Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-03-06 / 5. szám
Alfredo Clpriano Ponst Benitez, az Argentin Köztársaság új magyarországi nagykövete február 12-én átadta megbízólevelét Losoncai Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének (MTI felv.) Magyar—angol műszeripari kooperáció A Budapesti Méréstechnikai Központi Kutató Laboratórium és az angol Electro Mechanisms Ltd. közelmúltban megkötött és most életbe lépett kooperációs megállapodása révén újabb magyar műszeripari gyártmánynyal ismerkedhetnek meg az angol szakkörök. A kooperációs szerződés értelmében a magyar kutatóintézet az általa kidolgozott és számos országban szabadalmaztatott Tensicell-sp szuperprecíziós erőmérő cellákat angol partnere különleges előírásainak és kívánságainak megfelelően gyártja, illetve szállítja. A magyar exporttermékekért az angol cég más készítményeket ad, ily módon mindkét kooperációs partner korszerű termékekkel bővítheti gyártmányválasztékát. Tudomány, politika, tudománypolitika EGV FOLYÓIRAT A MÍEY1LEK V EREI ÉVIÉRT Másfél évtizeddel ezelőtt új folyóirat jelent meg Magyarországon, egy folyóirat, amely csak régi dolgokkal foglalkozik: a Műemlékvédelem. A cím aligha szorul magyarázatra, annyira magában hordja lényegét, s ez a lényeg azt mondja, hogy műemlékeink alapos védelemre szorulnak. Korok, amelyek szerencsésebb országokban épületek, műkincsek remekeit hagyták épen, nekünk csak töredékeket juttattak; sok száz várunkból és várkastélyunkból szinte egy se maradt épen; középkori templomaink gótikáját kőtörmelékekből kell újjáépíteni, ha egyáltalán lehetséges még ... Lehetséges-e? — a többi között erről értesít vitával, fejtegetéssel, oknyomozással a Műemlékvédelem másfél évtizede. Miközben szeretni és becsülni tanít meg történelmünk és művészetünk emlékeit, azért érvel, hogy ezt okosan tegyük: a múlt tiszteletben tartását egyeztessük össze korunk igényeivel; kulturális és gyakorlati igényeivel egyaránt. Különösen felelősségteljes munka ez ott, ahol a belső és külső idegenforgalom koncentrálódik valamely műemlék körül. Az olyan városok, mint Eger vagy Sopron, bonyolult és összetett feladatot jelentenek a műemlékvédelem számára is, hiszen élő, fejlődő városokban kell restaurálni középkori romokat, fenntartani és felhasználni ép barokk épületeket. Mert van várrom, amelyet csak a kegyelet őriz, ma már nem lehet tudni, miként emelkedtek hajdan a falak, hogyan húzódtak a boltozatok. Nincs mit helyreállítani, mert már sejtelmünk sincs, hogyan is kellene: a kegyelet nem hamisíthat. De ha van egy parányi nyom, egy rajz, egy oszlopfő, egy pillérgyám — már hozzányúlhat a restaurátor. Megőrizni, amit már csak megőrizni lehet, és helyreállítani, óvatos, szakértő kézzel megújítani, amit rekonstruálni lehet — erről beszélnek a Műemlékvédelem évfolyamai. Vagy, mint egyik legutóbbi száma is, arról, hogy az ép, lakott műemlékeket hogyan gondozzuk, óvjuk: gyakorlati tanácsadójában cikk jelent meg a műemlék-középületek és lakóházak helyreállítási problémáiról, az antik külső és a modern létszükségletek összeegyeztetéséről. Ugyanez a szám áttekinti egyik legrégibb városunk, Székesfehérvár műemlékeinek állapotát, a várostörténeti kutatások legújabb eredményeit, a korszerű városrendezés és fejlesztés egyeztetési gondjait a műemlékvédelemmel. Tudósok, történészek, építészek, régészek, műtörténészek írják, szerkesztik a folyóiratot, elsősorban nem a szakma, hanem az érdeklődő nagyközönség számára. Ott, ahol például a budai vár és várpalota helyreállításának munkája és jövendő felhasználásának kérdése egy egész nagyváros figyelme és élénk vitája közepette zajlik le, a műemlékvédelem mindinkább közügy. Az egészséges lokálpatriotizmus pedig mindinkább azzá teszi a kisebb, eddig önmagukra, múltjukra kevésbé odafigyelő helységekben is. Másfél évtizeddel ezelőtt az igény hívta életre a Műemlékvédelmet — ma már a nélkülözhetetlenség tartja fenn. Ha a távoli utas Magyarországon megáll egy gondozott rom, vagy helyreállított régi épület előtt, az ő munkájukat is látja. b. A mQ A kérdés-felelet forma úgy látszik, népszerű és vonzó az egész világon. Sorozatunk elkezdése óta tovább növekedett a kapott levelek száma, egyre érdekesebb a kibontakozó párbeszéd. Mai írásunkban a tudománypolitikával összefüggő kérdésekre válaszolunk — a lényegre szorítkozva — röviden. „Az az érzésem — olvasva a hazai folyóiratokat —, hogy a természettudományok egyoldalú fejlesztése mellett szinte sehol nincsenek a társadalomtudományok” — írja egy olvasónk a belgiumi Levvenből. „Még nem felejtettem el, hogy az intézetben, ahol dolgoztam, milyen volt az úgynevezett pártirányítás. (Ez volt a fő oka, hogy annak idején elhagytam Magyarországot.) Most is teljes gőzzel hangsúlyozzák a pártirányítás fontosságát, és ugyanakkor azt állítják, hogy a tudomány szabadságának elvét vallják.” — olvassuk egy Angliából érkezett levélben. „A politikusok ki akarják használni a tudományt, pedig a tudomány csak úgy fejlődhet, ha hátat fordít minden politikának” — fogalmazza meg az előbbi gondolatot más összefüggésben egy ausztráliai honfitársunk. „Beosztásomnál fogva kötelességem is, de ugyanakkor érdeklődésemmel is találkozik, hogy figyelemmel kísérjem magukat marxistáknak valló gondolkodók tanulmányait. Lassan már az az érzésem, hogy anynyiféle marxizmus van, ahány marxista. Vajon milyen alapon gondolják maguk, hogy otthon csinálják az igazi, »védjegyzett« marxista politikát?” — olvashatjuk egy NSZK- beli előfizetőnk írásában. Hazánkban a társadalomtudományok fejlődése valóban csak az utolsó másfél évtizedben gyorsult fel. Sokféle tényező játszott ebben szerepet. Nem akarjuk szépíteni, lakkozni a múltat: ha a tudóstól csupán azt várják, hogy igazoló érveket szállítson egy-egy vezető aktuális kijelentéseihez, akkor a tudomány megbénul. Vannak olyan szaktudományok, mint például a szociológia, amelyek csak a dogmatizmus uralmának leküzdése után indulhattak el. Mindamellett az ötvenes évek tudománypolitikája sem csak hibákból állt: a magyar társadalomtudomány ezekben az években teremtette meg a maga intézményi kereteit, nevelte ki a kutatásra alkalmas tudósok tömegeit, hozta létre azt az alapot, amelyre a későbbi, gyorsabb ütemű fejlesztés épülhetett. A tudomány akkor virágzik, ha társadalmi igények ösztönzik a kutatásokat, jó az alkotói légkör, kedvezőek a tudományos munka feltételei. A gazdaságirányítás reformját megelőző közgazdasági elemzőmunka a politikai vezetés megrendelésére indult el. A politikai döntés azért volt helyes, az eredmény, maga a reform azért lehetett sikeres, mert jól megalapozta az elmélet; és fordítva, a gazdasági mechanizmus átalakításának eredményessége igazolta az elméleti munkát. Aki tárgyilagosan szemléli tudományos életünket, annak látnia kell az egészséges fejlődést. Elbizakodottságra azonban nincsen ok: a X. kongresszus beszámolója ezért hangsúlyozza: „Az elmélet gyakorlati alkalmazásával nem tart lépést a tapasztalatok elvi általánosítása, az ideológiai kutatómunka.” A megnövekedett igényekhez képest észlelhető a lemaradás és az előbbiekben említett gyors fejlődés és az imént hangsúlyozott lemaradás nem mondanak ellent egymásnak. Van egy fázisváltás. A társadalomtudomány ideológiai szerepe mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a valóságkutatás. A kettő öszszefügg. Egy társadalom nem mondhat le arról, hogy tagjait világnézetileg is megnyerje, szellemi odaadásukat biztosítsa. Ez a tudatalakító munka csak akkor lehet hatékony, ha a társadalomtudomány meggyőző és igaz választ tud adni — a konkrét helyzet konkrét elemzése alapján — az embereket foglalkoztató társadalmi problémákra. A vezetés igénye az, hogy a politikai döntéseket elmélyült elemzés előzze meg. Ha ezek késnek, elhúzódnak a döntések, pontatlanok lehetnek, és nem utolsósorban a közvéleményben is előítéletek, tévhitek fognak élni, és magyarázatért társadalmi kuruzslókhoz fordulnak. (Az elmúlt években tapasztalhattuk, hogyan terjedtek el divatos, gyakran importált elméletek egy-egy társadalmi jelenséggel kapcsolatban.) A kongresszus egész menete és tudományos életünk egész gyakorlata azt bizonyítja, hogy a vezetés létfontosságú érdeke a valóság új ellentmondásainak feltárása. Ez a gondolat vezet át minket a pártirányítás új módon jelentkező problematikájához. Azok, akik kibékíthetetlen ellentmondást látnak az alkotói szabadság és az irányítás közt, képtelenek kiszabadulni régi előítéleteik bilincseiből és csak a régi, túlhaladott, dogmatikus módon tudják elképzelni politika és tudomány viszonyát. Ebben a tekintetben két véglettel találkozunk itthon is, és olvasóink egynémelyikének leveleiben is. Az egyik irányzat még mindig attól fél, vagy azt tartja természetesnek, hogy a társadalomtudományok a politika szolgálólányai. Akkor állnak munkába, amikor a politikus már döntött, és egyetlen hivatásuk, hogy tudományos látszatot kölcsönözzenek az elhatározásoknak. Ezek az emberek a politika egyeduralmát vallják — természetesnek tartva vagy elítélve —, még mindig arra a gyakorlatra emlékezve, amikor a biológia vagy a kibernetika területén is politikusok léptek fel döntőbíróként. A másik nézetcsoport a tudományt „fizetett ellenzéknek” tekinti, amely szakadatlanul leleplezi a politikusok tévedéseit, rosszindulatú lépéseit. Szerintük tudomány és politika közt lényegében nincs kapcsolat, a politikának semmi köze a tudományhoz. A mi tudománypolitikai irányelveink szerint — és ezek szabják meg évek óta a magyar gyakorlatot — a politika fenntartotta magának a tudományos eredmények felhasználásának és publikálásának döntési jogát, de tudományos problémákban a tudományé a szó; nincsenek tiltott témák, nincsenek előírt következtetések, nincs korlátja a kutatómunkának, nincs akadálya a megfelelő tudományos vitáknak. És végül két — az előbbiekkel szorosan öszszefüggő — fontos vitapont. A pártirányítás szorosan összekapcsolódik a marxizmus vezetőszerepével. A marxizmusnak nincs monopóliuma, amely minden más nézet kizárását, megszüntetését hozná magával. A munkáshatalom a marxizmus főszerepét, hegemóniáját biztosítja. Monopólium nincs, hegemónia van. És ez nem ünnepélyes kinyilatkoztatásban áll, hanem a szabad vitákban érvényesül. A tudományos fórumokon módja van megjelenni minden — nem ellenséges — nézetnek, gondolatnak, kutatási eredménynek. A társadalmi gyakorlat — amelynek része a kritika is — dönti el, mennyiben állja meg helyét egy-egy tudományos elemzés. Az a meggyőződésünk, hogy az ádott valóság egy-egy konkrét kérdésére egyetlen tudományos választ lehet adni. Persze ugyanezen kérdéshez különböző szempontokból közeledhetünk, vizsgálhatjuk másmás összefüggésben. Mindaddig, amíg az adott probléma ajánlott megoldását az élet, a gyakorlat nem igazolta, addig a különböző válaszoknak van létjogosultsága. Aczél György, aki a kongresszuson a kultúra problémáival foglalkozott és mint a Központi Bizottság titkára illetékes szakembere a tudománypolitikának, egy nyilatkozatában a következőket mondotta: „... a különböző módszerek és elképzelések, amelyekben a különböző kutatások és okfejtések fejeződnek ki, csupán megközelítések: a végső és lehető legteljesebb válasznak ezek ütközéséből, egymással és a valósággal való szembesítéséből kell kialakulnia; ez a módszer elveti, félredobja mindazt, ami hibás, hamis, esetleges, ötletszerű. Hasonló a helyzet a különböző összefüggések között kialakuló válaszokkal. Ezeknek tényleges, tudományos igazságtartalma egy magasabb fokon összegezhető; ami nem tényleges tudományos eredmény, azt a tudomány egyébként előbb-utóbb úgyis kiveti magából, ami ugyancsak azt támasztja alá, hogy a marxizmus pluralizmusa tudománytalan koncepció.” S» M. JOGI TANÁCSOK A kiskorúakat érintő néhány rendelkezésről házasságot a magyar bíróság nem nyilvánította érvénytelennek. A kiskorú ugyanis csak a magyar gyámhatóság elózetes engedélyével kóthet érvényes házasságot. Ha ez a gyámhatósági engedély hiányzik, sor kerülhet a házasság bírósági érvénytelenítésére. A gyámhatósági engedély a magyar külképviseletek útján szerezhető be. Ha az adott országban magyar külképviseleti hatóság nem műkOdlk, az engedély iránti kérelmet a Művelődésügyi Minisztériumhoz (Budapest V., Szalay u. 10—11.) lehet eljuttatni, mert ez a minisztérium gyakorolja a felügyeletet a gyámhatóságok felett. A tizenkét éven aluli kiskorúak nevében törvényes képviselőjük (szülő, gyám) jár el, a 12—18 év közötti kiskorúak szerződéseinek, jognyilatkozatainak érvényességéhez a törvényes képviselő beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása Is elegendő. Ez utóbbi kategóriába tartozó kiskorúakat azonban a törvény feljogosítja — többek között — a mindennapi életben szokásos kisebb jelentőségű szerződések megkötésére, néhány személyes jellegű jognyilatkozat megtételére, valamint olyan szerződések kötésére Is, amelyekkel a kiskorú kizárólag előnyt szerezhet magának. Végül megemlítem, hogy annak megítélésében, hogy kit és milyen feltételek mellett kell kiskorúnak tekinteni, a külföldi Jogrendszerek — a nemzetközi szerződések hiányában is — általában annak az államnak a jogszabályait veszik figyelembe, melynek az U- letö személy állampolgára. Dr. M. A magyar jogszabályok a nagykorúság korhatárát a 18. életévben állapítják meg. A korhatárt el nem érő magyar honosságú személy kiskorúnak tekintendő, kivéve ha házasságot kötött és ezt a Jelentős kiadvánnyal gazdagodtak ismét a magyar nyelv kutatói. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének és az Eötvös Loránd Tudományegyetem I. számú magyar nyelvészeti tanszékének közreműködésével, Benkő Loránd főszerkesztővel az élen, az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent a magyar nyelv történetietimológiai szótárának második kötete a H—O betűig. Azt talán hangoztatnunk sem keU, hogy nyelvünk történeti-etimológiai szótárának több mint egyezer oldalas kötete mit jelent a nyelvész számára. S nemcsak a nyelvész szakember kutatásaihoz nélkülözhetetlen, hanem mindazoknak, akiket érdekel szavaink eredete, nyelvünk múltja s korszerű kézikönyv hiányában eddig nem tudtak megfelelően és gyorsan tájékozódni. A kötet megrendelhető a Kultúra Külkereskedelmi Vállalattól (Budapest 62, P. O. B. 149.) vagy külföldi megbízottaitól. Venczel Vera nyerte a monte-carlói tévéfilm-fesztlválon a legjobb női alakítás Arany Nimfa-díját a Móriczregényből készült Pillangó című tévéfilm főszerepéért. Maga a produkció (amelyet Esztergályos Károly rendezett) különdíjat is kapott (Bajnogel felv.) AZ UTASELLÁTÓ pályaudvari éttermeiben ez évben is biztosítja turista csoportok étkeztetését KEDVEZMÉNYES ÁRON 32 féle menüből választhat, 7 féle úticsomagot rendelhet Megrendelését legkésőbb 7 nappal az igénybevétel előtt írásban a következő címre kérjük küldeni: UTASELLÁTÓ V.: Üzemeltetési Osztály, Budapest, V., Veres Pálné utca 24. sz. Telefon: 189—900, 160 mellék. Turista csoportoknak kívánságra nyomtatott étkeztetési tájékoztatót küld, telefonon felvilágosítást ad az UTASELLÁTÓ 2
