Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-20 / 6. szám

BENN ÉS KINT „A politikusok között az az egyetlen kü­lönbség, hogy az egyik benn van, a másik meg kint'' — Charles Churchill nevezetű 18. szá­zadbeli angol szatirikus írótól származik ez a mondás, amely — ahogy mondják: ilyen kerek perec — valószínűleg a nyugati polgári demokráciákra és parlamentáris rendszerekre sem alkalmazható, de nyersen fogalmazva mégis az igazság fontos elemére tapintott rá a maga társadalmában. Mikor van egy politikus benn és mikor kint? Nem feladatom most a kérdés részletes vizsgálata, egész általánosan fogalmazva azt lehetne mondani, hogy benn van az, aki részt vesz. Részt vesz a döntések kidolgozásában, előkészítésében és meghozá­sában. Részese tehát a hatalomnak. Az ame­rikai társadalomban végbemenő folyamatok olyan érzékeny elemzője, mint Daniel Bell, a Harvard egyetem professzora „A kommuná­lis társadalom” című tanulmányában arra a következtetésre jut, hogy a társadalomban ta­pasztalható nyugtalanság egyik forrása a nö­vekvő igény a részvételre, a közösségi dön­tésre. A piaci mechanizmusban a fogyasztó individuálisan dönt, megvásárol-e egy bizo­nyos árucikket vagy sem. Ha az individuu­mok milliói nemlegesen döntenek, akkor rendkívül súlyos helyzetbe kerülhet egy ipar­­vállalat vagy akár egy egész iparág. Ki fele­lős ezért? Nyilván senki. A piaci mechaniz­musban létrejövő döntés tehát szétszórja a felelősséget. A mai hihetetlenül bonyolult társadalomban egyre több olyan kérdéssel kell szembenézni, amelyet nem lehet a pia­con eldönteni, amely közösségi döntést, a la­kosság bizonyos csoportjainak részvételét igényli. Ilyen a szociális biztosítás, a város­­tervezés, a környezet szennyeződés stb. Senki sem vásárolhatja meg a maga „jó levegőjét” a piacon. Mindezt csak azért bocsátottam előre, mert hazánk választás előtt áll s ilyenkor különö­sen érdemes közelebbről megnézni: a szocia­lista társadalomban hogy is tükröződik Charles Churchill benn és kint kérdése? Már­cius 7-én jelent meg a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának választási felhívása s ez többi között megállapítja: „Bizalom és közös munka fűzi össze a párttagokat és a párton­­kívülieket, a hívőket és a nem hívőket, min­den hazáját szerető dolgozó embert.” Majd hozzá teszi: „... az élet minden területén, a társadalmi, gazdasági és kulturális munkában jobban érvényesüljön a közösség iránti fele­lősség, s az alkotómunka megbecsülése.” A népfront választási felhívása előrehala­dásunk legfőbb feltételének a szocializmus gazdasági alapjainak, a szocialista államnak, a néphatalomnak az erősítését, a szocialista demokrácia erősítését tartja. A gyakorlatban a módosított választójogi törvény bizonyára jól szolgálja, elősegíti ezt a célt. A jelölőgyű­lések új rendszere határozottan növeli az egyének és a közösségek jogait. A választó­­polgárok nem olyan személyekre adják vok­­sukat, akiket a „belső kör” már kijelölt, ha­nem maguk élhetnek a jelölés jogával, s ha javaslatukat a jelölő gyűlés egyharmada támo­gatja, az illető neve felkerül a szavazólapra. Mi tehát a közösségi döntés területét kiszéle­sítettük és — hogy úgy mondjam — kétlép­csőssé tettük. Közösségi döntés születik a je­lölő gyűlésen, mint első fokon és közösségi döntés jelentkezik a választás eredményében. A választási kampány során tehát az egyén többször is aktivizálja önmagát, gyakorolja a részvétel jogát és kötelességét. Már most a jelölő gyűlések előkészítésekor általános az a törekvés, hogy a jelölő gyűlé­sek egyben politikai vitafórumok is legyenek. A részvevők ne csak a jelöltekről mondjanak a vie” -A városházán — a hagyomány szerint Bu­dapest felszabadításának évfordulója alkal­mából — ünnepélyesen átadták a fővárosi ta­nács által a kiváló művészi alkotások szer­zőinek, illetve a város és a lakosság érdeké­ben kiemelkedő munkát végző személyek ju­talmazására alapított „Pro arte” és „Pro űrbe” aranyérmeket. A „Pro arte” aranyéremmel tüntették ki Benjámin László kétszeres Kossuth-díjas köl­tőt, akinek eddig tizenegy verseskötete jelent meg. A „Pro űrbe kitüntetésben a következők részesültek: Dr. Bakács Tibor, az Országos Közegészség­­ügyi Intézet főigazgatója, a főváros szocialista egészségügyi szervezetének kialakításában és fejlesztésében végzett tevékenységéért. véleményt, hanem fejtsék ki nézeteiket mind a kül- és belpolitika fontos kérdéseiről, mind lakóhelyük problémáiról, a fejlesztési tervek­ről, a közigazgatás működéséről, a közleke­désről, az árak és bérek alakulásáról, egyszó­val mindenről, ami a szívüket nyomja, s ahol változtatásokat tartanak szükségesnek. E vita jellegű jelölő gyűléseken minden bizonnyal nagy helyet kapnak majd a helyi kommunális és szociális kérdések, nem beszélve olyan nö­vekvően fontos feladatról, mint a környezeti ártalmak leküzdése. A kerületekben általános az a törekvés is, hogy a jelöléseknél, a szavazásoknál közre­működő különböző alkalmi bizottságok, tes­tületek népfrontjellege kidomborodjon. Vár­hatóan a bizottságok összetételében jobban kifejezésre jut majd az adott körzet lakossá­gának életkor vagy foglalkozás szerinti sajá­tossága is. Jelentősen több nő és fiatal vesz részt ezekben a bizottságokban. Az idősebb korosztály tagjainak egy része túl magasra emeli a fiatalok előtt a mércét. A népfront­bizottságok viszont jogosan érvelnek azzal: ebben a vonatkozásban is meg kell adni a fiataloknak a lehetőséget a közéleti szerep­lésre, ha azt akarjuk, hogy új színt, új lendü­letet kapjon, felfrissüljön egyes testületek munkája. Különösen fontos a választásokon a több jelölt állításának lehetősége. A népfrontbi­zottságok előzetes tájékozódással, közvéle­ménykutatással igyekeznek a legmegfelelőbb, legrátermettebb jelöltet állítani valamennyi választókörzetben. Ennek ellenére bizonyosan sok helyen állítanak majd második vagy har­madik jelöltet. Ez természetes, hiszen egy-egy körzetben nem csupán egyetlen alkalmas em­ber található erre a megtisztelő feladatra, és az emberek különböző értékítéletek alapján döntenek a jelöltek között. A jelenlegi választásnál kissé még össze­mosódik az a követelményrendszer, amelynek alapján a parlamenti képviselőt, illetve a ta­nácstagot kiválasztják. Magától értetődően más-más követelménye­ket kell támasztani a képviselőkkel, akik or­szágos és nemzetközi ügyekkel foglalkoznak, és az elsősorban helyi kérdésekben eljáró ta­nácstagokkal szemben. Miután a választási kampány együtt folyik, lehetséges, hogy a kü­lönféle követelmények a választók szemében kissé összekeverednek. A jövőben azonban ez a helyzet megváltozik, mert a mostani vá­lasztáson a tanácstagokat csak két évre vá­lasztják. szemben a négyéves képviselői cik­lussal. Két év múlva viszont újból lesznek ta­nácsválasztások, és ekkor már a tanácstagok megbízása is négy évre szól. S akkor világo­san különbséget lehet tenni a tevékenységi terület között. A Hazafias Népfront felhívása egyben vá­lasztási program is. Lehetővé teszi, hogy min­den választópolgár megismerje és magáévá tegye az országépítő programot. A részvétel nemcsak ennek a választásnak, hanem az egész politikai-gazdasági építőmunkának is központi kérdése. Ahogy az üzemi, vállalati demokrácia igényli és szükségessé teszi a dol­gozók aktív beleszólását az ügyek vitelébe, ahogy a termelőszövetkezeti demokrácia a ta­gok tevékeny részvételére épül, úgy fejlődik, szélesedik a szocialista demokratizmus, mind nagyobb tömegek közéleti szereplésével, tevé­kenységével. önmagában a leghelyesebb po­litika sem tesz csodát, ha nem váltja ki a dolgozók cselekvő támogatását. A választás fő törekvése tehát: a lehető leg­többen legyenek „benn” és minél kevesebben „kívül”. Pethő Tibor uvhe” Dr. Lamm Györgyné, a Móricz Zsigmond Gimnázium tanára, kiemelkedő szaktanári és nevelői tevékenységéért. Rácz József, a Budapesti Közlekedési Vál­lalat csoportvezető lakatosa, a fővárosi közle­kedés korszerűsítését szolgáló kiváló szakmai és újító munkájáért. Különösen példamutató munkát végzett a csuklós autóbuszok kialakí­tásában. Sarlós István, a Népszabadság főszerkesz­tője, a fővárosi tanács vb-elnöki tisztségében több mint hét éven keresztül végzett kiemel­kedő tevékenységéért. Az említett időszakban Budapest nagyarányú fejlődésnek indult, új városrészek, jelentős létesítmények szület­tek. Nagy részt vállalt az elkövetkező évtize­dekben megvalósuló alkotások előkészítésé­ben is. Dragutin Haramija, a Horvát Szövetségi Köztársaság végrehajtó tanácsának elnöke hivatalos tárgyalásokat folytatott Magyarországon. Képünk a vendég elutazásakor készült, balra: Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, középen a tolmács, jobbra: Dragutin Haramija (MTI felv.) n a■ t k. . 'rí ,y,i hu*:,, ;.c . Aw A Március 8-án a Nemzetközi Nőnap alkalmából kiiüntetéseket adtak át a Parlamentben. Képünkön: Losonczl Pál, az Elnöki Tanács elnöke Bogár Sándnrnéval, a Decsi Háziipari Szövetkezet egyik dolgozójával beszélget Hosszúlejáratú indiai—magyar árucsereforgalmi megállapodást írtak alá. Az egyezményt magyar részről dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes, indiai részéről Chonira Belliappa Muthampa látta el kéz­­jeevével A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége által a választás alkalmára kijelölt Országos Választási Elnökség tagjai letették a hivatali esküt az Elnöki Tanács elnöke előtt Angol képviselőnő a magyar—brit kereskedelemről „Tekintsen Magyarországra minden angol cég, amely fejleszteni kívánja külkereskedel­mét Kelet-Európávál” — írja Renée Short angol alsóházi képviselőnő a Financial Times március 3-i számában. — „Az új gazdaság­­irányítási mechanizmus bevezetése óta Ma­gyarország negyven százalékkal többet im­portál Nyugat-Európából és ezt valamilyen módon a magyar kivitel hasonló emelkedésé­vel kell egybekötni. Az angol—magyar kap­csolatok szépen fejlődnek: 1970-ben a Ma­gyarországra irányuló angol kivitel értéke csaknem húszmillió font volt, szemben az 1969. évi 13 millióval, míg a magyar export 1970-ben 9,5 millióról 10,5 millióra emelke­dett.” As angol külügyi államtitkár Budapesten Anthony Royle angol külügyi államtitkár és felesége, valamint kísérete néhány napos hivatalos látogatásra Budapestre érkezett. Az államtitkár magyarországi tartózkodása során megbeszéléseket folytatott Marjai Józseffel, a magyar—angol kapcsolatok, valamint a nem­zetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Richard T. Davies látogatása Budapesten Richard'T. Davies, az amerikai külügymi­nisztérium államtitkára, aki március 2—4. kö­zött Budapesten tartózkodott, megbeszélést folytatott Marjai József külügyminiszter-he­lyettessel. Az államtitkár látogatást tett Sza­lai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes­nél és Rosta Endrénél, a Kulturális Kapcso­latok Intézetének elnökénél is. 3

Next

/
Thumbnails
Contents