Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-10 / 12. szám
§~6tAj&n, - Q-fcÄons QijMuiekmijpi gß-nxLßLaJbßk Már alig vártam, hogy május utolsó vasárnapja, a gyermekek hagyományos ünnepnapja közeledtével írhassak az én kis palotámról. Ott áll, ha nem is a régi sláger szerint a Bajza utca sarkán (mert ott nagy paloták állnak), hanem az egyik ilyen nagy sarokpalota tőszomszédságában, egy Bajza utcai üzemi óvoda kertjében. A szerkesztőségem jelé arra visz az út, s bármennyire sietek is, előtte mindig lassítok: újra és újra megcsodálom. Pedig szerény külsővel rendelkezik, nem forog kacsalábon, mindössze egyetlen pici ablaka van, ajtaján még a mesebeli hét törpe közül is csak a legkisebbik férne be emelt fővel, feltéve, ha leveszi a süvegét. Múltkor hatalmas vihar tombolt a városban, fákat, villanypóznákat csavart ki, aggódva gondoltam a kis építményre. Nagy kő esett le a szívemről, amikor másnap messziről megláttam. Eső-mosta tiszta-piros tetővel ott állt a házikó, körülötte kis fonott karosszékeikben az apróságok, egyikük bent foglalatoskodott. Jó erősen alapozták meg falait a felnőttek, gondoltam elégedetten, jó erősen építették, sok szeretettel... Marika Így építjük mi gyermekeink tágabb világát is, biztonságosan, hogy falai közt jól érezzék magukat, játszhassanak, tanulhassanak, nyugodt körülmények között növekedhessenek. Soha nem titkoltuk, s éppen az ő ünnepnapjukon emlegetjük leginkább, hogy nagyok a gondjaink: kevés a bölcsőde, az óvoda. Azon a megbeszélésen, amelyen a nőtanács vezetősége és építésügyi miniszterünk a minap a gyermekintézmények bővítésének feladatairól tárgyalt, derült ki, hogyha — az eddigi elképzelés szerint — az újonnan épülő lakótelepeken minden ezer lakáshoz 75 személyes óvoda és 50 szeméyes bölcsőde létesül, az kevésnek bizonyul. De ezek a gondok, végeredményben, a fejlődés előbb-utóbb legyőzhető gondjai. Legyűrésükhöz van erőnk. Csak béke kell hozzá, béke ahhoz, hogy minden tervünk valóra válhasson, hogy gyermekeink jövője is biztonságban legyen. Ez nemzedékünk igazi nagy problémája. — h — DíasaS2S2SHSESHSaSÍScLSH5ESaSBSasaSÍ A DEÁKBÓL LETT KIRÁLY Kriza János meséje 5ES£5HSHSlSHSHSH5H5BSasa5cLrasaSHS!0 Űtra ment egy deák, s amint a mezőn ment, kipattogzott borsószemekre talált. Gondolta, hogy talán valami hasznát veheti, mert szegény legény volt, s az apja azt tanácsolta neki: ha talál valamit, ami többet ér egy bolhánál, vegye fel. Felszedte hát a borsót, s a zsebébe rakta. Űtjába került a király városa, s mivel éppen beesteledett, bejelentette magát a királynál. Szállást kért éjjelre s útiköltséget a további útra. Jóforma legény volt a deák, helyesen beszélt, s ügyesen viselte magát. A királynénak ez figyelmére esett, s minthogy eladó lánya volt, úgy vélekedett, hátha királyfi, s leánynézőbe jött, s csak azért öltözött deáknak, hogy ne ismerjék meg. Ezt a gondolatát megmondta az uránai. s a király igazat adott neki. Megegyeztek, hogy próbát tesznek vele, hadd tudják ki, igazán királyfi-e. Ott marasztották a deákot két napra. Első éjszakára nem valami pompás ágyat vetettek neki, azért, hogy ha azzal megelégszik, akkor csakugyan deák; de ha nem, akkor királyfi. Egy oldalházban vetették meg az ágyat, s egy bizalmas emberét a király a ház ablakára állította, hogy lesse meg a deákot, mit csinál. Megmutatták a deáknak az ágyat, s ő vetkőzni kezdett ott egyedül. De amint vetkőzött, a borsó a zsebéből mind az ágy alá gurult, ő keresgélni kezdte s egyenként összeszedegette. Hajnal lett," mire össze tudta szedni. A vigyázó nem látta, hogy mivel dolgozik a deák, de azt látta, hogy nem aluszik, hanem egyre az ágyát igazgatja, s csak hajnalra aludt el egy cseppecskét. Jelentette a királynak, hogy a vendég nem aludt, csak az ágyával bajlódott; úgy látszik, nem afféle ágyhoz van szokva. Reggelinél kérdezte a király a deákot, hogyan aludt, s az csak annyit mondott: egy kicsit nyugtalanul, de annak is maga volt az oka. Ebből azt értették, hogy megbánta, mért nem adta ki magát, hogy rangjához illő ágyat vessenek neki. Azt hitték, hogy királyfi, s úgy is bántak vele. Másnap este királyi módra vetettek neki ágyat, s a deák, mivel a múlt éjjel nem aludt, alig feküdt le, úgy elaludt, mint a tök, virradatig meg se moccant. A vigyázó azt jelentette reggel, hogy a vendég végig jól aludt. Most már a király is meg a királyné is azt hitte, hogy a deák csak mondja deáknak magát, s valójában királyfi. Attól kezdve úgy is szólítgatták. A király lánya hamar megszerettette magát a deákkal, s hamarosan egybekeltek. Már álló esztendeje, hogy együtt éltek, akkor hintóba fogattak nekik, s útnak eresztették őket, hogy a deák-királyfi mutassa meg feleségének a maga országát. Most ijedt csak meg a deák, hogy kurucosan talál járni! De nem soká szepegett: elszánta magát, hogy lesz, ami lesz, és elindult a feleségével hazafelé. Azt gondolta magában: „Elindulok vele, legföljebb elszököm tőle, s visszamegyek a kollégiumba!” Mert a deákköntöst soha nem hagyta el magától. Elindultak, s addig mentek, míg egy nagy erdőbe nem értek; ott a deák félremegyen, egy mély árokban vetkőzni kezd, hogy a deákgúnyába öltözzék s elszökjék. Éppen ott hevert egy hétfejű sárkány, s ez őt megszólította : — Ki vagy? Mit keresel itt? A deák elbeszélte a sárkánynak az egész dolgát, s azt is, hogy éppen szökni akar. A sárkány azt mondta erre: — Kár volna elszökni! Csak folytasd az utadat, s amint az erdőből kiérsz, meglátsz majd egy lúdlábon forgó rézvárat, menje be abba, s lakjál ott békességgel feleségestül, kutyástul, macskástul, míg a vár mozogni és forogni nem kezd. De akkor aztán kotródj onnét, mert akkor én megyek oda haza, s ha ott talállak, vége az életednek. Visszament hát a deák a hintóhoz, és továbbutaztak. Az erdőből kiérve meglátta a lúdlábon forgó rézvárat, oda bementek, s letelepedtek, mintha az övé lett volna a vár. Jól elvoltak ott két esztendeig, s már maga is hinni kezdte, hogy igazi király. Hanem egyszer csak a vár mozogni, forogni kezd nagy gyorsan! Megbúsult a deák, kiment a vár bástyájára, sétált nagy búsan alá s fel. Talált ott egy vén banyát, aki azt kérdezte tőle: — Mi bajod van, felséges király? — Az a baj anyó — felel a deák —, hogy nem vagyok király, de mégis annak kell lennem! Azzal elbeszéli a dolgát.-KRIZA JÁNOS A CSÓKALÁnM MÓRA KÖNYVKIADÓ — Nem olyan nagy a baj, fiam! — mondja az anyó. — Köszönd, hogy nem titkoltad előlem a dolgodat! Én kuruzsló királyné vagyok, a hétfejű sárkány legfélelmetesebb ellensége. Ezért azt tanácsolom: igen hirtelen süttess egy cipót, egymás után hét sütéssel, azt a cipót mindig legelsőnek tétesd be a kemencébe, s legutoljára vetesd ki; azt holnap reggelre, amikor a hétfejű sárkány megérkezik, tétesd ki a várkapuba, s annak a sárkány úgy megörül, hogy téged soha nem fog háborgatni, s a vár mindenestül neked marad! No, jól van! A deák a cipót éppen úgy elkészítette, ahogy az anyó tanácsolta, s már éjfél ~o\>' UtiU) Kürthy Hanna rajza MONDÓKA Kiskertemben az ürge Rákapott a dinnyére. Megállj, ürge, megleslek. Holnap délre megeszlek. Ice, bice, cibere. Neked mondom, menj ki te! 5 ? Fas^sasasBsasHSHSHsasasasHsasESTSHSHSÉsa.1 KÖRBE-KÖRBE Számoljátok meg, hány kör tálálható az ábrában? oioXuuozsnH äa5B5BSE5H5H5H5H5ESHS25H5HSH5E£H5HSH5HS25HSaSH5?;! után egy órakor a cipó ki volt téve a várkapuba. Mikor a nap feljött, s a hétfejű sárkány a várkapura ment, a cipó így szólította meg: — Hohó, megállj! Itt én vagyok az őrző, ide az én engedelmem nélkül nem mehetsz bel Ha mégis be akarnál menni, előbb ki kell állanod, amit én kiállottam! — Nekem ide be kell mennem! — kiált a sárkány. — De micsoda próbákat állottál ki hát? A cipó elbeszélte, hogy őt, amikor mag volt, felásott földbe takarták; elrohadt, kikelt, felnőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat kiállott, mégis megtermett; akkor levágták, összekötözték, megcsépelték, összemorzsolták, meggyúrták; aztán hétszer egymás után, mindannyiszor a társainál előbb a tüzes kemencébe bevetették. Ha a sárkány mindezt kiállja, beereszti a várba, de máskülönben ugyan nem! A sárkány tudta, hogy mindezt ki nem állhatja, ezért úgy megharagudott, hogy mérgében kihasadt, s azon helyben elpusztult. A deák pedig attól a naptól fogva a lúdlábon forgó vár ura lett, s az apósa királysága is rászállott. Ha meg nem halt, még ma is uralkodik. Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, mint a deák, én is a mai szentséges napon beállanék deáknak! (Kriza János több mint száz év előtt lejegyzett székely mesegyűjteményét, A csókalányokat jelentette meg az idei gyermeknapra a Móra Könyvkiadó, Kormos István átdolgozásában. Ebből a kötetből választottuk ki a fenti mesét.) í 2SESH5H5a5E5H5H5Z5HSH5HS2SE52Sa5H5HSa5HSESH5H5H5ZSU5HSE5HSESESHSESH5HSESE5íSE' 55H5S5B5B5E5H5B5H5E5E5Z5a5ESESE5HSE5E52525E5E5E5E5?.5 NÉPMŰVÉSZET A QYERMEKDIVATBAN finomságok A gyerekek öltöztetése, ha lassabban is, de mindig követi a felnőttek divatját. Persze, nem a szélsőséges hóbortokra gondolunk — bár ez a korosztály, bájos szuperminiben, komolykodó, a térd alatti hosszúságú szoknyában, nadrágban —, a legkedvesebb mégis a színes, virágos, könynyen mosható, vasalható ruhákban. A folklór divatja világszerte mind nagyobb méreteket ölt az öltözködésben, de talán sehol sem alkalmazható olyan ötletesen és gazdagon, mint a gyerekek divatjában. S hogy ez mennyire így van — mutatják a legfrissebb leányka- és fiúruhamodellek —, amelyek egy részét a Budapesti Nemzetközi Vásáron láttuk. A hatéves Annamária (1. kép) kétrészes ruhája a szoknya és a boleró meggypiros könnyű szövetből készült, a szoknya alján és a bolerón színes kalocsai hímzéssel. A négyesztendős ikrek, Lidia és Erika (2. kép) ruhácskája középkék színű piké karton, érdekesen elhelyezett virágos paszpolozással. A népművészeti mintás paszpól méterben kapható. Zoltán két és fél éves. (3. kép). Népművészeti mellénye középkék színű posztóból készült, fehér rátét díszítéssel. Komlós Lili felv. P. J. TORTÁK. A tortakészitésnél alapvető tudnivaló, hogy ahány tojássárgáját használunk fel hozzá, annyi púpozott kanál cukorral keverjük ki. Amikor a kanál már megáll benne, akkor adjuk hozzá a lisztet (mindig csapott kanállal) vagy diót és egyebet. Tortasütésnél keveset nyitogassuk a sütőajtót, mert a tészta könnyen összeesik, és szalonnás lesz. Ha kész tortalapot vásárolunk, krémezés előtt a lapokat kevés langyos tejjel vagy rummal locsoljuk meg, aszerint, hogy melyik illik jobban a krémjéhez. KAvETORTA. öt tojás fehérjét kemény habbá verünk. 15 deka őrölt mandulával, 25 deka cukorral, dióval vagy mogyoróval (mindegyikkel jó!) összevegyítjük, hozzáadjuk még egy fél citrofn, levét, és tepsiben, papírra öntve, takaréklángon megsütjük, majd hoszszában három keskeny részre vágjuk, és megtöltjük. Töltelék: öt tojás sárgáját 12 deka cukorral habosra keverünk. Amikor besürüsödött, két evőkanál jó erős feketekávéval, egy evőkanálnyi kakaóval — amit 15 deka porcukorral sűrű krémmé főztünk — összekeverjük a tojássárgákat. Ezután kihűtjük, és 10 deka vajjal kikeverjük. Ezzel a krémmel ragasztjuk össze a lapokat, majd a tetejét is bevonjuk. Tálalás előtt szeletenként friss tejszínhabbal beborítjuk. OROSZ KREMTORTA. 4 deci tejjel, 4 tojásból, 7 deka vajjal S deka liszttel, 10 deka cukorral tortaformában 2 piskótalapot sütünk. A 7 deka hámozott és apróra vagdalt mandulát és ugyanannyi mazsolát előző este csészében rumba áztatjuk. 4 tojás sárgájából 2 deci tejjel. 25 deka cukorral, vaníliával forró vízfürdőben krémet főzünk, amihez az előírás szerint elkészített pudingot, a rumos mandulát és 2 deci felvert tejszint adunk hozzá. A tortaformába helyezünk egy kihűlt piskótalapot és vastagon megkenjük a krémmel, majd rátesszük a második lapot és szintén megkenjük, a harmadikkal pedig befedjük. Egy napra jégre tesszük. A tetejét édes tejszínhabbal díszítjük. CITROMKRÉM. 4 tojás sárgáját 13 deka cukorral jól elkeverünk. Hozzáadjuk egy citrom levét, a lereszelt héját és a tojásfehérjék felvert habját. Egy deka zselatint kevés vízben feloldunk és hozzáteszünk. Talpas poharakban, behűtve tálaljuk. PIRÍTOTT MOOYOROKREM. 10 deka mogyorót addig pirítunk sütőlapon, míg ruha közé dörzsölve lejön a héja, de csak kevéssé szabad megbámulnia. Amikor kihűlt, megdaráljuk. Habüstben forró viz felett egy tojásból, egy csapott kanál lisztből, 1—2 deci tejből, vaníliával krémet főzünk. Ebbe tesszük a megdarált mogyorót. Míg kihűl, 15 deka vajat habosra keverünk, és apránként, folytonos keverés mellett tesszük hozzá a mogyorós pépet. Ha szükséges, még kevés porcukrot és 1—2 evőkanál rumot adunk bele.
