Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-02-20 / 4. szám
VÁROJOIL ,KISVÁROS”: FÓT II. A KUTYÁMÉN HELY Idézet a Magyar Állatvédő Egyesület alapszabályából: Az egyesület célja: „Tár-, sadalmunknak és elsősorban ifjúságunknak az állatvilág szeretetére nevelése ... Küzdelem az állatok pusztítása, kínzása vagy az állatoknak szenvedést okozó bánásmód alatt a kutyamenhely Fót egyik nevezetessége lett. Az ország legkülönbözőbb vidékeiről látogatnak el ide az állatbarátok, hogy „örökbe fogadjanak” egy-egy gazdátlan kutyát. Szeretném itt egy pillanatra félbeszakítani elbeszélése-Kivételes esetek persze előfordulnak. Van olyan kutya is, amely Fótról elkerülve, vadóccá, engedetlenné válik, az Ilyen állat — ha viselkedéséből következtetést lehet levonni — végleges otthonának tekinti a kutyamenhely et. látogató kiválasztja a számára legkedvesebb állatot — egyszerű rokonszenv alapján —, aztán aláír egy nyilatkozatot, hogy ha választását megbánta, a kutyát visszaadja az állatvédő egyesületnek, elpusztítására nem gondol, kóborolni nem engedi. 1786 - 1864 A REFORMKOR LEGNAGYOBB LEGSZERÉNYEBB KULTURÁLIS ÉS GAZDASÁGI SZERVEZÖMUNKÁSA. ellen... Menedékhelyek létesítése és fenntartása gazdátlan háziállatok részére”. Az egyesület 1967-ben alakult meg Károlyi Mihályné kezdeményezésére. A haladó szellemű politikus, a volt köztársasági elnök özvegye 1970 nyaráig az egyesület elnöki tisztséget is vállalta, arról azért köszönt le, mert az év jelentős részét Franciaországban tölti. Azonban továbbra is szívügyének tekinti, figyelemmel kíséri a Magyar Állatvédő Egyesület tevékenységét, mint az egyesület fővédnöke. Három esztendő telt el a megalakulás óta, jelenleg az egyesületnek háromezer tagja van, de sokkal nagyobb azoknak a száma, akik ilyen vagy olyan módon részt vállalnak ebből a humánus tevékenységből. Szánt szándékkal használtam a humánus szót, hiszen az állatok védelme, szeretete lényegében elválaszthatatlan az emberségtől. Az olvasó számára, úgy vélem, nem egészen világos, hogy mi köze mindennek Póthoz, miféle összefüggés van a Pest közeli városfalu és az állatvédő egyesület tevékenysége között. íme, a magyarázat. Fóton hozták létre 1968- ban az első magyarországi kutyamenhelyet, a gazdátlan, elveszett vagy elkóborolt kutyák ideiglenes otthonát. A község körüli földterület jó része Károlyi-birtok volt valamikor, s habár a nagybirtokokat Magyarországon, mint tudvalevő, 1945-ben államosították és a nincstelenek között szétosztották, mégsem tekinthetjük véletlennek, hogy pontosan Fót község volt az, amely megfelelő nagyságú területet ajándékozott a Magyar Állatvédő Egyesületnek. Ez a gesztus bizonyos értelemben tükrözte azt a megbecsülést, amely Károlyi Mihály emlékét s özvegyének tevékenységét a mai Magyarországon övezi. Az elmúlt két esztendő met valamely feltörekvő gondolat kedvéért: nyugalom, béke kell ahhoz, s bizonyos értelemben elégedettség is, hogy az emberek az állatok sorsával tudjanak törődni. Ez a törődés elégedettséget fejez ki azért, mert amíg az ember sorsa nehéz, nyugtalan, addig csak önmagának keres vigaszt, a jótékonyság, az elesett lények védelme, pártfogolása ez után következik. Ügy gondolom, elsősorban ebben az értelemben tekinthetjük a fóti kutyamenhely létrejöttét lényeges eseménynek. A Magyar Állatvédő Egyesület, amelynek jelenlegi elnöke dr. Szederjey Ákos, az Állatkert főigazgatója, jótékony célú egyesület a tagdíjakból és adományokból tartja fenn magát, látja el feladatait. A fóti telep ennek az áldozatkészségnek egyik jelzése, de mondhatnánk úgy is, hírverője. Általában 100—140 kutya tartózkodik a menhelyen, valamennyinek külön „lakása” van, a legtöbbnek tágas kifutója. Az állatok jólétének lehetőségét két gondozó és a telep felügyelőjének munkája biztosítja. A körülmények egyre javulnak. 1970 decemberében fejezték be az építkezés egyik szakaszát: tetővel védik a kifutókat, hogy az állatokat ne viseljék meg a téli időjárás viszontagságai. A tervek között szerepel még több kifutó építése, a végső cél, hogy egyetlen kutya se legyen láncrakötve a fóti menhelyen, figyelembe véve a gazdátlan állatok szabadságvágyát, mozgásigényét, eredendő ösztöneit. Természetesen az állatmenhelyre fajkutya csak ritkán kerül. A lakók többsége korcs. Az ott tartózkodás során mintegy kivétel nélkül valamennyi jóindulatúvá, kedvessé, kezessé válik, az örökbefogadónak nem okoz csalódást. Itt a hajlék előtt megtérített asztalnál mondta el Vörösmarty Mihály a hajlékban született költeményt s a címet a remekművet ünneplő barátok fogalmazták: Fóti dal... A múlt század végén a filoxéra a Somlyó-hegy szoléit kipusztitotta, a Fáy-ház utolsó gazdája bogaras vénember volt, aki hagyta elpusztulni a hajlékot, beomlani a tetőt s megsemmisülni Fáy András hagyatékát. 1959-ben aztán felépült romjaiból a Vörösmartykunyhó, falában új emléktábla hirdeti Fáy András emlékét. A pestbudai irodalmárok ma már ugyan nem lovasszekérrel, de kijárogatnak a nagy korszak emlékeit őrző Somlyó-hegyre. Mostanában parcelláznak Fóton s mind több író és művészember vesz telket a hajdani Fáy-birodalom körül, házakat kezdenek építeni s majdnem másfél évszázaddal később a Fáy András-i aranykornál, ismét a pestbudai szellemi élet pezsdülésének színtere lesz a rákosi homokból kiemelkedő, arányos és szelíd fóti Somlyó-hegy. S ki tudja, mikor áll fel a szüreti vigasság alkalmával egy új Vörösmarty, hogy borospohárral a kezében elmondja a barátság és a derű zengő szüreti ódáját... Barótl Géza T f'TTTV ''■'•'"»’fsn WTTTT I PINCE Fáy András emléktáblája Fáy tuszkulánum történetét megírta. Csak annyi a való, hogy a pestbudai vándorok az építkezés láttára kivették a kőművesek kezéből a vakolókanalat, s egészen az esti szürkületig keverték a habarcsot, rakták a falat. Mivé lett a házikó, amely Vörösmarty, Bajza, Czuczor, Garay, Toldy keze munkáját őrizte s amelynek emlékét Ferenczy István egy kis márványtáblán örökítette meg? 1842 őszén még összegyűlt hűvös falai között a jókedvű pestbudai baráti társaság. A följegyzések szerint csodálatos ősz volt, az a tiszta, arany ragyogás, amely az egész tájat beterítette. Ezen az őszön a hajlék hűvösében egy költemény született, amelynek első sorait, mint irodalmi anyanyelvűnk egyik legszebb zengzetét tanuljuk meg: „Felfelé megy borban a gyöngy, jól teszi...” Egy alkalommal jelentés jött az állatvédő egyesülethez, hogy a rákospalotai temető egyik sírjáról nem mozdul el egy kiskutya. Gazdájának emlékét őrizte így. Fótra vitték, hogy megmentsék a hűség kínjaitól. Nem sokkal később hírülvéve a történteket egy rákospalotai orvosházaspár, elérzékenyülve törhetetlen hűségén, örökbe fogadta a kiskutyát. Három napig maradt meg náluk, az első adandó alkalommal kiszökött a temetőbe, hűségétől nem tudott szabadulni. Most Fóton él, a kutyamenhelyen, talán eljön majd az az idő, amikor felejteni tud, s új gazdát talál. Az örökbefogadás aktusa a következőképpen zajlik le. A A fóti menhelyen évente 1700—2000 kutya fordul meg, olyan állatok, amelyeknek sorsa a telep létezése nélkül éhezés, elzüllés, pusztulás lenne. A sintér, a gazdátlan kutyák elpusztitója, az állatvédő egyesület tevékenysége következtében, reméljük hamarosan anakronizmussá válik Magyarországon. A kutyák közül sok véglegesen Fóton marad. Általában — ahogy ez már az élet törvénye — a fiatalok keltenek előbb rokonszenvet s lelnek így gazdára, az öregek hajdan volt gazdájukra emlékezve morzsolják napjaikat, de élnek, félelem, az éhség kínja nélkül, nyugalomban. Kristóf Attila Játék (fent) és nevelés a fóti kutyamenhelyen (lent) (Novotta Ferenc felvételei) ■ ""C
