Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-10 / 12. szám

§~6tAj&n, - Q-fcÄons QijMuiekmijpi gß-nxLßLaJbßk Már alig vártam, hogy május utolsó vasárnapja, a gyermekek hagyo­mányos ünnepnapja közeledtével írhas­sak az én kis palotámról. Ott áll, ha nem is a régi sláger szerint a Bajza utca sarkán (mert ott nagy pa­loták állnak), hanem az egyik ilyen nagy sarokpalota tőszomszédságában, egy Baj­za utcai üzemi óvoda kertjében. A szer­kesztőségem jelé arra visz az út, s bár­mennyire sietek is, előtte mindig lassí­tok: újra és újra megcsodálom. Pedig szerény külsővel rendelkezik, nem forog kacsalábon, mindössze egyetlen pici ab­laka van, ajtaján még a mesebeli hét törpe közül is csak a legkisebbik férne be emelt fővel, feltéve, ha leveszi a sü­vegét. Múltkor hatalmas vihar tombolt a vá­rosban, fákat, villanypóznákat csavart ki, aggódva gondoltam a kis építményre. Nagy kő esett le a szívemről, amikor másnap messziről megláttam. Eső-mosta tiszta-piros tetővel ott állt a házikó, kö­rülötte kis fonott karosszékeikben az ap­róságok, egyikük bent foglalatoskodott. Jó erősen alapozták meg falait a felnőt­tek, gondoltam elégedetten, jó erősen építették, sok szeretettel... Marika Így építjük mi gyermekeink tágabb világát is, biztonságosan, hogy falai közt jól érezzék magukat, játszhassanak, ta­nulhassanak, nyugodt körülmények kö­zött növekedhessenek. Soha nem titkoltuk, s éppen az ő ün­nepnapjukon emlegetjük leginkább, hogy nagyok a gondjaink: kevés a bölcsőde, az óvoda. Azon a megbeszélésen, ame­lyen a nőtanács vezetősége és építésügyi miniszterünk a minap a gyermekintéz­mények bővítésének feladatairól tár­gyalt, derült ki, hogyha — az eddigi el­képzelés szerint — az újonnan épülő la­kótelepeken minden ezer lakáshoz 75 személyes óvoda és 50 szeméyes bölcső­de létesül, az kevésnek bizonyul. De ezek a gondok, végeredményben, a fejlődés előbb-utóbb legyőzhető gond­jai. Legyűrésükhöz van erőnk. Csak bé­ke kell hozzá, béke ahhoz, hogy minden tervünk valóra válhasson, hogy gyerme­keink jövője is biztonságban legyen. Ez nemzedékünk igazi nagy problémája. — h — DíasaS2S2SHSESHSaSÍScLSH5ESaSBSasaSÍ A DEÁKBÓL LETT KIRÁLY Kriza János meséje 5ES£5HSHSlSHSHSH5H5BSasa5cLrasaSHS!0 Űtra ment egy deák, s amint a mezőn ment, kipattogzott borsószemekre talált. Gondolta, hogy talán valami hasznát veheti, mert sze­gény legény volt, s az apja azt tanácsolta neki: ha talál valamit, ami többet ér egy bol­hánál, vegye fel. Felszedte hát a borsót, s a zsebébe rakta. Űtjába került a király városa, s mivel éppen beesteledett, bejelentette magát a királynál. Szállást kért éjjelre s útiköltséget a további útra. Jóforma legény volt a deák, helyesen be­szélt, s ügyesen viselte magát. A királynénak ez figyelmére esett, s minthogy eladó lánya volt, úgy vélekedett, hátha királyfi, s leány­nézőbe jött, s csak azért öltözött deáknak, hogy ne ismerjék meg. Ezt a gondolatát meg­mondta az uránai. s a király igazat adott neki. Megegyeztek, hogy próbát tesznek vele, hadd tudják ki, igazán királyfi-e. Ott marasz­­tották a deákot két napra. Első éjszakára nem valami pompás ágyat vetettek neki, azért, hogy ha azzal megelég­szik, akkor csakugyan deák; de ha nem, ak­kor királyfi. Egy oldalházban vetették meg az ágyat, s egy bizalmas emberét a király a ház ablakára állította, hogy lesse meg a deákot, mit csinál. Megmutatták a deáknak az ágyat, s ő vetkőzni kezdett ott egyedül. De amint vetkőzött, a borsó a zsebéből mind az ágy alá gurult, ő keresgélni kezdte s egyenként össze­szedegette. Hajnal lett," mire össze tudta szedni. A vigyázó nem látta, hogy mivel dolgozik a deák, de azt látta, hogy nem aluszik, hanem egyre az ágyát igazgatja, s csak hajnalra aludt el egy cseppecskét. Jelentette a király­nak, hogy a vendég nem aludt, csak az ágyá­val bajlódott; úgy látszik, nem afféle ágyhoz van szokva. Reggelinél kérdezte a király a deákot, ho­gyan aludt, s az csak annyit mondott: egy ki­csit nyugtalanul, de annak is maga volt az oka. Ebből azt értették, hogy megbánta, mért nem adta ki magát, hogy rangjához illő ágyat vessenek neki. Azt hitték, hogy királyfi, s úgy is bántak vele. Másnap este királyi módra vetettek neki ágyat, s a deák, mivel a múlt éjjel nem aludt, alig feküdt le, úgy elaludt, mint a tök, virra­datig meg se moccant. A vigyázó azt jelen­tette reggel, hogy a vendég végig jól aludt. Most már a király is meg a királyné is azt hitte, hogy a deák csak mondja deáknak ma­gát, s valójában királyfi. Attól kezdve úgy is szólítgatták. A király lánya hamar megszerettette magát a deákkal, s hamarosan egybekeltek. Már álló esztendeje, hogy együtt éltek, akkor hintóba fogattak nekik, s útnak eresztették őket, hogy a deák-királyfi mutassa meg feleségének a maga országát. Most ijedt csak meg a deák, hogy kuruco­­san talál járni! De nem soká szepegett: el­szánta magát, hogy lesz, ami lesz, és elindult a feleségével hazafelé. Azt gondolta magában: „Elindulok vele, legföljebb elszököm tőle, s visszamegyek a kollégiumba!” Mert a deákköntöst soha nem hagyta el magától. Elindultak, s addig mentek, míg egy nagy erdőbe nem értek; ott a deák félremegyen, egy mély árokban vetkőzni kezd, hogy a deák­gúnyába öltözzék s elszökjék. Éppen ott he­vert egy hétfejű sárkány, s ez őt megszólí­totta : — Ki vagy? Mit keresel itt? A deák elbeszélte a sárkánynak az egész dolgát, s azt is, hogy éppen szökni akar. A sárkány azt mondta erre: — Kár volna elszökni! Csak folytasd az uta­dat, s amint az erdőből kiérsz, meglátsz majd egy lúdlábon forgó rézvárat, menje be abba, s lakjál ott békességgel feleségestül, kutyástul, macskástul, míg a vár mozogni és forogni nem kezd. De akkor aztán kotródj onnét, mert akkor én megyek oda haza, s ha ott talállak, vége az életednek. Visszament hát a deák a hintóhoz, és to­vábbutaztak. Az erdőből kiérve meglátta a lúdlábon forgó rézvárat, oda bementek, s le­telepedtek, mintha az övé lett volna a vár. Jól elvoltak ott két esztendeig, s már maga is hinni kezdte, hogy igazi király. Hanem egy­szer csak a vár mozogni, forogni kezd nagy gyorsan! Megbúsult a deák, kiment a vár bás­tyájára, sétált nagy búsan alá s fel. Talált ott egy vén banyát, aki azt kérdezte tőle: — Mi bajod van, felséges király? — Az a baj anyó — felel a deák —, hogy nem vagyok király, de mégis annak kell len­nem! Azzal elbeszéli a dolgát.-KRIZA JÁNOS A CSÓKALÁnM MÓRA KÖNYVKIADÓ — Nem olyan nagy a baj, fiam! — mondja az anyó. — Köszönd, hogy nem titkoltad elő­lem a dolgodat! Én kuruzsló királyné vagyok, a hétfejű sárkány legfélelmetesebb ellensége. Ezért azt tanácsolom: igen hirtelen süttess egy cipót, egymás után hét sütéssel, azt a cipót mindig legelsőnek tétesd be a kemencébe, s legutoljára vetesd ki; azt holnap reggelre, amikor a hétfejű sárkány megérkezik, tétesd ki a várkapuba, s annak a sárkány úgy meg­örül, hogy téged soha nem fog háborgatni, s a vár mindenestül neked marad! No, jól van! A deák a cipót éppen úgy elké­szítette, ahogy az anyó tanácsolta, s már éjfél ~o\>' UtiU) Kürthy Hanna rajza MONDÓKA Kiskertemben az ürge Rákapott a dinnyére. Megállj, ürge, megleslek. Holnap délre megeszlek. Ice, bice, cibere. Neked mondom, menj ki te! 5 ? Fas^sasasBsasHSHSHsasasasHsasESTSHSHSÉsa.1 KÖRBE-KÖRBE Számoljátok meg, hány kör tálálható az ábrában? oioXuuozsnH äa5B5BSE5H5H5H5H5ESHS25H5HSH5E£H5HSH5HS25HSaSH5?;! után egy órakor a cipó ki volt téve a vár­kapuba. Mikor a nap feljött, s a hétfejű sár­kány a várkapura ment, a cipó így szólította meg: — Hohó, megállj! Itt én vagyok az őrző, ide az én engedelmem nélkül nem mehetsz bel Ha mégis be akarnál menni, előbb ki kell ál­­lanod, amit én kiállottam! — Nekem ide be kell mennem! — kiált a sárkány. — De micsoda próbákat állottál ki hát? A cipó elbeszélte, hogy őt, amikor mag volt, felásott földbe takarták; elrohadt, kikelt, fel­nőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat kiállott, mégis megtermett; akkor levágták, összekö­tözték, megcsépelték, összemorzsolták, meg­gyúrták; aztán hétszer egymás után, mind­annyiszor a társainál előbb a tüzes kemencébe bevetették. Ha a sárkány mindezt kiállja, be­ereszti a várba, de máskülönben ugyan nem! A sárkány tudta, hogy mindezt ki nem áll­hatja, ezért úgy megharagudott, hogy mérgé­ben kihasadt, s azon helyben elpusztult. A deák pedig attól a naptól fogva a lúd­lábon forgó vár ura lett, s az apósa király­sága is rászállott. Ha meg nem halt, még ma is uralkodik. Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, mint a deák, én is a mai szentséges napon be­­állanék deáknak! (Kriza János több mint száz év előtt lejegyzett szé­­kely mesegyűjteményét, A csókalányokat jelentette meg az idei gyermeknapra a Móra Könyvkiadó, Kor­mos István átdolgozásában. Ebből a kötetből válasz­tottuk ki a fenti mesét.) í 2SESH5H5a5E5H5H5Z5HSH5HS2SE52Sa5H5HSa5HSESH5H5H5ZSU5HSE5HSESESHSESH5HSESE5íSE' 55H5S5B5B5E5H5B5H5E5E5Z5a5ESESE5HSE5E52525E5E5E5E5?.5 NÉPMŰVÉSZET A QYERMEKDIVATBAN finomságok A gyerekek öltöztetése, ha lassabban is, de mindig kö­veti a felnőttek divatját. Per­sze, nem a szélsőséges hóbor­tokra gondolunk — bár ez a korosztály, bájos szuper­miniben, komolykodó, a térd alatti hosszúságú szoknyában, nadrágban —, a legkedvesebb mégis a színes, virágos, köny­­nyen mosható, vasalható ru­hákban. A folklór divatja világ­szerte mind nagyobb mérete­ket ölt az öltözködésben, de talán sehol sem alkalmazható olyan ötletesen és gazdagon, mint a gyerekek divatjában. S hogy ez mennyire így van — mutatják a legfrissebb leányka- és fiúruhamodellek —, amelyek egy részét a Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron láttuk. A hatéves Annamária (1. kép) kétrészes ruhája a szok­nya és a boleró meggypiros könnyű szövetből készült, a szoknya alján és a bolerón színes kalocsai hímzéssel. A négyesztendős ikrek, Li­dia és Erika (2. kép) ruhács­kája középkék színű piké karton, érdekesen elhelyezett virágos paszpolozással. A népművészeti mintás pasz­pól méterben kapható. Zoltán két és fél éves. (3. kép). Népművészeti mellénye középkék színű posztóból ké­szült, fehér rátét díszítéssel. Komlós Lili felv. P. J. TORTÁK. A tortakészitésnél alapvető tudnivaló, hogy ahány tojás­­sárgáját használunk fel hozzá, annyi púpozott kanál cukorral kever­jük ki. Amikor a kanál már megáll benne, akkor adjuk hozzá a lisztet (mindig csapott kanállal) vagy diót és egyebet. Tortasütésnél keveset nyitogassuk a sütőajtót, mert a tészta könnyen összeesik, és szalonnás lesz. Ha kész tortalapot vásárolunk, krémezés előtt a lapokat kevés langyos tejjel vagy rummal locsoljuk meg, aszerint, hogy melyik illik jobban a krémjéhez. KAvETORTA. öt tojás fehérjét kemény habbá verünk. 15 deka őrölt mandulával, 25 deka cukorral, dióval vagy mogyoróval (mind­egyikkel jó!) összevegyítjük, hozzáadjuk még egy fél citrofn, levét, és tepsiben, papírra öntve, takaréklángon megsütjük, majd hosz­­szában három keskeny részre vágjuk, és megtöltjük. Töltelék: öt tojás sárgáját 12 deka cukorral habosra keverünk. Amikor besürü­­södött, két evőkanál jó erős feketekávéval, egy evőkanálnyi kakaó­val — amit 15 deka porcukorral sűrű krémmé főztünk — összeke­verjük a tojássárgákat. Ezután kihűtjük, és 10 deka vajjal kike­verjük. Ezzel a krémmel ragasztjuk össze a lapokat, majd a tetejét is bevonjuk. Tálalás előtt szeletenként friss tejszínhabbal beborít­juk. OROSZ KREMTORTA. 4 deci tejjel, 4 tojásból, 7 deka vajjal S deka liszttel, 10 deka cukorral tortaformában 2 piskótalapot sütünk. A 7 deka hámozott és apróra vagdalt mandulát és ugyanannyi ma­zsolát előző este csészében rumba áztatjuk. 4 tojás sárgájából 2 deci tejjel. 25 deka cukorral, vaníliával forró vízfürdőben krémet főzünk, amihez az előírás szerint elkészített pudingot, a rumos mandulát és 2 deci felvert tejszint adunk hozzá. A tortaformába helyezünk egy kihűlt piskótalapot és vastagon megkenjük a krémmel, majd rá­tesszük a második lapot és szintén megkenjük, a harmadikkal pedig befedjük. Egy napra jégre tesszük. A tetejét édes tejszínhabbal dí­szítjük. CITROMKRÉM. 4 tojás sárgáját 13 deka cukorral jól elkeverünk. Hozzáadjuk egy citrom levét, a lereszelt héját és a tojásfehérjék felvert habját. Egy deka zselatint kevés vízben feloldunk és hozzá­teszünk. Talpas poharakban, behűtve tálaljuk. PIRÍTOTT MOOYOROKREM. 10 deka mogyorót addig pirítunk sü­tőlapon, míg ruha közé dörzsölve lejön a héja, de csak kevéssé szabad megbámulnia. Amikor kihűlt, megdaráljuk. Habüstben forró viz felett egy tojásból, egy csapott kanál lisztből, 1—2 deci tejből, vaníliával krémet főzünk. Ebbe tesszük a megdarált mogyorót. Míg kihűl, 15 deka vajat habosra keverünk, és apránként, folytonos ke­verés mellett tesszük hozzá a mogyorós pépet. Ha szükséges, még kevés porcukrot és 1—2 evőkanál rumot adunk bele.

Next

/
Thumbnails
Contents