Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-10 / 12. szám
RUFFY PÉTER; SZAVAINK TÖRTÉNETE Egy nyelv legnagyobb kincse a szókészlet; mennyi szavunk van s azok milyen színes, eleven, képszerű, vagy hangutánzó árnyalatossággal és gazdagsággal képesek kifejezni a fogalmakat és a gondolatokat. Miután a nyelv legnagyobb értéke szavaink összessége, a nyelvtudomány legnagyobb és" legrangosabb feladata a szótörténet, a szófej tésl Milyen eredetű — ősi finnugor-e, vagy vándorszó, egyszerű jövevény-e, s mely más nyelvből plántálódott át? — egy-egy szavunk, milyen messzeségbe vezet a múltja, milyen írásos vagy nyomtatott emlékünkben fordult először elő, hogyan változott az alakja, írásmódja. Mert a szavaiknak ősmúltja, fejlődése, már-már azt írhatnák, hogy történelme van, a szó, a szókészlet tükörkép is, amelyen egy egész nép látható, s amelyről egy nyelv teljes története leolvasható. A szavak nem fogalmakat fednek csupán, hanem olyan titkokat is őriznek, hogy milyen más népekkel érintkezett tartósan a magyar, mely foglalkozásokat vett át másoktól, s milyen — török?, szláv?, latin?, német? — nyelvi hatásoknak volt kitéve ősi, finnugor eredetű öröksége. Rá van rajzolva erre a tükörképre egy nép gondolkodásmódja, jellemző vonásai, arculata. A szó titok és nem titok. Titok annyiban, hogy története, megfejtése olykor szinte lehetetlennek látszik, s nem titok, mert szavaink óriás többségének minden nejtett dolgát, származását, keletkezését, fejlődését, változását felfedte a magyar nyelvtudomány, Nem akármilyen áron. A magyar Akadémiai Nagyszótár még cédulákon levő gyűjteményben hever, e Nagyszótár előkészítő munkálatai során 5 millió adatot céduláztak ki tudósaink. Én most nem erről a — kéziratban, cédulákon heverő — hatalmas gyűjteményről kívánok írni, hanem A magyar nyeljárások atlasza, a magyar nyelv feltérképezése után tudományos életünk másik nagy vállalkozásáról, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának 1967-ben megjelent, Ártól Gy-ig terjedő első kötetéről. Hogy milyen arányú munka egy nyelv szavainak kicédulázása, egy-egy szó első előfordulásának kikeresése,' a szó történetének feltárása, keletkezésének megfejtése, arról csak'két példát — két magyar, s egy német származású svájci romantista nyelvészét. Gombocz Zoltán és Melioh János az első világháború kitörésének esztendejében, 1914-ben indította el az első Magyar Etimológiai Szótár füzeteit. Már majdnem véget ért a második világháború, mikor a „világviszonylatban is szinte páratlan apparátusú mű” 1944-ben abbamaradt. Harminc esztendő alatt a g kezdőbetűs szavak negyedéig értek el. Walter von Wartburg német származású svájci romantista irányítja a Francia Etimológiai Szótár munkálatait. A mű 1922 Óta sorozatban jelenik meg. A svájci öregúr már túl van a hetvenen, de a szótár még nem zárult le. A magyar nyelvtudomány egyik legszebb vállalkozásának, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának a keletkezése 1960-hoz fűződik. Ekkor kezdett beszélgetni szűk baráti körben Bárczi Géza, Benkő Loránd és Papp László arról, hogy meg kellene indítani a magyar nyelv olyan szótárát, amely elmondja szavaink történetét, s feltárja a szókészlet forrását. A következő esztendőben azután megalakult — hatvan magyar nyelvész részvételével — a szótárkészítő munkaközösség. A munka előkészítése és az adatgyűjtés három évig tartott, az egyes szócikkek kidolgozása körülbelül tíz esztendőt vesz igénybe, a szótár első kötete 1967-ben jelent meg, a második kötet 70-re, a befejező harmadik kötet pedig 1973-ra jelenik meg. Az első kötet több mint ezer oldal. . A magyar nyelvkdncsét a magyar nyelvtudomány egymillió szóra teszi. Ilyen hatalmas szókészlet feldolgozása azonban lehetetlen lett volna. „Munkánkban ... nem található meg minden rendű és rangú magyar szó” — írják a szerzők, akik például kirekesztették a hely- és személyneveket, bizonyos tájszavakat és bizonyos elavult régi szavakat, s összesen 60 000 magyar szó első előfordulását, keletkezését, származását tárják fel. Feldolgozták — itehát a szavakat kieédulázták — minden magyar oklevelet 1200-dg, többet ezutánról is. Feldolgoztak minden magyar szövegemléket 1500-ig. Elsőként dolgozták fel a készülő Akadémiai Nagyszótár 5 millió cédulán heverő anyagát, a magyar szótörténet legnagyobb arányú gyűjteményét. Áttanulmányozták az 1395 körül keletkezett Besztercei Szójegyzéket, amely az első nagyobb latin-magyar szójegyzék és megvizsgálták e szójegyzék 1316 magyar szavát. Oj szógyűjtéseket is végeztek; a székelyudvarhelyi gimnázium könyvtárában őrzik azt a 188 levélből álló gyűjteményt, amelyet Székelyudvarhelyi Kódexnek nevez a nyelvtudomány. Ez a kéziratgyűjtemény 1528 körül keletkezett, nagy részét Nyujtódi András írta az erdélyi Tövis kolostorában élő testvérhúga, Judit számára. A vándorszavak, jövevényszavak, idegen eredetű magyar szavak keletkezésének, forrásának feltárása szükségessé tette, hogy messze idegen anyagból is merítsenek. .Erről csak egy példát: foglalkoztak az olasz Calepius 1585-ben Lyonban megjelent, tíz — latin, héber, görög, francia, olasz, német, spanyol, lengyel, magyar, angol — nyelvű szótárának anyagával is. Aki olvasni tud e műben, izgalmas olvasmánnyal találkozik. Nem kevesebbel, mint szavaink élettörténetével. Az evező szavunk élettörténetét például több mint hetven sorban közük. A szó először — írásos emlékben — az 1395 körül keletkezett Besztercei Szójegyzékben fordul elő, ebben a latin—magyar szótárban, „remusz ewe 30” alakban. Második írásos említése a XV. századból való, a Bécsi Kódex közli a szöveget. „Es a ferfiac eűzenec”. Az ev alapszóhoz a magyarban a -z igeképző járulhatott. No és az és szavunk? Annak mi a története, hogyan keletkezett, hol fordul először elő? Szavaink regényét lehet kiolvasni e több mint ezeroldalas kötet sorai között. Az és eredete ismeretlen, finnugor, török, indoiráni származtatása téves, s első előfordulása az 1195 körül keletkezett Halotti Beszéd-ben olvasható, amely por és hamu voltunkra figyelmeztet. S milyen írásos emlékben olvasható először az én szavunk? Ilyen formában nem; első írásos említése az 1300 körül keletkezett ómagyar Mária-siralom-ban található: en erzem tehát én érzem jelentésben. Merítsünk — példaképpen — a múlt, vagy a mostani században keletkezett szavainkból is: a ferencjóska például a népdalokban, katonadalökban gyakori Ferenc Jóska változatából lett köznévvé. Első előfordulása 1912-ből való: „A szatmári .Pannónia’ magyaros palotája még nem látott ennyi komoly szabású ferencjóskát ilyen virágos kedvben”. (Móricz: Tavaszi szél). Az eszpresszó első említése 1940-ből való, olasz származtatása nem meggyőző, a szó ausztriai német (Espresso) eredetű. Népszerű tréfamesterünk, a kitűnő Kellér Dezső konferanszié is bevonult a nyelvtudomány e míves műhelyébe: az etimológiai szótár közli, hogy a presszó elnevezés Kellér Dezsőtől való. S ha már tréfás kedvre derültünk — vajon mikor keletkezett a magyar nyelvben fröecs szavunk? A szótár felsorolja a hangutánzó eredetű szócsalád egyes tagjait (fröcsög, fröccsen, fröcsköl, fröccsent), végül utolsó helyen magyarázza meg a fröcos keletkezését. E szó tudatos szóalkotás eredménye, elvonással keletkezett a német spritzer megfelelőjeként, s első leírt használata Vadnay Károlynál található, 1890-ből: „Igyunk egyet abból a mohai fröcosből”. &zloaák költők A ÍAA&AÁ „Lepje meg magyarországi ismerőseit! Megbízásait teljesíti, ajándék- és virágküldeményeit ön helyett megvásárolja és a kért címre szállítja a BOY SZOLGÁLAT! CÍM: BUDAPEST, V., BAJCSY-ZSILINSZKY ŰT 20. TELEFON: 123—523, 290—290 volt. Utaltak kiváló íróink ezeréves együttélésünk őszinte kapcsolataira, a közös harcokra. s párhuzamosan Ady kortársait is mind, sőt, Petőfi Apostolát is. Az ötvenes években váratlanul egy másik kitűnő szlovák poéta jelentkezett Ady-kötettel, Ján Smrek, versenyre kelve Lukáő-csal, s tovább formálva a magyar költészet szlovák érvényét egy klasszikus veretű hatalmas Petőfi-kötettel, amelyért csehszlovák államdíjat kapott, majd végül József Attilát, a legbonyolultabb lírai érzések költőjét tolmácsolta ugyancsak külön kötetben. S mintha Lukáőcsal és Smrekkel is elégedetlen volna, támadt egy harmadik jeles szlovák lírikus, aki versenyre kelve társaival, újra lefordította Adyt és magyar kortársait szlovákra: ez Valentin Beniak volt, ugyancsak jelentékeny szlovák költői egyéniség. Beniak félezer oldalas versgyűjteményt adott ki, Adyt, s a kortársakat Illyés Gyuláig, egész kincstárát az új magyar lírának. S külön kötetben jelentette meg Juhász Gyula halk líráját, főként a szakolcai évek termését zengette meg művészi teljességgel. Amit Hviezdoslav kezdeményezett árvái magányában, azt a Pozsonyban élő utódok folytatták. Félszázada olvashatja már szlovák olvasó a magyar líra nagy alkotásait. Tudjuk, hogy Emil Boleslav Lukáő most készíti kiadásra; hatalmas kötetben, összes magyar versfordításait. A szépségnek és erőnek ez a lenyűgöző bősége egyedül áll az új magyar költészet mai tolmácsolásában. Hviezdoslav, Krőméry, LukáZ, Smrek és Beniak fordításai a legjobb fordítások, nem nyersfordításból készült átköltések, hanem minden íz és zamat közvetlen visszaadása. Krőméry már nem él, a másik három pozsonyi költő egymásután kapta meg a hatvanas években a Magyar Pen Klub emlékérmét és kitüntető diplomáját azért, amit irodalmunkért végzett. Olyasvalami ez, aminek mind magyar, mind szlovák oldalon őszintén örülhetünk. így az válik az irodalmi alkotás gondozása két nemzet jó szomszédi kapcsolatainak példaképévé. Szalatnai Rezső Emil Boleslav Lukáó tatni, hogyan kell megbecsülni egy nemzetet, s különválasztani a nagyszabású magyar irodalmat a kicsinyes úri magyar kormányzattól, mely mereven félretolta a szlovákok működési igényét, elutasította az iskola-kérésüket. Hviezdoslav ezt saját akarata szerint tette, ezért magyar fordításait fölöttébb nagyra kell becsülnünk. Több verset írt Petőfiről, akit költői eszményképének tartott. De olvasta Ady Endre verseit is, mert felfigyelt arra a forradalmi hangra, mely a magyar társadalom és Magyarország demokratikus átalakítását követelte. Adynak arra a híres versére, amelyben „magyarok, oláhok és szlávok” közös bánatáról ír, szenvedélyes hangon a magyarok és a nemzetiségek összefogását sürgeti, Hviezdoslav válaszverset írt, amely a szlovák költő és a hazafias szlovákság nagy vallomása volt a közös ügy mellett. Ez 1910- ben történt, s a szlovák válaszvers az anyanyelvek szabadságát kéri csupán Magyarországtól, hogy mindenki boldogan lélegezzék a hazában. Lám, Mikszáth a derék szlovák emberfajtát mutatta be a magyaroknak, Hviezdoslav pedig az emberséges magyarokat állította oda tanulságképpen a szlovák olvasóknak. Mintha megbeszélték volna, hogy ezt így kell csinálni. Hviezdoslavot — a legnagyobb szlovák költőt — magyar fordításaiért 1912-ben tagjává választotta a budapesti Kisfaludy Társaság. Mikszáth Kálmánt pedig sűrűn fordították és fordítják ma is szlovákra. A szlovák irodalomtörténészek, mint például Jozef Skultéty, már 1913-ban megállapították, hogy ez a magyar író „együtt érzett a szlovák néppel s ez az érzés soha nem tompult el benne”. Mikor Móricz Zsigmond 1916-ban Árvában járt, meglátogatta Alsókubinban Hviezdoslavot. Jan Smrek Ismeretes, hogy Mikszáth és Ady magyar írókortársai mind hívei voltak annak, hogy a szlovákságnak (s a nemzetiségeknek általában) minden jogot meg kell adni, főként a nyelvi tudat és nemzeti érzés szabadságát. Gondoljunk csak Móriczra, Juhász Gyulára, Krúdy Gyulára, s a Nyugat körül csoportosuló költőkre és írókra. Ez azért fontos, mert szívből feltörő érzés és gondolat Hviezdoslav Nem kétséges, hogy e kapcsolatok Ady Endre költészetének szlovák közvetítésében találták meg a teljes és biztos megformálást. Ady fejezte ki ugyanis teremtő erővel mindazt a reformvágyat, forradalmi átalakítást, amit nemzedéke kialakított és vállalt. Csak így érthető, hogy Hviezdoslav hűséges tanítványa és követője, a nemeslelkű, s a magyar műveltséget meggyőződéssel tisztelő Stefan Krőméry rögtön Csehszlovákia megalakulása után felhívja a figyelmet Adyra, ír róla, fordítja verseit s igazolja jelenlétét a közép-európai nemzetek számára. Krőméry is független ítéletű volt, mint az 1921 őszén elhunyt Hviezdoslav. Bár a szlovák szocialista líra a huszas években Kassák Lajos érdekes és sajátos modern kísérleteiben látta lírai kezdeményezései mintaképét, az egész szlovák költészet a két világháború közötti korszakban Ady Endre költészetében találta meg a legnagyobb felszabadító élményt. Nem divatromantikát, hanem a lírai magatartás teremtő erejét, minden rendező gondolatnak, megvilágító érzésnek mintaképét. Ezt manapság nem lehet eléggé hangsúlyozni, mert ez is, Ady költészete, összeköt minket, mint Hviezdoslavot összekötötte Arany és Petőfi. Ady kínja és gyönyöre nemcsak a fájó férfi szívét kapcsolta a boldog mindenségbe, hanem a magyar emberséget történelmi hitellel összekötötte szomszédainkkal. Csak ezzel magyarázható Ady, immár közel százéves érvénye. A huszas években felhangzó Ady-ellenes dekadencia vádját Emil Boleslav Lukáő, a kiváló költő, műfordító és publicista utasította vissza s Krőméryvel együtt magyarázta torkaszakadtáig Ady közép-európai sajátos küldetését és európai érvényét. Szlovák műélvező kell hozzá, hogy elevenné váljék Ady. Azért fordított Lukáő annyi Ady-verset szlovákra Abban az időben, amikor Mikszáth Kálmán regényeiben és elbeszéléseiben megörökítette az okos, életrevaló, találékony és tisztességes szlovák embertípusokat, már a lengyel szél kaszabolja az erdőket, s ahol város sincs, csak nagy falvak feküsznek a fenyők között, élt egy szlovák költő, aki kéretlenül a legszebb magyar típusokat és a legigazibb magyar érzéseket tolmácsolta szlovák nyelven. Ez a költő Hviezdoslav néven írta alá műviéit, de ismeretes, hogy a polgári életben Országh Pálnak hívták s bocskoros nemes volt, mint megannyian az árvái szlovák nemesek, akik a kis, zárt Arvai-medencében semmivel sem éltek úribb módon, mint a parasztok. Az árvái szlovák költő, aki Miskolcon és Késmárkon járt magyar gimnáziumba, s Eperjesen végezte el a jogot, aztán ügyvéd, majd bíró lett polgári foglalkozása szerint, végtelenül szerette népét és szülőhazáját. Most volt nemrég ötven éve, hogy meghalt s nemcsak Szlovákiában emlékeztek meg róla, hanem Magyarországon is, Miskolcon, és Budapesten. Hviezdoslav az árvái magányban Arany János legszebb verseit fordította szlovákra, továbbá Petőfi költeményeinek hosszú sorát, s aztán Az ember tragédiáját, Madách nagy művét. Azt akarta elmondani ezekkel a fordításokkal, hogy a magyar nemzet és társadalom milyen erkölcsi erővel rendelkezik s mennyi közös barátságos vonás található magyarok és szlovákok között. Azonkívül meg akarta mull T T
