelezettség ügyében? — kérdezi levelében a többi között egyik honfitársunk — sokunkat érdekel, akik szeretnénk hazatelepedni. Mert a „jól értesültek” szerint a szenvedő alanyok ezúttal azok a békés honpolgárok, akik aranytárgyak boldog tulajdonosainak képzelték magukat, ám boldogságukat megzavarta, félelemmel és pánikkal töltötte el az aranybejelentési kötelezettséggel járó brutális zaklatás, amely házkutatással kezdődött, az aranytárgyak elkobzásával folytatódott és szigorú büntetésekkel végződött. A kérdésre szívesen válaszolunk: Magyarországon nincs bejelentési kötelezettség magánszemélyek birtokában levő aranytárgyakra, és nincs súlykorlátozás. Ebből következik, hogy hatósági eljárást sem indítanak aranytárgyak tulajdonosai ellen. A korántsem jóhiszemű tollnokok fantáziáját nyilván a múlt esztendő áprilisában megjelent pénzügyminiszteri rendelet ihlette meg, miszerint 1971. július 1-től külföldi eredetű aranytárgyakat magyar fémjellel ellátni csak akkor lehet, ha a bemutató a vám megfizetését igazolja, vagy a fémjelzés illetékével együtt a vámot is megfizeti. A magánszemélyek birtokában levő aranytárgyak belföldi fémjelzését ez a rendelet sem tette kötelezővé, de akik erre mégis igényt tartottak, a rendelet hatályba lépéséig — 1971. július 1-ig — aranytárgyaikat vám megfizetése nélkül fémjeleztethették. Nagyon sokan éltek és élnek ma i.s ezzel a lehetőséggel, hiszen a „nem mind arany, ami fénylik" nemcsak a szólásmondásban igazság, vonatkozik a különböző nyugati turistautakról behozott és itthon „kéz alatt” vásárolt aranytárgyakra is, ugyanis, ha nem félnék attól, Jnogy Lőrincze professzor barackot nyom a fejem búbjára, azt mondanám, hogy sokan „ráfáztak” az ilyen ügyletekre. Nemrég a televízió is felhívta a nézők figyelmét erre, bemutattak jó néhány aranynak minősített — külcsínre tetszetős, belbecsében vajmi kevés aranyat tartalmazó — tárgyat, amelyet a kárvallottak magasan túlfizettek, magyarán mondva, alaposan becsapták őket. Magától értetődő tehát, hogy az új és régi aranytárgy-tulajdonosok saját érdekükben siettek a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézetbe (és persze, hogy a vám kifizetését is megtakarítsák), s értékeik finomsági jelzésétől függően elégedetten vagy bosszúsan távoztak onnan. A jelentkezők nagy száma miatt azonban a fémjelzéseket az intézet dolgozói nem tudták időben elvégezni, s így az 1971. július 1. előtt fémjeleztetésre jelentkezők egy részének csupán igazolást adtak, és a fémjelzés végrehajtására későbbi időpontot tűztek ki. Íme, ez a helyzet az arany körül, vagy ha úgy tetszik: ez az aranyigazság. Ami pedig a hazatelepedő honfitársaink további kérdéseit illeti: a magyar bankszervek messzemenő segítséget nyújtanak a hozzájuk fordulóknak. Az Országos Takarékpénztár (Budapest, V., Münnich Ferenc utca 16.), valamint az Általános Értékforgalmi Bank (Budapest, V., Dorottya utca 5.) minden tájékoztatást megad a tervezett hazatelepüléssel kapcsolatban. Mindkét bank vállalja a hozzájuk előzetesen átutalt külföldi fizetőeszközöknek a megbízó nevén vezetett kamatozó devizaszámlán történő kezelését, öröklakás és egyéb ingatlan vásárlás, életjáradék-szerződés, betegségi biztosítás megkötésének lebonyolítását, —i— A LÓSPORT VILÁGÁBÓL Június 10. és 11-én Tatabányán rendezték meg az immár országszerte hagyományossá vált lovasnapokat. A belföldi érdeklődők mellett sok külföldi is tanúja volt a gazdag programnak. A lovas- és fogatversenyek nagy sikert arattak. * A lengyelországi Olsztynban Csehszlovákia, Magyaroszág, Nagy-Britannia, az NDK, a Szovjetunió, Románia és Lengyelország részvételével nemzetközi díjugrató versenyt rendeztek. Az eddig még nemzetközi versenyben nem indult lovak futamában a magyar Bognár Sándor győzött Betty nevű lován és ezzel elnyerte a lengyel mezőgazdasági miniszter nagydíját. * Nagy közönség előtt futották június 18-án a Magyar Derbyt. Az érdekesnek ígérkező verseny értékét lerontotta, hogy az egyik esélyes pályázó. Nagyvezér verseny közben lesántult. Immer (apja: Imperiál — anyja: Margaréta) megszabadulva nagy ellenfelétől, könnyen győzött a 120 ezer forinttal díjazott versenyben. A győztest Hertelendy Gábor lovagolta és Aperianov Zakariás készítette elő versenyére. * Mind több külföldi vesz részt a versennyel egybekötött lovastúrákon. Ma már hazánk minden nevezetes vidéke felkereshető lóháton. Hosszabb távú túrák rendezését is tervezik. Kísérletképpen Debrecen— Nyíregyháza—Sárospatak—Tokaj között indítanak lovas országjárást, hogy ezzel Kelet-Magyarországot is bekapcsolják a bejárandó útvonalak közé. Képünk: lovastúrán. Sz. L. Dr. Bánk József váci megyéspüspök Brunári Ferenc plébánossal és főpapi segédletével az alapkő letételénél . (Kertész Ottó felv.) •• r Ünnepség lljpest-Kertvárosban Új .épületet kap az Újpest-Kertváros Szent István templom plébániája. Az alapkő letételét — amelyre az elmúlt napokban került sor — dr. Bánk József váci megyéspüspök koncelebrálta a plébánia vezetőjével, Brunári Ferenc esperesplébánossal és főpapi segédlettel. Az építkezést nagyban elősegíti a hívők anyagi támogatása. Az alapkő letételének ünnepségét a bérmálás szentségének feladásával gazdagították, és egyben most ünnepelték a templom fennállásának 25. évfordulóját is. Irta — Magyarország Magyarország nagy útikönyvének több mint nyolcszáz oldalas, fényképekkel, térképekkel, illusztrált negyedik, bővített kiadását jelentette meg a Panoráma Idegenforgalmi Kiadó. Testvérköteteitől — az utolsó tíz esztendő alatt másfél száz útikönyv jelent meg hazánkról — abban különbözik, hogy tartózkodó tárgyilagossággal vezeti végig az olvasót az országon. A tartózkodó tárgyilagosság helyénvaló, másként nem is lehetne sorolni mindazt a rengeteg anyagot, adatot, amely jelzi, hogy hazánk sokkalta gazdagabb szépségekben, látnivalókban, nevezetességekben, idegenforgalmi értékekben, mint amilyennek a hazai vagy külföldi látogatók vélik. Budapesttől kiindulva az órámutató járásával egyező irányban haladva és sorrendben a Dunakanyart, Észak- Magyarországot, az Alföldet, a Dunántúlt, majd a Balatont és környékét ismerteti a kötet, a már gyakran emlegetett tájainkon kívül Magyarországnak valóban minden, a turizmus tekintetében figyelemre méltó részletére is ráirányítja a figyelmet, ha csupán egy botanikai vagy művelődéstörténeti szempontból érdekes öreg fa vagy emlékmű is a téma. Mert ugyan hányán tudjuk — (tudják) —, hogy Szabadkígyós arborétumában találhatók az ország legrégibb gyertyánfái, Alcsut közelében, a Csapiári hegyen áll hazánk legnagyobb libanoni cédrusa, a dobai szanatórium kertjében magaslik a 970 centiméter törzskörméretű fehérnyárfa, Polgárdi arborétuma az ország legtekintélyesebb mammutfenyőjével büszkélkedhet és Lad temetőjében pedig egyedülálló látvány a mamutfenyőkből álló liget — hogy csak néhányat soroljunk természetvédelmi területeink ritkaságaiból. És hányán tudjuk (tudják), hogy római kori emlékek találhatók az ismertek mellett az eddig soha vagy csak nagyon ritkán emlegetett kis településeken is, mint amilyen a dunántúli örvényes, román stílusjegyek maradtak fenn az észak-magyarországi Szalonna községben, Szentsimonban és Felsőregmecen, az alföldi Lónyán meg Piniosén, a dunántúli Hidegségen és Becsehelyen, a Balaton vidéki Látrányon, gótikát több mint száz helységünkben, köztük Hejcén és Tiszaburán, Csatka és Nyírtura tájékán láthatnak. A kötet felsorolja a 12 tagból álló szerzői-szakértői munkaközösség névsorát és feltünteti a munkaközösség vezetője, Papp Antal nevét, tudjuk, kik a szaklektorok és helyismereti lektorok, azt is, hogy az Athenaeum Nyomda mestereinek művészi munkája és a Kartográfiai Vállalat térképészeinek ismét egy jelentős alkotása. Ám a szerzői gárda felsorolása mégsem teljes, hiszen — mint azt a kötet ünnepélyes átadásakor megemlítették — 900 községi, megyei tanács emberei helyi ismereteikkel segítették a szakértők és lektorok munkáját és tették lehetővé számukra, hogy egy valóban konkrét összefoglalót, mintegy élő, érdekes, színes tartalomjegyzéket nyújthassanak át az érdeklődőknek hazánkról. Így akár azt is elmondhatjuk, hogy szinte egy egész ország hozzájárult Magyarország nagy útikönyvének negyedik kiadásához. — h — JCillmm jétlkMujMLg, Naiv, hiszékeny emberek mindenkor voltak és vannak is. Belőlük élnek az apró szélhámosok, kölcsönkérők, házasságszédelgők, potyázok, mindenféle rendű és rangú beugratók. Túlnyomó többségük anyagi haszonra dolgozik, akár nehéz ezresekből, akár csupán egy tízesből áll ez a haszon. De nem valamennyi. A hiszékeny emberek beugratásának olykor más, jóllehet semmivel sem erkölcsösebb célja és „haszna” lehet, íme, egy sajátos példa: Él Budapesten egy ifjú testvérpár, V. András és V. Ödön. Mindketten házasok, s mind a négyen végzős, illetve éppen végzett főiskolások. S mindkét házaspár éppen gyermeket vár. Lakásuk, egzisztenciájuk van, persze gondjaik is, nem több, s nem kevesebb, mint másoknak. A gyermek öröm és kiadás is egyben, amelyre fel kell készülni. Ekkor lép közbe a „tanítvány”. A nagymama egykori tanítványa, aki a világ másik felén él, s mint hűséges tanítvány, ma is levelez hajdani tanítójával. E levelezés terméke és ötlete az ajánlat, hogy a várandós kismamák forduljanak kérelemmel egy tengerentúli segélyszervezethez, és kérjenek tőle somagot. V. András töpreng: miért is ne? Ha küldenek, tiszta haszon, ha nem: megleszünk nélküle is! A fiatalság tapasztalatlan és vállalkozó kedvű... Hanem a bátyjának mégsem mer szólni a dologról. Ha érkezik a csomag, majd lesz meglepetés! Nos, ha csomag nem is, de meglepetés az érkezett, méghozzá vaskos: a hajdani tanítvány levele, s benne egy újságkivágás. Részlet egy amerikai magyar lapból, amely kél szegény várandós magyar anya segélykiáltását közli: gyermeket várunk, emberek, segítsetek rajtunk! És hozzá teljes név és cím.., Nehéz volna megmondani, melyik indulat volt erősebb V. Andrásban és feleségében, a szégyené, vagy a dühé! Tudják, hogy nem hibátlanok, mert akinek nincs reá komoly szüksége, az ne kérjen, de arra álmukban sem gondoltak, hogy a „segélyszerv” és a „családi jóbarát” diszkrét csomagocska helyett — nyilvánvaló sanda szándékkal, olcsó kis politikai pecsenye kedvéért —, ország-világ elé tárja, hogy ők — névvel és címmel! — alamizsnáért koldulnak. Nemzeti ügyet csinálni a dologból már csak azért is nevetséges lenne, mert még rendszerünk ellenségei is tudják, hogy ha hiányosságaink közül akarnának egyet horogra kapni, legkevésbé itt kereskedhetnek, hiszen a várandós anyák anyagi és munkakedvezményei tekintetében Magyarország a világ sok, jóval gazdagabb, fejlettebb országa előtt jár. Hiszen a munkahelyi szakszervézet az ingyenes babakelengyéhez még anyagilag is hozzájárul, és szülés után hat hónapig kap teljes fizetést az anya, ha pedig otthon maga akarja gondozni gyerekét, három éven át, havonta 600 forintot a gyermekgondozáshoz, hogy csak néhány szerény juttatást említsünk. Voltaképpen nem történt több mint néhány tapasztalatlan és hiszékeny pesti fiatal — mint Pesten mondják — „átverése”. Ugyanígy kerülhettek volna potyázok, házasságszédelgők, kapualj alatti hamisarany árusok hálójába is. Így most övék a szégyen. És a tanulság is. G. Jogi tanácsok Fiatalkorúak egészségvédelme Az egészséges társadalmi viszonyok között felnövő gyermekek egészségének biológiai és pedagógiai szempontból egyaránt legkritikusabb korban (16—18év között) történő megvédését Magyarországon a társadalmi szervezeteken, egészségügyi intézményeken kívül a jogalkotás is védi. E téren irányt mutató az ifjúsági törvénynek alapvető rendelkezése. A törvény szellemében fogant a belkereskedelmi miniszternek nemrég megjelent rendeleté is. Magyarországon 18 éven aluliaknak szeszes italt nem szolgálnak ki. Azok a fiatalkorúak, akik 16. életévüket még nem töltötték be, italboltban, borozóban, poharazóban, termelői borkimérésben szülői (nevelői) kíséret nélkül nem tartózkodhatnak,' bárba és más éjszakai mulatóhelyre pedig szülői kísérettel sem léphetnek be. Nem zárja ki a rendelet a fiatalokat a koruknak megfelelő szórakozásból, táncos öszszejövetelekből, hiszen eszpresszóban, zenés, táncos és műsoros szórakozóhelyeken, továbbá étteremben szülői kíséret nélkül is tartózkodhatnak este hét óráig, sőt. szülői felügyelettel kilenc óráig is. A szállodában lakóknak hasznos dolog tudni, hogy a szálloda éttermében étkezés céljából — szülői felügyelet mellett — záróráig maradhatnak a 16 éven aluliak is. Természetesen szeszes italt itt sem fogyaszthatnak. Utazás közben pályaudvarok, állomások vendéglátó helyiségeiben ugyancsak étkezés céljából tartózkodhatnak az említett fiatalkorúak. Felesleges bosszankodástól óvja meg magát a szülő, aki az említett rendelkezések betartására megfelelően kioktatja serdülő gyermekét. A vendéglátóipari vállalatok vezetői és dolgozói szigorú utasítást kaptak ugyanis a fenti rendelkezések betartására. Dr. M. D. « —X
