Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-08 / 1. szám
Mit mutat a tükör? EGYHÁZI VEZETŐK ESKÜTÉTELE Szép karácsonyi ajándékot kapott Budapest lakossága: 1971. december 22-én megnyitották a Nagykörút és Üllői út kereszteződésében az új gyalogos-aluljárót, s ezzel egyldőben megindult a forgalom az átépített, korszerűsített felszíni csomóponton (Novotta Ferenc felvétele) A valóságot nem rózsaszín szemüveggel nézzük, de az is jó lenne, ha senki sem tenne fel fekete szemüveget a valóság megítéléséhez — az országgyűlés évi utolsó tanácskozásán, a költségvetési vita során nagyjából ezeket a követelményeket állította fel Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, mint a tényleges helyzet értékeléséhez elengedhetetlen magatartást. A parlamenti ülésszak magától értetődően, mint központi kérdéssel a gazdasági élet vizsgálatával foglalkozott, de Kállai Gyula, a Hazafias Népfront elnöke átfogóan ismertette az ország külpolitikai törekvéseit is. Mind a pénzügyminiszteri beszámoló, mind a hozzászólások egyöntetűen megállapították, hogy az állami költségvetés, ami a jövőnek a programja, s egyben a jelennek a tükre, vitathatatlanul dinamikus fejlődést mutat. A költségvetés nemcsak az állam gazdasági munkájáról szolgáltat adatokat, hanem a tükörben látható a tízmillió magyar jelenlegi helyzete, a közeli jövő képe és több mint ötmillió kereső dolgozó munkájának eredmény Az év végi gazdasági elemzések szokás szerint a lelépő esztendő értékelésével kezdődnek. Ezek szerint 1971-ben a nemzeti jövedelem 7—8 százalékos emelkedésével számolhatunk, és e nemzeti jövedelem-gyarapodás kilenctizedé a termelékenység javulásából származik. Az ipari termelés öt százalékkal nőtt, ezen belül még erőteljesebben fejlődték a vegyipar és a gépipar egyes ágazatai. A mezőgazdaság 9—10 százalékkal termel többet, mint a kedvezőtlen 1970-es esztendőben. A kenyérgabona termelési átlagai az utóbbi években magas szinten stabilizálódtak. Néhány munkaigényes terméknél azonban mint amilyen a zöldség, a cukorrépa, a dohány, visszaesett a termelés, és továbbra sem megnyugtató a szarvasmarhatartás helyzete, örvendetesen felfelé ível viszont a sertéstenyésztés. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 6 százalékkal emelkedett, a reálbérek körülbelül 3 százalékkal. A lakosság öszszes pénzbevétele az előző évinél kereken 10 százalékkal több. A lakásépítés mérlege többlettel zárult: az év végéig 73—74 ezer lakást adtak át, ami kétezerrel több, mint a tervezett. Ha az árnyoldalakról beszélünk, akkor mindenekelőtt azt kell említeni, hogy a belföldi felhasználás gyorsabban növekedett, mint a nemzeti jövedelem. Ezért többet kellett importálni. A másik ilyen tényező, hogy gazdasági szerkezete és hatékonysága még nem illeszkedik elég harmónikusan a gazdasági-műszaki haladás gyorsan változó követelmény-rendszeréhez. Súlyosan megterhelte a népgazdaságot a beruházásoknak a tervezettnél jóval nagyobb arányú felfutása. A szocialista szektorban csaknem 20 százalékkal több beruházás történt, mint 1970-ben. Ez a költségvetésben csaknem négymilliárd forint előirányzaton felüli kiadást jelentett. Az 1972-es évi terv és ennek megfelelően a költségvetés fő célként a folyamatos haladás, a szilárd egyensúlyviszonyok megteremtését, a fejlődés kedvező irányzatainak erősítését, a hatékonyság és jövedelmezőség fokozódását jelöli ki. Az elfogadott törvény szerint az állami költségvetés bevétele 1972- ben 212,6 milliárd forint, kiadásainak teljes előirányzata pedig 215,8 milliárd forint. A hiány tehát ezek szerint 3,2 milliárd forint, valamivel kevesebb, mint az 1971-es deficit. A túlzott beruházások miatt szűkíteni kellett 1972-re a nagy beruházások körét. Az 1972-es évben öt nagy beruházás megvalósítását kezdjük el, amelyek elsősorban a bauxitbányászat, a villamosenergia-ipar, az építőanyagipar és a vegyipar fejlesztését szolgálják. Két nagy beruházás későbbre halasztódik, egy nagy beruházás pedig elmarad. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter előadói beszédében kifejtette, hogy a gazdasági reformot követő fejlődéssel — a jelentős eredmények ellenére — nem járt együtt a gazdálkodás szervezettségének javulása. A követelmények gyorsan nőnek, a műszaki fejlődés újabb és újabb módszerek alkalmazását feltételezi, s ami tegnap jó volt, mára már elavult. Az ország mai technikai színvonala és szellemi kapacitása a jelenleginél gyorsabb előrehaladást is lehetővé tenne. Egyik fő cél ezért a szervezettséget és a munkakultúra javítását társadalmi üggyé tenni. Az Elnöki Tanács hozzájárult Kisberk Imre c. püspök székesfehérvári apostoli kormányzónak e tisztsége érintetlenül hagyásával, esztergomi kormányzóvá történő kinevezéséhez. — Dr. Zsebők Zoltán, a Magyarországi Református Egyház tiszántúli egyházkerülete főgondnokának megválasztásához ugyancsak hozzájárult a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. — Dr. Harsány! Lászlót, a Magyar Izraeliták Országos Képviselete elnökhelyettesévé és a Budapesti Izraelita Hitközség elnökhelyettesévé, Bárdi Dezsőt, a Magyar Izraeliták Országos Képviselete főtitkárává, Braun Lajost pedig a Budapesti Izraelita Hitközség elnökhelyettesévé választották meg. Mindhárom egyház új tisztségviselői letették az esküt Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke és Cseterkl Lajos, az Elnöki Tanács titkára előtt. Képeink az eskütételek alkalmából készültek. (MTI felv.) Ami a külkereskedelmet illeti, a világnak csak néhány országában haladja meg az export a nemzeti jövedelem 40 százalékát. Ezekben az országokban — így nálunk is — rendkívül szoros a kapcsolat a gazdaságfejlődés, a külkereskedelem és a nemzetközi pénzügyi elszámolások között. A kivitel és a behozatal a múlt esztendőben nem mutatkozott kiegyensúlyozottnak, mert az import gyorsabban növekedett, mint az export. Az egyenletes fejlődés feltétele tehát, hogy a népgazdaság exportképessége évről évre javuljon. Az előzetes számítások szerint a szocialista országokba irányuló kivitelt 13—14 százalékkal, a behozatalt 6—7 százalékkal bővítjük 1972-ben. A tőkés országokba exportunk mintegy 13 százalékos emelkedését tervezzük, miközben az import növekedése 5—6 százalék körül alakul. Meg kell azonban mondani, hogy a tőkés országokkal folytatott külkereskedelmi és fizetési kapcsolatainkat befolyásolja a nyugati valutarendszer válsága és a nyugati pénzpiacokon kialakult bizonytalan helyzet. A kiadási oldal néhány fontosabb tételéről beszélve a költségvetés előirányozta a lakásépítési program tervszerű folytatását, ennek keretében 1972-ben 74 500 lakás épül. Kulturális és egészégügyi kiadásaink elérik a 25 milliárd forintot, ami több mint négymilliárd forinttal haladja meg a harmadik ötéves terv utolsó évének színvonalát. Szociálpolitikánk legfontosabb feladata a többgyermekes családok helyzetének könnyítése, valamint a nyugdíjasok helyzetének fokozatos javítása. Ez utóbbira 12 százalékkal többet fordít az állam, mint az előző esztendőben. Az egészségügyi előirányzatokból egy lakosra számítva átlag ezer forint jut. A hagyományos feladatokon túl egyre több figyelmet fordítunk korunk ártalmaira, a levegőszennyeződés és a zaj elleni védekezésre. A terv és a költségvetés alapvetően négy kérdés megválaszolására, négy gazdaságpolitikai döntésre épül — fejtette ki Nyers Rezső. Az első kérdés, ami választ kíván az, hogy az egyensúly-problémát fokozatosan a folyamatos fejlődés keretében kívánjuk-e megoldani, vagy rövid idő alatt, akár a fejlődés átmeneti megállításával. A kormány olyan gazdaságpolitika mellett foglalt állást és ehhez kapta meg a parlament jóváhagyását, amely a fejlődés folytatásával párhuzamosan kívánja megjavítani és megoldani az egyensúly kérdéseit. Ezért a jövő évi terv a nemzeti jövedelem 5—6 százalékos növekedéséből csak 3—4 százalékot tervez felhasználni. A második kérdés az, hogy az egyensúly érdekében elegendő-e megállítani a beruházások növekedését, vagy mérsékelni kell a fogyasztás növekedését is. Az elfogadott politika értelmében a lakosság fogyasztása ezután is a termelés növekedésével összhangban emelkedik majd. Ebből következik, hogy a felhalmozás tervezett arányát nem emeljük 25 százalékról 29 százalékra, mert akkor veszélybe kerül az ötéves terv életszínvonal-politikája. A harmadik kérdés az, hogy az adott helyzetben a külkereskedelem egyensúlyának követelményét fölébe helyezzük-e a külkereskedelmi hatékonyság szempontjának. Ha csak rövid távon gondolkodnánk, akkor az egyensúly érdekében a radikális import-korlátozás útját választanánk mind a gépek, a nyersanyagok, mind a félkész terméke"'- és fogyasztási cikkek területén. E kérdésben azonban a hosszú távú elgondolásoknak, a hosszú távú érdekeknek kell érvényesülniük. Nem szabad tehát fékezni az olyan importot, amely a több, korszerűbb és jobb minőségű exportot szolgálja, de azt az importot sem, amely az életszínvonal fenntartásához nélkülözhetetlen. A negyedik kérdés az, hogy miként haladjunk az állami költségvetés bevételeinek és kiadásainak egyensúlya felé: aktívabb bevételi politikával, vagy takarékosabb kiadási politikával. A kormány az „is-is”-t választja, ami azt jelenti, hogy lesz elég tennivalónk mind a bevétel növelésében, mind a kiadások ésszerűsítésében. A költségvetési vita végső kicsengése az volt, hogy a közeljövőben bevezetésre kerülő intézkedések a gazdasági hatékonyság és a stabilitás kettős pillérére épülnek. Az országgyűlés ezt az irányvonalat fogadta el az 1972-es esztendőre. P. T. % DR. KENDE ZSIGMOND BÚCSÚZTATÁSA Mély részvéttel kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben a 84 éves korában elhunyt dr. Kende Zsigmond orvost. Dr. Kende Zsigmond a Galilei-kör egyik megalapítója volt, és a két világháború között, mint a haladó polgári értelmiség képviselője, tevékeny szerepet játszott. 1945 után a radikális párt baloldalát vezette, 1947—1958-ig országgyűlési képviselő, 1963-ig a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagjaként működött. 1950-től 1961-ig a fővárosi tanácsban az egészségügyi állandó bizottság elnökének tisztét töltötte be. (Novotta Ferenc felvétele) *
