Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-24 / 13. szám
Kovács Margit kerámikusmi'wész Éneklő lánykák című domborművé ]~6tA xyyv - @ ~étA or^ Egy szál virág... Dicséret illeti kertészeti szakembereinket: nagy exportkötelezettségeik mellett is bírták az iramot, jól felkészültek az idei pedagógusnapra, volt elegendő rózsa, szegfű és más tavaszi virág az üzletekben, a piacokon és az utcai virágárusok „standján”. Ez a hagyományos ünnep mindig nagy erőpróbát jelent számukra: hiszen az ország apraja-nagyja, óvodák, általános és középiskolák, főiskolák növendékeinek tíz- és százezrei egyazon napon, június első szombatján köszöntik oktatóikat és köszönik meg fáradságos munkájukat. .Virág volt bőven. És volt kitüntetés is. A művelődésügyi miniszter nyújtotta át a kitüntetéseket a fővárosi és a vidéki iskolaigazgatóknak, tanároknak, tanítóknak, napközi otthon vezetőknek, óvodai nevelőknek, az oktatónevelő munka legjobbjainak. Hogy honnan, merről, az ország mely vidékeiről érkeztek a fővárosba a kitüntetettek a nagy napra, megírták a lapok. Ám a járatlanabb érdeklődőnek nem árt ilyenkor egy térkép, sőt, ezt megelőzően egy lexikon. Mert például azt a furcsa nevű községet, Ökörítófülpöst, ahonnan Suskó Jánosné iskolaigazgató jött, hamarjában még a térképen sem találja meg az ember, de a lexikon nyomban elárulja: a község Szabolcs-Szatmár megyében van, a mátészalkai járáshoz tartozik, lakossága az 1960-as adatok szerint 2550 fő. így nézegetem, böngészem a térképet, keresem Mádot, Szatymazt, Jándot, Somogytarnócot, innen is, onnan is érkeztek az ünnepségre pedagógusok, akik otthon történelmet, földrajzot, matematikát, biológiát tanítanak a többi közt, és persze magyar nyelvet és irodalmat. Aztán önkéntelenül is lapozgatok tovább. Már elhagytam hazánk térképét, és elém tárulnak a szomszédos szocialista országok, Nyugat- Európa országai, más kontinensek országai városai, nehezen kiejthető helységek nevei. Soksok tája a világnak, ahol ismerős és ismeretlen, lelkes és áldozatkész oktatók tanítják egyetemeken, tanfolyamokon, vasárnapi iskolákban a magyar nyelvet és irodalmat, Petőfi, Arany, Ady, József Attila nyelvét... Bő virágtermésünkből egy-egy szálat — gondolatban — hadd nyújtsunk át nékik is, az idei pedagógusnapon. (h.) SH5H5H5H5HSESHF25a52S25E5£5H5E5H525HS25?S2SH5E5ESHSH5H5H5Z5c!SE5H5í Kürthy Hanna rajza totnun uMJkjk <VX. NOSZA LEQÉNY, A TÄNCBA! Nosza, legény, a táncba! Itt a leány, szedd ráncba: Ugrasd, forgasd, mint orsót; Köszöntsd reá a korsót! Ez az élet gyöngyélet! A sarkantyúd zörögjön, Fényes patkód dörögjön; Kezed, lábad mozogjon, A lejtőre hajuljon! Ez az élet gyöngyélet! Hipp — hopp, itt is, amott is, A mi házunk előtt is Menjünk táncba, vigadjunk, Egyet-kettőt ugorjunk! Ez az élet gyöngyélet! (Az Ortutay Gyula szerkesztette „A magyar népdal” című gyűjtéséből) Rejtvény, gyermekeknek Költő Az 'alábbi felsorolt szótagokból adjatok választ a számozott meghatározásokra és Írjátok be az ábra vízszintes soraiba. Minden sorban találtok két egyforma betűt, amit írjatok át a különálló oszlop megfelelő kockájába. Ha helyesen oldottátok meg a feladatot, az oszlopba kerülő betűk felülről lefelé olvasva egy nagy magyar költő vezetéknevét cÁmtÓLLi n éták Lajtha László, aki Vikár Béla, Bartók Béla és Kodály Zoltán mellett a legnagyobb népdalgyűjtőnk volt, mondotta a Magyar Tudományos Akadémián egyik népdalgyűjtő útja után, hogy Magyarországon minden nyár elején föltűnik egy sor népdal, amely az aratásról szól, és ugyanazokat dalolják Debrecentől Nagykanizsáig, a Balatontól a Hortobágyig a falusi fiatalok. Ezeket nevezik „aratási nóták”-nak és Lajtha szavaival szólva valósággal „népdal-slágerré” lépnek elő. Lajtha volt a mesterem, együtt kezdtük az aratási nóták gyűjtését is. Mai népdalgyűjtő utamról hazatérve, elmondhatom, hogy ez a jelenség most is megvan az országban, bár manapság már nem aratópárok aratnak, vagyis a kaszás férfi és a sarlós marokszedő leány, akik között a szerelem — mi tagadás — még a tarlón is kivirágzott és szép szerelmes dalokat fakasztott. Ma aratógép zörög a búzatáblán, de a fiatal gépész régi aratónótát dúdol, hogy gyorsabban múljék az idő. Aj aratási nóták száma nem nagy, talán féltucatnyi ezen a nyáron. A legérdekesebb, hogy az egyiknek a szövege Petőfi Sándortól származik, akinek születése százötvenedik évfordulóját ünnepli az ország-világ. Ez az aratási nóta tehát — a szövegét tekintve — száz évesnél is régibb: Mert a piros hajnal reggel aranyos: Kicsike a szeretőm, de csinos! Petőfi írta Pesten, 1844. júniusában — éppen aratás idején — „Elvennélek én, csak adnának ...” című költeményét és ennek a harmadik versszaka a népdalszövegünk forrása: Lassú csárdás Pereg,Velly Mért nem termettem én bu-zá« n«k, t j j -y-Hogy a nyáron le-a- rat-né- nak, ; r ! t ..jlrLifry j Mert már nem kellek a régi babámnak: Ellenére vagyok ae any-já- nak. Miért nem termettem búzának! Aratás van, most levágnának; Nem kellene soká szenvednem Ebben a keserves életben. Szép a rozmaringszál egy bokorban, Ha befűzik gyöngykoszorúba, Fölteszik egy barna kislány fejére, Akkor száll a bánat a szívére. Haza, haza legény, haza már, Mert a piros hajnal hasad már, A másik két énekelt versszakunk szerzője ismeretlen. Népdal! — mondjuk rá. Mire enrtr lékeztet a különösen szép utolsó versszak? Régi aratógazda meséli, hogy az aratóbanda hetekig haza sem mehetett a tarlóról. Ott MŰBŐR A DIVAT aludtak, ahol az aratást éppen abbahagyták. Az aratógazda a karjára támasztotta fejét és aludt keveset. Amikor a karja elzsibbadt és a feltámasztott feje lebillent — mint valami ébresztő óra — önmagát felébresztette és az aratóbandát is felkeltette azzal, hogy „Hasad már a piros hajnal!” Ilyenkor leghasznosabb az aratás, mert amíg harmatos a búza, nem pereg a kalászból a szem. Manapság az aratógépek éjjel is járnak, mert a régi tapasztalat most is érvényes: harmattal kell vágni a búzát! A vissza-vissza térő aratási nóták sok változata közül most ezt hallani Győr környékén: Ha legény vagy, gyere vélem kaszálni, Ne csak mindig ihajla, a lányokkal cicázni! Vágok én is, tyuhajla, olyan rendet a réten: Kilenc kislány nem szedi fel a héten . . . Az „ihajla”, „tyuhajla” táncszavakról juthatott eszébe egy volt summásnak a régebbi aratási nóta, szomorkás dallamra dalolták: Kár a tisztabúzát ihajla, zöldjében levágni, Kár a barna kislányt, tyuhajla, summás lánynak adni! Summás kislány vagyok, de nem jókedvemből, Szolgálom az uraságot nagy kénytelenségből . . . Hogy milyen sokszínűek az aratási nóták, arra csak az egyetlen dallamra énekelt sokféle versszakot idézzük még, (a dallamot az Állami Népi Együttes „Háromugrós” táncából szinte világszerte ismerik már) Búza, búza, de szép tábla búza. Kihajlik a cigándi nagy útra, Aratja egy kökényszemű kislány: Kislány, kislány, szeretsz-e igazán? Megérett a piros búzakalász, A szeretőm anyja engem gyaláz. Engem gyaláz, engem tesz a szóba, Sajnálom, de nem tehetek róla! Cigándon már aratják a zabot, Barna kislány rakja az asztagot, Tetejére rászállott egy páva, Szeretőm a falu legszebb lánya. Tetejére rászállott egy fecske, Szeretőm egy cigándi menyecske. Tetejére rászállott egy csóka, Barna kislány tanított a csókra. Mindenütt a világon, divatba jött, látott, győzött a műbőr. A győri Graboplast gyár évek óta nagy divatbemutatókat rendez a legújabb anyagaiból készült modellekből, amelyeket az idén az OKISZ Labor, a Divattervező Vállalat és a Rákospalotai Műanyagfeldolgozó Vállalat tervezett és készített. Az érdekes divatbemutatót a Budapest Szállóban tartották meg. Mielőtt megkezdődött a modellek felvonulása, a szakmai nézőközönség mintakollekciót kapott a műbőr legújabb változataiból. Nagyon szép a fahéjbarna Grabothán, érdekes a vékony emprimé mintás műbőr, különleges a szőrmefelületű, színes műbőr, finom a kesztyűpuhaságú hófehér műbőr is, elegáns az antilop hatású Grabothán-velúr. Természetesen az egész mintakollekciót nem lehet felsorolni, mert a győriek ugyancsak sokféle újdonságot hoztak 1972—73 tavaszi-nyári, őszitéli divatjához. A fehér műbőrből szép nadrágot láttunk. Első képünkön bemutatjuk az olajfehér pantallót, fehérrel paszpolozott őzbarna antilopvelúr, újvonalú mellénnyel, fehér pulóverrel. De tessék megnézni a manöken cipőjét is, az is műbőrből készült! A fiataloknak mutattak forró nadrágot, meg miniszoknyát is műbőrből. Második képünkön két minimodell látható fekete-fehér színösszeállításban, rendkívül eredeti ötletes mintázással. Külön megemlítendő a modellekhez készült fehér, magasított talpú puha fekete műbőr harisnyacsizma. Ugye csinos és érdekes a csizma is, meg a két miniruha is? Műbőrből mégiscsak a legpraktikusabb a kabát. Tavasszal, nyáron, ősszel, télen egyaránt jól kihasználható. A modell, amelyet Zsuzsa a harmadik képen mutat be, fekete fényes műbőr. Érdekessége, hogy a kabát alsórésze a deréktól, cippzáras megoldással, levehető. Alatta hófehér forró nadrág van, s a felsőrész, mint lumberjack egészíti ki ezt a változatot. 1973 telére a különleges szőrmefelületű műbőrökből, lengyelke fazonú bundákat terveztek. A szőrmés rész belülre kerül és azzal paszpolozzák, meg hímzéssel díszítik ezeket a szép, modern, könnyű és meleg kis bundákat. (f. b.) (Komlós Lili felvételei.) Befejezésül még egy aratási nótát idézzünk, amelyet már Bartók Béla is feljegyzett és mintegy a nehéz munka jóízű befejezését jelzi: Jaj, de sokat arattam a nyáron, De keveset pihentem az ágyon. Vesd meg babám, vesd meg a csipkés ágyadat, Hadd pihenjem ki rajta magamat. . . Volly István Cikcakk takaró Hozzávalók: 90 deka középvastag maradék műszálfonal, minél több színből, 3V2-es horgolótű. Mérete: 130X170 cm. MINTA 1. sor: a kezdő lácszemsorra egyráhajtásos pálcákat öltünk. 2. sor: • 20 egyráhajtásos pálcát öltünk egymást követő láncszemekben, a 21. láncszembe 3 egyráhajtásos pálcát horgolunk, ezután ismét 20 egyráhajtásos pálca következik egymás után, majd 3 pálcát horgolunk, ezután ismét 20 egyráhajtásos pálca következik egymás után, majd 3 pálcát átugrunk, s a *-tól ismételünk. 269 szemmel kezdjük, s a fent leírt mintával horgoljuk. A csíkokat tetszés szerint, 1, 2, 3, 4, soronként váltogatjuk. Ha a kívánt méretet elértük, 4 sor rövidpálcával körülhorgoljuk, a sarkokon 4 rövidpálcát öltünk. adják, eredményül. Dit, dör, fa, fűz, ges, gö, in, je, pos, pu, ta, tor. 1. Ilyen állat a teve. 2. Fagyos. 3. Sütemény. 4. Árok, verem. 5. Szomorú növény, ágaiból sípot készíthetünk. 6. Mozgásba hoz. 1 2 3 4 5 6 •' QllQH V 1}PUI 9 ‘Dfzpj S ‘-iopgo ■f ‘vwoj, s ‘saßap •z ‘sodnd T : s f a / ß a w iA/yéri receptek ZÖLDBABOS RAGULEVES. Egy csirkeaprólékot, egy liter vízben pár szem borssal, egy fél fej vöröshagymával és kevés sóval puhára főzünk. Beleöntünk fél kiló puhára főzött zöldbabot (levével együtt) majd vékony, világos rántással besűrítjük. Ecettel kissé meg sav anyitjuk, és csak 1—2 percig forraljuk, majd megtejfölözve adjuk asztalra. Ha sűrűbbre akarjuk készíteni a levest, kevés csipetkét főzhetünk bele, ha pedig erősítő étrendben adjuk, a tejfölbe egy tojássárgáját keverünk el. LECSÓS LIBACOMB. 15 deka füstölt szalonnát felszeletelünk, cakkosra bevagdaljuk a szélét, és szép pirosra sütjük. Ekkor a szalonnadarabokat kiveszszük és félretesszük. Zsírjában megpirítunk egy fej, apróra vágott vöröshagymát, meghintjük késhegynyi pirospaprikával, és beletesszük a lebőrözött libacombot. Nagyon kevés vízzel, enyhén sózva olyan puhára pároljuk, hogy a hús a csontról leessen. Ekkor a combokat kicsontozzuk, darabokra vágjuk, s hozzáadjuk egy kiló paprikából, egy fej vöröshagymából és néhány paradicsomból készült lecsóhoz. Pár percig összeforraljuk, és a tetejére fektetjük a félretett, ropogós szalonnaszeleteket. ROSTON SÜLT FŰSZERES HAL. Kisebb halakat a pikkelyétől megtisztítunk, és kiszedjük a belsejét — az ikráit és a tejet félretéve. 10 deka mustárt késhegynyi törött borssal és pirospaprikával ízesítjük, simára keverjük az ikrával vagy tejjel, hogy kenhető masszát kapjunk. A halakat keresztben többször bevágjuk, ezekbe a bevágásokba kenjük a fűszeres krémet, majd az egészet finom zsemlemorzsába megmártva, megolajozott sütőrostra fektetjük. A tetejét olvasztott vajba mártott ecsettel megkenjük és a sütőben kb. 10 percig sütjük. Ekkor a halakat a másik oldalukra fektetjük, és ezt ugyancsak vajjal kenegetVe sütjük ropogósra. Nyáron kiváló a szabadban sütni faszénparázson. Ha nincs a sütőbe való rostunk, akkor a halat lisztbe, felvert tojásba és morzsába mártva, bő forró olajban sütjük ropogós pirosra. BARACKOS LEPÉNY. 30 deka lisztet összemorzsolunk 15 deka margarinnal, hozzáadunk 10 deka cukrot, 3 tojássárgáját és annyi vizet, hogy rugalmas tésztát adjon. Alaposan kidolgozzuk, és ujjnyi vastagra nyújtva, tepsibe terítjük. Félig kirakjuk félbevágott, kimagozott sárgabarackokkal, meghintjük fahéjas porcukorral, és a tojások kemény habjából — amelybe 10 deka kristálycukrot és pár csepp citromot keverünk — rácsot készítünk a tetejére. Ha nincs nyomózsákunk, vehetünk hozzá több fehérjét, és teljesen beboríthatjuk vele a barackot. A sütőbe visszatolva, alsó lángon, nagyon lassú tűzzel sütjük meg a lepényt. Ha kihűlt, kockára vágjuk, és egymás mellé fektetve tálaljuk, nehogy a hab összetörjön a tetején.
