Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-04 / 7. szám

HAZÁNK SZOCIALISTA FEJLŐDÉSE

DCádái Qán&s heizíigethe Hl. (®. Jíőn qii) őitk -a í, a tudósító farnál

Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta R. C. Longworth-t, az UPI amerikai hírügynökség bécsi tudósítóját és válaszolt kérdéseire. A beszélgetés többek között kitért az európai biztonsági konferenciára, az NSZK „új keleti” politikájára, a magyar-amerikai kapcsolatokra, az indokínai háborúra, a Közel-Kelet problémáira, a KGST és a Közös Piac kérdéseire, végül Kádár János a tudósító egy kérdésére válaszolva hazánk szocialista fejlődéséről szólt. Az alábbiakban a beszélgetésnek ezt a részét közöljük.

„Minden külföldről érkező látogató észlelheti, hogy Magyarországon a reformok folyamatban vannak. Hogyan alakul a gazdasági és társadalmi reformok ügye? Volna szíves megjelölni a reformok távlati célkitűzéseit. Más szóval, milyen politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedést tart ön ideálisnak Magyarország számára? Milyen akadályokkal kell számolni az ideális helyzetnek a megvalósításánál? Van-e valamilyen speciális ,magyar úf a szocializmushoz, vagy ,magyar politikai vonalvezetés’, amely következménye annak, hogy Magyarország helyzete különbözik más szocialista országokétól? Ha igen, tudná-e mindezt részletezni?” — kérdezte R.

C. Longworth.

— Hazánk, a szocialista fejlődés általános irányának megfelelően, jelenleg az államélet, a szocialista demokrácia fejlesztésének folyamatában van. Ennek menetében módosítottuk választójogi, törvényünket, növeltük a tanácsok önállóságát, fokozzuk a szakszervezetek szerepét a közéletben, erősítjük az üzemi demokráciát, a dolgozó tömegek részvételét a közügyekben.

A gazdasági életben a legjelentősebb reform a három éve bevezetett új irányítási rendszer, amely a szocialista tervgazdálkodást közgazdasági szabályozókkal, az üzemvezetés nagyobb önállóságával valósítja meg. A cél a gazdasági munka hatékonyságának növelése volt. A bevezetés óta eltelt idő tapasztalatai jók, a reform beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A gazdasági élet fejlődésének üteme megfelelő, a vezetés rugalmasabbá vált, a tényleges szükségletekre a korábbinál gyorsabban reagál.

— A politika, a gazdasági munka és kulturális élet kérdéseinek megoldására kidolgozott és alkalmazott különböző módszereink bevezetésében nem valamiféle újítási mánia az indítóok, hanem az a törekvés, hogy választ adjunk a szocializmus építésének menetében jelentkező, választ és megoldást váró kérdésekre. A

megoldások kidolgozásánál bennünket a marxista—leninista elmélet, jelen valóságunk reális tényei és elérendő szocialista céljaink vezetnek. Népünk nagy többsége támogatja e törekvéseinket, s úgy véljük, azok szükségszerűek és megvalósításukhoz a belső és a nemzetközi helyzet is kedvező.

— ön azt kérdezi, van-e valamilyen speciális „magyar út” a szocializmushoz? Szerintem nincs. Mégis, mivel időnként felvetődik ez a kérdés, és nemcsak a magyarokkal kapcsolatban, szeretnék néhány megjegyzést fűzni hozzá.

— Tagadhatatlan, ha a szocializmus magyarországi gyakorlatát a maga egészében nézzük, egy egész sor olyan vonást találunk benne, amelyek ugyanabban a formában nem találhatóak meg egyetlen más szocialista ország gyakorlatában sem. Ez azonban szerintem természetes és tulajdonképpen minden egyes szocialista országra egyformán érvényes. Miért van ez így? A szocializmus építésének vannak általános, nemzetközileg érvényes törvényszerűségei. Ahol ezeket figyelmen kívül hagyják, vagy megsértik, ott bajok támadnak, veszélybe kerülnek a szocializmus vívmányai, és akadályok hátráltatják a társadalom további fejlődését. Ugyanakkor a szocializmus nemzeti keretek között, önálló és független országokban épül. Ha valamely szocialista ország vezető pártja figyelmen kívül hagyja saját országának adottságait és népének nemzeti sajátosságait, ugyancsak veszélybe kerülnek a szocializmus vívmányai, és bizonytalanná válik a szocialista fejlődés jövője.

— A Magyar Szocialista Munkáspárt a szocializmus építésének menetében arra

törekszik, hogy elválaszthatatlan egységnek fogja fel és egyaránt figyelembe vegye a nemzetközileg közös, fő törvényszerűségeket, és az ország adottságait, népünk történelmi hagyományait, nemzeti sajátosságait. Mindebből együttesen következik a gyakorlatban az, amit ön „magyar politikai vonalvezetés”-nek nevez. A párt közelmúltban megtartott X. kongreszszusa, s annak visszhangja, meggyőzően megmutatta azt is, hogy ezt a „magyar politikai vonalvezetést” velünk együtt a kommunista és munkáspártok óriási többsége is marxista—leninista irányvonalnak és nem valamiféle „külön út”-nak tekinti.

— ön azt kérdezi, milyen társadalmi berendezkedést tartok ideálisnak Magyarországon? Számomra az élet ezt a kérdést már évtizedekkel ezelőtt feltette, s akkor is, ma is ugyanazt válaszolom: a szocialista társadalmi rendszert tartom ideálisnak. A szocializmus a dolgozó ember érdeke, nemzeti törekvéseink biztosítéka, és nemzetközileg is az fogja megteremteni a népek igazi barátságát, az emberiség számára a tartós békét — válaszolt Kádár János.

„A legtöbb országban, így az Egyesült Államokban is, fennáll az „ifjúsági probléma". Érvényes ez Magyarországra is? Ha igen, akkor ez társadalmi problémának tekintendő-e, amely főleg apátiában nyilvánul meg, valamint abban, hogy az ifjúság elidegenedik az idősebb nemzedéktől, a tekintély gondolatától, ezt eredetieskedő viselkedéssel, időnként tiltakozásokkal jelzi, vagy bűnügyi problémaként kell az ügyet kezelni, esetleg mindkettőnek? Mi az oka — véleménye szerint — ennek a magatartásnak, mit tehetnek a kormányok, hogy ezt feloldják?” — folytatta kérdéseit R. C. Longworth.

— A fiatal emberek életkori sajátosságai, az útkeresés láza, az élettapasztalatok hiánya, a türelmetlenség, a szertelenség és hasonlók, a világon mindenütt egyformák. Ezzel az azonossággal szemben viszont — a fennálló társadalmi rendszerektől függően — gyökeresen eltérőek az ifjúság társadalmi problémái az egyes országokban. Más az öröme és a gondja a szocialista országokban élő ifjúságnak, s megint más a tőkés világ ifjúságának. Hazánkban az ifjúság döntő többsége ismeri és magáénak vallja a szocialista célokat, vállalja a társadalom törekvéseit, becsületesen tanul, dolgozik, harcosan antiimperialista.

— Tény, hogy nálunk is vannak fiatalok — bár kis számban —, akik „radikálisak” és fogékonyak a „baloldali” kispolgári irányzatokra. Vannak olyan fiatalok is, akiknek életstílusa a szocialista közgondolkodástól idegen önzés, s olyanok is, akiket kevésbé foglalkoztat a politika, a közélet, vagy közömbösek annak kérdései iránt. Ezeket a negatív nézeteket, magatartást képviselő fiatalok — ifjúságunk tömegeihez képest — erős kisebbséget képviselnek, de lámpával kell keresnie nálunk olyan fiatalokat, akik a kapitalista rendszert jobbnak tartanák a szocializmusnál.

— Az ifjúság megmozdulásai a kapitalista világban másról vallanak, arról, hogy az ifjúság elégedetlen sorsával, lázad a kapitalista rendszer, az embertelenség ellen. Ez a jellemző a vezető kapitalista országok társadalmában élő ifjúság megmozdulásaira, legyenek azok akár az Egyesült Államokban, a Német Szövetségi Köztársaságban vagy Japánban. Az ottani ifjúság tömegeinek lázongása sokszor kialakulatlan, anarchista formában történik, mégis mindig társadalmi kérdésként kell kezelni, mert a lényegét tekintve az is. Minden olyan manipulálás, minden olyan nézet, amely a tőkés társadalmak ifjúságának problémáit „nemzedékek harcának” igyekszik feltüntetni, valójában el akarja terelni a figyelmet az osztálykérdésről, az ifjúság valódi társadalmi, politikai és szociális problémáiról — hangzott Kádár János válasza.

„Az ifjúsággal kapcsolatos kérdésre adott válaszában ön azt mondta, hogy a nyugati ifjúság lázadása inkább társadalmi, semmint bűnözési probléma. Érvényes ez azokra a fiatalokra is, akikkel Magyarországon is problémák vannak?” — kérdezte a tudósító.

— Érvényes. Az ifjúság problémáival úgy foglalkozunk, mint nagy és fontos társadalmi kérdésekkel. A közelmúltban arra illetékes vezető testületeink — ideértve a párt Központi Bizottságát és a kormányt — több határozatot hoztak és publikáltak az ifjúsággal kapcsolatban. Aki ismeri ezeket az állásfoglalásokat, tudja, hogy az említett dokumentumokban az ifjúság kérdéseit minden vonatkozásban, mint társadalmi kérdést tárgyaljuk — felelte Kádár János.

A beszélgetés végén R. C. Longworth a következő kérdéssel fordult Kádár Jánoshoz: „ön 14 éve áll a magyar párt élén. Mit. tekint legnagyobb eredményének, mik a legnagyobb csalódásai? Melyek személyi tervei a jövőre vonatkozólag?’

— Mindenki, aki felidézi a 14 év előtti viszonyokat és a mai Magyar Népköztársaságot, az tudja, hogy itt tíz- és százezrek, milliók összefogása, harca és munkája nyomán gyökeres változás ment végbe; nagy eredmények születtek. Számomra a legfontosabb: részese lehettem ennek a folyamatnak, és az a tudat, hogy személyes erőfeszítéseim nem voltak hiábavalók, és hozzájárultak valamivel az elért eredményekhez.

— Csalódások természetesen mindenkit érnek. Ami engem illet, az élet sohasem kényeztetett, mindig reális gondolkodásra kényszerített, s így az elkerülhetetlen csalódásokat is tűrhetően elviseltem. Személyemre vonatkozólag különleges terveim sohasem voltak és most sincsenek. Már régen eljegyeztem magam egy eszmével, s általában mindig azt tettem, amit ennek az eszmének a szolgálata megkövetel, illetve megenged.

— Végül az elmondottakhoz szeretnék még valamit hozzáfűzni: a személyeknek természetesen mindig van valamilyen szerepük az eseményekben. De, ami a Magyar Szocialista Munkáspárt politikai irányvonalát illeti, az nem egy, nem öt, és nem tizenöt ember politikája. Ezért ezzel a politikai kurzussal úgy kell számolni, hogy az nálunk a tömegekben mélyen meggvökeredzett, szilárd alapokon nyugszik, és tartós lesz — fejezte be a beszélgetést Kádár János.

Országszerte befejeződtek a választási jelölő gyűlések. A képviselői és tanácstagi jelöltek neveiről már készülnek a szavazólapok, amelyekkel április 25-én megválasztják az elkövetkező ciklus országgyűlési képviselőit és a tanácsok tagjait. Budapesten Angyalföld dolgozói ismételten Kádár. Jánost jelölték képviselőjüknek.

Képünkön Garami Győzőné, a kerületi népfrontbizottság titkára megnyitóbeszédét tartja a jelölő gyűlésen.

(MTI felv.)

Kadar János beszélgetése R. C. Longworth-al. A kép bal szélén Sümegi Endre, a UPI budapesti tudósítója (MTI felv.)