Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-03-06 / 5. szám
A PARLAMENTI CIKLUS MÉRLEGE A magyar alkotmány értelmében az Elnöki Tanács 1971. április 25-re tűzte ki az országgyűlési képviselők és a tanácstagok általános választását. Véget ért tehát a négyéves országgyűlési ciklus és ez alkalmat ad arra, hogy a napi feladatokon túlmenően általánosabban vizsgáljuk az 1967 márciusában megválasztott parlament munkáját. Ez a ciklus volt az első, amelynek képviselőit már az új választási rendszernek megfelelően választották meg, vagyis az egyéni választókerületek alapján. A ciklus idején országunkban csaknem minden területen jelentős előrehaladásnak voltunk tanúi, és mindez megfelelően tükröződött az országgyűlés munkájában is. Csak egyetlen példát hozunk fel, a négy költségvetést, amelyet e ciklus során az országgyűlés elfogadott. Az 1968-as költségvetés 137 milliárd forintos keretben mozgott, az 1969-es 156 milliárdos, az 1970-es 170 milliárdos, az 1971-es pedig több mint 190 milliárdos kiadást irányzott elő, ami durván számítva is évi 12—16 százalékos növekedést jelentett. Még ennél is fontosabb, hogy ebben az időszakban vezettük be a gazdaságirányítás új rendszerét és az utolsó három esztendőben egész gazdasági életünk már az új rendszernek megfelelően dolgozott. Ami a törvényalkotó tevékenységet illeti, az országgyűlés számos igen fontos törvényt hozott. Hogy csak néhányat említsünk, ilyen volt az új Munkatörvénykönyv, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, a földtulajdonról és földhasználatról, a népi ellenőrzésről, a szabálysértésekről, a vasutakról, a védjegyről, az új közlekedéspolitikai, illetve vízgazdálkodási koncepcióról szólói törvény. Az utolsó esztendőben került napirendre az új ötéves terv, a módosított választójog, a tanácsrendszer reformja. Az országgyűlés munkáját tehát egyrészről az éves feladatokkal összefüggő tevékenység, másrészről a hosszabb időre szóló törvényalkotás jellemezte. Az éves tevékenység körébe tartoztak magától értetődően a költségvetések, valamint a kormányelnöki, illetve az egyes szakminiszteri beszámolók, amelyek alkalmat adtak arra, hogy igen élénk vita bontakozzék ki a kormány munkájáról és a soron következő tennivalókról. A hosszú lejáratú törvényalkotás, mint amilyen a reform, illetve az új ötéves terv elfogadása volt, nemcsak egy esztendőn belül, hanem több évre előre kijelölte a feladatokat és az utat, amelyen országunknak járnia kell. Ide sorolnám a becikkelyezett barátsági és együttműködési egyezményeket is, így a magyar—szovjet egyezmény, a magyar—lengyel, a magyar—NDK és a magyar—csehszlovák egyezmények megújítását. Az országgyűlés munkájáról beszélve helytelen lenne csupán a negyven-egynéhány plenáris ülést vizsgálni. Az új helyzet egyik jellegzetes vonása éppen az volt, hogy különösen megélénkült az országgyűlési bizottságok tevékenysége. E bizottságok két ülésszak között is többször tanácskoztak és nemcsak a soron következő törvényhozási munkát vizsgálták, hanem általánosságban is a gazdaság, a kereskedelem, a vízügy, a közlekedés, a külpolitika, a kultúra részproblémáit. Azon sem lehet csodálkozni, hogy a bizottsági ülések légköre általában szenvedélyesebb volt, mint a plenáris üléseké, hiszen a bizottságok jelentették az első fórumot, ahol a különféle nézetek összeütköztek. A plenáris üléseken viszont már a bizottságokban leszűrt vélemények kaptak hangot. Érdekes változást figyelhettünk meg a képviselők szemléletén. Az egyéni választókerületi rendszer ugyanis óhatatlanul magával hozta, hogy a képviselőnek hangot kellett adnia saját választókerülete lokális problémáinak, ennek következtében a kezdeti plenáris ülések gyakran helyi és nem országos kérdésekkel foglalkoztak. A későbbiekben azonban a képviselők mindinkább megszokták az egységes nemzeti keretben való gondolkodást s a ciklus végére jóval kevesebb lett a helyi kérdés, a helyi gond ismertetése, és nagymértékben javult az országos jelentőségű eredmények, tapasztalatok, feladatok kifejtése. A kettősség persze továbbra is fennáll, hiszen az egyéni választókerületek polgárai változatlanul igénylik, hogy képviselőjük többet beszéljen róluk, helyi problémákról, ugyanakkor viszont a képviselők is mindinkább belátták, hogy a helyi kérdések, amelyek elsősorban a tanácsok hatáskörébe tartoznak, csak akkor kerülhetnek az országgyűlés teljes nyilvánossága elé, ha belőlük általánosabb érvényű következtetések vonhatók le. A törvényalkotó szerep mellett erősödött az országgyűlés politikai ellenőrző funkciója. Különösen a kormányelnöki beszámolókat követő viták alkalmával mutatkozott ez meg. A közvélemény is nagy érdeklődéssel kísérte az ilyenkor megnyilvánuló élénk vitákat, az érveléseket, a vélemények kifejtését. Az interpellációk területén, bár itt is kétségtelenül történt előrehaladás, a fejlődéssel még nem elégedhetünk meg. Az elmúlt ciklus tapasztalatai alapján megállapítható: jelentős mértékben szélesedett hazánkban a szocialista demokratizmus. Amíg a nyugati országok parlamentjeiben megfigyelhető volt a törvényhozó testületek politikát alakító tevékenységének bizonyos fokú csökkenése, addig nálunk e területen az előrelépés kétségtelen volt. Mind a kormány egészének tevékenységét, mind az egyes reszortminisztériumok munkáját a parlament jóval kritikusabban elemezte, mint bármikor azt megelőzően. A demokratizmus szélesítését nemcsak a parlament falain belül lehetett tapasztalni, hanem a választókerületekben is. Az egyéni választókerületi rendszer szükségessé tette, hogy a képviselő jóval szorosabb kapcsolatot tartson választóival és az előírt képviselői beszámolókon túlmenően is egy-egy tanácstagi gyűlés vagy népfront-öszszejövetel alkalmából találkozzék a kerület lakosaival. Az ilyen összejöveteleken gyakran igen éles formában merültek fel a választókerület sajátos problémái. Ugyanakkor azt is meg lehetett állapítani, hogy a választókat nemcsak helyi kérdések érdeklik, hanem mind szélesebb körűvé válik az általános közéleti érdeklődés. Éppen az elmúlt négy esztendő tapasztalatai tették lehetővé, hogy az országgyűlési és tanácsi választások területén tovább lépjünk előre. A módosított választójogi törvény, az a tény, hogy a jelölés jogát az új törvény meszszemenően kiszélesíti, mutatja a szocialista demokrácia szilárd alapját, egyben kijelöli a további fejlődés útját is. összefoglalva tehát megállapítható, hogy az országgyűlés 1967— 1971-es ciklusa mind hazánk nemzetközi tekintélyének növelése, mind belső kérdéseink megoldású terén hasznos és eredményes munkát végzett. Pethő Tibor * %MÉn f T f H. % .) > t • ,1 ■ ' sy v ■tfp ( ' * 1 A * m 1 A, » -(fűk --\ ti A Hazafias Népfront Országos Tanácsa február 18-án ülésezett a Parlamentben. Ezen az ülésen vitatták meg az országgyűlési és tanácsi választások kiírásának és lebonyolításának teendőit (MTI felv.) A tárgyalóasztal mellett, az Országházban Magyar—csehszlovák tárgyalások A szocialista országok együttműködésének jelentős eseménye volt Lubomír Strougal csehszlovák miniszterelnök magyarországi látogatása. A nagy fontosságú tárgyalásokon Fock Jenő miniszterelnök és a csehszlovák kormányfő tájékoztatta egymást országaik belső helyzetéről. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között 1968. június 14-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés szellemében értékelték a két ország kapcsolatainak jelenlegi helyzetét és vázolták azok további elmélyítésének lehetőségeit. A magyar és a csehszlovák kormányfő megelégedéssel állapította meg — miként a közös közlemény hangsúlyozza —, hogy a két szocialista ország széles körű kapcsolatai szilárd bázist képeznek az együttműködés bővítésére és még hatékonyabb kimélyítésére minden területen. Nemzetközi kérdések is szerepeltek a tárgyalásokon. E tekintetben a hangsúly az európai béke és biztonság megvalósításán volt. A nemzetközi helyzetről is azonos álláspontot foglalt el a két kormány küldöttsége. PETER JANOS KÜLÜGYMINISZTER DANIARAN A magyar diplomácia eseményeihez tartozik Péter János dániai látogatása. Külügyminiszterünk február 24- én aláírta az első magyar— dán államközi kulturális egyezményt. Megbeszélést folytatott Härtling dán külügyminiszterrel a két ország kapcsolatairól, valamint az európai biztonság megvalósításának kérdéseiről. A magyar külügyminiszter ezt követően előadást tartott a dán külpolitikai társaságban a szocialista országok álláspontjáról, az európai biztonság kérdéséről. H. Svanholt, Dánia budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője a Dániába utazó Péter János külügyminiszterrel a Ferihegyi repülőtéren (MTI felv.) DEBRECEN, GYŐR, MISKOLC, PÉCS ÉS SZEGED: MEGYEI VÁROS Nagyközségtől várossá lett Balatonfüred, Csorna és Nagyatád Az Elnöki Tanács legutóbbi ülésén elhatározta Balatonfüred, Csorna és Nagyatád nagyközségek várossá nyilvánítását, Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs és Szeged városokat pedig megyei városi kategóriába sorolta. Az öt város új jogállása — az új tanácstörvény alapján — azt jelenti, hogy az ipari, a kulturális és a kereskedelmi regionális központú városokat a kormány a jövőben is kiemelten kezeli, közvetlen irányításukat pedig a megyei szervek végzik. Száz év alatt megkétszereződött Magyarország lakossága A legújabb statisztikai összegezések szerint az elmúlt száz esztendő folyamán megkétszereződött hazánk lakossága. 1870-ben még csupán 5 millió 11 ezer volt a lakosok száma. Budapesten pedig mindössze 302 ezer ember élt. Ma már, az 1970. évi népszámlálási adatok alapján, az ország lélekszáma 10 millió 314 ezer, a fővárosban pedig már majdnem 2 millió ember él: pontosabban egymillió-kilencszáznegyvenezer. Ugyanakkor jelentős arányeltolódás történt a fővárosi, a városi és a községi lakosság területi megoszlásában is. 1870- ben Budapesten még csupán a lakosság 6 százaléka élt, 19,9 százaléka a városokban lakott és a többség, 74,1 százalék a községekben. Száz év elteltével a budapesti arány megháromszorozódott: ma a népesség 18,8 százaléka lakik a fővárosban, ehhez képest alig emelkedett az egyéb városokban élők aránya: 25,7 százalékra, a községekben pedig jelenleg a lakosságnak 55,5 százaléka él. ELŐKÉSZÜLETEK PEST-BUDA EQYESÍTÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁRA Pest-Buda egyesítésének századik évfordulója alkalmából — 1972—1973 — emlékművet állíttat a fővárosi tanács. Az emlékmű helyének meghatározására, a felállításával kapcsolatos térrendezésre — ötletpályázat formájában — nyolc szobrász-építész párt jelöltek ki. A pályázat nyertese még ebben az évben elkészíti az emlékmű mintáját eredeti nagyságban. Egyéb művészeti alkotásokkal is megemlékeznek az egyesítés 100. évfordulójáról. Az egyik lesz a centenáriumi emlékérem, amelynek megtervezésével több neves művészt bíztak meg. Díszalbumot is kiad a Fővárosi Emlékmű Felügyelőség a Corvina Kiadóval közösen. A jubileummal kapcsolatos alkotásokon kívül más emlékművek elkészítésére is megbízást adott a főváros. Például Bartók Béla emlékszobrának megtervezésére Somogyi József kapott megbízást, a Belvárosban levő Március 15. térre Tarr István szobrász díszkutat készít, Pátzay Pál szobrászművész pedig a Hunyadi János út környékére kerülő ivókút tervezésén dolgozik. 3
