Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-03-20 / 6. szám
HAJRÁ MAGYAROK! A MAGYAR HÍREK TÍZFORDULÓS OLIMPIAI FEJTÖRŐJÉ' 4. Az első igazi... i m ^ 7 £A/£Szf/iZÓi/£*J£. Ne tessék megrémülni, bár szenvedélyes mesélő vagyok, valamennyi újkori olimpiát mégsem fogom elsorolni. Részint ugyebár, mert még egy Drukk Ernő emlékezete sem káptalan, részint, mert elfogultság nélkül mondom, egy igazi szurkoló csak arra a versenyre szeret visszaemlékezni, ahol kedvencei győztek. A többi valahogy kihullik a rostán, míg végül a szurkolót arról lehet megismerni, hogy szerinte mindig győztünk! Amikor mégse, akkor ott se voltunk, álom, ráfogás az egész, a sport ellenségeinek intrikája ... No, de a negyedik újkori olimpiát mégsem hagyhatom ki, mert ez. volt az első „igazi”, ahol már teljes győzelmet aratott az olimpiai gondolat, és bár kisebb hibák itt is előfordultak, az angolok szakszerűen, hozzáértéssel rendezték meg a világversenyt. Negyedik olimpiáról beszélek, noha két évvel előtte a görögök rendeztek egy soron kívüli versenyt, amelyet a NOB nem ismert el hivatalos olimpiának, és amely... de most jut eszembe, erről már meséltem. Nincs annál utálatosabb, mint amikor egy szurkoló mindig ugyanazt fújja, ezt én mondom önöknek, Drukk Ernő! De térjünk a tárgyra. A második athéni nem számít, és a negyedik majdnem elúszott. Rendezői ugyanis bejelentették, hogy nem tudnak időre elkészülni a stadionjukkal... Meg sem nevezem őket, bár önök alighanem úgyis tudják, melyik városról van szó... (1. kérdés). Mentségükre legyen mondva, azóta rendezett egy látványos és jól sikerült olimpiát. De a negyedik majdnem fuccsba megy, ha London be nem segít. A Brit Olimpiai Bizottság azonban vállalta a lehetetlennek látszót, és tíz hónap alatt felépített egy hetvenezer nézőt befogadó stadiont. A salakos futópálya mellett már emelt kanyaró kerékpárospálya, a labdarúgópálya mellett pedig 100 méteres úszómedence épült, gépezettel kiemelhető ugróállvánnyal. Mégiscsak más, mint a tengeröböl, vagy csónakázótó! A megnyitón már formaruhás sportküldöttségek vonultak el a húszezer néző előtt. Közöttük a magyar csapat is, elegáns kék formaruhájában: Ez már nem négytagú miniküldöttség volt, hanem komoly csapat. A kultuszminisztérium urai lassanként belátták, hogy nem majálisra mennek a magyar sportolók, hanem világversenyekre, ahol mind az öt földrészről összegyűlnek a legjobb sportolók, és a győztesek nemcsak maguknak, hanem nemzetüknek szereznek hírt, dicsőséget. így volt lehetséges, hogy a Londonban megrendezett negyedik újkori olimpián Magyarországot ---- versenyzőből álló csapat képviselte. Tessék? Hogy nem értették jól a számot? Talán légköri zavar, vagy nyomdahiba ... Azért se mondom újra! Aki legfeljebb ötöt tévedve eltalálja, azt szurkolótestvéremnek fogadom! (2. kérdés.) Igazi olimpia, igazi izgalmakkal. A 400 méteres síkfutásban az amerikai Carpenter a szemem láttára bökte oldalba a favorit skót Halswellet, aki ettől némileg bágyatag lett. A versenybíróság kizárta Carpentert és újra futtatta a versenyt, de a két másik amerikai versenyző dacosan szolidáris lett Carpenterrel (könnyen tehették, mivel úgysem voltak esélyesek) és Hallswelle szólóban kocogta végig a távot. A maratoni megint torokszorító pillanatokat szült, noha ezúttal senki sem ült szekérre vagy autóra a versenyzők közül. De az első befutót mégis támogatni kellett. Szegény Pietri (akinek nem a vezeték-, hanem a keresztneve volt Dorandó!) többször is összecsuklott futás közben, mégis bevánszorgott a stadionba, méghozzá elsőnek! De harminc méterrel a cél előtt végképpen lecsücscsent, és semmilyen biztatásra sem volt képes magához térni. A bejáratnál feltűnt az amerikai Hayes, mire az amerikai—angol versengéstől amúgy is felizgatott angol közönség tombolva biztatta Pietrit. Néhány honfitársa odafutott hozzá és feltámogatta. Szegény fiú azt se tudta, hol van. A vezető versenybíró anynyira megszánta, hogy szelíden belékarolt és besétált vele a célba... Már felhúzták az olasz zászlót az árbocra, amikor a versenybíróság döntése megszületett: a rokonszenv az erkölcsi győztes Pietrié, de a versenyt, a szabályok betartásával mégiscsak Hayes nyerte. Pietri a záróünnepségen fájdalomdíjul egy aranyserleget kapott az angol királynétól. Persze, önök azt mondják, meséljek a magyar versenyzőkről inkább. No, jó. Izgalomban az ő szereplésükben sem volt hiány. Vegyük például a vívókat. Kardcsapatunk ismét a honvédtisztek nélkül indult el, amiről visszaemlékezéseim egy korábbi fejezetében már elmondtam a különvéleményemet. Nem kívánok visszatérni rá, annál is inkább, mert ezúttal csapatunk a mesterségesen támasztott akadályok ellenére is diadalmaskodott. Hogyan is történt? Érdemes felidézni, mert ez volt az első kardozóink későbbi felejthetetlen győzelemsorozatában ... A németek még nem okoztak komoly akadályt: 9:0-ra vertük őket. Akkor következett az örök ellenfél, a legnagyobb rivális, az olasz csapat. Velük már távolról sem ment olyankönnyen. De Tóth Péter doktor ragyogó vívásával felülkerekedtünk a válságos perceken, és a magyar csapat végül is ll:5-re győzött. Hátra volt a döntő, a csehek ellen. Előbb a magyar vívók vezettek, azután feljöttek a csehek. De erősíteni tudtunk, és 9:7 arányban győztünk. Következett az egyéni döntő: a hat versenyző közé öt magyar jutott a döntőbe! Holtverseny alakult ki, amelyben már nem is anynyira a tudás — a magyar kardozók mind nagyszerűen vívtak! —, mint az idegek harca döntött. Az újravivás egy találatra ment, és végül is Fuchs JertŐ doktor elővágása ült Zulavszky Bélán, s övé lett a győzelem. Az úszás nem kisebb izgalmakat — és sajnos balszerencsét is — hozott. Pedig nagy reményeket fűztünk hozzá! Halmay Zoltán száz méteren csak eggyel maradt le Daniels mögött, de igazi balszerencséje a 4X200 méteres váltóban lett... Első három úszónk, Műnk, Zachár és Las Torres, nem kevesebb, mint 12 méteres előnyt dolgoztak össze. Halmay úszott negyediknek és nemcsak én voltam biztos a győzelemben, hanem mindenki a lelátón. Fél szemmel még azt is láttam, hogy a rendezőség utasítására egy közreműködő a zászlók közül kikeresi a magyart, és odaviszi az árboc lábához. De korai öröm, elhamarkodott készülődés volt. Halmay az első hosszon még növelte is előnyét, ami már hiba volt: túl erősen kezdett és százötvennél elkészült az erejével. Újítani próbált, de a görcsös erőfeszítésben félreúszott és fejét a medence falába ütötte. Elkábult és már-már feladta a versenyt. Azután mégis összeszedte minden tartalékát és tovább úszott. Addigra azonban az egyenletes tempóban úszó angol Taylor, a közönség harsány biztatása közben (gondolhatják, én nem voltam köztük!) elhúzott mellette és másfél testhosszal győzött. Persze, bár manapság választaná el a magyar úszókat egy hajszál az első helytől! Nem is panaszképpen meséltem én el az előbbi történetet, hanem csak mert kérdezték... És Halmay sok fényes győzelme között nem szégyen a mindenkivel előforduló kudarc. Ráadásul Londonban nemcsak versenyzőként volt jelen, hanem vezetői tisztet és az azzal járó sok hercehurcát is el kellett látnia. Nem csoda hát, hogy rövidzárlatot kapott. Az atlétáknak nem kedvezett a sós, párás angliai levegő, fulladoztak tőle eleget. Én is, hányszor, de hányszor áztam bőrig a tribünön! Mégis kitartottam. A magasugró Somodi dr. a második helyre jutott... A döntőben egyedül ő ugrott 188 centimétert a győztes mögött, de két másik versenyző selejtezőbeli ugrását is beszámították, így azután hármas holtverseny alakult ki. Így is hirdették az eredményt. De hadd végezzem mai élménybeszámolómat egy fölöttébb szép és kedves emlékkel: magyar javaslatra iktatták műsorba a görög-római, vagyis kötöttfogású birkózást, amelynek nehézsúlyú bajnoka sorra győzte le veszélyes északi ellenfeleit, és a döntőben kemény hetvenperces küzdelemben szerezte meg az aranyérmet. Neve, személye később legendássá lett, a közönség kedvence volt. Emlékeznek rá, ugye? (3. kérdés.) Köszönöm, a viszontlátásra ! * Halála 25. évfordulójára emlékezve és születésének »if. évfordulóját köszöntve’ a bartóki életmű előtt tiszteleg Magyarország és a nagyvilág. A két dátum közötti hónapokat, az 1970—71-es esztendőt átíveli az emlékezés gazdag eseménysora. Lapunk eddig is kötelességének tartotta, hogy hű beszámolót adjon arról, miként köszönti a világ zenei közvéleménye Bartók Bélát, megmutassa, hogyan válik immár közkinccsé, szellemi gazdagságunk részévé mindaz, amit nagy zeneköltőnk alkotott, és felkutatva az életsors egy-egy szakaszát, megszólaltatva zenetudósokat, pályatársakat, az özvegyet is, a magunk eszközeivel is segítsünk teljesebbé tenni Bartók Béla életművének megismerését. Most, közeledvén március 25-e, Bartók Béla születésnapja, újabb eseményekről számolhatunk be. A közelmúltban tanácskozott a Bartók Béla Emlékbizottság operatív testületé, összegezte a lezajlott hazai és külföldi eseményeket, és az elkövetkező hetek programjára irányította a figyelmet. Örömmel állapította meg, hogy az 1970—71-es magyar zenei évad központjában Bartók Béla életműve áll: a Budapesti Zenei Hetek keretében megrendezett 41 hangversenyen Bartók csaknem minden műve elhangzott. A Hanglemezgyártó Vállalat befejezte a Bartók teljes kiadás felvételeit, és emlékhanglemezt jelentetett meg Életmű címen. A Zeneműkiadó fennállásának 20. évfordulóját is a jubileum jegyében ünnepelte, s több tanulmányt jelentetett meg Bartók Béláról. Bartók az első világháború idején Nagy visszhangja volt a Bartók Béla nevét viselő nemzetközi zeneszerzőversenynek, amelyre 61 pályamű érkezett. Az ünnepélyes eredményhirdetésre és a díjkiosztásra március 27-én, a Zeneakadémián kerül sor, ahol előadják a díjnyertes műveket. A Kulturális Kapcsolatok Intézete vándorkiállítást rendezett Bartók Béla életéről és munkásságáról, a kiállítást sok európai és tengerentúli országban bemutatták. Bartók Béla születésének 90. évforduló-Bartók Béla Székely Zoltánnal Nijmegenben, 1926-ban (Holies Gyula képarchívumából) fejező szakaszára. A program kiemelkedő eseménye lesz a. március 24 és 27-e között a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Zeneművészek Szövetsége, a Magyar Zenei Tanács, az UNESCO zenei csúcsszervének magyar szekciója és a Bartók Béla Emlékbizottság rendezésében Budapesten sorra kerülő nemzetközi zenetudományi konferencia, amelyre eddig 20 országból mintegy 60 küldött jelentette be részvételét. A konferencia alkalmából Budapesten tartja ülését a CÍM végrehajtó bizottsága is. A nemzetközi zenetudományi konferencián többek között Lukács György tart előadást Bartók és a magyar kultúra címmel, az amerikai Halsey Stevens professzor, a szovjet Ivan Martinov, az osztrák Robert Scholium professzorok és mások méltatják a bartóki életmű egy-egy szakaszát, és kerekasztal-konferencián vitatják meg Bartók zeneszerzői életpályájának, művészetének sok vonatkozását. Március 25-én megkoszorúzzák a Szilágyi Dezső téren levő emléktáblát, s ugyancsak koszorúzási ünnepségek lesznek a II., a XI. és a XVII. kerületben. Ugyanaznap délután a Magyar Tudományos Akadémia és a Bartók Béla Emlékbizottság emlékülést tart az Akadémia dísztermében. Az évforduló előestéjén az Állami Hangversenyzenekar Ferencsik János vezényletével ünnepi Bartókhangversenyt ad. Március 25-én a magyar és a román zeneművészeti szövetség koszorúzási ünnepséget rendez Bartók szülővárosában, Nagy-Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a „Hajrá, magyarok!” olimpiai fejtörő megfejtéseit, az eddigi fejtörőinktől eltérően, folyamatosan lehet beküldeni, és minden két hétben sorsoljuk ki az értékes könyv- és hanglemeznyereményeket, függetlenül attól, hogy a megfejtés a legutóbbi, vagy egy korábbi fordulóra vonatkozott. így távol lakó olvasóink sem kerülnek hátrányba. Tehát: mindenki, mind a tiz fordulóban részt vehet és szerencsés esetben töbször is nyerhet. De egy résztvevő egy megfejtést természetesen csak egyszer küldhet be. Azok között, akik mind a tíz forduló helyes megfejtését beküldték, külön dijakat osztunk ki, függetlenül attól, hogy az egyes fordulókban kedvezett nekik a szerencse, vagy sem. A legszorgalmasabb megfejtők ezenkívül vigaszdijban is részesülnek. Kérjük a megfejtéseket a Magyarok Világszövetsége, illetve a Magyar Hírek címére küldeni, ráírva a levélre: Olimpiai fejtörő! Sok sikert minden olvasónknak! ján kerül sor az ünnepi rendezvények beszentmiklóson. Jobbra: Szlovák népdalfeljegyzés Bartók gyfljtöfüzetében 0 Kékszakállú sikere Stockholmban Szőnyi Olga és Faragó András a Kékszakállúban A Dagens Nyheter című stockholmi napilap egyik január végi számát küldte el nekünk egy svédországi olvasónk. „Magyarok a Konserthuset”-ben címmel a lap részletes beszámolót közölt a január 20—21 -i nagyszabású zenei eseményről: a svéd fővárosban Kodály- és Bartók-műveket mutattak be. A koncert első részében Kodály négy a capella kórusműve hangzott el, majd Doráti Antal vezényelte Bartók A Kékszakállú herceg vára című operáját, Szőnyi Olga és Faragó András, Operaházunk két kiváló szólistájának előadásában. A koncert egyik érdekessége volt, hogy a Bartók-opera prológját svéd nyelven Mar von Sydon, a stockholmi Nemzeti Színház művésze tolmácsolta. „Doráti Antal megfelelően adta vissza a szinte brutális színekben pompázó Bartók-muzsikát” — írja a Dagens Nyheter. A Juditot éneklő Szőnyi Olga és a Kékszakállút megszemélyesítő Faragó András teljesítményét pedig így méltatja. „Mindketten művészetük legkiválóbb tulajdonságait mutatták meg. Egyetlen hűséges koncertlátogatónak sem szabad semmilyen körülmények között elmulasztani ilyen csodálatos élményt.” Egyébként a Svenska Dagbladet című újság is hangsúlyozta a két pompás hangú művész „félelmetesen átélt" szerepformálását, amellyel a koncertszerű előadáson szinte vizuális élményt nyújtottak. Szőnyi Olga és Faragó András több külföldi ország operaházában, koncerttermeiben énekelte már a Bartók-operát. Legközelebb a kanadai Montreálban lépnek fel, az ottani szimfonikus zenekar közreműködésével. S meghívást kaptak az Egyesült Államokba is, Washingtonban Doráti Antal dirigálásával éneklik majd a Kékszakállú herceg várát. P, J.
