Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-03-20 / 6. szám
BEMUTATJUK Qlemej QLaíjftj, céípiejí Nemes Nagy Agnes Nehezen leküzdhető konvenció, hogy elnevezésben is megkülönböztetjük a női írót, a női költőt: írónő, költőnő. És a szokás velejárója, hogy az író, a költő női mivoltához valamilyen „női” fogalmat még hozzákapcsolunk. Ha valaki ezt hallja: költőnő, legtöbbször érzelmes, talán érzelgős versekre gondol. Nos, Nemes Nagy Ágnesnél mindez a megszokás tartalmatlanná válik. Költő, aki történetesen nő, de nem ez jellemző költészetére. Bár a költészet mesterségéről maga mondja, hogy „A költő az érzelmek szakembere", bár valóban lirai költő, mégis az első, ami verseit olvasva szembe ötlik, a tudatosság: „ ... És tenni. Tenni. Tudod, én szüntelenül cselekszem ...” A cselekvés elsősorban költői munkásságára vonatkozik, de cselekvésnek látja magát a létezést is: En szeretem az anyagot, s gyakran gondolok csontjaimra. Az ér, mely lüktet nyakamon, az eleven vért könnyen ontja. A léttel küszködöm naponta, de győzi Jő tüdőm s szivem, a hajam bőséges kibontva, s hogy megritkul, még nem hiszem. 1946-ban megjelent első kötetének kezdő ciklusa a Napló címet viseli. Indító verseiben — „őseimhez", „A halottak" — szinte közvetlen eredetét kutatja: ... már csak egyet szeretnék tudni: nagyapám (ügyvéd) miért ment Egyiptomba, pénzzacskóval inas nyakán? Korai versei közt feltűnik az a törekvése, amely egyéniségének tudatos keménysége és az ellágyító érzelmek ellentmondását próbálja feloldani. Sziklaszilárdnak, erősnek, keménynek érzi magát, épp ezért riasztja a benne lappangó nyugtalanság, türelmetlenség, valamilyen, talán örökölt elvágyódás. Vívódását lágy színek, lírai képek közé olvasztja: ALAZAT Fáraszt, hogy mégis hiába ömölt fejemre a perc lágy, szirupos árja, a koponyám: kemény, fanyar gyümölcs, magányom mégis csontjaiba zárja. Kemény vagyok és omló por vagyok, nem olvadok és nem köt semmi sem, ketten vagyunk, mikor magam vagyok, a lelkem szikla, testem végtelen. De minden fáraszt. Indulnék tovább, Egyiptomba, fürödni, vagy gyereknek, — csak már az emlék és valami vágy fogyó türelmem alján felderengnek. S mig ülök hajnali ágyamon, s mint szemem alját, kék lepi a házat, belenyugodni lassan, bágyadón majd megtanít a virradó alázat. Költészetén végig nyomon követhető a tudás, „az ismeret” tisztelete, amely már korai versei közt pontos fogalmazásban jelenik meg. Csak egy marad meg, semmi más: a tiszta ismeret. Nem ismeret, csak szomjúság, mely mind télé vezet. Nem szomjúság, csak rettegés, mely oldalamba kap — rettenthetetlen rettegés 1 Hegyezd lándzsáidat! Mindenkor érzelmi telítettség, s ugyanakkor szinte tárgyilagos érzékletesség jellemzi. A már kiforrott költőnek ez biztosít sajátos helyet a magyar költészetben. Olvasója úgy érzi, hogy egy-egy látványról, hangulatról vagy eseményről olyasmit mond ki, ami a mindennapi embert is talán megérinti a lelke mélyén, de szavakba foglalni nem tudja. A költő képes rá, hogy formába öntse: DEL Nagy ollóval vágja a nap rövidre mind az árnyakat, és úgy cikáz, hogy pontosan mindennek pontos árnya van. Csak a folyó szökik maga árnyatlan, mint az éjszaka, s hogy látsszék — mint madár a tollát, kibont két villogó vitorlát. Kemény elszántsága, a nehézségek tudatos vállalása gyakran szólal meg. A „Védd meg” című versében Így vall erről: Védd meg, ha bírod, mondd: megérte, megérte, mondd, hogy így a jó, megérte minden kaptató: a bölcs szándék, törekedés, a titkos élű, lassú kés, orv pusztulásra oktató, mondd, mondd, hogy megérte az elme sötét szobába hasító csíkosán villogó szerelme ... Néhány filozófiai töltésű sorral ki tudja fejezni az általános emberi és mégis sajátosan költői problémát: az ember harcát a megsemmisülés ellen, s miközben kimondja, maga is harcol, egyéni fegyverével, a szó, a vers erejével: A formátlan A formátlan, a véghetetlen. Belepusztulok, míg mondatomat a végtelenből elrekesztem. Homokkal egy vödörnyl óceánt kerítek el a semmi ellen. Ez a viszonylagos öröklét ép ésszel elviselhetetlen. Költői képalkotását érdekes és különleges kettősség jellemzi: a valóságos látvány szinte mindig valamilyen látomással fonódik össze, s a kétféle hatás együttesen eredményezi versének különleges hangulatát: EJ Sose láttam Ilyen éjét Feketénél feketébbet Ver a zápor szeges ostor Szabadíts meg a gonosztól Szabadíts meg a gonosztól Sose láttam Ilyen éjét Fut a nagy ló fut az égnek Kivlrlt a magas égbolt A nyomában csupa vérfolt Csupa vérfolt a patája Fut a villám, fut a mélynek Csupa vércsfk a nyomába Csupa vércsik csupa vérfolt Sose láttam ilyen éjét Ver a zápor szeges ostor Szabadíts meg a gonosztól Szabadíts meg a gonosztól Találkozásaim dr. Lőrincze Lajos professzorral az Újvilágban írta: Dr. Haraszti Sándor atlantai sebészorvos Lőrincze Lajos professzor az elmúlt év nyarán — amint ezt már annak Idején közöltük — hosszabb utat tett az Egyesült Államokban és Kanadában. Dtja során magyar közösségekkel, egyesületekkel találkozott, Így ez az út a magyar nyelv megőrzésének, az anyanyelv védelmének valóságos missziós körútja volt. Ennek megszervezésében, lebonyolításában nagy szerepet vállalt dr. Haraszti Sándor, az Atlantában (Georgia) élő sebészfőorvos, misszionárius orvos, aki a professzor és az amerikai magyarok találkozásáról útinaplót készített. Ezt a naplót most és a következő számokban, folytatásokban közöljük. 1970. április 20-tól július 20-ig az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában élő magyarság körében időzött dr. Lőrincze Lajos professzor, a kiváló magyar nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője. Lőrincze profeszszor a Magyarok Világszövetsége Elnökségének is tagja, és a Magyar Nyelvőr szerkesztője. Számos könyve és tudományos dolgozata jelent meg, ezek között különösen jól ismertek a Nyelvőrségen és az Édes Anyanyelvűnk címűek. Rádiós ötpercei közkedveltek az egész országban, neve ismert az anyaország határain túl is. Ütjának a célja az volt, hogy felmérje a magyar nyelv helyzetét, a magyar nyelvvédelem, nyelvmegőrzés lehetőségeit ebben a két hatalmas országban, ahol mintegy 900 000 magyar él egy nagy angol nyelvű tengerben. A buffaloi Hungarian Cultural Foundation (Magyar Kulturális Alap) hívta meg Lőrincze professzort erre az útjára. Meghívást kapott azonfelül a Hollywoodi Magyar Református Egyháztól (Trombitás Dezső lelkipásztortól) és a Torontói Első Magyar Baptista Egyháztól (Kanada). Miután megérkezett az Egyesült Államokba, további meghívásokat kapott magyar társadalmi egyesületektől, egyházaktól, magánosoktól. Ütjának előkészítése végett és egyéb magyar kulturális problémák megtárgyalása céljából a múlt év januárjában Magyarországra jöttem a Hungarian Cultural Foundation megbízásából. Odakint is több alkalommal voltam együtt a professzorral, akivel még 1939 őszén ismerkedtem meg a budapesti Eötvös Kollégiumban. Én akkor nyertem felvételt ebbe a nagymúltú és tekintélyes intézetbe. Akkor hallottam először Lőrincze tanár úr nevét. Az volt akkoriban a nagy esemény, hogy ő nyerte meg az Első Magyar Helyes Ejtési Versenyt, amelyet Kodály Zoltán kezdeményezésére rendeztek az év tavaszán. Előadó körútja során bemutatott most egy filmet is, ez visszaemlékezik erre a nevezetes kezdetre, amely — azt mondhatnánk — indulása lett a személyéhez azóta olyan szorosan kapcsolódó nyelvművelő mozgalomnak. A film 1964-ben készült. Kodály Zoltán, a Nyelvművelő Bizottság akkori elnöke beszélget benne Lőrincze Lajossal, a Nyelvművelő Bizottság akkori tikárával a helyes magyar ejtés és nyelvművelés problémáiról. Kodály Zoltán még a kétféle magyar e hang megtartása és szélesebb körben való elterjesztése mellett tör lándzsát ebben a beszélgetésben. Lőrincze professzor azóta már úgy találta, hogy iskolákban, akadémiákon megtanítani nagyon nehéz, ha az anyatejjel magába nem szívta a gyerek ezt a hangszínbeli gazdagságot, amely különösen a dunántúli nyelvet olyan színessé teszi. Az már az indulás előtt is világos volt, hogy a magyar nyelvművelés és nyelvvédelem problémái mások lesznek odakint, mint idehaza. A debreceni anyanyelvi konferencián úgy foglalta össze később a kint szerzett tapasztalatokat Lőrincze professzor, hogy a külföldön élő, a külföldre szakadt magyarság körében a nyelvművelő munka legfőbb és legfontosabb feladata a nyelvmegőrzés, ennek lehetőségeit, módjait kell közös erővel kidolgoznunk. íme, útjának állomásai: Miami, Washington, New York, New Brunswick, Buffalo, Cleveland, Bloomington, Chicago, Los Angeles, Palo Alto, San Francisco, Vancouver,, Toronto, Cleveland, New York, New Brunswick. A klíma másneműsége és az étrend hirtelen vál-Lörincze professzor beszél (Novotta Ferenc felvétele) tozása mindjárt New Yorkba való megérkezése után őt is megbetegítette. Egy időben már az a hír járta, hogy műtétet végeztem rajta. Azonban egy New York-i magyar házaspár — (Bánkúti Lajosék) — gondos ápolása és egy kedves New York-i magyar orvosszakértő tanácsai, az én telefonon adott útmutatásaimmal együtt, végül is rendbehozták a kedves vendéget, aki két hetet és sok kilogrammot vesztett ezalatt. Betegsége ugyan kimerítette, de ez alatt volt alkalma telefonon kapcsolatba lépni a New York-i magyar kolónia sok értékes tagjával, több látogatást tett, s előkészítette az egyik ottani református gyülekezetben tartandó előadását. New York után néhány napra Washingtonba ment, onnan pedig Atlantába jött, ahol egy héten át a vendégem volt. Sok kedves alkalmat töltöttünk együtt azokban a kórházakban, amelyekben operálok, azután Atlanta egyes városrészeiben és nevezetes helyein. Megnéztük, hogyan élnek a négerek, filmfelvételeket készítettünk mindennapi életükről, azután a kórházak integrált betegelhelyezéséről (fekete és fehér betegek egy szobában ágyszomszédok). De különösen értékesek voltak azok az alkalmak, amikor leültünk a vendégszobában, vagy beültünk az autóba és mialatt a professzor vezetett, elbeszélgettünk a kinti magyarság sorskérdéseiről és az anyanyelv problémáiról. Ezeknek a beszélgetéseknek jórészét hangszalagra vettem, ugyanúgy, mint a professzor kinti előadásaiból többet. A kazettákat átadtam a professzornak, hogy legyen dokumentációs anyag a kezében későbbi feldolgozás végett. Sokat beszélgettünk arról, mennyire nem elégséges a kinti magyar problémáknak csupán itthonról való értékelése. Szóba került annak a fontossága, hogy új alapokra helyeződjék a szétszórtságban való magyar nyelvtanítás. A Magyar Hírek, a Magyarok Világszövetsége hivatalos lapja kiváló szolgálatainak az elismerése mellett felvetődött annak a szükségessége, hogy a lap több teret adjon kinti magyar problémák tárgyalásának, anélkül, hogy az anyaország kérdéseit háttérbe szorítaná. Atlantából Miamiba mentünk május 15-én. Itt egy kedves magyar család,— Mrs. Zelich Júlia — vendégei voltunk. Nehéz leírni azt a szeretetet, ahogyan az óhazai vendéget fogadták. Megismerkedtünk itt Práger Jenővel és családjával. Práger Jenő hosszú évek óta a lelke az ottani magyar társadalmi és kulturális életnek, ő a tulajdonosa és szerzője a miami magyar rádiószolgálatnak. Mindjárt interjút készített Lőrincze professzorral, és vasárnap — (május 17-én) — reggel fél kilenc tájt bemutatta a nevezetes anyaországi vendéget az egész miami magyar kolóniának. Jól esett látnom azt a lelkesedést, ahogyan a Zelich házaspár hallgatta ezt a rádióelőadást. Abbahagyták a reggelit, úgy csüngtek minden egyes szón, amit Lőrincze professzor mondott útjának előzményeiről és célkitűzéseiről. Ezt az adást is hangszalagra vettem. Vasárnap délelőtt elmentünk a helyi magyar református templomba, ahol Szőke István lelkipásztor igehirdetését hallgattuk meg. Nagymihály Gáspár, a magyar kolónia egyik igen értékes tagja, az Amerikai Magyar Szövetség elnökségének tagja vitt el bennünket a templomba. Ugyanerről a Nagymihály Gáspárról azóta megtudtam, hogy egy összegben ezer dollárt adott a magyar árvízkárosultaknak. Délután a Magyar Kultúregyesületbe mentünk, és .itt Lőrincze professzor előadást tartott a magyar nyelvről. Hangszalagról magyar nyelvjárási példákat mutatott be. A régen kint élő magyarok boldogan kacagtak fel, mikor a sárréti magyar beszédet vagy a palóc kiejtést hallották. Egy ősz hajú, 90 év körüli bácsi minduntalan kérdéseket tett az előadás alatt. De ugyanúgy a többi hallgatók is. Boldogok voltak, akiknek a kiejtése alapján a professzor az előadói asztal mellől megmondta, hogy hová valók. Miami kiváló példája annak, ami jellemző az amerikai és kanadai magyar életre: a század első felében bevándorló magyarok és a második világháború után bevándorolt magyarok két külön egyesületbe tartoznak. A két egyesület az utóbbi években komoly közeledést mutat. Ebben nagy része van megint Nagymihály Gáspárnak, azonkívül Práger Jenőnek és Szőke Istvánnak. Vasárnap este átmentünk a másik magyar egyesületbe, ennek helyisége a református templom területén van. Ünnepi vacsorát adtak a professzor tiszteletére, ö maga is felszólalt az egybegyűlt szép számú és tekintélyes hallgatóság előtt. Mindkét alkalomról filmfelvételt készítettem. Meghívást kaptam arra, hogy ezeket a dokumentumokat egy következő utam során bemutassam a miami magyarságnak. De meg vagyok győződve arról, hogy anyaországi magyarság is örömmel fogja megnézni ezt az anyagot. Az öreg amerikások egyesülete jórészt Práger Jenő ügybuzgóságának köszönheti, hogy még fennáll. A másik magyar egyesület pedig nagyon sokat köszönhet Nagymihály Gáspárnak és Szőke nagytiszteletű úrnak. Az egyház sokat tesz Miamiban a gyermekek magyar nyelvének a megtartásáért. Nagy élmény volt elmenni Miamitól vagy 30 km-re egy botanikus kertbe, ahol úgy hevert a földön a narancs, mint nálunk az alma. Volt ott ananász, grapefruit, citrom, füge, voltak mangrove fák, kaktuszok, derék vastagságú bambusznád, magas mint a torony. Megfigyeltem, hogy a professzor mennyire elmélyedt a természet szépségeinek a szemléletében, a pávák nézésében, ősfák odvainak a vizsgálatában, ugyanakkor mindig a társaság központja volt, kérdésekre válaszolt, érdeklődött nagy és kis problémák iránt. Ott értettem meg, hogy nem véletlenül lett ő a magyar nyelvművelő és nyelvhelyességi mozgalomnak a lelke. (Folytatjuk) A valóságos látvány és a látomás együttese nemcsak sejtelmessé teszi a vers hangulatát, hanem a vihar rémületénél mélyebb összefüggésekre, a vihar jelképes jelentésére enged következtetni. A fiatalság múlásának, a korosodás, az öregség félelmének számos költő adott hangot a világirodalomban. Nemes Nagy Ágnes ezt az emberi jelenséget úgy tudja kifejezni, hogy egyszerű, mindennapi képeket emel a sejtelmesség régióiba, s ezáltal a mindennapi képek, a tulipán, a gyűszűvirág, a mák, a fa jelképessé válva inkább megérezteti, mint magyarázza a sorok mélyén rejlő gondolatot, s egyben szinte magát az életet foglalja össze: AZELŐTT Azelőtt nőtt a tulipán. Gyűszűvirággal összecsaptak, hullámzott egy mezőnyt vadzab, majd elcsitult gyűrűzve, este, és mint derengő bója — lámpa, a mák világított felette. A tulipán volt azelőtt. De most titokban egy fa nőtt ott benn, nem vettem észre, nem, de most már érzem, érdesen, törzsben a törzset s gyökerezve hajszálgyökért, hajszálerekbe, s amint szilárd hulláma gyűlik, körözni lassú évgyűrűit, és éjszaka felriadok, amint a roppant lomb suhog. Mellette minden puszta gyom. De a nevét, azt nem tudom. Nemes Nagy Ágnes költői munkásságával elnyerte a József Attila-dijat. Az 1950-es évek közepétől jelennek meg rendszeresen versei folyóiratokban és kötetekben. Rangos tagja az intellektuális költőknek, s emellett Bums, Shelley, Victor Hugo verseinek méltó, hivatott műfordítója. M. Kállai Magda Nemes Nagy Agnes kötetei: Kettős vUágban (1916) Szárazvillám. Válogatott versek, mflford. (1957.) Napforduló (1967.) A lovak és az angyalok (1969.) Ha Magyarországra látogat: keresse fel a budapesti V., Váci utca 14. V. , Kossuth L. u. 2/b és VII. , Lenin krt. 5 szám alatti NÉPMŰVÉSZETI VALUTABOLTOKAT! A legszebb emléktárgyak közül válogathat és magával viheti a hazai tájak hangulatát is. 10
