Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-24 / 13. szám

-3

mekkora érték az ilyen család. Felmérni nem tudják, csak érzik. A szülőkön csöppet sem érzelgős, de nagy, állhatatos szeretettel csüggenek, innen származik derűs fegyelmük, játékosságuk, kitartó boldogságuk.

A férfi, dr. Topolyai Mihály, gyermek-ideggyógyász. Az asszony végzettségére nézve, pedagógus, de hivatását nyolc esztendő óta nem gyakorolja, a gyermekeinek él. Mindketten a gyermeket tartják az élet legnagyobb áldásának, és nem csupán a saját gyermekeiket; így hát az, amit az előbb mondtam: hogy az asszony nyolc esztendeje nem gyakorolja hivatását, tulajdonképpen tévedés, hiszen tizenkét gyermeket nevel.

— Tudjuk, hogy az ilyen nagy család manapság korszerűtlennek számit. Ha a magyarázatát akarjuk adni, hogy nálunk miért így történt, két különböző dolgot kellene megemlítenünk. Az egyik ok az, hogy mi az élethez nem akarunk nyúlni, hivők vagyunk. A férjem, mint orvos, és én mint pedagógus, ugyanezzel az érzéssel találkoztunk: számunkra nagyobb terhet jelentett volna az élet elvétele, mint amennyi valóságos terhet jelent a megtartása, kilenc saját gyermekünk nevelése, és három új gyermekünk támogatása. Onáluk nem anyagi, hanem érzelmi segítségről van szó, a család hiányzott nekik, most hozzánk tartoznak, és ez az együvétartozás valamennyiünk megelégedésére szolgál. A férjem, mint orvos, jól keres. Különösebb anyagi gondjaink nincsenek. Csak most, hogy immár tizennégyen vagyunk, nagyon kicsivé vált ez az ötszobás lakás. Ha valamire vágyunk, az még annyi, hogy tágasabb helyünk legyen. Úgy hiszem, az életünkből csak ez hiányzik.

— Valóban, ahogy az előbb említette, korunkban szokatlan az ilyen népes család. Honnan származik az az erő, amely ezt a családot ilyen derűs, kiegyensúlyozottságban összetartja?

— Az erő, szerintem, maga a család. Csak ezt az erőt nem szabad

elfecsérelni. Másutt, a legtöbb helyen mindkét szülő dolgozik. Ahol több a gyerek, ott egyre többet kell dolgozni, hogy a normális létezés feltételei meglegyenek. És eközben a gyerek olykor elveszik. Oly módon veszik el, hogy üresség támad benne. A szülő fáradt, elfoglalt, nincs ideje törődésre, szeretetre. Pedig a gyereket — akármilyen ósdinak hangzik is ez a felfogás — a szeretet érleli. Ügy vélem, a férjem által oly szívesen használt kedves mondás igazához alig fér kétség: akkor nő a kisborjú, ha az anyja nyalja. Kilenc, vagyis most már tizenkét gyerek neveléséhez természetesen több idő és több figyelem kell, mint két vagy három gyerek neveléséhez. Mindennap, mindegyik gyerekkel beszélni kell, egyiket sem szabad megszólítás nélkül hagyni, olykor egy-két szó, egyetlen simogatás elegendő ahhoz, hogy a gyerek egész nap „éljen belőle”. Nálunk óriási előnyt jelent, hogy én nem vagyok állásban, így az egész erőm a családnak jut, és én mindig úgy érzem, többszörösen kapom vissza azt, amit a gyermekeimnek adhatok. Belőlük származik az erőm, talán ezért nem tudok elfáradni, nem magamtól, hanem miattuk ilyen a természetem.

Katalin, Csaba, András, Mihály, Szabolcs, Péter, Emőke, Gergő, Boglárka és a három új: Etelka, Márta, Zsuzsa nem ismerik a magány érzését, és úgy nőnek fel, hogy nem tudják, mi az önzés, az összeférhetetlenség, a szeretethiány. Illetve a három új gyerek tud minderről, de a nagy családban lassan elfelejtik a múltat.

Tapolyaiéknak van egy tanyájuk a Kiskunságon. Olcsón vették a megüresedett magányos épületeket, a zsenge gymölcsöskertet valamikor; ez a tanya nyaranként az otthonuk. Itt mindent maguk építettek újjá, tettek széppé, rendeztek be kedvük szerint. Együtt a gyerekek és a szülők. Amikor eljön a nyár, elindul a nagy család egy mikróbuszon — amelyet egy skót barátjuktól kaptak ajándékba —, elindul a puszta rejteke felé, s a néptelen tájat vidám zsivalygás tölti be, a ragyogó, kék égbolt alatt „nomád” életet élnek a gyermekek és a szülők is — s ha a ember köztük van, úgy érzi, nagyon gazdagok.

És eZ az érzés dehogyis csalóka.

Kristóf Attila

Az asszonyklub új helyisége

— ■nr

v ** •

51í iÜt

Ü

[

m

mJMÍ BBSTv :

K S ....■+*

WZ •»*.. —

WZé

^enyfarnyi anzűm

fkiuh

Ennek az asszonyklubnak nincsenek szigorú alapszabályai, nincs elnöksége és választmánya, nincs semmiféle tisztségviselője és tulajdonképpen nincsenek tagjai sem. Ebbe a klubba bárki bármikor beléphet, anélkül, hogy felvételét kérné, következésképpen a belépés nem jár semmiféle ceremóniával, szavazással és a'jelölt anyagi és társadalmi helyzetének mérlegelésével, mint az a klubok világában általában hagyomány. Ha jól meggondoljuk, ebben a klubban nem is férne el semmiféle hivatalos helyiség, akár egy fürdőkád méretű iroda sem, tekintve, hogy a klub alig hatszor hat méter alapterületű, a hozzátartozó másik helyiség sem sokkal nagyobb, de az voltaképpen nem is tartozik a klubhoz, semmiféle szerepet nem játszik a klub életében, mert a „tagok” abba a másik helyiségbe sohasem lépnek be. Mielőtt mindez, amit elmondottunk, holmi titokzatos félhomályba burkolná a klubot, siessünk felvilágosítani az olvasót, hogy ez a szabálytalan klub voltaképpen egy kisméretű gyümölcs és zöldségüzlet, amelynek tulajdonosa a cégtábla tanúsága szerint Bölöni János, de a környékbeli asszonyok sohasem azt mondják, hogy elmegyek egy kiló krumpliért a Bölönihez, hanem azt mondják, hogy elmegyek az Ilushoz krumplit venni.

A nevezetes intézmény Budapest II. kerületében, az Alsó-Törökvész út és a Törökvész út sarkán található, néhány lépésre az Országúti Ferences Rend szép, modern templomától, egy kétemeletes, kénsárgára festett, mindössze két és fél éve felépült társasház földszinti traktusában. Az utca felől szép zöld vaskerítés határolja, míg a kirakatban természetes színpompájukban és valóságukban tündökölnek a falusi kertek gyümölcsei és zöldségei, a feszes héjú paradicsomok, szemérmesen piruló retkek, halovány kelkáposzták, hivalkodó almák és nyár utójától kezdve az édeslevű szőlőfürtök.

Kicsoda hát Ilus, aki Petőfi János vitézének szép szerelme után gyakran részesedik az Iluska — Iluskám megszólításban, mivel azonban ez a megszólítás jobbára csak idősebb asszonyok részéről hangzik el, semmiféle szerelmes hangzata nincsen, így csak az asszonyok tudják becézni egymást, amikor szívbéli barátságukat akarják kifejezésre juttatni?

Iluska, asszonynevén Bölöni Jánosné, Iluska

az a serénytermészetű fiatalasszony, aki tizennégy évvel ezelőtt bukkant fel ezen a budai sarkon. Akkoriban még feleannyi ház sem állt ezen a dombos tájon, s harminc-negyven évvel ezelőtt egycsapásra kiépült villarend szer tágas térségeit akkor kezdték beépíteni társasházakkal, egyszóval olyan több lakásból álló háztömbökkel, amelyek építési költségeit a leendő lakók közösen viselik, gyakran kétkezi munkával is besegítenek az építésbe s azt úgy hívják, hogy házilagos építkezés. Tudom, ez nem a legszebb magyar kifejezés, R. P. barátom és pályatársam, e sorozatok írásában immár évtizedes munkatársam minden bizonnyal megró ennek a félresikerült szónak a használatáért, de mit tehetek, az effajta építkezést íRy hívják.

Tizennégy évvel ezelőtt semmisem volt a saroktelken, mert régen elbontották azt a kis fabódét, amelyben egy idős házaspár szódavizet és savanyúcukrot árult a vasárnapi kirándulóknak. Tizennégy évvel ezelőtt azonban .néhány teherautó rakomány tégla és cserép érkezet a helyszínre s abból felépült egy kis házikó, amelyre nyomban ki tették a táblát: Bölöni János gyümölcs és zöldség kiskereskedő.

A klub ezzel megnyitotta kapuit a környékbeli háziasszonyok előtt, akik több okból is örömmel fogadták az alapítást. Az új üzlet megkímélte őket attól, hogy felkaptassanak egy alattomos lejtőn a másik zöldségüzletbe, továbbá alkalmat adott arra, amit az asszony ok azóta gyakorolnak, mióta a kereskedelmet kitalálták, az üzletben való élv ezetes eszmecserét, az egymás kosarát« való barátságos bekukucskálást s az eb ből eredő, messzemenő következtetések', levonását, végezetül — s nem utolsó sorban — találtak a pult mögött egy serény fiatalasszonyt, aki rendelkezett az asszonyok meghallgatásának példás türelmet igénylő adottságával.

így született meg a fogalom, az „Ilus” ahogy napjainkban az egész kis üzleti vállalkozást nevezik. Iluska Szolnok megyéből származik, a beláthatatlan alföldi síkságról, a férje az erdélyi Brassó vidékéről, a havasok világából s a második világháború után, amikor Bölöni János szerencsésen hazakerült a frontról, elhatározták, hogy zöldségkereskedők lesznek. Szakértelmük annyi volt, amennyit az alföldi lány hozott magával s amennyit a férj megtanult

(Glnk Károly és Novotta Ferenc felvételei)

az orosházi mezőgazdasági középiskolában, ahonnan úgyszólván az iskolapadból rántották be katonának és vitték a frontra. Az áruhoz tehát értettek, a vevőkhöz azonban nem nagyon, semmi tapasztalatuk nem volt a kereskedelem fortélyos mesterségében s talán ennek köszönhették a sikerüket. Szűz kézzel kezdtek egy nem könnyű mesterséghez s csakhamar kétfelé osztályozódott a feladatok köre. Jánosra hárult az árubeszerzés, Ilusra a vevőkkel való foglalatoskodás s ez a munkamegosztás módfelett jól sikerült. János szép zöldséget hozott a boltba és Iluska szépen tudta eladni, ami tulajdonképpen a kereskedelemtudomány alfája és ómegája.

Első üzletük a Pasaréti úton volt s olyan kicsire sikerült, hogyha egy vevő háromfélét vásárolt, akkor az árut már ki kellett vinni az utcára, mert a degeszre tömött bevásárló szatyor és a gazdája egyszerre nem fért be az üzletbe. Néhány év alatt alaposan kitanulták a szakmát, azután jobb terep után néztek. Korszerű kereskedelmi szakkifejezéssel élve „piackutatást” végeztek, olyan területet kerestek, ahol nincs a közelben versenytárs, viszont a lakosság lélekszáma állandóan gyarapodik, tehát a vevőkör állandó növekedésére lehet számítani.

így esett a választás a budai Törökvészre s az idő pontosan igazolta, hogy kitűnő érzékkel választották ki a helyet. Még autóbuszmegálló is van a ház előtt, kézenfekvő tehát, hogy a hivatalból hazaérkező asszonyok, a második műszak előtt „beugranak” az Ilushoz a házi élelmiszerkészletek kiegészítése érdekében. Ennyi lenne egy ügyes fiatalaszony társadalmi és üzleti karrierje?

Tartozunk az olvasónak azzal, hogy megcáfoljuk a feltevést, Iluska pályafufutását nemcsak ezek a kétségtelenül szerencsés tényezők határozták meg. Jelentős része volt ebben az emberi és üzleti sikerben a környék lakosságának sajátos összetétele. Errefelé nagyon sok a nagymama ... Vidékről felköltözött emberek kaptak, vettek vagy építettek itt lakást maguknak, s elhozták a falvakból, kis városokból az öregszüléket, .akik otthon is magukra vállalták a bevásárlás vidéken sokkal kényelmesebb és kellemesebb feladatait, mert a falusi és kisvárosi boltok megannyi állandó jellegű trécselő helyei voltak az idősebb asszonyoknak, s ennek a célnak az önkiszolgáló jellegű pesti boltok nem feleltek meg.

Megfelelt azonban az Ilus tenyérnyi boltocskája, ahol soha nem sürgettek senkit, nem nézték ki a vevőt, ha a bevásárlás után még egy kicsit elpletykálgatctt a szomszédasszonnyal, sőt maga Iluska is — aki végtére maga is aszszony — részt vett és szerepet vállalt ezekben a beszélgetésekben, bizalmas titkok letéteményese lett, mert a nagymamák neki súgták meg először, hogy az unoka rövidesen el jegyzi magát. Ily módon alakult ki Ilus körül és Ilus tevéken,)' részvételével a tenyérnyi aszszonyklub, ahol mindenki mindenkit ismer. Természetesen Ilus ismer mindenkit a legjobban, tudja, hogy melyik nagymama főzi fokhagymával a kelkáposztát, s melyik háznál kedvelik a rakottkrumplit, amihez Ella burgonyára van szükség, valamint friss falusi tojásra.

Lehet, hogy mindez nem több, mint egyszerű kereskedelmi érzék. Ilusék tizenkét évig dolgoztak a bódéban, azután egy lakásépítő társaság megvette a saroktelket, s mint „őslakókat” felszólította őket, hogy vegyenek részt a lakásépítésben. Ilusék úgy döntöttek, hogy részt vesznek, felépült a kétemeletes ház, benne szép lakásuk, az üzletük, a garázs,, miegymás, ami egy ilyen szép társasházhoz kell, s most már végleges, kellemes környezetbe költözött a tenyérnyi asszonyklub.

A történetet egy délelőtt, bevásárlás közben, szedegettem ki Ilusból, mert mint bevásárló hajlandósá'gú férfiember, abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a klub tagjai közé fogadott. Természetesen, mint pártoló tagot.

Baróti Géza

13